Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-12 / 159. szám
M 1990. OKTÓBER 12. 3 Egyedül a tankok tüzében Halála után őrnaggyá léptették elő Szathmári Józsefet, Szolnok 1956-os védelmi parancsnokát A közvélemény úgy tudja, hogy Szolnokon 1956-ban egyetlen fegyverlövés sem dördült el. Ez így igaz, bent a városban nem volt utcai harc. Az úgynevezett Rékasi úti laktanyában viszont nem így kezdődött november 4-e. A laktanya - egyben az ezred - akkori parancsnoka Szathrhári József százados volt, akit Kablay Lajos megyei védelmi parancsnok Szolnok védelmi parancsnokának nevezett ki. Szathmári József is régi katona volt, a háború előtt és alatt tiszthelyettesként szolgált, majd 1948-ban, a hadifogságból való hazatérése után a Magyar Néphadseregben tiszti rendfokozatot kapott. Volt bajtársai szerint szigorú, következetes parancsnok, bátor katona volt. A forradalom napjaiban tiszttársai előtt újra elkötelezte magát a magyar nemzet-eszmék mellett, ugyanakkor következetesen magáévá tette Kablay Lajos nézeteit: a szovjet katonai hadvezetés számára Szolnok hadászati jelentőségű csomópont, bármilyen magyar fegyveres megnyilvánulást százszoros túlerővel fojtottak volna vérbe. Ez a vélemény nem volt alaptalan, bizonyították a további események. A helyi szovjet katonai vezetésnek már annyi is elég volt, hogy tudták, a védelmi parancsnok, tehát Szathmári József ifjúkori arcképe. Szathmári József harcálláspontja a laktanyában van, ezért november 4-én hajnalban a laktanyaépületek ablakait páncélkocsikból géppuskatűzzel lőtték, majd a főépület bejáratát tanká- gyútűz alá vették. Szathmári százados - aki valóban a laktanyában tartózkodott - tapasztalt katonához híven szemrevételezte a támadás irányát, a támadók erejét. Kiderült, az egész laktanya körül volt véve T-34-es és még nagyobb tankokkal, amelyeknek ágyúcsövei a laktanyára voltak irányítva. Az ezredparancsnok azonnal felmérte, hogy az esetleges ellenállás teljesen reménytelen, a magyar katonákat percek alatt lemészárolnák. Úgy döntött, hogy személyesen veszi fel a kapcsolatot a támadó egység parancsnokával. Szolgálati fegyverével az oldalán, a pásztázó géppuskák tüzében nyugodt léptekkel a laktanya kapujában álló szovjet harckocsihoz ment. Azonnal lefegyverezték, de tárgyalhatott a támadó egység parancsnokával, és kérésére a tüzet a laktanya ellen beszüntették. 1957 januárjában egy, a Honvédelmi Minisztériumból érkezett bizottság a nyugdíjazása mellett döntött, de Kablay Lajossal együtt 1957 nyarán letartóztatták, majd ,,a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékeny részvétel büntette miatt" másfél év börtönbüntetésre, lefokozásra ítélték, 1978-ban bekövetkeztt haláláig alkalmi munkásként, segédmunkásként kereste kenyerét. Szathmári Józsefet 1990. szeptember elsejei hatállyal posztumusz őrnaggyá léptették elő. Tiszai Lajos Állandó gondot okozott a kőtelkieknek az 1972-es típustervek szerint épített művelődési ház lapos tetejének gyakori beázása. Ezért határozták el, hogy a település házaihoz jobban illeszkedő cseréptetőt építenek rá. A munkára 1,3 millió forintot fordítottak, a falu lakosai sok társadalmi munkával segítették az építkezést. Fotó: I. Cs. Baklövés ’90 Tart a megyei trófeabírálat Ilyenkor, ősz kezdetén összegyűlnek a megye vadászai, s mérőszalagra, mérlegre cserélik fegyvereiket. El kell dőlnie, milyen kincseket hordtak fejükön az idei bakok és bikák, s utána visszakerülhetnek az őket leginkább megillető helyekre, kandallók, ágyak fölé, előszobák falára. A milléri skeetpályán zajlott e rangos esemény. Dr. Ábel Béla, a megye vadászati felügyelője, a trófeabírálók elnöke úgy véli: se rosszabb, se jobb év nem lett az idei. Bár az alföldi „termés” még most is sokkal jobb, mint a hegyvidéki, itt is szűkülnek az igazi vadélőhelyek az egyoldalú táplálkozás miatt, satnyulnak a súlyos ékszerek. Sorra érkeznek a vadásztársaságok a szemlére, az elbírálniva- lók kétharmada már nyilvántartásba került. Igaz, minden beérkező trófeát elbírálnak a helyszínen, idén is túlnyomórészt őzagancsokból állt a trófeateríték. Májusban, az őz igazi vadászidényében már megméricskélték sorra a fejedelmek „fejfedőit”, ugyanis a legjobbakat ropogós valutáért akkor kapták puskavégre külhonból érkezők. Itt és most a honi vadászok zsákmányait bírálják. A rendelet szerint ők csak a 250 gramm alatti, sérült vagy selejtes példányokra célozhatnak. Néhány vízbe fúlt, gázolt, orvul ejtett, betegségben elhullott példány is beérkezik évről évre, s ilyenkor osztják ki azokat a „mínuszpontokat” is, amelyek azoknak dukálnak, akik ígéretes vadat ejtenek el idő előtt, s így értelmetlenül. Szerencsére kevés manapság az olyan vadász, aki „bakot lő”, mikor bakot lő. Tudja jól mindenki, ezért több évre szekrénybe zárhatná puskáját... ____________ técsizé Bőséges kínálat Törökszentmiklóson Elegendő a takarmány, de drága A falusi kis malmok hálózatának első egységeit telepítik rövidesen nyolc községben, az Agro- ber Vállalat közreműködésével. Az OMÉK-on bemutatkozott négy dán vállalat közül kettő máris szerződést kötött gépek, mezőgazdasági felszerelések szállítására, s egyikük a világhíValamire azért jó lenne az alternatív kórház. Kiválóan alkalmas arra, hogy a beteget bosz- szantsuk. Ő ugyanis azt szereti, hogy bemegy a kórházba, és ott minden vizsgálatot és gyógymódot megtalál, amelyikre csak szüksége van. És utálja, ha az egyik rendelőből a másikba, egyik kórházból a másikba küldözgetik. Márpedig ha az MDF szolnoki szervezete, annak egés- zséügyi bizottsága tervei szerinti vagyonmegosztás létrejönne, akkor, mint írják: „Nem kell minden drága műszernek mindkét kórházban jelen lennie. A nagy értékű műszerek egy része az egyik, a másik része a másik kórházban lenne. A két kórház nemcsak egymásnak, hanem megyén kívül is végezhet vizsgálatokat." Választás helyett küldözgetés Bravó! A beteg vígan utazhat, hiszen a két épület mindössze néhány kilométerre van egymástól, és ha a Hetényinél elkapja a kettes buszt, egyenesen leszállhat az alternatív kórház előtt. Ott, ha szerencséje van, megkapja az eredményt, és buszozhat vissza a Hetényibe. Kiválóan alkalmas lenne a két kórház például arra is,, hogy a betegeket küldözgessék. Most az rű Skjold kis malmokat értékesít magánvállalkozóknak. Hosszú évek óta ezek az első ilyen jellegű üzletkötések, amelyek az állami gabonaipar vidéki pozícióit ugyan jelentősebben nem veszélyeztetik, ám a kis falvakban mégis megoldást jelentenek: feleslegessé teszik a termény kőhegyeden megyei-városi kórházban kénytelenek fogadni, de ha már választási lehetőség lesz, az alternatívban mondhatják azt, hogy: kérem, a betegsége olyan, hogy nem tudjuk meggyógyítani. A Hetényiben meg azt, hogy:ezzel a problémával a városi kórházba is mehetne a néni. Ugyanakkor kiválóan alkalmas arra is az.alternatív kórház, hogy megnövelje a kivizsgálások várakozási idejét. Mert amíg most a Hetényiben rendelkezésünkre áll az összes gép (így is sokszor várni kell!), addig az alternatívból majd bejelentenek bennünket egy-egy drága masinára, és fölkerülünk a várakozási listára, ahol egyébként nemcsak mi, hanem a megye más településeiről érkezettek is szerepelnek. Arra is kiválóan alkalmas az alternatív kórház, hogy azok az orvosok, akik a Hetényiben valamiért kiszorultak a jó pozíciókból, most osztályt, főorvosi státuszt kapjanak. Csakhogy a betegellátást a betegek érdekeire kellene berendezni! És itt elérkeztünk az alapvető gondhoz. Egyszerűen arról van szó, hogy az MDF úgy érzi, nem bír el az integrációban hatalmassá, átláthatatlanná duzzasztott kórházzal. A bajt ugyanúgy érzi séges szállítását, az állattartók a helyszínen őröltethetik meg terményeiket. A kis malmok mintegy 1 millió forintba kerülnek. A magán- vállalkozóknak ennél lényegesen kisebb összeget, hozzávetőleg 330 ezer forintot kell letenniük, és máris átvehetik a korszerű berendezéseket. a párt is, ahogy mi, betegek. Azt, hogy bár sok pozitív változás történt, az öröklött gondok egy része nem oldódott meg. És mivel az MDF úgy érzi, hogy a feladattal - a kórház rendbetételével- nem tud megbirkózni, ezért inkább szét akarja szedni, meg akarja osztani. Rendet a Hetényiben! A betegek érdeke nem ezt kívánja! Hanem azt, hogy tegyenek rendet a Hetényiben! Vagyis: annak a tervét kellene kidolgozni, hogy hogyan lehetne a mi kórházunkat emberségesebbé, tisztességesebbé tenni, visszaszorítani a negatív jelenségeket, visszaszerezni a betegek bizalmát. Az új kórházi vezetés minden bizonnyal reálisan méri fel a problémákat, és körültekintően intézkedik a gondok megszüntetéséről, felmérve azt, mely törekvések mögött húzódnak meg egyéni ambíciók, és mely törekvések mögött tapinthatók ki valós lakossági érdekek. De addig is... érdemes lenne megvitatni; szükség van-e a megyei kórház kettéosztására? Kell-e nekünk alternatív kórház, olyanformán, ahogyan az elképzelésekben szerepel? Mit szeretne a lakosság? Paulina Éva Mostanában egyre gyakrabban halljuk, hogy az állattenyésztés súlyos válságban van. Az ágazat termelési színvonala eléri, sőt egyes területeken meghaladja a sokat emlegetett európai szintet, ennek ellenére mégis értékesítési gondoknak, csökkenő jövedelmezőségnek, és rohamosan növekvő takarmányáraknak vagyunk tanúi. Ez utóbbit lényegesen érintette az aszály miatti jelentős terméskiesés, amely főként a kukorica piacát rengette meg. A termény- tőzsde árai is a kínálat és a kereslet megbomlott egyensúlyára engedtek következtetni. Míg a nagyüzemek tartalékolják jócskán megcsappant takarmánykészleteiket, addig a magántermelők többsége a piacon igyekszik beszerezni a ház körüli gazdaságban tartott baromfi, sertés, szarvasmarha számára a téli elemózsiát. A takarmányféléket árusító vállalatok közül a legjelentősebb a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, ezért a megyei GMV törökszentmiklósi terményboltjában néztünk körül, és a kínálatról, a minőségről, valamint az árakról érdeklődtünk. Mint Csicsai Lászlóné üzletvezető elmondta, a bolt szomszédságában lévő keverőüzemből mindig friss takarmány érkezik és jelenleg minden fajta táp, illetve termény megvásárolható. Legyen szó például szemes kukoricáról, árpáról, korpáról vagy baromfinevelő-tápról, valamennyiből ki tudják szolgálni a vevőket. Ha valami aznap hiánycikk, az holnapra már az üzlet raktárában van. A tápok és termények minőségére, összetételére vonatkozó reklamáció eddig nem volt, ezzel szemben a vásárlók - kimondatlanul is - meglehetősen nehezen barátkoznak meg a felfelé kúszó árakkal. A legutóbbi, október elsejei áremelések újabb érvágást jelentettek az állattartóknak, hisz egyre kevesebb az emberek pénze, ezért igencsak meggondolják, érdemes-e sertéshizlalással, avagy baromfineveléssel foglalkozni. A szemes kukorica mázsája ugyanis 1060 forintért vár gazdára, míg a malacindítótáp mázsájáért 12 forint híján két zöldhasút kell leszurkolni. A GMV takarmányboltjai pedig közismerten az olcsó üzletek közé tartoztak. De számoljunk egy kicsit. Egy 120 kilós hízósertést kilogrammonként 68 forint 50 fillérért vásárolja fel a húsipar. Ez összesen 8220 forint árbevételt jelent a termelőnek. Akkor most nézzük meg a kiadási oldalt: a malacot jelenleg már 500-600 forintért meg lehet venni, míg tavasszal még 2500 forintot kértek a fiatal állatért. A malac-, a süldő- és a hízótáp szűkén számolva is belekerül 5500 forintba. Ha hozzátesszük ehhez a malac ezerforintos átlagos vételárát és az állatorvosi, illetve gyógyszerköltségeket, akkor meglepő eredményre jutunk. Tehát nem nevezhető éppen bombaüzletnek mostanában a sertéshizlalás. Sajnos azonban hasonló a helyzet a többi négy- és kétlábúval, amelyek a háztáji udvarban szaladgálnak. Mindezek ellenére, legalábbis Törökszentmiklóson nem csökken az állattartási kedv. A kérdés csupán az, hogy meddig? Már csak azért is, mert az élelmiszerüzletekben ínycsiklandó csomagolásban kínált csirkecomb vagy kolbász „alapanyagának” döntő többsége a magán- termelőktől származik. L. Z. Szolnok. A város tanácsa 1990. szeptember 4-i ülésén megalkotta 1/1990. (X. 12.) TV. számú rendeletét a vásárokról és piacokról szóló 1988. évi 4. sz. tanács- rendelettel módosított 1986. évi 5. sz. tanácsrendelet módosításáról; a 2/1990. (X. 12.) TV. számú rendeletét a tanácsi szervek ügyfélfogadásáról és az ügyfélszolgálatról szóló 5/1988. (1989. II. 1.) sz. tanácsrendelet módosításáról; a 3/1990. (X. 12.) TV. számú rendeletét a Szolnok város tisztasági fürdői, strandfürdői és sportuszodái közegészségügyi szabályainak végrehajtásáról szóló 1972. évi 1. sz. tanácsrendelet hatályon kívül helyezéséről, a 4/1990. (X. 12.) Tr. számú rendeletét Szolnok város címeréről, zászlajáról, valamint az 5/1990. (X. 12.) TV. számú rendeletét az utca- és településrésznév (földrajzi nevek) megállapításának, megváltoztatásának, védelmének, valamint nyilvántartásának helyi szabályairól. A tanácsrendeletek ügyfélfogadási időben megtekinthetők a városi tanács vb ügyfélszolgálatánál. *37947/1* Kellett nekünk szovjet kórház! Avagy: Hol van a kutya elásva?
