Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-21 / 167. szám
1990. OKTÓBER 21. Néplap 7 Azt beszélik a faluban Azt beszélik a faluban Azt beszélik a faluban Azt beszélik a faluban Kenderes: - A választásokon Kisgazda-győzelem - Ufót láttak a diákok — Hazahozzák a kormányzó hamvait? A Kisgazdapárt programja áll legközelebb hozzám - mondja Baranyi Mihály polgármester. Az álomszép Horthy-kastély. A deresebb halántékú kenderesiek azt beszélik, hogy a negyvenes évek végén Apostol Ferencnek hívták a település legutolsó jegyzőjét. Noha szerette a község: nem volt pardon, Tiszavár- konyba helyezték, majd hat hónapra lecsukták. Mi volt a bűne? Semmi más, csak az, hogy szolgált az előző rendszerben is. Kiszabadulása után kerékpárral járt át naponta Surjánba, a raktárba, majd a növényvédő állomáson lett könyvelő, főkönyvelő. Két éve temették, és már nem érhette meg, hogy a vejét nem jegyzőnek, de polgármesternek választották. Mégpedig ugyanebben a faluban. Baranyi Mihályról van szó, aki noha születésileg boldogházi, tizennyolc éve a nagyközségben él, ahol a helyi téesz ágazatvezetője volt. A történelmi hűség kedvéért egészen 1990. szeptember 30-án éjfélig, amikor kihirdették azt, hogy negyvenegy év után ő az első demokratikusan választott polgármestere Kenderesnek. Korábban sem titkolta, ma sem titkolja: noha minden párt nézetét tiszteletben tartja, ő kisgazdapártinak érzi magát. Vajon miért? Szülői indíttatás- Egyszerű a válaszom: szüleim, nagyapám középparasztoknak számítottak Boldogházán, így korán megismertem ezt az életmódot. Nem beszélve arról, hogy a párt programja: a magán- tulajdon szentsége, a keresztyén alap számomra a legközelebb áll.- Miközben a kisgazdák, ha nem is csatát, de teret veszítettek.- Már ahol, hiszen vidéken a pártok közül a független jelöltek után mi jutottunk hozzá a legtöbb polgármesteri székhez. Három megyében pedig - így a miénkben is - a pártlistás választások élén végeztünk. így például nálunk, Kenderesen a 14 tagú képviselő-testület fele kisgazda, fele pedig független jelölt. A kérdésére válaszolva ugyanakkor azt is elismerem, hogy sajnos, a parasztság nem tud istenigazából politizálni. Úri huncutság ez, vallotta mindig a föld népe, és úgy voksolt: hogy a széljárástól függetlenül szántott, vetett, aratott, ellátta a jószágot, mikor mit kellett csinálnia. Mint agrármérnök, ma is állítom: nagyobb igazság a föld népének igazától nincsen, hiszen ezeknek az embereknek a mindennapjait a természet, az évszakok irányítják. További diskurzusra nincs idő, mert érkezik egy idős férfi: Herceg Joachim, aki noha a nyolcvanadik esztendejét tapossa, magángazdálkodó.- írja le nyugodtan, a kormányzó úrral voltam mezsgyeszomszéd a falu északi részén. Ott béreltünk ötven köblöst az apámmal meg a fiútestvéreimmel együtt. Nyolcvan mázsa búzát, hízókat, ezt-azt fizettünk érte. Úgy tűnik, megérte; mert a haszonból meg a kuporgatás- ból hamarosan 35 köblös már a nevemen volt, amikor megszabadítottak tőle.- így azóta föld nélküli.- Időközben lett ötköblösöm, amibe az idén szemestakarmány került. Ha szántanak, vetnek, kiállók a mezsgye szélére, mert szeretem látni: mit, hogyan csinál az, akit megbízok.- Véleménye szerint miről beszélnek a faluban?- Menjen ki a piactérre, ott mindent megtud. Azt hiszik ezek az aszfaltkoptató városiak, hogy a paraszt tájékozatlan. Ezen nevetnem kell, mivel jobban fog azoknak az eszük, mint a parlamenté, mert úgy látom, ott sok a helyben járás - nevet egyet az idős ember, és veszi a kalapját, miután átadta a szükséges iratokat a polgármesternek. A községházától kőhajításnyira zsibong a piac, és fél dél felé már csak néhány kitartó árus várja a vevőket. Tőlük nyolc-tíz méterre nyugdíjasok beszélgetnek. Azt mondják, itt naponta találok néhány olyan politizáló kende- resit, akiknek már a postás hordja a fizetést. Közülük Csík András mutatkozik be először. Miről is folyhatna a szó, mint a földről.- Nekem hatköblös volt, de megmondom magának, ha most visszaadnák, Ez is a piachoz tartozik. nem kellene. Mivel fognék hozzá, amikor csak kapám, ásóm, gereblyém van? Esetleg bérbe adnám. Most a téesz használja, ámbár mifelénk annyi mendemonda járja, hogy az ember csak legyint. Ide figyeljen: tőlem már háromszor elvették, majd visszaadták a földet, így azután az a véleményem, hogy ha valóságos tulajdonosa lehetne hosszabb időre is a paraszt, akkor majd többen ragaszkodnának hozzá. Azt várjuk, odafenn ne csak a hordóról vitatkozzanak, hanem ennél hasznosabbat is csináljanak már! Szóval, valami alakuljon. A földből éltek Társa, Csanádi Zsigmond így szól:- Nem véletlen, hogy a falvak, a községek emberét ez érdekli a legjobban, hiszen emberöltők óta az anyaföldből él. Nekünk is akadt tizenegy és fél köblös, és vidéken ez jelentett mindent. Megyek a kertembe, a földemre, nem volt ennél szebben hangzó mondat a hozzánk hasonlóak szájából. Szóval erről megy a szöveg, meg arról, hogy a szakiskolás vagy milyen gyerekek ufót láttak a falu felett.- Micsodát?!- Úgy, ahogy mondom: ufót. Ballagjon csak át a Horthy-kastélyba, ott bizonyára bővebbet is megtud róla! Nosza, irány az álomszép kastély, amelyik hátsó udvarában kék munkaruhába öltözött srácokkal hoz össze a véletlen. Kíváncsiskodásomra megerősítik a piacon hallottakat: igen, tényleg látta az ufót három diák; két fiú és egy lány. Most már csak az kérdés, hogy melyikőjüket találom meg. Nos, a szebbik nem képviselőjét, akiről kiderül: gazdaasszonyképzőbe jár. Ez a képző a kastély egyik oldalági szárnyában kapott helyet, ahol harminchat, tizennégy- tizenhét év közötti karcagi, kisújszállási, kenderesi, dévaványai ifjú hölgy igyekszik elsajátítani a sütés-főzés, a kertészkedés, az állattenyésztés, az egészséges életmód ismérveit. A lányok éppen főznek a tanár néni, Boda Zoltánná vezetésével, aki olyannyira fiatal, hogy jószerével elvegyül szorgoskodó diákjai között. Hamarosan azt is megtudjuk, hogy a szerencsés szemlélő a tizenöt éves, dévaványai Balogh Anikó volt.- Mindez az idén, október 4-én történt, amikor ismerkedési estet tartottunk. Két fiúval beszélgettem a parkban, és az egyik így szólt: nézzetek fel az égre! Ahogy figyeltem, sárga és piros csíkok haladtak odafenn. Szétváltak, azután ismét egymás mellett rohantak Szolnok irányába. Talán két percig, ha tarthatott az egész, majd eltűntek a messzeségben. Azóta Anikó keresett ember, akinek jószerével naponta el kell mesélnie az egészet. Akad, aki csak a fejét csóválja, míg mások esténként kitartóan fürkészik az eget, hátha éppen akkor bukkan ki egy ismeretlen rendeltetésű jármű. Mi is néztük a felhőket, bár aznap aligha lehetett ufójárás, mert még egy aprócska sem tűnt fel. Jött helyette viszont a sarkon alapos csörgés-csattogás közepette egy lovaskocsi. Igyekezett a határba, mert bármilyen hihetetlen, de itt már egy hónapja magángazdaságok is akadnak. A téesz 5 ezer 600 hektáréból jelenleg 54 hektárt mértek ki: a legnagyobb darab 11 hektár, a legkisebb hobbitelek nagyságú. Tudom, sok helyen el sem hiszik, de így igaz: a téesz ott és abban segíti a település magán- gazdálkodóit, amit kémek tőle. Ha kell, szántásban, ha szükséges, vetésben vagy műtrágyázásban, bár az is igaz, megjelent a konkurencia is, közel tíz magántraktor, magántraktoros személyében. így azután kialakulóban van az egészséges versengés, hiszen a gazdák az olcsóbbat választják. Többen mondják: várják a gumiként nyúló földtörvény megalkotását, mert ha meglesz a paragrafus, talán 800-1000 hold is kellene. Ennél több aligha. Egyébként 551 köblöse volt a falunak is, amelyből 51 holdat szántottak, a többit pedig legelőként használták. Erre a félezer köblösre égetően szüksége lenne az önkormányzatnak, de hát a parlament, mint korábban szó volt róla, mással van elfoglalva. Ez a jogos türelmetlenség jellemzi a szövetkezetei is, és Kovács Ferenc termelési elnökhelyettes szerint a jövő olyan, akár a ködös vidék. Mi lesz a mezőgazdasággal?- Nagy a bizonytalanság mindenfelé. Nálunk például az aszály csak a növény- termesztésben 32-33 milliót húzott ki a zsebünkből. Mindezek ismeretében úgy tűnik, hat-nyolcmilliós mérleghiánnyal kell számolnunk. Belső berkeinket is érintve, az is foglalkoztatja az embereket, hogy az elnöki posztra pályázatot írtunk ki. Letelt a jelentkezési határidő, három jelölt próbálkozik. Még az idén el kell döntenünk, hogy kit válasszunk közülük.- Mi lesz a téesszel?- Könnyebbet kérdezzen. Hogy szak- szövetkezetté, vagy valami mássá alakul, ez a jövő titka. Mi azért szántunk, vetünk továbbra is, és a törvények adta lehetőségek szerint segítjük a vállalkozásokat, a magángazdaságokat. Vállalkozókban egyébként nincs hiány: a választások óta már a harmadik betérő kér magánhúsbolt nyitására engedélyt. A polgármester örül a jelentkezéseknek, mert így a hízók egy részét legalább helyben dolgozzák fel, sőt értékesítik is. Kívülük akad további jó néhány vállalkozó: kőműves, fűrészelő, zenegép-szórakoztató, szippantókezelő, és a jó ég tudná mindet felsorolni. Az is örvendetes, hogy november 30-tól a község kezet nyújt a nagyvilágnak, hiszen csatlakozik a crossbar rendszerű telefonhálózathoz. Egyébként ahol a vezeték elhalad, a bekötés tizenhétezerbe kerül. Ami pedig október 23-át, a forradalom közelgő évfordulóját illeti, szerény, de ünnepélyes keretek között emlékeznek meg róía. Itt ugyanis október 23-26. között csendesen teltek a napok, majd ezután a növényvédő állomáson szerveződött egy csoport. Forradalmi Bizottság néven eljöttek a tanácsháza elé, és követelték az akkori vezetők lemondását. Akkor azok le is mondtak, majd jó néhányan közülük november végén, decemberben visszatértek. Halálos áldozata is volt ezeknek az eseményeknek: Horthy Miklós egykori útbiztosítóját, vagy ahogyan itt nevezték, sofőrjét agyonverték Kunhegyesen. Két fia, özvegye messze menekült. Hazahozzák a hamvakat? A volt kormányzónál maradva megtudtuk: a temetőben lévő Horthy-kriptá- ban helyezték el ifjú Horthy István hamvait az 1944. augusztusi repülőszerenHorthyék családi síremléke. csétlenség után. Özvegye és annak fia a legutóbbi években kétszer is járt a településen. A község vezetői fontolgatják: a családi kriptába hozatják haza Horthy Miklós földi maradványait is Portugáliából. A megvalósítás érdekében kétféle tervet is kidolgoztak, jobban mondva kidolgoznak, de mivel ez az elképzelés még eléggé kezdetinek minősíthető, erről jelenleg még nem beszél a falu népe. Talán bő fél év múlva többet tudunk... D. Szabó Miklós Fotó: Korányi Éva A gazdaasszony képzőben éppen gulyáslevest főztek a hallgatók. A korábbi tanácsháza ma a község háza. A piactéren mindennapos a nyugdíjasok eszmecseréje.
