Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-18 / 164. szám

1990.OKTÓBER 18. 5 Néplap Mozimesék Lángoló Mississippi + Elöha(RA)ng A Holló Színház vidékre száll Mostantól hetente, előre meg­fontolt szándékkal rád rontok, Olvasó, s pálcát török egy-egy film ellen vagy mellett. A "küz­dőtér" a tömegkultúra újkori ka- tedrálisa: a mozi! Az elvarázsolt kastély, ahol bármi megtörtén­het. A nagyszerű terem, ahol másfél órán át kedvére szárnyal­hat a kalitkájából szabadon en­gedett, vakmerő fantázia. Fekete dobozban hófehér felület, me­lyen elfér és mozgásba lendül szenvedés és iszonyat, képzelet és valóság, tréfa és tragédia ... vér és könnycseppek. A negye­dik dimenzió! Ha úgy tetszik: életünk... S attól talán sokkal több is. Hogy mire vállalkozom? Megpróbálva a lehetetlent, elkí­sérlek benneteket oda, ahol már elalszik a fény, kettéválik a füg­göny, felkattannak a vetítők, s kezdődik a káprázat. Sőt, még beljebb, a vászon mögé, s ha ké­pes leszek rá, még attól is bel­jebb, egészen a rendező fejének zeg-zugaiba. Történeteimet talá­lomra választom ki, termé­szetesen figyelembe véve aktua­litásukat. Bevallom, praktikus szolgáltatást szeretnék nyújtani, hiszen ma már nem éri meg té­vedni, mikor kiválasztunk egy- egy filmet. (A legutóbbi áreme­lés hatására tovább néptelened- tek a mozik, úgy tűnik, készül­nek elvenni egy újabb "játéksze­rünket".) ... S még valami: min­dig veszedelmesen szubjektív leszek! Akkor hát, útjára bocsátom a végtelen mesét, s bemutatom nektek legújabb "barátomat". Voila! Alan Parker: Lángoló Mis­sissippi Fura figura ez a Parker. Fal-at rombol, felröppent egy Madár- ká-t, tenyerén Angyalszív-et do­bogtat, s most ráadásul lángba Meghökkentő tárlat borítja a Mississippit. Egy idő után a rendezők megőrülnek, és szeretnek lehetetlenre vállalkoz­ni. Hitte volna valaki, hogy jön egy ember, s képkockákat mer csinálni a Pink Floyd világhódí­tó hangjaiból, vagy egyáltalán hozzányúl William Wharton "megmutathatatlan" törté­netéhez, s tud pokolról olyan po­kolian jól mesélni, mint teszi azt az Angyalszívben. S úgy tűnik, Parkemak ez mind a kisujjában van. Tud valamit a filmről, amit mások nem. A markában va­gyunk, ha neki úgy tetszik, orrá­nál fogva vezeti a nézőt. Profi, mikor elérzékenyít, s profi mikor undort kelt. Témái briliánsak, sodrók, tévedhetetlenek, minél képtelenebb amire vállalkozik, annál nagyobb alapossággal tár­ja azt elénk... Ő egyszerűen va­rázsló. A filmművészet egyik je­lenkori mágusa, akinél kötelező minimum a tökéletesség. S mindezek ellenére van bá­torságom azt ideírni, hogy a fenti filmjével fél hatást vált ki. Belő­lem biztosan. A színészpáros, akikkel dolgozik, már-már ga­rantálni látszott az újabb bravúrt. Gene Hackman (Dominóelv, Nincs kiút), Willem Dafoe (Sza­kasz, Jézus utolsó megkísértése) remekművekben edződött egyé­niségek. S azt hiszem, ők itt is a saját maximumukat nyújtják. Sőt, Hackman még ettől is töb­bet, ahogy megjeleníti a flegma és rámenős FBI/kopót. Vala­hogy mégsem áll össze eggyé a mechanizmus, hiányzik az a fre­netikus hatás, amit már tőle meg­szoktunk. Ami óriási erővel tör a közönségre, ami a szék anyagá­ba présel, amit hazavisz magával mindenki. A vásznon a hatvanas évek Amerikája elevenedik meg. Az aktuális borzalmakat, a hírhedt Ku-Klux-Klán "ténykedései" szolgáltatják. Az alaphelyzet an­nak a három fiatalembernek rej­télyes eltűnése, akik ezerszám járták akkoriban a vad délvidé­ket, a faji megkülönböztetés bar­bár igazságtalanságára tanítva az embereket. (Mi, nézők, hamar megtudjuk, hogy sorsukat ők sem kerülhették el.) A kisváros, amely összegyűjti a szemben ál­ló erőket, a helyi szövevényes klánt, és az FBI kivizsgáló erőit, rövidesen csatatérré válik. El­szabadulnak lappangó indula­tok, egymásba kapaszkodik az örök Jó és Rossz, "ég a Missis­sippi" (ugyanis a csuklyások kedvelt "tréfája" volt a benzines palackos gyújtogatás). A konf­liktust tovább feszíti, hogy a harcmodorról megoszlanak a vé­lemények a jó oldalon is. A ke­ményebb vonal (Hackman) és a következetes humánum (Dafoe) külön harcot vívnak. Termé­szetesen a megoldás közelébe kerülve, valamelyiknek enged­nie kell a másik fél javára... S innen már minden derüljön ki a mozikban, szemközt a vászon­nal. Végeredményben a film, ahogy van, nagyon jó. Hiteles és korhű. Amolyan "közepes re­mekmű". Félek, túlzásba is vit­tem kicsit a kötözködést. Ment­ségemre legyen mondva, senki másnak nem róttam volna fel ba­kiként egy üyen alkotást, csak éppen neki. Most ez a filmje csu­pán arról szól, amit látunk. Tőle, Parkettől, ettől többet vártam. técsi Abszurd káprázat A nevetéstől majdnem begör­csöl az arcom. Amit ez a két em­ber művel a humorban, az nem mindennapi. Abszurd. Ha lenne őrült bors, Laár András az lehet­ne, mert: fekete és könnyezni le­képzeletbeli kitérőt az orvostu­dományba is. Egy húron pendül- nek. Miklós a GM-49 együttes­ben zenélt. Foglalkozása előadó- művész, felsőfokú angolnyelv­vizsgával rendelkezik. A sziget­Buborék, buborék Egyik piros, másik kék Orromból bújt ki ez a buborék. Galla Miklós az egyik jelenet után rövid időre visszavonul a paraván mögé. Néha ki-kikuk- kant Andrásra, aki öregasszonyt Ad abszurdum Vezérek Árpád, Előd, Ond, Kond, James Bond, Tas, Huba, Töhötöm. * * * Két horgász ül a vízparton:- Te, mennyi az idő?!- Hát még a szúnyog! * * * Három nehéz kérdés:- Mi a szösz?- Mi a manó?- Mi a csuda? * * * Sikerfilm K-l; K-2; K2; K2 A költö és a szemüveges lektor. - A vers azért kortévesztő, mert egyik kötőszavát már az ókorban is ismerték - mondja Laár Andrásnak Galla Miklós. ország abszurd humoristáinak hét tőle. A legteljesebb össz­hangban játszik a KFT. énekes- gitárosa és az előadóest műsor­számait fordító Galla Miklós. Káprázat című show-műsoruk- ban a mágus varázslatait, a költő gyötrődését mutatják be gro­teszk stílusukban, de tesznek egy műveit dolgozza fel - tudom meg tőle műsoruk után.- Tedd azt is hozzá, hogy tehet­séges vagy - szól közbe András.- Tegye hozzá más - válaszol rezignáltan.- Miki a király - mondja faarc­cal András. - Nagyon tehetséges.- Az András is - egyenlít G. Miklós. Nemrég léptek fel a kisújszál­lási ifjúsági házban. Holló Szín­háznak hívják ezt a programju­kat. Talán nem ismeretlen Laár András L’art pour Fart műsora sem, melyben "agyelhagyós” művei hangzanak el - termé­szetesen a szerző tolmácsolásá­ban. Mindezeken túlmenően Farkas a mezőn címmel létezik még egy másik repertoárdarab is.- Ez a játék nem esztelen zagy- vaság - magyarázza András. - Zseniális abszurd szerzők írnak Angliában. Egy kis csoport kép­viseli mindössze ezt a humort, amivel mi rokonságot érzünk. Miklós fordít belőlük, mert ezek nagy kincsek számunkra. A ma­gyar humor teljesen másféle. Nem azt mondom, hogy ez vagy az a jobb, csak azt, hogy amit mi csinálunk, az "eszes hülyeség".- Ti tényleg ilyennek születte­tek? Másképpen fogalmazva: le­het-e tanulni a hülyeséget?- Galla - nevet András - ilyen volt mindig. Én képeztem ma­gam. Az általános iskolából rendszeresen elkéstem, mert amikor bementem a fürdőszobá­ba, pofákat vágtam a tükörbe. Ezt akkor nem tanulásként fog­tam fel. Egyszerűen csak szóra­koztam.- Természetesen másként sze­repeltem öt évvel ezelőtt - veszi vissza a szót Miklós. - A tapasz­talat rengeteget jelent. Ha úgy tetszik, nálam ez helyettesíti a tanári útmutatásokat. Elhangzik a Kft. billentyűsé­nek, Bomai Tibornak is egy ver­se, mely táplálkozásunk folya­matát követi nyomon az első pil­lanattól az utólsóig. Galla Mik­lós abszurd műsorszámokat mu­tat be és énekel. Laár András azért csak elszavalja néhány sa­ját alkotását is. A költő után sza­badon a mű mondanivalóját hű­en megőrizve közzétesszük egyik közismert versét: formál Laár-módra. Én még nem láttam olyan grimaszokat, ami­lyeneket ő vágott, úgy tűnik, a többiek sem - állapítom meg a kitörő nevetésből. Hamarosan kedvenc művészeti ágára, a köl­tészetre tér át. Ő a lírikus. Miklós a lektor. A témánál vagyunk. A cirkalmas, csöpögős és szenvel­gő álirodalmi versek gyermek­kora óta bosszantják. írásra sar­kallják. Játékaiból, dalszövegei­ből jól ismert szóvirágai, kifeje- zés-pamacskái "cikiző" ellenlé­pések.- Nemrég jelent meg egy újabb KFT.-hanglemez - jut eszembe. - Koncerteztek, közben "lár pur lár" műsorokat is bemutatsz. Két ember életét éled.- Az elmúlt két hónapban napi húsz órát dolgoztam - válaszol teája kortyolgatása közben. Ez már sok. Alig lehet bírni. Új dol­gokra ilyenkor nem lehet gon­dolni. Azt kell csinálni és előad­ni, amit már megírtam. Hat éve foglalkozik a buddhiz­mussal. Az idén elvégezte a buddhológiai főiskolát, ahol most tanársegédként tanít.- A buddhizmus az életveze­tésben, gondolkodásmódban ab­szolút jól hasznosítható. Oly­annyira tökéletes rendszer, hogy tulajdonképpen már nem is buddhizmus: egy idő után "át­megy életbe". Úgymond "termé­szetes" vallás, nem áll külön az élettől. Amikor hat éve az első ilyen témájú könyvet elolvas­tam, akkor rájöttem, hogy világ­életemben buddhista voltam, csak nem tudtam, hogy mi az. Szurmay Zoltán TINITUKOR LINIJLÍIXOH Danyi István Szolnok, Kalász út 2. szám alatti lakos hamarosan egy ajándékutalvánnyal lesz gazda­gabb. Slágerei a következők: 1. Közeli helyeken (Bikini) 2. Vándor (Lord) 3. Azok a boldog szép napok (Beatrice) 4. Fiatal lá­nyok (Pál utcai fiúk) 5. Nézz rám tizedes (Exotic) 6. Győzni fogunk (Edda) 7. Öreg rocker (Ossian) 8. Metál az ész (Pokolgép) 9. Mire gondolsz, katona? (Szikora + R- Go) 10. Mi vagyunk a rock (Edda) Meghökkentő látnivalót kí­nált a közelmúltban az O.B. Art Management egynapos szabadtéri kiállítása. A műte­rem a tiszaligeti lovaspálya volt. Varga Erik, Pápai Fe­renc és Molnár Ferenc fiatal szolnoki autodidakta festők mutatták be műveiket. A ren­dezvény hangulatához jól il­lett a Jojó Rt. színpadi pro­dukciója és a program szerve­zőjének, Sárkány Sutyinak Éjszakai út című performance előadása. A buli aznap egé­szen éjfélig tartott. HÚSZON INNEN TÍZEN TÚL V_________________________________________________________/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom