Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-13 / 160. szám
12 Néplap 1990. OKTÓBER 13. Egely: Utazás - túl a normálison 17. Rontás és igézés Néhány héttel ezelőtt egy nagyon érdekes riport hangzott el az Ötödik sebesség című rádióműsorban. Egy mama azt panaszolta, hogy tizenéves lánya megbetegedett, egyre jobban fogyott, életereje, életkedve elhagyta. Egymásután járta az orvosokat, mindenki tanácsolt valamit, azonban egyik sem tudott segíteni. A dolog mögött az állt, hogy a lány összeveszett egyik barátnőjével. Ki kell engesztelni A mama minden követ megmozgatott. Végső kétségbeesésében elment egy olyan asszonyhoz, aki állítólag különleges képességekkel rendelkezett. Az megnézte a lány fényképét, beszélgetett a mamával, azután azt mondta, hogy a régi barátnő gyűlöli a lányát, ez okozza a betegséget. Valamilyen módon ki kell engesztelni, mert enélkül nem lesz gyógyulás. A mama kiengeszelte a barátnőt, azután a kórházba ment - ahová a lánya időközben bekerült -, s hónapok óta nem látott mosollyal fogadta, és enni kért. Ez a történet egy szokványos „átok”-történet, amivel a középkorban vagy természeti népeknél gyakran találkozhatunk. El is intézhetnénk egy vállrándítással, vagy azzal, hogy éppen akkor hozta meg az orvosok gyógyítómunkája a sikert, mikor a mama beszélt a régi barátnővel. De egyáltalán nem biztos, hogy a dolog ilyen egyszerű, hisz hasonló esetek napjainkban többször is előfordultak. Ha alaposabban végiggondoljuk a parajelenségekről leírtakat, ha az esetet összevetjük a néprajzkutatók megfigyeléseivel, akkor már valószínű, hogy más következtetésre jutunk. Az ember bioenergiát ad át Azt már tudjuk, hogy nagyobb távolságról gondolatokat lehet cserélni, erős szuggesztiókat lehet átvinni. Azt is tudjuk, hogy - akár több méter távolságról - nemcsak baktériumok, növények növekedését lehet befolyásolni, de „meg lehet puhítani” kemény, szilárd anyagokat is. Tudjuk, hogy egyik ember be tud avatkozni a másik életébe oly módon, hogy bio- energiát ad át vagy vesz el tőle. Ezekből az elemekből már összerakhatóak - és egyáltalán nem érthetetlenek - a lány történetének főbb mozzanatai. Itt csak az a furcsa és szokatlan, hogy valószínűleg nem teljesen tudatosan következett be ez az ártás, az aki haragudott, gyűlölködött, nem gondolta komolyan, hogy ennek ilyen súlyos következményei lesznek. A természeti népeknél viszont gyakran előfordul, hogy az ártó, rossz szándék kifejezetten tudatos, sőt „rendelésre” is előidéznek ilyen eseteket. Kik és milyen körülmények között képesek parajelenségek előidézésére? Úgy tűnik, hogy az emberek ngyobb része alkalmas kisebb-na- gyobb mértékben erre: azok, akik humán orientáltságúak, azok, akikben az analitikus gondolkodás nem túlságosan fejlett. (Ezek szerint tehát a fizikusoktól, mérnököktől, vegyészektől nem kell félni, de jobb óvakodni, ha valakit netán egy színész gyűlöl. A dolog fordítva is igaz persze, ha valakit egy művész szeret, próbál meggyógyítani, az nagyobb valószínűséggel lesz sikeres, mintha egy fizikaprofesszor próbálkozik vele.) Erre szakosodtak buddhista iskolák Az eddigi statisztikák, felmérések szerint tehát a humán, illetve a reál orientáltság az a legfontosabb paraméter, ami eldönti, hogy kiben lehetnek ilyen képességek. A másik fontos elem, hogy ki mennyire egészséges, kinek milyen az „állóképessége”. Minél jobb a fizikai állóképesség, annál nagyobb valószínűséggel tudja valaki tartósan és állandóan előidézni ezeket a jelenségeket. Ha valaki beteg, akkor ezek a hatások szinte automatikusan megszűnnek körülötte. Végül az is rendkívül fontos, hogy ki, mikor kezdi ezeknek a jelenségeknek a megismerését, illetve gyakorolja-e. Mint sok minden mást, ezt is tanulni lehet. Azok az emberek, akik Fülöp- szigeteken, Brazíliában vagy Afrikában látványosan gyógyítanak, szinte mind tizenéves koruk előtt kezdik a tanulást. Az ottani társadalom persze sokkal megértőbb, toleránsabb ezzel szemben, sőt bátorítja is ezeknek a tulajdonságoknak a kifejlődését. Néhány kínai buddhista kolostorban pedig kifejezetten erre „szakosodott” iskolák működtek. A mi technikai civilizációnkban teljesen megszokott dolog, ha valaki egy rendkívüli ügyességet igénylő szakmát, hivatást vagy művészeti ágat akár évtizedeken át is tanul. Egy jó idegsebész, zongoravirtuóz vagy egy teniszbajnok hosszú éveken át tanulja a mesterfogásokat, gyakorol - és a társadalom ezt nem gátolja, sőt segíti, és anyagilag is elismeri. Ha valaki a gyógyításnak ezeket a formáit próbálná meg gyakorolni, akkor lehet, hogy nagyon gyorsan rács mögött találná magát. Különböző okok miatt a mi társadalmunk nem tolerálja, ezért nem is tanulható, ha valaki mindezek ellenére mégis megszerzi ezt a tudást, nem adhatja tovább. Azért találkozunk olyan ritkán a mi civilizációnkban ezekkel a jelenségekkel, képességekkel, mert még mindig szégyennek számítanak. (Folytatás hétfői lapszámunk 15. oldalán) HUMOR HUMOR HUMOR Zöldek faluja- A mi kutunktól békékul az ember, a szomszédék vizétől viszont besárgul... IKV-ház Az utolsó szalmaszál Demográfiai (le)robbanás & ^^ ásr ^WrfTffiv ■ Csak már nem a világkiállítási előkészületek, Szabó néni?! Szénárak- Ha így megy tovább, télire anyádnak is le kell menni a bányába. Sajnos, nálunk is egyre több a munkanélküli.- Mondd, papa, te nem gondolsz arra, hogy ilyen infláció mellett emeld a zsebpénzemet? Hol legyen a vi Hosszasan csörgedezett a vita: hol az Isten csudájában is rendezzük meg az 1995-ös világkiállítást?- Ez a mi ügyünk! - zengték a lelkesek. - Az egész ország ügye. Legyen tehát a világkiállítás színhelye a teljes Magyarország.- Szó sincs róla - mondta erre a teljes Magyarország. - A terület jelentős részét napraforgó-ültetvények fogA fővárosi kereskedő új üzletkötőt alkalmaz, és gondosan kioktatja:- Holnap lemegy Miskolcra a korai vonattal. A szállodában lefoglal egy szobát, megeszik egy erőlevest, utána felkeresi üzletfelünket. Megkérdezi, hogy van megelégedve a legutóbbi szállítással, megmutatja neki a legújabb kollekciót, felveszi a rendelést, megköti a szerződést, és táviratban tájékoztat engem. A kereskedő másnap déltől várja a táviratot, de csak késő este kapja meg: „Az egész városban nincs erőleves. Mit tegyek?” * Múlt század végén, a tudakozóintézetben:- Csak egy helyen van üresedés. Elmenne ön fürdőszolgának?- Szívesen.- Ért a vízkezeléshez?- Persze. Tetszik tudni, borkereskedésben voltam alkalmazva. * A lordtól megkérdezik, hogy fiatal korában mi volt a szenvedélye.- A nők és a vadászat...- És mire vadászott?- Nőkre... • Párizsból hazatért festőművész szerelmesen suttogja:- Drágám, te vagy az első modell, akit lázas szerelemmel csókolgatok!- És hány volt összesen?- Négy. Egy alma, két körte és egy vizeskancsó! Operettbemutató a század elején. A második felvonást követően a szünetben a szubrett tör- ni-zúzni kezdett az öltözőjében.- Mit murizik ez a spiné már megint? - kérdi a bonviván. - Hisz sikere volt, kilenc gyönyörű csokor virágot kapott!- Ez igaz - válaszol a rendező -, de ő tízet rendelt! * Süveget lopott az egyszeri parasztember, de nem merte feltenni a fejére, mert attól félt, hogy ráismernek. így aztán semmi haszna nem volt a tolvajlásból. Egyszer éjszaka a felesége hallja, hogy a gazda felül az ágyban, és valamit motoz.- Mit csinál, kend, apjok?- Hallgass, asszony, a süveget viselem! A régiségkereskedő segédet akar felvenni. A jelentkezőt odaviszi az egyik vitrinhez, és így szól:- Itt van ez a kakukkos óráról leesett nagymutató. Mi ez?- Ez kérem - feleli a segéd -, Pompadour márkiné fogpiszká- lója.- Stimmel - szól a tulaj -, fel van véve! * Egy társaságban a nemességről volt szó. Beszélgetés közben az egyik úr, aki szeretett dicsekedni ősi származásával, ezt mondta:- Ismétlem, uraim, az országban a mi családunk a legrégibb nemzetség. Az őseim a világ teremtését már saját kastélyuk erkélyéről nézték végig! lalják el. Újra ránksütnék a monolitizmus vádját. Hogy eddig az ötágú csillag felé forogtunk, most meg a Nap felé.- Oké - kiáltotta erre a hallgatag többség. - Minthogy úgyis mutyi- zunk az osztrákokkal, rendezzük a világkiállítást a nyugati határvidéken.- Egy nyavalyát - mondta erre a nyugati határvidék. - Mint tudjuk, 1241. április 28-án IV. Béla zálogba adta Moson, Sopron és Locsmánd megyét a hamburgiaknak. Na most áll a zászló, hogy eljönnek a nyugatnémetek, és éppen a világ- kiállítás idején érvényesítik a jogaikat, mi meg itt állunk megfu- rödve.- Rendicsek - harsogta erre a nyugtalan kisebbség. - Akkor hát legyen a világkiállítás színhelye hazánk szép fővárosa, név szerint Budapest.- Almás - mondta erre Budapest. - Városvédő Pallas Athéné kezéből úgyis lépten-nyomon ellopják a lándzsát. Mármost a világkiállításra idejönne mindenféle külföldi. Ki győzné azt lándzsával?- Halihó - suttogta erre a kétségbeesett csekélység. - Ez esetben rendezzük meg a világ- kiállítást özvegy Lejt- meneti Guidóné éléskamrájában.- Orruk attól fokhagymás - szólt erre özvegy Lejtmeneti Guidóné, aki szerette a veretes kifejezéseket. - Épp most tettem el tizenhat üveg ecetes szilvát télire rumban. Ki vigyázna arra, mi? A munkásőrség?- Jesszuskám - szólt dideregve az ideges kormánybiztos. - Akkor hát hol rendezzük meg azt az átkozott világkiállítást?- Természetesen a frekvenciamoratórium ban - szólt egy másként gondolkodó tv-stáb. Azzal be is löktek egy Tina Turner clipet a videóba, s az élemedett tigrishölgy legott tán- colni-dalolni sem szégyellt.- Ebben a dalban minden benne van - festette alá a másként gondolkodók főnöke, bár tudta, hogy ezért később megfúiják. - Az ember, a természet, az ég, a tenger, a csillagok. Fehér galambok röppennek a felhők felé, és virágzó barackfák lengetik habos ágaikat. De maga a művésznő is, dalával, szívével, testével - az egész világ! A bámulatos matróna most magasra dobta a lábát a képernyőn, egy pillanatra be lehetett látni a bugyogójába.- Nicsak - mondta némileg éledezve a kormánybiztos. - Most látom, hogy nem is olyan kicsi a világ... (peterdi) Történetek régi időkből
