Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-13 / 160. szám
1990.OKTOBER 13. Néplap Képzőművészet Vásárhelyi őszi tárlat Ez a kiállítás régóta már nem csupán a helyi képzőművészet ünnepe. Az utóbbi öt évben pedig újra reneszánszát éli e művészeti esemény. Az elmúlt években egyre több fiatal érezte megtiszteltetésnek a résztvételt, egyre polifónabbá vált a tárlat "hangzása", és ez a sokféleség kiderült, hogy nem kakofóniát eredményez, hanem többszólamú összhangzatot. A geometrikus absztrakt non figuratív művészeten kívül mindenfajta művészeti stílus otthonra talált itt Vásárhelyen, bizonyítva, hogy a művészetben nem a stiláris különbségek a lényegesek, hanem a szemléleti azonosságok. A humáncentrikus művészi gondolkodásmód, a minőség az az összetartó erő, amely a sokféleséget egységgé tudja rendezni. A vásárhelyi őszi tárlatoknak ez a megújulása a vásárhelyi művészet, a városban alkotó művészek alkotó munkájának felfrissülését is eredményezte. Minőséggel csak minőség képes versenyre kelni, a helyi művészek számára is serkentő kihívást jelentett a fiatalabb művésznemzedék, a más módon alkotók megjelenése. A kiállítás tartós sikeréhez természetesen nagyban hozzájárult az a nagfokú érdeklődés, amelyet a város közönsége tanúsít iránta, és az a nagyvonalú mecéná- ló gesztus, amely e közösség részéről megnyilvánul iránta. Most, 37. alkalommal is több, mint húsz díjat, munkajutalmat osztottak ki. A fődíjat és a velejáró Tomyai-plakettet Giczy János soproni festőművész kapta. Giczy bizonyos értelemben a legnemesebb vásárhelyi festői tradíciók folytatója, képeinek főhőse a földhöz kötődő ember, és az őt körülvevő világ, festői stílusában azonban nem követi a klasszikus alföldi festészet ábrázolás- módját; profán házioltárainak színvilága, formarendje jellegzetesen a pannon klíma szülötte. A vásárhelyi őszi tárlatokon - márcsak a művészeti törekvések rokonságának okán is - hagyományosan szolnoki művészek is szerepelnek. A korábbi években a szolnokiak résztvétele sokkal intenzívebb, és díjakkal is jelzetten, meghatározóbb volt, mint napjainkban. Most, a 37. Vásárhelyi Őszi Tárlaton csupán két szolnoki festő, Fazekas Magdolna és Meggyes László szerepel, két-két képpel, a szobrászok közül egyedül Simon Ferenc állította ki Klára című mészkő szobrát. Viszonylag legteljesebb anyaggal két Szolnokhoz kötődő grafikusművész, Ágotha Margit és Rékassy Eszter szerepel a tárlaton. Ágotha Margit linómetszetein kívül egy tér-grafikáját (hasonlót láthattunk a szolnoki Képzőművészeti Trienná- lén is), valamint két "hímzett-grafikáját" is bemutatja. Ez utóbbiak nemcsak rendhagyó műfajuk, hanem művészi kvalitásuk miatt is figyelemre méltóak. A szolnoki Képzőművészeti triennálét említettem az imént. A két kiállítás nemcsak abban kapcsolódik egymáshoz, hogy az alföldi művészet két, hagyományos művészeti centruma ad otthont számukra, hanem sok tekintetben a köréjük kapcsolódó művészek összetétele is azonos. A Szolnokon is rendszeresen kiállító alkotók közül többen az idén is sikeresen szerepeltek Vásárhelyen: többek között Tenk László festőművész és Kiss György szobrászművész díjat nyert, Tóth Ernő festőművész pedig munkajutalmat kapott kiállított műveiért. A 37. Vásárhelyi Őszi Tárlatot október 7-én, vasárnap délben a látogatókkal zsúfolt Tornyai János Múzeumban dr. Dömötör János, a múzeum igazgatója nyitotta meg. A kiállítás november 18-ig tekinthető meg. Rideg Gábor Zene, zene, zene... A Keller kvartett koncertje Szolnokon Gyakorta hallott közhely, hogy a kamarazene elsősorban azok számára okoz élvezetet, akik azt játsszák. Erre a tévhitre cáfoltak rá szerdán este a szolnoki zenebarátok, akik benépesítették a Galéria nézőterét az Országos Filharmónia bérleti sorozatának első koncertjén. A Keller vonósnégyest - tagjai: Keller András, Ács György, Gál Zoltán és ifj. Kertész Ottó - a szolnoki közönség először hallhatta játszani pódiumon. Az ifjú muzsikusok közül ketten mégsem ismeretlenek számukra: Gál Zoltán hosszú évekig a jászberényi Palotásy János Zeneiskola növendéke volt, hogy azután karmester bátyjának: Gál Tamásnak nyomdokaiba lépve a zenei pályát válassza maga is élethivatásul. A kvartett csellistája: ifj. Kertész Ottó pedig Szolnokon, az itt megrendezett országos gordonkaversenyek egyikén tűnt fel, s vonta magára a szakmabeliek figyelmét. A koncert műsorán szereplő műveket Pándi Marianne ismertette nagy hozzáértéssel - mégis mindenki számára érthető módon. A hangverseny műsorán két klasszikus vonósnégyes szerepelt. Érdekes módon s ez nem lehet a véletlen műve - mindkét kvartettet a „nem szokványos” jelző illethetné meg. Elsőként W. A. Mozart 465. K. W. számú C-dúr „disszonancia” kvartettje hangzott fel. A kvartett a Keller vonósnégyes előadásában teljes szépségében szólalt meg ezen a koncerten. A szonáta formában írt első tétel kidolgozási részében remekeltek a muzsikusok, s bár virtuóz játékuk élvezetét a visszhangos koncertterem kissé megzavarta, a közönség a második tétel csodás cantabiléje által azonnali vigaszt nyerhetett. A harmadik tétel Mozart kedves maggiore-minore muzsikáinak egyike, melyhez hasonló játékot a dúr és moll hangnemekkel A-dúr zongoraszonátájának híres Török-induló tételében csodálhatni meg. A negyedik tétel a felületes szemlélő számára elsősorban a primarius jutalomjátékának tűnhet - ez esetben mégis mind a négy muzsikus egyaránt rászolgált a mű előadását jutalmazó szűnni nem akaró tapsra. Beethoven 1825-ben bemutatott Opus 132. a-moll vonósnégyese következett ezután a Keller vonósnégyes műsorán. E műben az a rendhagyó, hogy szerzője részben szakít a kialakult formákkal: szembeötlően új utakat keres és talál ma- eának gondolatai kifejezésére.__________ Az első tétel érzelmi hullámzását - habár néha egy-egy crescendó csúcspontjára a kelleténél hamarabb lendítette az előadókat az ifjonti hév - a törvényszerűen bekövetkező stílusváltás: a romantika jegyeit érzékeltetve játszották a fiatal muzsikusok. Az eget és földet bejáró Scher- zo-tételnek és az isteni hosszúságú, helyenként a korátok hangzásvilágát felidéző harmadiknak, a „Hálaének” címűnek áhítatos interpretálásával talán a koncert legszebb perceivel ajándékozták meg közönségüket az előadók. A szélsőséges hangulatokban bővelkedő negyedik tétel után felcsattanó vastapsot teljes joggal megérdemelték a kvartett tagjai. A négy ifjú muzsikus - szolnoki koncertje alapján megítélve - méltónak tűnik arra, hogy nagynevű kvartettek utódává váljék, s a magyar vonóskultúrát képviselje itthon és világszerte. Szathmáry Judit Könyvespolc Adva van egy kutyus Molnár H. Lajos FALRA HÁNYT ESZTENDŐ SXIWttCMLM KOMWWáOO Régen tapasztalt boldogságot jelent Molnár H. Lajos napokban megjelent regénye. (Falra hányt esztendő. Szépirodalmi Könyvkiadó) Szerzője különösen az utóbbi hetekben gyakran publikál az Új Néplap hasábjain. Minden írásában van "robbanó anyag", aminek nemcsak a füstje nagy, a hatása is jelentős. "A mi munkánknak, haver - mondja a regény újságíró hőse - az a fokmérője, hogy mennyire kelt visszhangot." A regény egy "falra hányt év" krónikája, valóságban megesett hétköznapi dolgok története. Kutya történet egy kutya világban, Romániában, Marosvásárhelyt az évtized elején. A banális történet azonban kozmikussá növekszik az író tehetségétől. A totális diktatúra által eltorzított világ működésének pontos leírását kapjuk. Besúgók, rendőrök, hivatalnokok, hatalomra éhes gondnokok ördögi praktikái közben őrlődik román és magyar egyszerre. A hazugságra épült világ megfertőzi gyerekek, felnőttek életét egyaránt. Félnek. Ismerős ez Magyarországról is. "Ha hagynánk mindenkit, hogy azt játszódjon, amit akar, mi lenne ebből az egészből?" Az író fontosat kérdezett és a kutya-történettel pontosan is válaszolt. A többi történet akár el is maradhatott volna. (Önállósulásukat jelzi, hogy Ákos történetéből másik regény és dráma született.) Molnár H. Lajos szépen használja a nyelvet. Ironizálása erőlködéstől mentes, szórakoztató. A megfélemlített lakók például otthon "susuputyálnak", s ha végre hangosan is mondhatnának valamit, "nedves lesz a bugyigójuk!" Szemléletesebb példát csak a szerző öniróniájáról hozhatnék, ezt azonban meghagyom, találják meg az olvasók. A regényből elénk tárul az újságírók világa, a szerkesztőségek működése is. Utoljára talán Balzac adott hiteles képet a furcsa "állatfajta" sikereiről, kudarcairól, árulásairól. Kozmetikázás nélkül, a "ráncok, a pattanások és miteszerek művi eltüntetése" nélkül találkozhatunk velük a regényben.-LBHagyományok Megújulás előtt a honismereti mozgalom Október hónap több évtizeden át a Múzeumi és Műemléki Hónapot jelentette. Az utóbbi két évben azonban hiányoznak az országos és helyi rendezvények a programfüzetekből. Megszűnt az új kiállítások, kiemelkedő programok e hónapra koncentrált szervezése. Ennek egyik oka, hogy a múzeumok látogatói létszáma az iden- genforgalom növekedése miatt áttevődött a tavaszi hónapokra. E tapasztalat és az egyes időszaki kiállításokra fordítható anyagiak csökkenése miatt múzeumi főigazgatók, megyei múzeumigazgatók, a korábbiakban a múzeumok kiemelt rendezvényeinek időpontjául a Múzeumi Világnap (V.18.) körüli napokat ajánlották. A Múzeumi, műemléki és honismereti hónap mint Szolnok megyei szókapcsolat élt a köztudatban, kiemelve ennek a megyének a honismeret terén kifejtett tartalmas munkáját. Az évente beküldött néprajzi, nyelvjárási és helytörténeti pályázatok száma általában eléri a százat. A Damjanich János Múzeum néprajzi és helytörténeti adattára több ezer kéziratot őriz, amelyek sok esetben forrásértékűek, alapos levéltári kutatásra épülő dolgozatok. Szolnok megye pályázói közül évente 4-5-en részesültek országos I., II., III. helyezésben. Megkülönböztetett helyet foglal el megyénk az országos önkéntes gyűjtőkről készült összesítésben éppúgy a néprajzi és nyelvjárásgyűjtők, mint a helytörténeti pályázatok készítőinek sorában. Általában az első három megye között van a helyünk a beküldött dolgozatok számát és helyezésüket tekintve. A megye történeti néprajzi feldolgozásához, a megye történeti monográfiájának elkészítéséhez a muzeológusok, levéltárosok tudományos kutatása mellett a tudományos alapossággal készült dolgozatok sem nélkülözhetők. A honismereti szakkörök - 1989-ben 54 volt - fontos műhelyei a közösségi szellem ápolásának. A diák és felnőtt szakkörök a szülőföld szeretetére, a közvetlen környezet megismerésére, megismertetésére, a népi hagyományok feltárásával és megőrzésével egyre nagyobb autonómiát élvezve működnek. A szakkörök munkája a pályázat-írást szorgalmazó tevékenysége mellett nagyon sok esetben a helytörténeti gyűjtemények, falumúzeumok tárgyi anyagának gyűjtésére is kiterjed. Ezeket a gyűjteményeket településenként változó körülmények között helyezték el, többnyire a helyi vezetők - döntésben illetékesek szemléletétől függően. A Jászság falvainak többsége büszkén mutathatja be falumúzeumát, helytörténeti gyűjteményét, amelyek a múzeumok ■ szakmai segítségével többnyire leltározott gyűjteménnyel rendelkeznek. A múzeoló- giai szempontok szerinti leltározás a működési engedélyek kiadásának egyik feltétele. Fontos, hogy az önkormányzatok programjában hagyományaink ápolása, a kulturális, természeti és települési értékek megőrzése, gazdagítása helyet kapjon. Minden önkormányzatnak szüksége van a szülőföldje múltját, jelenét ismerő, értékeit őrző egyénekre és közösségekre. A településekre jellemző sajátos önkormányzati arculat ezeknek figyelembevételével alakítható ki. A harminc éves honismereti mozgalom szervezeti megújulásra készül megyénkben is. 1990. július 9-én megalakult az Országos Honismereti Szövetség. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Honismereti Szövetség létrehozásának fontosságát az évek óta jól működő honismereti közösségek - négy szakköri közösség - fogalmazták meg felhívásukban, melyet az Új Néplap szeptember 25-i számában olvashattunk. Az alakuló szövetség tagjainak sorába várunk minden állampolgárt, aki fontosnak tartja nemzeti történelmünk megismerését, a szülőföld múltjának és jelenének, kultúrájának megismerését, tiszteletét, amely a nép önbecsülését szolgálja. Az alakuló közgyűlésre várhatóan 1990. november 10-én kerül sor, ekkor lesz a néprajzi és helytörténeti pályázatok értékelése is. / A nemzeti összefogás, a demokratikus közélet megteremtése múltunk ismeretében, annak értékeire építve autonóm közösségek által könnyebbé válhat. Ezt a hátteret kívánja biztosítani a megyei Honismereti Szövetség a megye honismereti szakköreinek, egyéb közösségeinek, állampolgárainak. Turóczy Istvánná Csíkos Sándorhoz, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatójához diákemlékek fűznek, hiszen 1956 őszén ugyanabban a gimnáziumi osztályban kezdtük a tanulmányainkat Karcagon.- Úgy emlékezem rád, Sándor, hogy 1957áprilisában szabályszerűen kirúgtak.- így igaz. Tudod jól, hogy a forradalom leverése után az osztályban öten szedtük a pénzt, amelyekért írólapokat vásároltunk. Ezekre játéknyomdávai szöveget nyomtunk: függetlenséget, a szovjet csapatok kivonását kérve. Végül lebuktunk, értem például éjjel kettőkor öt puskás, géppisz- tolyos katona zörgetett a lakásunkon.- A többiek jobban megúszták.- Nem mindenki, és engem is például ’57 áprilisában tanácsoltak el végleg a gimnáziumból. Ebben jóapám múltja is szerepet játszhatott, aki a negyvenes évek végén nemzetgyűlési képviselő volt a Kisgazda- pártban. Nehezen beszélek erről, mert azt látom, hogy megint elkezdődött, sőt tart egy önmítosz teremtő folyamat, s ebben nem szívesen vennék részt. Akik akkor ítélkeztek, azokat elfújta a történelem szele, hál’istennek. Elég az hozzá, Debrecenben a Fazekas Mihály Gimnáziumban végeztem, majd nem egykönnyen, mert megint a származásommal volt baj, de főiskolára kerültem.- Ugorjunk nagyot az időben, mivel 1990. március 16-a óta te vagy eme nyíregyházi létesítmény igazgatója. Hogyan történt?- Javasolt a tanács, a társulat, és a kuratórium is elfogadott. Együtt kértek fel a színház ügyeinek az intézésére Schlanger Andrással, aki művészeti vezető. A munkát nem asztalcsapkodással kezdtük, hiszen senkinek sem mondtunk fel, és senkit sem küldtünk el. Pestre szerződtek öten, volt igazgatónk vitte őket, egy kolléganő pedig Pécsre ment. Bízunk bennük, boldogulnak, ugyanakkor a helyükre öt színészt szerződtettünk.- Milyen érzés direktornak lenni, hiszen eddig mindig közkatona voltál?- Ismeretes egy kínai közmondás, amely szerint ha meg akarod ismerni a barátodat, adj hatalmat a kezébe; Egyébként is a Shakespeare drámákból közismert a hatalom természete és lélekrajza. Mivel én egyáltalán nem hatalomnak fogom fel a vállalást, ebben a székben elsősorban nem önmagamat akarom megvalósítani. Magyarul nem akarok ránehezedni egy társulatra, átvitt értelemben a színházra. Ennek a színháznak, a mi kis közösségünknek színészcentrikusnak kell lennie. Azért tevékenykedem, hogy a kollégák jól érezzék magukat, maradjon meg a látogatottság, ugyanakkor sikeresek legyünk. Az a fontos, hogy ennek a harminckét színésznek olyan körülményeket teremtsünk, amelyek által megvalósíthatják önmagukat. Elsősorban az egyéniségüknek megfelelő szerepek révén. Nem könnyű a cél, hiszen harminc - egynéhány értékes, érzékeny emberről van szó.- A színházat hová helyezed a szakmai rangsorban?- Ha tárgyilagos feleletet szereméi, talán mástól érdeklődj. Egy tény: 1987-ben az évad színháza lettünk. Mivel kis hazánkban mi vagyunk a legkeletebbre eső úgymond "vidéki színház", nálunk alapkövetelmény a sokszínűség. Nem kötelezhetjük el magunkat egyetlen színházi ízlés, látásmód, műfaj mellett. Helye kell hogy legyen a nagy hagyományú realista magyar színjátszásnak, egészen az abszurdig. Azaz a biztostól az esetleges bizonytalanig.- őszintén szólva alkalmasnak tartod magad erre?- Erre nem egyszerű a felelet, hiszen a vezetés olyan tevékenység, amelyben akad bőven megtanulható és megtanulha- tatlan elem. Mindebből következik, hogy a vezetés erkölcsi és szakmai kérdések együttese. Az én tisztességem akkor kérdőjelezhető meg, ha a kollégáimnak nem teremtek olyan helyzeteket, amelyekben sikeresek tehernek. Hozzátéve: nem romokat vettünk át az elődeinktől, hanem egy működő társulatot, színházat, remek kollégákat.- Hol dőlnek el nálatok dolgok?- Ezt az élet hozza magával. Az irodában is, a fehér asztalnál is, a megoldás mindig a dolgok természetétől függ.- Nyűgös ember vagy?- Sok mindent cipeltem, cipelek magammal, főleg a mások ügyeit. Igazi kikapcsolódást a család, a kertészkedés, a természet, a paraszti világ és értékrend jelent. Meg az, hogy folyamatosan olvasom a karcagi lapokat, a Hírmondót, a Kunhalmot.- Hány évre vállaltátok a vezetést?- Háromra.-És ha az önkormányzat mást mond?- Tisztességgel tesszük a dolgunkat, s így várjuk a választásokat. De ha a mi ügyünk, elképzelésünk nem tetszik a megyeszékhely jövendő illetékeseinek, visszamegyek a szakmámba, és a kollégák között játszom tovább. Mindenképpen maradok Nyíregyházán, hiszen jól érzem magam, mert körbevesz a mai magyar valóság, vidék, én pedig vidékre, vidéki embernek születtem. D. Szabó Miklós \ színház világából Kötelező a sokszínűség
