Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-11 / 158. szám
1990. OKTÓBER 11. Néplap Megyénk legifjabb települése, másfél éve város. Hosszú időn keresztül a Tisza Cipőgyárral azonosították, hiszen az üzem felépülésével vette kezdetét a község kialakulása, fejlődését a gyár alakította évtizedeken át. Ötven éve kezdték építeni az üzemet, negyven éve vált Martfű önálló településsé. Közben - immár egy évtizede - megkezdte termelését a növényolajgyár, felépült a sörgyár, s a település addig is dinamikus fejlődése még nagyobb lendületet vett. A Tisza Cipőgyár „Az elmúlt 20 évben, amióta beleszólásom van a vállalat ügyeibe, a kollektívával közös erőfeszítések eredményeként a Tisza Cipőgyár jellegtelen, átlagos vidéki gyárból nemcsak az iparág legnagyobb, legeredményesebben működő vállalata, hanem az egész magyar ipar egyik legeredményesebben dolgozó vállalata lett.Most új és nehéz feladatok előtt állunk, előttünk van az átalakulás, amelyet szeretnénk a dolgozó kollektíva szempontjából a legkedvezőbb módon megvalósítani” - mondta el Maczó László vezérigazgató szeptember 28-án, amikor a Tisza Cipőgyár vállalati tanácsa - mindössze két ellenszavazattal - ismételten megerősítette vezér- igazgatói beosztásában. reszA nagyüzem vénytársasággá alakítása az elkövetkező két-három hónap feladata. Jelenleg a dolgozók kedvezményes részvényhez juttatásának lehetőségeit keresik. A vállalati tanács tagjai rövid időn belül - még októberben - döntenek majd az átalakulás hogyanjáról, azután kerül a javaslat az Állami Vagyonügynökség elé. Lenne külföldi befektető is A Martfűi Növényolajgyár termékei a közeljövőben, a tervezett palackozóüzem elkészülte után, közvetlenül jutnak el a fogyasztókhoz. Olcsóbb lesz-e majd a palackozott martfűi növényolaj azoknál, amit eddig vehettünk a boltokban? A kérdésre Csernitzky Károlytól, a gyár főmérnökétől kértünk választ:- Mi szeretnénk változatlanul megtartani a növényolaj ipar központi irányításában a meghatározó stratégiai kérdéseket, amelyek árakra, beszerzésekre, műszaki fejlesztések irányaira vonatkoznak. Egy biztos, a piaci helyzet, az importliberalizálás egy majdani konvertibilis forint megjelenésével befolyásolja majd az árakat. Ma is észrevehető már, hiszen megjelent a holland, a svéd margarin.- Drágábban, mint a magyar...- Valamelyik drágábban. De ha arra gondolt az imént, hogy mi esetleg más áron adjuk majd az olajat - egyelőre erről nincs szó. A másik dolog pedig, látva a 10,5 milliós Magyarország, illetve az idelátogató turisták piacát, nem nagyon számíthatunk arra, hogy termékeink iránt az országban rohamosan nőne a kereslet. Jó másfél évtizeddel ezelőtt egy rendelettel száműzték a művelődési házakból a szeszes italokat. Ezzel együtt az üdítőitalok, az édességek is eltűntek a kultúra hajlékából, felszámolták a büféket. Mielőtt azonban bárki félreérthetne, nem a közönséges kocsmává züllesztett büféhelyiségeket sírom vissza, hiszen a kapatos vendégek sok bosszúságot okoztak a népművelőknek, s a kultúra iránt érdeklődőket gyakran az italozók látványa tartotta távol a művelődési háztól. A rendelet, amely az alkoholizmus elleni küzdelem egyik megnyilvánulása volt, igazából nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sajnos az italozók száma nemhogy csökkent, hanem egyre inkább nőtt. Igaz, ezúttal nem a művelődési házban. Martfűn - rendelet ide vagy oda - nemrégiben megnyílt egy kávéház a művelődési házban. Három földszinti helyiségből alakították ki, nagyrészt a Tisza Cipőgyár támogatásával a kávéházat. A kulturáltan, jó ízléssel berendezett mini cukrászdában fagylaltot, édességet, üdítő- és szeszes italokat, teát, kávét fogyaszthatnak a vendégek. A folyosón képzőművészeti kiállítás mellett visz az út a kávéházba, ahol újságokat olvashatnak a vendégek, s a tervek szerint irodalmi esteket, találkozókat is tartanak. A rövid idő alatt a martfűiek népszerű cukrászdája lett a kultúrházi kávéház. Mondják, a legkellemesebb presszó a városban. A „személyzet” a ház népművelőiből áll. Erneszt Péterné, a művelődési intézmény igazgatónője jelenleg - természetesen munka mellett - egy vendéglátóipari tanfolyamra jár.- A bálok alkalmával kihelyezett büfék voltak a művelődési házban. S a mulatság végeztével az alkalmi büfé és a fogyasztás haszna is „távozott”. Arra gondoltunk, hogy ha a haszon itt maradna, azt más kulturális rendezvények költégeire tudnánk fordítani - emlékezik vissza a kávéház kialakításának ötletére. - Másrészt valahol, valakiknek meg kell tanítani a kulturált italfogyasztást is. Teljesen természetesnek tartom, hogy valaki beül a kávéházba, hogy a színes tévén megnézzen egy filmet egy szendvics, egy üveg sör vagy egy pohár bor mellett.- Mennyit hoz a kávéház a kultúra „pénztárába’ ’ ?- Egyelőre még semmit, hiszen törlesztenünk kell a hitelt. így egyelőre „társadalmi munkában” dolgozunk a kávéházban. A bálok alkalmával viszont elég magas a bevétel, körülbelül egy heti forgalomnak felel meg.- Volt-e már „kapatos’ ’ vendégük?- Egyszer fordult elő, hogy valaki már „igen jókedvűen” érkezett. Nem kellett különösebben távozásra szólítani, látta, hogy másfajta a környezet. A kulturált fogyasztásból természetesen nem engedünk. A kávéházból sohasem lehet kocsma.- E pillanatban a Martfűi Növényolajgyár termékeinek mekkora hányada marad itthon?- Ma Magyarországon körülbelül több mint 300 ezer tonna olajat állítunk elő. Ebből 60-70 ezer tonna lesz étolaj. A többi marad nyersolaj. Ez elsősorban külföldre megy.- Melyiket könnyebb eladni?- A nyersolajat. Az nagyobb tételben adható el, a piaci munkája sokkal kevésbé igényes.- A növényolajipar, illetve a Martfűi Növényolaj gyár folyamatos kapcsolatban áll külföldi tőkés cégekkel. A privatizációs program ismeretében jelentkezett-e már külföldi cég, hogy beszállna az üzletbe?- Jelentkeztek már többen is, csak a feltételeik nem olyanok, amire azt mondtuk volna, hogy most kérem megkötjük a szerződést.- Jelenleg még nincs mindenáron szükségük a külföldi tökére?- Jelen pillanatban még nincs rá szükség. Martfűi viszonylatban például ezt az új beruházást saját fejlesztési forrásból kezdtük el. Elképzelhető, hogy ez majd apportként jelentkezni fog egy esetleges későbbi közös vállalkozásban, de az is lehet, hogy még erre sem lesz szükség. Mi nagy tömegű terméket dolgozunk föl, elsősorban nyugatra. Adott, általunk nem befolyásolható tőzsdei árakon adjuk el, ezért a mi helyzetünk lehet nagyon jó, de lehet nagyon rossz is. Ez a két véglet a mi hatáskörünkben szinte kivédhetetlen.- Egy állami vállalat is működhet jól?- Arról nincs szó, hogy mi igazán jól működünk, de valóban, egy állami irányítás alatt dolgozó vállalat is lehet jó. Mi állami vállalat vagyunk, de nálunk is tervbe van véve a privatizálás. Népművelő a „bárpultnál Szeptember 29-én a Tisza Cipőgyár építése kezdetének 50. és Martfű város önálló településsé válásának 40. évfordulója, a Tisza Cipő SE természetjáró szakosztályának 20. éves fennállása alkalmából „Tisza cipővel a Tiszazugba” címmel szerveztek országos gyalogtúranapot. Az érdeklődés nem maradt el, hiszen 730-an indultak a 10,25,30,40 és 50 km-es túrára. A legeredményesebb Lantos László 32 éves, kunszentmártoni természetjáró volt, aki rekordidő alatt teljesítette az 50 km-es távot, reggel 8 órától végig futva, 11,54 órakor ért célba. Képünkön: Rajt előtt a Mártírok úti iskola csapata. | ifi ! . f- i ' l l > : Hiányoznak a szakorvosok- Városi szintű Martfű közegészségügyi ellátása ? - kérdeztük dr. Bozó József vá.rosi főorvostól.- Nem, mert városunkban csakis általános orvosok dolgoznak. Az általános orvosnak belgyógyászatból, sebészetből, gyerekgyógyászatból, szülé- szet-nőgyógyászatból, egészségügyszervezésből is szakvizsgáznia kell. Nem ért azonban sok betegséghez, fül-orr-gége, ideg- és elmebetegségekhez, törések esetén a sérültet nem tudják megfelelően ellátni. A szakorvosi rendelések hiányoznak. A szakorvosi rendelések megszervezésének egyik alapvető feltétele a tervezett egészségház elkészülése. Nagyon hiányzik már az új egészségház. A rendőrállomás Szeptember 1-jén a város gazdagabb lett egy rendőrállomással. Ez a hivatalos megnevezése. Magasabb szervezettségű, mint a rendőrőrs, de még éppen nem éri el a kapitányság szintjét. Önállóan, teljes hatáskörrel dolgoznak majd az itteni szakemberek. A rendőrállomáson háromtagú nyomozócsoport tevékenykedik, velük és a tiszaföldvári rendőrőrssel együtt harmincötén tartoznak a martfűi állományba. A szorosan vett rendőri munka mellett szolgáltatást is végeznek. Ezentúl Ti- szaföldvár, Rákócziújfalu és Martfű lakóinak nem szükséges a megyeszékhelyre utazniuk a személyi igazolvány- vagy útlevélügyben. Az állomás parancsnoka Ratnik Ferenc rendőr őrnagy. Lesz-e itt templom?- Milyen a hitélet városában? - kérdeztük Tamási József plébánost, akinek egyházközségéhez tartozik Tiszaföldvár, Homok, Martfű és Mezőhék.- Amikor ideköltöztem, felkeresett Elek Lajos, az akkor még működő Állami Egyházügyi Hivatal megyei vezetője. Első ukázként tudomásomra hozta: „Mindenről álmodozhat a plébános úr, de nehogy azon spekuláljon, hogy Martfűn templomot fog építeni. Martfűről semmi se hangozzék el, se kérés, se óhaj, se szándék.” Persze én még akkor azt se tudtam, hogy egyáltalán vannak-e Martfűn, akik ezt igényelnék. Mindenesetre idejében szólt, hogy „álljak le”.- Mi lehetett e kategorikus elzárkózás oka?- Martfű egy mesterségesen fölpumpált mintaközség volt. A cél, hogy megmutassák, így is lehet ezt csinálni, hogy hogyan, azt most láthatjuk.- Nekem erről a várossá nyilvánítási ünnepség miniszter vendégének egy mondata cseng a fülemben. Azt mondta, Martfű a szocialista városépítés szép példája. Ez sajnos igaz is. Nincs városi közösség. Az emberek csak laknak a városban, de nem élnek. Van-e ebből kiút?- Ahhoz elsősorban nem a parlamentben kell változásnak végbemennie, hanem az emberek fejében. Ami ezeken a településeken a legrettenetesebb, az a kultúra hiánya. Egyszerűen nincs semmi összefogó erő. Számtalanszor veszek fel autóstopposokat a két település közt. Néha megkérdezem tőlük, más van-e a János Vitézen vagy az Ámoron kívül. Az a rettenetes, hogyan élnek ezek a gyerekek. Nagy részük úgy nőtt fel, hogy hitről, vallásról halvány fogalma sincs. Martfűn tavaly kezdtek el jobban érdeklődni a gyerkőcök. Addig csak néhány család gyerekei I I I 1 ! Tf járogattak hittanra. Nagyon jó kapcsolatba kerültem a szakközépiskola igazgatójával. Óriási dolog volt, hogy már a múlt tanévben, osztályfőnöki, irodalomórákon találkozhattam, beszélgethettem a gyerekekkel. Ugyanígy az általános iskolákból is két-három pedagógus már meghívott. Azt hiszem ennek is köszönhető, hogy lassan- lassan összejött egy hittanos gárda. A Martos Flóra Általános Iskolában kaptunk helyet. Most lesz három éve, hogy a temetőben felszenteltük a lélekharangot. Azt körülbelül két évig forszíroztam, mire engedélyezték. Végül is bebizonyosodott, csak szükség van a lélekharangra, a felszentelésén ugyanis több mint háromszázan voltak. Azóta is majd minden temetésen kérik megkondí- tását. Három év telt el, és már a templomépítésre gondolunk...- Hogyan fogadjuk mi martfűiek a rendőreinket?- Azt szeretném, hogy az állampolgár érezze, a rendőr tényleg érte van. A rendőr nem szívességet tesz, amikor egy ember kérésére intézkedik. A gondolkodásmódnak kell tehát megváltoznia. Úgy például, ha valakin rendőregyenruha van, még nem jelenti azt, hogy úgy cselekszik, ahogy akar. A törvényes keretek között maximálisan a törvények betartását szorgalmazom majd. Az állampolgár bátran kéije a segítségét, bármilyen gondja is legyen. Jó lenne, ha már végre emberközelbe kerülne a rendőr és a polgárok. Nem feltétlenül szükséges mindjárt az 500 forintos büntetéssel kezdeni. Ha valaki hibázik, nem szükséges büntetéssel megtorolni. Sokszor jó szóval, figyelmeztetéssel többet lehet elérni. Könnyű kimondani az 500 forintot, de az ma sok embernek nagyon nagy összeg. Összefoglalva tehát, a mai időben megfelelő szellemiségű közösséget szerelnék kialakítani a martfűi rendőrállomáson. Ha ezt sikerülne elérni, szerintem megszűnne ez az ellentét az állampolgár és a rendőr között.- Szakmailag mi indokolta a martfűi rendőrállomás létrehozását?- A rendőri állomány leterheltsége rendkívül nagy. A megye- székhely és vonzáskörzete elég nagy terület, „bűnügyi fertőzött- sége” miatt is komoly munkát kíván. Ez tette indokolttá, hogy ne a szolnoki nyomozóknak kelljen ide is kijárniuk. Eddig egy szolnoki városi kapitánysági nyomozónak havi 30-40 bűnügye volt egyszerre. Ekkora mennyiségnél képtelenség minőségi munkát végezni. A matfűi állomás jelentősen csökkenti majd a megyei kapitányságok leterheltségét is. Az oldalt összeállította: Máté Gizella, Nádudvari Sándor és Székács József ittlli 14114 siti Kultúrházi kávéház
