Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-02 / 150. szám
4 Néplap 1990. OKTÓBER 2. Levelek a hazából a honba Anyám szemben a hivatallal Árpádom, nem említettem még neked, hogy az új hazába érkezésem kezdetén, úgy jó három éve, mennyire tudtam örvendeni - többek között - annak a megváltozott módnak, ahogyan ügyeimet intézik a hivatalokban, ki- sebb-nagyobb irodákban vagy akár egy jegypénztárnál. Otthon, ugye, a pár elemis, máról holnapra ügyintézőkké vált amúgy is pökhendi hatalmasságok megkülönböztetett mellőzöttséggel és semmibe vétellel tüntettek ki már magyarságom miatt is. Mihelyt nevemet közöltem, leplezetlen utálattal jelezték, hogy minden alázatom ellenére még a levegőt is sajnálják tőlem, nem hogy valamit is mozdítanának jogos óhajaim teljesítése végett. Nyilvánvaló volt, hogy a legszívesebben leköpnének, erre fel természetes, hogy bennem is hasonló ingerek gerjedtek. Ott tehát, a bürokratikus szocializmus mellé ajándékba kaptam a nemzeti-nacionalista megkülönböz- tetettség “élvezetét” is. Itt negyven évesen végre megéltem, hogy ez a plusz-kitüntetés elmarad, és az ügyintézés - főleg kezdetben - egyáltalán nem tűnt bürokratikusnak. (Az igazsághoz talán hozzátartozik, hogy akkor a fővárosban laktam, és akkor még szeretettel, barátságosan fogadták-ke- zelték az erdélyieket.) Abban az időben nem fedeztem fel a hivatalnokokban azt, hogy felsőbbrendű lényeknek tartanák magukat, általában civilizált körülmények között (sorbanállás nélkül, kellemes környezetben), kedvesen viselkedve keresték kenyerüket - egyebek mellett - azzal, hogy viszonylag hamar, könnyedén és pontosan intézték ügyesbajos és nagy számú ügyeimet. Addig el sem tudtam képzelni, hogy már-már baráti viszonyba kerülök egy belügyis tiszttel, hogy a hivatali merevséget még ilyen helyen is le tudják vetni, és emberi ábrázata is lehet az ügyfél-ügyintéző viszonynak. Egyszer ugyanis a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal) budapesti irodájának előszobájában várakozva utolért egy kisebb szívroham, utána bármikor arra vitt a kényszer, a tiszt úr (szerintem már akkor úr volt és nem elvtárs) .mindig soron kívül, elsőként behívott. (Igaz, valamiféle szolidaritás is késztethette erre, mert mint később megtudtam, ahogy engem elvitt a mentő, majdnem ki kellett hívni neki, mert szintén “szíves” lévén ő attól lett rosz- szul, hogy én rosszul lettem; így - bár kimondatlanul - a “mi, szívbajosok tartsunk össze” elve dolgozhatott benne. Te is tudod, Romániában, különösen belügyis berkekben ilyenszerű ösz- szefonódás, apró emberi intimitás teljességgel elképzelhetetlen.) Azóta már sokat megéltem ideát, a hivatalokról sok mindent elmondhatnék, csak azt nem. hogy kezdeti kedvező tapasztalataim általánosíthatóak. (Talán nem mellékes körülmény, hogy közben Szolnokra költöztem.) Mintha az irodisták arcáról száműzetett volna a mosoly, magatartásukból a kedvesség, az előzékenység. Ez még különösebben nem zavar, megértem a szociológusok, politológusok és mások magyarázatát: passzívak, rosszkedvűek, ingerültebbek lettek az emberek (így a hivatalnokok is). Bár a passzivitást illetően vannak kérdőjeleim. Tapasztaltam ugyanis, hogy ha valahová valamiért pénzt kell adnom, egyáltalán nem passzívak, ha valami járandóságom elküldéséről avagy kérésem teljesítéséről van szó. Számtalan esetemet hozhatnám most fel, de csak három egészen friss és részben komoly példát említek, olyanokat, melyek már a hivatal létjogosultságát kérdőjelezik meg. Talán emlékszel, két hónapja, amikor itt voltál, érkezett az aidó- felügyelőségtől egy kivonat, és mellette egy befizetési számla, együtt próbáltuk megfejteni, mit is jelent a kivonaton feltüntetett összeg, az a 10.164 forint. Mivel nem a befizetendő rubrikában szerepelt, hanem a “túlfizetés”- ben, te arra tippeltél, hogy ez az összeg nekem jár. Mivel számlát is mellékeltek, valamint a kivonat túloldalán a magyarázó szöveg teljesen ellehetetlenítette az értelmezést (a túlfizetés azt is jelentheti, hogy nem fizettem túl), én a rosszabbikra gondoltam, vagyis arra, hogy ezt a nem kis pénzt tőlem valamiért be akarják hajtani. Nos, miután elmentél, én is elmentem tisztázni a dolgot az adófelügyelőségre, nem fogod kitalálni: egyikünknek sem volt igaza. Az adószakértő előbb azt mondta, jár nekem a tízezrecske. Tudod, én legalább annyira nem szeretek tisztességtelenül kapni, mint amennyire nem rajongok azért, ha igazságtalanul vesznek el tőlem. Szóltam hát a szakértőnek: nincs itt valami tévedés, ugyanis én pont ezt az összeget egy felszólítás után részletekben befizettem. Utánanézett és kiderítette: valami elírás történt, ez az összeg nekem se nem jár, se kifizetnem nem kell, tehát “döntetlen”. Nem nagyon értettem (mert ha jár nekem tízezer és kiderül, hogy már fizettem egyszer pluszban tízezret, akkor húszezer járna), de mindegy, a fő az, hogy most tiszta... És mégsem tiszta, mert egy hónap múlva kijött a feleségem nevére egy értesítés bizonyos 10.164 forintról (milyen véletlen megegyezés!), amelyről szintén nem lehet tudni, hogy aktívumunk van-e vagy passzívumunk. Szóval, hiába táplálták be a szupermodem számítógépekbe az adatokat, ha a gombokat össze-vissza nyomogatják. Augusztus elsejétől új munkahelyem van, azt mondták, a családi pótlékot nem a fizetésemmel kapom, hanem valami társadalombiztosítási akármitől, ott kell benyújtani az igénylést Akkor rögtön benyújtottam, sajnálkozva közölték, hogy némi késedelemmel, szeptember húszadikán fizetik az augusztusit Nem baj, mondtam félig viccesen, legfennebb addig nem eszik a gyerek, azt a kis időt csak kibírja. Szeptember 28-án telefonon érdeklődtem, meddig kell még böjtölnie a fickónak. Utánanéztek, nem is szerepelek a nyilvántartásban, mintha nem is igényeltem volna, mintha oda sem adtam volna azt a kitöltött nyomtatványt, melyet tőlük kaptam. Kezdhetem elölről. A múlt hét közepén jött a telefon Marosvásárhelyről: anyám haldoklik (végelgyengülés, 25 kiló alá fogyott stb.), és nem hajlandó meghalni addig, míg még egyszer nem lát. Nem a szolnokiaktól függ anyám utolsó kívánságának teljesítése, itt adtak egy egyszeri kiutazásra szóló papírt, amivel saját felelősségemre próbálkozhatok. A kisebb baj, hogy oda ezzel be sem engednek; a nagyobbik, ha vissza nem engednek. Útlevelem nincs, mert még magyar állampolgárságom sincs. Még “menekült-kérdés” sem létezett, amikor érkeztünk (az elsők között) , előbb három évhez kötötték a tényleges befogadást, utána bizonytalan időre halasztották. (Vasárnap este telefonált egy ismerősöm Münchenből, hogy az egy hete odamenekült szász öccse, mivel német, három nap alatt kapta meg a nyugatnémet állampolgárságot.) Március óta fekszik valahol a honosítási kérelmünk, melyet most, “ebben a bizonytalan politikai helyzetben” (mikor nem lesz az?) nem lehet elővakartat- ni, azt tanácsolták, forduljak a román követséghez. Odafordultam (bár azt hittem, soha többé nem találkozom azzal a hivatallal, amelyik mindegyre leköpni készül), kilátásba helyezték, hogy nem kell - mint másoknak - két hónapot vámom a konzuli útlevélre, a “helyzetre való tekintettel”. Hanem csak néhány napot, mert “meg kell telexezzük Bukarestbe, lássuk, mit szólnak hozzá a fiúk otthon”. Képzelheted... Naponta telefonálok haza, hátha... Hátha már felesleges az igyekezetem, temetni később is ráérnék. Hátha hallgatott a mennyei hívó szóra, ám ő az Istennek sem akar meghalni addig... Amilyen makacs az anyám, nem is fog, és nem óhajt tekintettel lenni a hivatal objektív nehézségeire. Neki már csak a “szubjektuma” maradt és abból is csak egyetlen, napok óta több százszor elmotyogott üzenet: mondjátok meg neki, hogy megvárom, még egyszer látni akarom, nem megyek el addig... Mit tehetek? Egyelőre itt ül a telefon mellett, és a tehetetlenség görcseit feloldó üzenetre vár komád, Lajos A elmúlt héten tartották a Nyugdíjasok Ki Mit Tud-jának karcagi elődöntőjét. A zsűri előtt 26 műsorszám szereplői vizsgáztak. Vers, zene, énekszó, tánc örvendeztette a szép számú közönséget, sokan virággal köszöntötték a fellépőket. Képünkön a helyi Pávakör tagjai. Fotó: Korényi ÁFÉSZ-NAPOK HETI PROGRAMJÁBÓL AJÁNLJUK: Október 2. Széchenyi ABC: zöldség-, burgonyavásár, húsipari termékek bemutatója árusítással Skála Áruház; tájjellegű borok bemutatója árusítással Október 3. Széchenyi ABC: Törökszentmiklósi BOV baromfitermékeinek bemutatója kóstolással Október 4. VOSZTOK ABC; zöldség-, gyümölcsvásár, engedményes konzervvásár, Szolnok ABC; zöldség-, gyümölcsvásár Október 5. Jólét ABC; sütemény vásár Bőség ABC; süteményvásár Lokomotív ABC; konzervvásár Barátság ABC; tejtermék-bemutató árusítással VÁRJUK SZÖVETKEZETI TAGJAINKAT ÉS KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! *36877/ 1* Áfesz: szolgálat és vállalkozás a tagságért! Egely: Utazás - túl a normálison 8. A kanálhaj lítás titkai Egyesült Államok egy kis településén jegyezték föl, ahol egy idegbetegséggel küzdő kisfiú környezetében vastag ajtópántvasalások és szögek görbültek meg csak úgy “maguktól”. A 70-es években egy nagyon különös hír járta be a világot egy magyar származású férfiről, Úri Gellerről, aki a hírek szerint pusztán “akaratereje” segítségével kemény fémtárgyakat, kanalakat, villákat, késeket tudott görbíteni néha úgy is, hogy hozzájuk sem ért. Úri Geller egymásután produkálta a hasonló eseteket: az egyik kezében tartott kanalat a másikkal megsimogatta, és az szép lassan elgörbült. Néha még úgy is sikerült a kísérlet, ha valaki más kezében volt a kanál. Néhány kutató is megpróbált a jelenség nyomába eredni. Az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Angliában több laboratóriumban, szigorú feltételek között meg tudták ismételni a dolgot - ám a jelenség magyarázata mindmáig várat magára. Fiatalok voltak - és balkezesek Ha egyedül Úri Geller lenne képes erre a dologra,természetesen azt mondhatnánk, hogy valamiféle rendkívüli trükkel, egyedülálló mutatvánnyal állunk szemben. Az igazság azonban az, hogy Úri példáját követve több tucat hasonló képességű ember próbálkozott sikeresen a dologgal így egyre több és több “pa- rafenomén” bukkant föl. Érdekes, hogy általában ezek mind fiatalok voltak és döntő többségükben balkezesek. A vizsgálatok persze elsősorban azt igyekeztek tisztázni, hogyan alakulnak ki ezek a furcsa változások. Számos kísérlet tisztázta, hogy semmiféle ismert hatás nem tudja előidézni a fémek ilyen látványos megpuhulásáL Ha ugyanezt elektromos-, vagy erős mágneses-térrel próbálnak előidézni, rendkívül piciny alakváltozást kapnánk csupán. Ugyanakkor soha nem figyelték meg a fémtárgyak fölmelegedését, mindig kézmelegen, vagy annál is alacsonyabb hőmérsékleten zajlottak le a folyamatok. Maga a változás mindig csak néhány másodpercig tartott, a fém, azután újra visszaszilárdult. Fontos, hogy nem csak a fémek szilárdsága változott meg, de mágneses tulajdonságaik és elektromos vezetőképességük is. Ezért azután Úri és hasonló képességű társai nemcsak kanalakat görbítettek, de eltüntettek mágneslemezekre fölvitt információkat, elektromos berendezéseket, számítógépeket, pénztárgépeket, néha még nagyobb árammal dolgozó készülékeket, mozgólépcsőket, vagy digitális órákat bolondították meg. Átalakult a kristályszerkezet Az tehát kezdett kirajzolódni, hogy valamiféle anyagszerkezet változás következik be, amely ideiglenesen átalakítja a fémek kristályszerkezetét Azt persze eddig is tudták a kutatók, hogy a kristályszerkezet alapvetően befolyásolja a tárgyak tulajdonságát Gondoljunk csak arra a jól ismert példára, hogy szénből van a rendkívül kemény átlátszó és elektromosan szigetelő gyémánt is, ugyanazokból a szénatomokból épül föl - csak más kristályszerkezetben - a grafit is, ami közismerten jól vezeti az elektromosságot nagyon lágy, puha és optikailag nem átlátszó. Ezek a drasztikusan eltérő tulajdonságok pusztán amiatt következnek, hogy a grafitnak és a gyémántnak teljesen más a kristályszerkezete. A kísérletek során próbáltak nemfémes anyagokat többek között kristályokat üveget, műanyagokat is vizsgálni. Érdekes, hogy itt kevésbé látványos változások következtek be. Általában annyi történt hogy a kristályok egyszerűen szétdurrantak, darabokra estek. Többször is előfordult hogy e műanyaggal bevont fémtárgy - például a villa, a kanál, illetve a fém még alig görbült el, mikor a műanyag nyél már darabokra pattant szét. A sok parafenomén feltűnését követően azt már nem lehetett mondani, hogy csak egy ember képes ezekre a furcsaságokra. Az is kiderült, hogy egyáltalán nem új ez a jelenség, hisz több száz évre visszamenőleg is találtak feljegyzéseket hasonló esetekről, ezekre azonban eddig nem nagyon figyeltek oda. A legrégebbi esetet az Elpattant az aranygyűrű A későbbiek során hasonló esetek föl-föltűntek még eldugott, elfelejtett, porosodó krónikákban, sőt ismert emberekről is följegyeztek ilyeneket. Több olyan családi krónika is előkerült, amelyben leírták, hogy egy-egy családtag súlyos betegsége esetén vagy elhalálozásakor eltört a rajta levő, vagy valamelyik közeli rokon aranygyűrűje.. A vizsgálatok során lassan már fontos dolgok is kiderültek. Az például, hogy ez a különleges hatás lezárt edényekben gyengül, de nem tűnik el teljesen. Franciaországban a Pechiney Művekben végzett kisér- letsorozatnál a kisérleti alany, Girard úgy görbítette el a fémrudakat, hogy egy lezárt, lepecsételt üvegcsőbe, vagy kémcsőbe helyezték el ezeket. Ilyenkor Girard hozzá sem érhetett a fémtárgyhoz. Az is érdekes tanulság, hogy a távolság növelhető is, hisz akadtak olyan emberek, akik több méter távolságról is meg tudtak görbíteni egy-egy kisebb fémtárgyat. Világosan kitűnt az eredményekből az is, hogy nem mechanikai erő okozza a görbítést, mert amikor ezeket a próbatesteket fölfüggesztették egy vékony drótra, vagy cémaszálra, akkor meg sem mozdultak miközben alhajlottak. Ezt mechanikai erő segítségével szinte lehetetlen lenne megcsinálni. (Folytatás holnapi lapszámunk 5. oldalán) A kanalakon jól látszik, hogy a csavarodás néhány milliméteres szakaszon jött létre. Valószínű, hogy ilyen változást másképp nem lehet létrehozni, hisz az anyag “ridegen” eltörne.
