Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-15 / 161. szám
SPORT Kosárlabda NB I A-csoport Röplabda NB l/B A „földszinten” nyert az Olajbányász Férfiak.Szolnoki Olajbányász-Budapesti Honvéd 68-65 (26-32) Szolnok, 2700 n. V.: Toók, Görgényi Olajbányász: Tyubin (15/3), Abeljanov (14), Horváth (10/6), Tóth A. (10/6), Berkics (4). Csere: Kmézic (2), Judik (13/9), Zóth Z., Kiss P. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc. Bp.Honvéd: Gál, Halm (15/12), Zuffa (6), Krasovecz (22/12), Heinrich (8), Csere: Dávid (6), Molnár (2), Jermo- linszky (6), Farkas. Edző: Lukács Sándor. A közönség érezte, milyen nemes ellenfél skalpját kellene megszerezni, ennek megfelelő hangorkánnal kezdődött a találkozó. Tyubin nem tudta belőni magát, távoli dobásaiból rendre az ellenfél szerzett pontot, így alakult ki a 0-7-es eredmény. Már ekkor feltűnt, mennyi büntetőt vél el az Olajbányász. Szerencsére a kihagyott ziccereket a szenzációs formában játszó Horváth rendre bepótolta. A mezőnyben úgy bril- lirozott az aprótermetű játékos, ahogyan azt ^futballban Marado- nától láttuk. Ő volt az, aki fölpörgette a csapatot, amikor arra Tóth Attila (sötétben) a Honvéd " darálóból'' is a gyűrűbe talált Fotó:N.K. szükség volt. Mert bizony a hosszú emberek ezúttal nagyon szűkmarkúak voltak. A 14. percben 17-19-es kézilabda eredmény díszelgett a táblán. A kisemberek - ekkor már Horváth mellé Judik is bejött - kamikáze akciói vitték előre az Olajbányászt, így a tíz pontos hátránynál (28-38) Horváth és ismét Horváth "intézte el", hogy két pontra csökkenjen a különbség. Aztán a második félidő 13. percében Judik egyenlített (51-51), és ugyanő hajított egy három pontot érő kosarat. Ez felrázta Abeljanovot is, akinek a horgai immár aranyat értek. Az Olajbányász tartotta a vezetést, és az utolsó percre hárompontos előnnyel fordult (60-57). Alig 20 másodperc volt hátra, amikor Horváth két büntetőhöz jutott és természetes, hogy mindkettőt értékesítette. A hosszabbításra csak úgy kerülhetett volna sor, ha hárompontos kosarat ér el a Honvéd, de erre alig volt több ideje 7 másodpercnél. Becsületére legyen mondva: próbálkozott, ám nem sikerült. A kosárlabda ékesebb rajongói még emlékezhetnek arra, hogy a sportág nagy demonstrációját minden esztendőben a Budapesti Honvéd-MAFC rangadó jelentette, melyet legtöbbször a televízió is közvetített. Nos, ezúttal ezt a legendás csapatot - amelynek tagjai természetesen már többször kicserélődtek - fektette kétvállra úgy az Olajbányász, hogy nem is játszott sziporkázóan. A hosszú emberek ezúttal mérsékelt teljesítményt nyújtottak - Berkicset le is kellett cserélni - és a meccset Judik és Horváth mentette meg. Rezák László edző az összecsapás végén így nyüatko- zott: - Rossz dobóformát fogtunk ki, a nagy akarás hozta meg a sikert.-pbA Vegyi „lemosta” ellenfelét Soós védhetetlen leütései élményszámba mentek Veszprém: Urbauer, Bodnár, Katona, Veisz, Győr ke, Kolinger. Csere: Horváth, Mészáros, Végh, Mezőffy. Edző: Magi Gábor. A tavalyi bajnokságban egymás mögött végzett két csapat összecsapása előtt esélylatolgatásra kértük a két csapat edzőjét. Liszi Ferenc: - Tavalyi riválisunk ellen lépünk pályára. Bár a veszprémiek ellen szól, hogy két (Nagy, Pásztor) kiválása miatt a bennmaradásért küzdünk. A mérkőzést megelőzően a Vegyiművek több mint százszoros NB I-es játékosát, Fekete Istvánt búcsúztatták. Igaz, még csak 26 éves, de porckorong sérülése miatt kénytelen élvonalbeli szereplését idő előtt befejezni. Az első pontot a szolnokiak szerezték, s meg sem álltak 4-0- ig. A veszprémi csapat ekkor kapott észbe és időkéréssel próbálta a hazaiak sorát megbontani. Némileg sikerült is nekik, egy pontra fölzárkóztak. Utána viszont már csak "csipegetni" tudtak, hiszen Sármán irányító játéka és Soós bődületes leütései bebiztosították a hazaiak első szettgyőzelmét. Térfélcsere után az ellenfél két pontjával kezdődött a második játszma. Valószínűleg ekkor még ők sem gondolták, hogy puskaporuk nagy részét ezzel ellőtték és egy pontocska megszerzésénél többre már nem telik erejükből. Pedig így történt. Szűcs felugrásos nyitásait követően az ellenfél sora megbomlott, és a továbbiakban teljesen széteső játékot produkáltak. Ezzel szemben a hazaiak magabiztosan és lendületesen, 2-0-ra módosították a játszmaarányt. A harmadik szettben a Vegyiseket nem érte utói az a "röplabdabetegség", hogy két sima játszmagyőzelem után egy-két mellényt levenni kényszerüljenek. Továbbra is labdabiztos játékkal rohamozták az ellenfelet. A hajrában látványos labdameneteknek és technikai megoldásoknak is tapsolhatott a közönség. A 65 perces játék során kétség nem fért a szolnoki győzelemhez. Ezen a délutánon a Tűzoltó- laktanyában nem volt szükség létrára, anélkül is fölülmúlták ellenfelüket a szolnokiak. Liszi Ferenc: - Elképzelt taktikánkat sikerült megvalósítani. Középen vertük meg a veszprémieket, gratulálok csapatomnak. Magi Gábor: - A szolnoki gárda sokkal magabiztosabb játékot mutatott, megérdemelt a győzelmük. Sáncban sem tudtuk felvenni a küzdelmet, de a hármason kívüli ütésekkel szemben is tehetetlenek voltunk. Jók:Sármán, Soós, Szűcs, ill. Bodnár, Kolinger.- kocsis FérfiakrSzolnoki Vegyiművek-Veszprém 3-0 (8,3,6) Tűzoltólaktanya, 100 n. V.: Fodor, Szabó. Sz. Vegyiművek: Sármán, Szűcs, Hajdú, Gulyás, Soós, Tóth. Edző: Liszi Ferenc. meghatározó játékosukat eladták, ma, hazai pályán 3-0-ás győzelmet várok. Magi Gábor: - A papírforma szerint a szolnokiak az A-cso- portba való feljutásra esélyesek, míg mi két válogatott játékosunk Kézilabda NB I Férfiak Pont már van, győzelem még nincs Szolnoki Olajbányász-Békéscsabai Előre Spartacus 28-28 (12-12) Szolnok, 6oo n. V.: Andorka, Schobert Sz.O!ajbányász: Busa-Nagy 5, Mezei 5, Vitális 5, Rigó 2, Vozár 2, Vizsnyiczai 1. Csere: Szemonov (kapus), Danyi 2(2),Sípos, Gulyás 6(1), Berényi. Edző: Csulik János. Békéscsaba: Tóth-Volent 6(6), Ge- dó 1, Debnár, Lovász 2, Pocsai 2, Balogh 9. Csere: Tyetyák (kapus), Bo- gárdi, Mohácsi, Dögé 2, Kiss. Edző: Skaliczki László. Az ifjúságiak találkozója megadta az alaphangulatot a nagyok összecsapására, ugyanis a szolnoki fiatalok 34-23-ra győztek. Ősz kitűnő védései mellett Tóvízi (9), Horváth (7) és Szép-Kiss (7) voltak a legeredményesebbek, míg a viharsarkiak közül Mohácsi (8), Lovász és Jerabek (4-4) voltak a fő gólvadászok. Amolyan "ma győzni kell" felfogással kezdett az Olajbányász, s talán ez lehetett a hiba. Gulyás kihagyott hetese után Vozár a felső lécet dobta telibe. Rigó pedig közelről hibázott, mígnem a gólok sorát Balogh nyitotta meg a 4. percben, 0-1. Az első játékrészben nem volt különbség a két együttes között, a várva várt Olaj-henger nem indult be, jó, ha az állandóan vezetéshez jutó csabaiakkal egyáltalán lépést tudott tartani a helyi együttes. Az iramra nem lehetett különösebb panasz, azonban az önbizalom nélküli hazai próbálkozásokba számtalan átadási hiba csúszott, ráadásul egy fél bajnokságra való hétméteres és ziccerhelyzet maradt kihasználatlanul. Tegyük hozzá, szerencsére a másik oldalon is. A 16. percben 3-5-nél Mezei két befordulása révén sikerült az egyenlítés, ám a szünetig 9-9 és 11-11 után is a vendégek szereztek vezetést, aztán hét másodperccel a pihenő előtt Gulyás egy kihagyott hetest tett jóvá, 12-12. Fordulás után is a Békéscsaba köszönt be először Bogárdi révén, a váltott találatok (jobbára egymás hibáiból estek) egészen 18-18-ig jellemezték az összecsapást. Ekkor (42. perc) Nagy gólja meghozta a vezetést az olajosoknak, s úgy tűnt, kezd kibontakozni az addig vergődő szolnoki csapat. Mezei ejtését már nyílt színi tapssal jutalmazta a közönség, Danyi és Gulyás találatai után Rigó valósággal "berepült" a kapu torkába és 23-19-re módosította az állást. Sőt Szemenov parádés védése nyomán Nagy került ziccerbe és amolyan Iváncsik trükkel ötgólos vezetéshez juttatta csapatát, amely megtalálta a "fonalat", és az ellenfél is mintha fáradni látszott volna. A látszat azonban megcsalhatta a szolnoki fiúkat, mert az öt gólnyi különbségből 120 másodperccel a vége előtt csupán egy maradt, mi több Balogh az egyenlítéstől sem riadt vissza. Volt megint izgulni való bőven. Vitális ugyan 27-27-nél góljával felcsillantotta a győzelmi reményt, ám a még hátra lévő 25 másodpercet a büntetőpadon töltötte. Társai már-már kivédekezték a maradék időt, amikor az utolsó pillanatban Bogárdi a lábak között kilőtte a bal alső sarkot, ami a pontszerzést jelentette a Csabának. Nehéz magyarázatot találni arra, amit kézise- ink szombaton este műveltek. Nem játszottak jól, mégis olyan lehetőséget szalasztottak el, ami már nem tér vissza, ha csak nem változtatnak sürgősen felfogásukon. Egy teljes félidőnyi előnyt adtak ellenfelüknek, majd a már megnyert mérkőzést engedték ki a kezükből gyámoltalanul. Ha itthon csak ennyire futja, az szomorú. Ami viszont vigasz lehet: pont már van, még akkor is, ha a győzelemre várni kell még. Csulik János: - A tét súlya bénító- lag hatott ránk az első félidőben. A másodikban rendeződött a csapat, de a végére saját hibáinkból adódóan nem sikerült megtartani előnyünket, az utolMezei a nyakában Lovásszal is gólt lő Fotó: Novák só pillanatban nem szabad ilyen elkerülhető gólt kapni. Skaliczki László: - Fordulatokban gazdag mérkőzésen sikerült visszahoznunk a már elúszottnak vélt egy pontot, s ezért nagyon boldog vagyok. (NJ.)
