Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-11 / 158. szám
4 Méplap 1990. OKTÓBER 11. A szerkesztőség postájából A tárgyalóteremből Egyik büntetésből a másikba Hiába rohantak a körzeti orvoshoz Október 7-én (vasárnap) 13.30 órakor Jászalsószentgyörgyön, az apósoméknál betonoztunk, széna- tartót építettünk, miközben jobb kezemen a gyűrűs ujjam hegyét szinte lenyestem. Gyorsan átkötöttem egy törölközővel (nagyon vérzett), és feleségemmel együtt rohantunk a körzeti orvoshoz. Dr. Csala László főorvos úr többszöri csengetésre, ebéd utáni sziesztájából felzavarva jött ki. Meg sem várta, míg elmondjuk a bajunkat, csupán addig jutottunk, hogy ne haragudjon a zavarásért, máris közölte: „igenis haragszom, mert a szombat-vasárnap az egyém”, majd bezárta maga után az ajtót. Ezután megkerestük a község másik orvosát, de nem találtuk otthon. Apósoméknál a magunk módján elláttuk a sebet, majd másnap a szandaszőlősi körzeti orvosunkhoz fordultam, aki szakszerű kezelésben részesített, és tetanuszinjekciót adott. Felmerült bennem a kérdés: Mitévő legyen faluhelyen az ember, ha szombat-vasárnap balesetet szenved, a helyi orvos viszont nem hajlandó ellátni, elsősegélyben részesíteni? Esküje nem kötelezi erTornateremre ,JHej, ha Öltözőnk, hej, ha tornatermünk volna!” címmel, október 4-én e helyen közöltük a szolnoki, Rigó József Úti Általános Iskola tanulóitól, szüleiktől érkezett levelet, melyre az iskola megbízott igazgatója reagált, s a következőket írta. A szülők, a gyerekek kívánsága jogos, tornateremhiányunk következményeit tárták a nyilvánosság elé, és a leírtak sajnos megfelelnek a valóságnak. A tornaterem hiánya a késő őszi és téli hónapokban nagy erőpróba elé állítja a testnevelőinket. Ha az időjárás miatt nem tudják szabadban tartani a testnevelési órákat, az aula az egyetlen hely, ahová beszorulhatnak a gyerekek. Legtöbbször két osztály is testnevelési órát tart, ezért nem beszélhetünk nyugodt körülményekről, és ez az áldatlan helyzet évek óta. A szülök és az iskola vezetése minden lehetséges fórumot megkeresett már a tornaterem létesítése ügyében - tette ezt egy ígéret ismeretében, melyet az iskola építésekor kapott. Intézményünk létesítését ugyanis három ütemre tervezték: első a konyha, étterem és a Rigó Úti Ált. Iskola, második a könyvtár és az Ecseki Úti Alt. Iskola épületszárnya, közvetlenül utána, harmadik ütemben a tornateremfelépítését ígérték - 1987-ben. Hogy ez mennyire volt komoly és hihető ígéret, az is bizonyítja: megterveztették a tornatermet, a tervdokumentációkat viszont a szekrényben őrizzük. Zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen ígéretet csak megalapozottan lehet tenni - a pénzügyi feltételek ismeretében. De hová lett a pénz? A tornaterem hiánya nemcsak a testnevelési órák megtartását nehezíti, de az egész intézményt teremgondok elé állította. Ugyanis re? - írta többek között Fekete János olvasónk. Noha lapunk csütörtöki számában rendszeresen közöljük a hét végi orvosi ügyeletet, hogy hova fordulhatnak ilyenkor balesettel, betegséggel az emberek, (jelen esetben a jánoshidai központi ügyelethez), megkérdeztük dr. Csala László főorvos urat: ha már kinyitotta az ajtót, miért nem látta el a sérültet, miért nem győződött meg arról, hogy milyen bajjal áll szemben? Elmondta, hogy a hét végi ügyelet alól mentesítették, de aznap is huszonnégyen keresték föl, akik közül egyet sem küldött el- kivéve a panaszost. Harminchat éve a község orvosa, és a heti éjjelnappali készenlét után - 62 évesen- már szüksége van egy kis pihenésre. A csengetést nem hallotta. Aludt, az ajtórugdosásra ébredt föl, s ez bizony kihozta a sodrából. Indulatosan, félálomban mondta az asszonynak, hogy menjenek az ügyeletre, mert őt megilleti a kétnapos pihenés. Eközben annyit azért megállapított, hogy nem lehet komolyabb baj, mindkettőjüket egészségesnek látta. lenne szükség minden kiszolgáló-, szociális helyiséget (orvosi szoba, a technikai személyzet öltözője, karbantartó műhely) a tornatermi szárnyra terveztek. Ennek hiányában szertárakat kellett átalakítanunk öltözőnek, orvosi szobának, és a folyosóból választottuk le a technikai személyzet öltözőjét. A mi gyerekeink között is sok tehetséges tanuló van, akik szép sporteredmény elérésére lennének képesek, de például a 7. osztályosaink - akik 1984/1985-ben még az Ecseki Úti Ált. Iskolában (jelenleg gimnázium) voltak elsősök, s még nem volt tornatermük - nem tudják kifejleszteni képességeiket. Nemcsak a tehetségesekért aggódunk, hanem minden egyes tanulónkért, hiszen az egészséges fejlődésük érdekében valamennyiüknek szükségük lenne a rendszeres testmozgásra. Sajnálatos, hogy körülményeink miatt éppen a téli időszakban szenvednek hátrányt. Testnevelőink lekiismeretük szerint, túl az órák megtartásán, a tömegsport, a DSE, a városi versenyeken való részvétellel is azért dolgoznak, hogy a tárgyi feltételeink negatív hatását csökkentsük. Köszönjük a szülőknek, a gyerekeknek, az Új Néplap szerkesztőségének, hogy ez a levél a nyilvánosság elé került, ránk irányította a figyelmet. Bízunk benne, hogy az új önkormányzatba a gyerekek egészséges fejlődéséért felelősséget érző képviselőket választ a lakosság. Olyan embereket, akik tudják, hogy a tornaterem felépítése nemcsak egy vagy két párt ügye, hanem az egész városé. Mi, az iskola vezetése és tantestülete, a tornaterem felépítéséért kezdeményezünk, szívesen szervezünk társadalmi munkát. Litke Gáborné mb. igazgató Nemhogy pótfűtésre, már másra se telik Hol van a takarékosság, amit annyira hangsúlyoznak országszerte? A szolnoki, dr. Csanádi Gy. körúti 4-es számú házunkat összeépítették az OTP-vei, elfalazták a kijáratunkat, s mi kénytelenek voltunk belenyugodni abba, hogy a vészkijáraton közlekedünk. A házban cserélődnek a lakók, de alig tudnak hurcolkodni, mert az OTP építésekor a sok „okos” ember úgy oldotta meg a melegvíz-szolgáltatást és a fűtést, hogy a földszintünkön és a félemeleten vezették a csövet. Akkor szóvá is tettük, de azt a választ kaptuk, hogy mi nem értünk ehhez. A tévé Ablak című műsorában, szeptember 29-én láthattuk, hogy a tűzoltóautó - a zsúfolt parkoló miatt - milyen nehezen tudta megközelíteni az égő házat. Tűz esetén hasonló helyzet állna elő nálunk is, mert nincs az a tűzoltóautó, amiről - az OTP épületén keresztül, mintegy 150 méterről - el tudnák érni a tizedik emeletünket. Ezzel senki sem törődött, amikor az OTP-t és a biztosítót, no meg az üzleteket elénk építették. S mindezt most azért említem, mert ezen intézmények fűtése miatt kénytelenek vagyunk már október 3-tól a melegért fizetni, noha az ablakainkat nyitva tartjuk, mert még így is húsz fok van a lakásunkban. Megjegyzem, majd télen - takarékosságra hivatkozva - ennyi se lesz. Mint aki 5.600 forinttal rendelkező, egyedül álló nyugdíjas, ország és világ előtt kijelentem, hogy a pótfűtést nem vagyok hajlandó kifizetni, mert a hozzánk épített intézmények miatt fűtenek. Persze megértem az ott dolgozókat, mert bizonyára fáznak, de a fűtés költségnek egy részét ne hárítsák a lakókra. Ha azt gondolják, hogy majd úgyis behajtják, hát tévednek, mert másra se igen telik, nemhogy pótfűtésre. Hegedűs Sándorné Szolnok A jóhiszeműség kölcsönös volt Az Új Néplap október 4-i számában, A jóhiszeműségnek ára volt címmel Vallyon Lászlóné levelét közölték, melyben megírta, hogy mi történt az édesanyjával a szolnoki MÉH-telepen. Ebből idézek: ,A számlázással megbízott hölgy nem nézte meg, hogy mit pakoltak, fizetéskor három tábla kerítéselemet akart számolni, de édesanyám szólt, hogy öt volt - láb nélkül. Eköben ide-oda telefonálgatott, majd végül öt táblát számlázott - lábbal együtt." A számlázással megbízott hölgy a kerítéselemeket jóhiszeműen, bemondás alapján írta ki, és hibázott, hogy nem nézte meg, mit pakoltak a szállító gépkocsira. A reklamáláskor viszont egy percig sem hangoztattuk, hogy az idős asszony követelésének nem teszünk eleget. Mivel a megállapodástól eltértek, megtekintettük a vásárolt kerítéselemeket. Tévedésünk egyértelmű, ezért az árkülönbözetet visszautaljuk, és a vásárlónktól ezúton is elnézést kérünk. Végezetül meg kell jegyeznünk: nekünk sem célunk - kortól függetlenül -, hogy bárki jóhiszeműségével visszaéljünk. Kertész László telepvezető Tiszaugon az utak 80 százaléka már szilárd burkolatú. Az idén fejezték be a Rajk és a Hunyadi utca építését (felvételünkön), mely kohósalakos burkolatot kapott, s a tavaly elkészült útalappal együtt 780 ezer forintba került. (Fotó: K. É.) Köszönet a segítségért A mozgássérültek törökszentmiklósi csoportja 1983-ban, harmincnégy taggal alakult meg. Sajnos, rohanó életvitelünkben egyre több a sérült ember, ma már het- venketten vagyunk, s bár sorsunk különböző, mindannyian segítségre szorulunk. A mozgássérültek megyei csoportjának vezetősége visszautalja ugyan a tagdíj 50 százalékát, de az évi 4-5 ezer forintból csak a legszükségesebb kiadásokra futja. Elmondhatjuk azonban, hogy mindig számíthatunk a szűkebb környezetünk segítségére. A törökszentmiklósi áfészre, a Béke és a Tiszatáj Termelőszövetkezetre, a művelődési ház kollektívájára, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatra és még sorolhatnám, akiktől eddig figyelmességet, támogatást kaptunk. Közéjük tartozik Hajdik József kereskedő is, aki 5000 forintot zyánlott fel a csoportunk részére; élelmiszerboltjában - ami vasárnap is nyitva van - a hely i mozgássérülteknek 10 százalék árengedményt ad az alapvető élelmiszerekből. A Tiszatáj Termelőszövetkezet évek óta helyiséget biztosít az összejöveteleinknek, de meg kell említenünk, csupán az a szépséghibája, hogy a város határán túl van, így a megközelítése nehézséggel jár. Jó lenne, ha közelebb kaphatnánk egy helyiséget. Ezúton is köszönetét mondunk azoknak, akik mindeddig segítségünkre voltak. A MEOSZ törökszentmiklósi vezetősége Pszichiátria vagy ideggondozó? Mint azt a Néplap hírül adta - a He tény i Géza Kórház Rendelőintézetének felújítása miatt - többek között a pszichiátriai gondozó is új helyre, a régi pártházba költözött. Ideggondozónak hívták, most azonban új nevet vett fel, s ez az, ami tollat adott a kezembe. Helytelennek tartom az elnevezés megváltoztatását, mert e tekintetben is lehetőleg a magyar nyelvre támaszkodjunk. Ha mégsem, akkor pedig fel kell ütni az idegen szavak szótárát, és máris kiderül, hogy a pszichiátria magyarul elme kér tan; az elmebajok, a kóros lelki betegségek vizsgálatával, kutatásával, gyógyításával foglalkozik. Nincs szándékomban a sztálinista pszichiátriában elmerülni, A tiszafüredi Kántorvár 40. szám alatt lakó Virág Imrének - noha még a húszas esztendei végét tapossa - máris közel két, sűrűn gépelt oldalt tesznek ki korábbi büntetései. Színes a skála, akad ezek között minden, akár a jó boltban. Tíz éve először könnyű testi sértés miatt került összeütközésbe a törvénnyel, majd pár év szünet után sűrűn követték egymást az események. Van közöttük súlyos testi sértés, lopás, megint verekedés, garázdaság, rongálás. Most augusztus elsejétől például azt az ítéletet tölti, amelyet garázdaság, könnyű testi sértés miatt kapott. A nyolc hónap leülése után újabb vár rá, amelyről tulajdonképpen cikkünk szól. Az idén, január 26-án a füredi áfész-sörözőben múlatta az időt, egy még nem jogerős bírói ítélettel a háta mögött. Betért oda egy ismerőse is, mire ő arra kérte:- Pajtás, fizess mán egy sört, csóró vagyok! Az ismerős vajszívű lehetett, vagy csak tisztában volt Virág kötekedő természetével, és úgy gondolta, a szívélyes vendéglátást hogy miként keverték össze a politikával, hogyan kényszerítették az egészséges embereket gyógykezelésre: orvosi vizsgálatok nélkül, rendőri erővel miként vitték, verték őket - megsértve a személyiségjogokat. Az elnevezés tehát sértő, ha arra gondolunk, hogy sok olyan lelki sérült jár a gondozóba, akiket a szerencsétlen körülményeik tetennyivel megússza. Miért, mién nem, folytatása lett az ügynek, mert valamin összeszólalkoztak Virág Imre - szokásához híven - meg akarta rúgni azt, aki vendégül látta, mire közbeszólt a felszolgáló, hogy csillapodjon. Éppen az! akarja megverni, aki sört vett neki“] Vele is kisebb szócsata alakult ki és mivel állítólag Virág Imrét ebben a perpatvarban megsértették amin ő úgy állt nemes bosszút hogy felkapott egy széket és óriás erővel a pultra csapott vele. Az ot lévő 15 pohárból talán 215 darab ií lett, majd az ügy a rendőrségen illetve a bíróságon folytatódott Végül is Virág nem tett vallomást jobban mondva képtelen volt bár miféle indokot felhozni cselekede téré. Ügyét első fokon a Tiszafüre di Városi Bíróság dr. Balázsi Lajoi tanácsa tárgyalta, ahol Virág Imrét mint többszörös visszaesőt garáz daság vétsége miatt 6 hónap bőr tönre ítélték. Ezt a hat hónapot mej a korábbi nyolcat - szaknyelvei fogalmazva - összbüntetési eljá rásba foglalják, azaz összevonják Az ítéletet a megyei bíróság hely benhagyta, így az jogerős. D. Sz. M tek beteggé. Végül humánum is lé tezne valahol, és ha a kezelésr, szorulók betegsége megegyezik i az idegen kifejezéssel, legalább ni verjék nagydobra, ne járassák l őket az amúgy is érzékeny közvéle mény előtt. Ezért javaslom, kapj< vissza az ideggondozó nevet, met a megértést is magában foglalja. B.l Az MDF-es röplapírók válasza Kedves König László! Az Új Néplap október 10-i számában több tételben feltett kérdéseire az alábbiakat tudjuk válaszolni: Ahogyan az SZDSZ-nek, úgy más pártoknak, így az MDF-nek is joga van önmagát más pártokhoz képest elhelyezni a mai politikai gondolkodás szféráiban. Mint tapasztalhatjuk, az SZDSZ-nek a liberális és baloldali eszmeiségétől indíttatva igen markáns véleménye van a kormányról és a benne résztvevő pártokról. Engedtessék meg ugyanez az MDF-nek is. Választási röplapunkon nem teszünk mást, mint elmondjuk a választóknak véleményünket önmagunkról és ellenfeleinkről. Úgy gondoljuk, ez választások idején teljesen természetes. Tehát, ha azt állítjuk, hogy véleményünk szerint az országnak nem tenne jót az ellenzék esetleges nagyarányú győzelme, mert az a kormányozhatat- lanság veszélyét rejti, akkor ezzel lehet egyet nem érteni úgy, hogy bebizonyítják az ellenkezőjét. Ugyanez vonatkozik “a hazához való kötődés”-re. Igen, az MDF az állítja, hogy sok más egyéb fonto dolog mellett kardinális kérdésnél tekinti a hazafiságot, a magya nemzethez való kötődést. Végtele nül örülünk, hogy ebben az eg; dologban ráadásul egyet is értünk csak akkor mire ez a számon kérő sértődött hangnem? Nagyra értékeljük Konrái György kitartó ragaszkodását, h már felemlegette, de mit kezdjün! Tamás Gáspár Miklós “mucsai jelzőivel, vagy a korábban bará tómként tisztelt Kőszeg Ferencnél a Beszélő 37. számában (3. old. megjelent szövegével: “... önfeled ten szamárfület mutogattam vala melyik ... kormánypárti honatyá nak...” és egyébként úgy, ahog; vannak, “Le vannak sz...va!” A fel sorolást folytathatnám. Kedves König László! Ki, kitől mit kérdezzen ma itt?! Kinek va joga sértetten felkapni a fejét? Remélem, módja lesz minden kinek majd egyszer “kialudni a sol buta gondolatot”. Tóth Istvái az MDF Szolnok Szervezetének elnökségi tagj; Szomorú látvány fogadta a hét végén a szolnoki Tisza-parton sétálókat. Az erejüket fitogtató „emberek” sorra ledön- tötték a sétány korlátján elhelyezett kővázákat. E vandalizmust nem először tesszük szóvá, de sajnos a pusztítókkal szemben nincs más fegyverünk. (Fotó: I. Cs.) Az odalt összeállította: Csankó Miklósn
