Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-10 / 157. szám

4 1990. OKTÓBER 10. nyílt ter Ez az oldalunk az olvasóknak, a pártoknak, egyesületeknek biztosít "nyílt terét” a politizá­láshoz. A beérkezett anyagokat változtatás nélkül közöljük, így az írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Továbbra is várjuk a kéziratokat egy-két gépelt oldal terjedelemben! Kedves szolnoki (MDF) röplapírók! Röplapotokat a hétfői Néplap­ban - ötvenezer olvasó egyikeként - megkaptam. Köszönöm, hogy ilyen nagy teret szenteltetek ne­künk, ellenzékieknek. Néhány dol­got azonban nem értek, szeretném most megkérdezni:- Miért idézi fel Bennetek az el­lenzék lehetséges győzelme a len­gyel "rémképet", ha egyszer a köz­ponti hatalom és az önkormányzat hatáskörét a törvények /majd/ tisz­tán elhatárolják? /Hiszen tavasszal Ti is az önkormányzatok autonó­miáját kívántátok!/- Mire akartatok utalni a hazához való kötődés felemlítésével? íráso­toknak ezt a részét igazán megle­pőnek tartom, hiszen ha valamiről, erről igazán nem lehet vita közöt­tünk, a hazaszeretet mindannyiunk számára szent dolog. /Nem feltéte­lezem sem az MDF-ről, sem más pártokról, hogy nem így gondol­kodnának./ Jóleső érzés arra gon­dolni, hogy pártunk vezéregyéni­ségei között van Konrád György és sok hozzá hasonló ember, aki ezért hárította el a felkínált párnázott száműzetést, és vállalta az itthoni keserveket.- Komolyan azt gondoljátok, hogy ma az emberek olyan jól ér­zik magukat, hogy van kedvük és idejük azzal foglalkozni, mit mond egyik párt a másikról?- Szerintetek a hatékony, a város érdekében tenpi képes önkor­mányzatokhoz tényleg az a biztos út, hajó előre kihúzzátok a szőnye­get a konstruktív együttműködés alól?- Nem lehet, hogy az első fordu­lóban elért átütő ellenzéki siker zaklatott föl ennyire Benneteket? Zárom soraimat, bízva abban, hogy sikerül még kialudni a sok buta gondolatot. Üdvözlettel: König László, a Szabad Demokraták Szolnoki Szervezetének Ne a kisebbség döntsön! Ha már kétfordulósra tervezték az önkormányzati választásokat, használjuk ki azt az előnyét, hogy van időnk elgondolkodni: érde­mes-e távoltartani magunkat a sza­vazástól? Akik a demokrácia velejárójá­nak tekintik, ha az állampolgár nem megy szavazni, nem számol­nak azzal a ténnyel, hogy mi még csak a demokratikus átmenet ele­jén tartunk, hogy jelenleg a politi­kai átmenet dominál és ezen belül az új hatalmi elit színre lépése kö­vetkezett be. A kormányzat birto­kolja ugyan a hatalmat, de munká­ját pártérdekektől indíttatva az ál­lampárttól örökölt negatív tradíció, tekintélyelvűség, türelmetlen, be­avatkozó, antiliberális beállítottság jellemzi. Sorra mutatkoznak a hoz­zá nem értés tünetei és eredmény­telenségüket különböző ideológiai maszlagokkal mások nyakába igyekeznek varrni (40 év, előző ko- mány, ellenzék). Nagy jelentősége van tehát a he­lyi demokrácia fejlesztésének, hogy a három koalíciós párt parla­menti többségével szemben a helyi hatalomban liberális, szocialista egyensúlyt sikerüljön teremteni. Ennek érdekében a baloldali szava­zótábor növelésére van szükség, melynek realitása potenciálisan je­len van, mert a baloldali értékekkel azonosuló választópolgárok lénye­gesen többen vannak, mint azt a leadott szavazatok tükrözik. T öbb megértést a diákoktól! Az a gondolat fordult meg a fejem­ben, vajon miért nem tavaly tüntettek a diákok, amikor az ellátásukhoz biz­tosított összeg 40 százalékkal keve­sebb volt, mint ebben az évben? Szerintem sokkal indokoltabb lett volna tavaly tüntetni. Az idei 40 szá­zalékos emelés - ugyanis 30 százalé­kos árnövekedést figyelembe véve - is 10 százalékos reálérték-növeke­dést jelent. 1989. évben 2260 forint. 1990. év­ben 3150 forint. Ugyan van-e olyan vállalat, amelynek dolgozói 40 szá­zalékos bérnövekedést érhettek el eb­ben az évben? Ez talán nem jutott eszükbe a diákoknak, pedig ebből lo­gikusan következik, hogy a hiba nem a térítés nagyságában, hanem a szü­leik négy évtized alatt kialakított ala­csony életszínvonalában van. Vitat­hatatlan ugyanis, hogy az iskolázta­tás költségeinek egy részét a szülők­nek kell viselniük. Bérükbe azonban, miként a lakásszerzés költségei, úgy gyermekeik oktási költsége sem ke­rült beépítésre.-Az ok ismert: majd ennek költségeit az állam fogja bizto­sítani, ám erre korábban is képtelen volt, most a hátrahagyott, tönkretett gazdaság, vajon hogyan lehetne erre teljeskörűen képes? Miből fedezhet­né ezt a kormány, talán a trópusi szá­razság miatt meg nem termett kuko­rica árából? Nem sorolom a gazdasá­got ért kedvezőtlen hatásokat, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a diá­kok is tudják. Ám ha tudják, akkor miért tüntet­nek? Egyszerű a válasz: mert most le­het! Az előző években még kockáza­tos lett volna. Most lehet, nem kell félni semmitől. Figyelmen kívül lehet hagyni még azt a felelősségtudatot is, amelyet a kritikus történelmi idők szelleme pa- rancsolóan ír elő, nevezetesen azt, hogy áldozatvállalással, bizalommal és az ország javát szolgáló cselekvés­sel kell elősegíteni nagy idők, nagy változásait. Soha nem nőtt még fel ebben az országban fiatalság, amelynek útja olyan biztonsággal vezetett volna a felemelkedés és jólét felé, mint a mostaninak. Két generáció élte le éle­tét világháborús viszonyok közepette és még ma is nagyobb áldozatot kö­vetel tőlük az élet, mint a tüntető diákoktól, mert ők csak 10 százalé­kos növekedést kénytelenek tudomá­sul venni amikor felveszik aműgyis csekély nyugdíjukat. Elitélem azt a kioktatás szerű ma­gatartást is, amelyben a diákok "meg akarják értetni a kormánnyal az okta­tás fontosságát". A kormány tagjai ezt sokkal jobban tudják, mint ők, ezért küzdöttek eddig is és fognak ezutánis, hogy az ország szellemi fel- emelkedése által teremtsék meg az anyagi jellegű felemelkedést is. Talán inkább a diákoknak kellene megérteni, hogy csak olyan orszá­goknak van jövője, amelynek ifjúsá­ga kritikus időkben áldozatvállalásra is képes. Papp László, Szolnok Ami a választási passzivitás . mögött van Bebizonyosodott, hogy a választá­si részvétlenség oka a lakosság kor­mány iránti bizalmatlansága. Az inf­láció megfékezésére intézkedés nem történt. A bizalmatlanságot fokozta a választások előtt két nappal az ár­emelések bejelentése. Erre az apoli- tikus döntésre magyarázat nincs. A kormányzat most eszmélt rá, hogy a lakosság mit akar. A késő felismerés • a néppel való kapcsolat hiányára utal. A politikát ma azok csinálják, akik a múlt üldözöttjei voltak és el­sősorban a politikai demokrácia megszilárdítását tartják fő feladatuk­nak. A politikát művelők anyagi helyzete viszonylagosan rendező­dött és saját bőrükön nem érezhetik a lakosság zömének sanyarú helyze­tét. Szubjektíve, magánembertől ez elfogadható, de az ország sorsát inté­zőknek ennél többet kell tenniük. Vannak külföldi lapok, melyek a szavazást jóindulattal magyarázzák, de van olyan is, mely úgy értékelt, hogy a honatyákat a súlyos gazdasá­gi helyzet nem érdekli. Áz ilyen megnyilatkozás, mely nem teljesen ok nélküli, az egyébként is bizalmat­lan tőkebeáramlást csökkenti. Az országgyűlési képviselő-vá­lasztások során már előrelátható volt a jelenlegi helyzet kialakulása. A po­litikai pártoknak nem volt konkrét gazdasági elgondolása. A most be­nyújtott gazdasági csomagterv, a külföldi megnyilatkozás szerint is el­lentmondásos. Már kezdetben, a kis lépések taktikája eredménnyel járt volna. Fokozatosan, egy-egy káros jelenség megszüntetésével. A gaz­dálkodást művelőknek nincs kellő gyakorlata a piacgazdaság viteléről. Miután a kialakulást elősegítő leg­fontosabb intézkedések nem történ­tek meg, bizonytalanság, zavar ke­letkezett, mely súlyosbítja a gazda­sági helyzetet. Az egyoldalúság vádjának elkerü­lésére a jóról is beszélni kell. Külpo­litikánk nem kifogásolható. Abban az irányban halad, amit az előző kor­mány elindított. Ez annyira létérdek, hogy nem szenvedhet csorbát, a pár­tok felett kell állnia. Azonban kül­föld gazdaságilag is erős Magyaror­szágot akar, és ha ez nem valósul meg, vége a külföld támogatásának. A megvalósításhoz a mi összefogott erőnk is kell. Pásztor József Szolnok MDF kontra KDNP A Kereszténydemokrata Nép­párt még alig vethette meg a lábát Jász-Nagykun-Szolnok megyében - noha létét a "Nagy testvér" neki köszönheti, mert az első képviselő­választási fordulóban egy képvise­lője se került be, a másodikban tá­mogatásunkkal nyolcból hat helyet megszerzett - olyan ajánlatot tett, hogy mi vonj uk vissza jelöltjeinket mind a négy helyen az ő javukra! Én úgy ítéltem meg, hogy a politi­kai tisztesség úgy kívánná, hogy kölcsönös a kettő-kettős megegye­zés, de belementem már abba is, hogy egyben ők támogassanak, ezért mi három kerületben az ő je­löltjüket támogatnánk! Még egy sem volt elfogadható a "Nagy test­vérnek", így hát el is köszöntünk: Több tisztességet, kevesebb ön­zést, nagyobb kölcsönösséget, megértést és valóban a többség részvételével, többségével válasz­tott képviselőkkel valósulhat meg a magyar demokrácia, mert a ne- gyedes választási eredményt el­könyvelő demokrácia még nagyon közel van a diktatúrához és ez sem Európának, sem közös érdekünk­nek nem felel meg! A keresztény ember politikailag is elkötelezett és felelős! Most fel­mentettük egymást az eddigi poli­tika minden tévédéséért! Ez így volt rendjén, hogy az út megnyíl­jon előttünk! De ez ne tévesszen meg senkit, aki közéleti, politikai szerepet vállal, nem biztos, hogy mindig így lesz, bizonyos pedig az, hogy a politikában végzett szere­pünkért, cselekedeteinkért végte­len felelősséggel tartozunk: "Az embereknek is, az égieknek is" - ilyen gondolatokkal szeretettel hívja a Kereszténydemokrata Nép­párt szavazásra a választópolgáro­kat: Szolnokon négy egyéni jelölt­je van a pártnak és listás jelöltjeik 8-asok! Vannak köztük egyszerű emberek és nagyszerű emberek! Engedjék meg, hogy helyt­állásukat a Kereszténydemokrata Néppárt ajánlja, a többit az Önök lelkiismeretére bízzuk! Keresz­tény üdvözletünk! Deák András KDNP megyei szervező A baloldali értékeket nem helyes a letűnt rendszerrel azonosítani. A baloldaliság magában foglalja a szabadelvű és szocialista eszméket egyaránt. Szabadelvű, mert az egyének és a közösségek szabad­ságát vallja, elveti a kisajátító, ki­rekesztő fanatizmust és erőszakot. Szocialista, mert kötelessége a pi­acgazdaság mozgásából követke­ző egyes rétegeket hátrányosan érintő fejleményeket szemmel tar­tani és kijavítását követelni. Köte­lessége a népjólétet, az oktatás-, egészség- és lakásügyet, a közle­kedés fejlődését elősegíteni és a nehéz helyzetbe került, kárvallott embereket intézményesen segíte­ni, a lakókörnyezetet védeni. Ma városunkban esély van rá, hogy a fenti eszmék jegyében vá­lasszunk önkormányzatot és pol­gármestert. Választásunkat meg­könnyíti, ha tudjuk, mire ne, és mire szavazzunk. Ne szavazzunk arra, hogy itt még egyszer urambá- tyám világ, hivatalnokuralom, a nemzetet és a keresztényértékeket kisajátító egyetlen párt uralma le­gyen. Szavazzunk olyan önkor­mányzatra, amely az egyén és kö­zösség problémáira egyaránt érzé­keny, amelynek tagjait a rátermett­ség, szakértelem, az emberség és a város szeretete jellemez. A legnagyobb ellenségünk ma a passzivitás és a közömbösség. Ne engedjük meg, hogy a második fordulóban kisebbségi döntéssel pecsételődjön meg a következő évekre városunk és saját ügyeink intézőinek névsora. MENJÜNK SZAVAZNI! - hív­ják Önöket a szolnoki szocialisták S' Válasz az "All a bál Karcagon" című levélre Nem emlékszem arra, hogy valaha is írtam volna személyes­kedő levelet. Még magánlevél­ben is mindig tartózkodtam ettől. Az "Áll a bál" nyílt levél szerző­je, Bóka Péter immár 11 esetben írt velem kapcsolatban nyilvá­nos levelet, cikket, adott riportot, stb. Ezért már kénytelen vagyok válaszolni, nem elsősorban a no­tórius levélszerzőnek, hanem fő­leg az engem ismerő emberek­nek és főleg a tésztagoknak. Ez év júniusában megjelent egy törvénymódosítás, mely le­hetővé tette, hogy 15 fő kiválhat a szövetkezetből. A jelzett cso­port saját elhatározásából a ren­delet megjelenése után négy napra már be is adta kérelmét, melyben közölte kiválási szán­dékát. Ehhez a szövetkezet köz­gyűlése hozzájárult. Számtalan, legalább 20-25 egyeztető meg­beszélés után írásos megállapo­dás született a részükre járó va­gyon részleteiről. E megállapo­dásról szeptember 12-én a kivá­lók jegyzőkönyvben nyilatkoz­ták, "A kiválók kijelentik, hogy a jegyzékben foglaltak végrehaj­tásával igényüket teljes egészé­ben kielégítettnek tekintik, amit a téesz is tudomásul vesz és elfo­gad." Gondolom, e sokat húzódó ügy lezárult. Legnagyobb meg­lepetésre azonban egymás után jelentkeztek a különböző újsá­gok (a Néplap, a,Népszabadság, Hétfői Hírek, stb.) és a tévé, me­lyekhez a jelenlegi levél írója lé­nyegében újra "feljelentett en­gem" természetesen a megegye­zések után. A különböző ripor­tok meg is jelentek az újságok­ban. Mi késztette mégis a levél író­ját, hogy újra és újra tollat ragad­jon és írjon nekem? Tulajdonképpen csak három ok: Az egyik az, hogy a riportok nem egészen úgy sikerültek, ahogy ezt ő elgondolta. A tények megismerése után az újságírók nem vállalkoztak "ítélethozatal­ra", csak néhány ténykedést írtak meg. Róka fogta csuka lett tehát ebből. Gondolom, miket mond­hattak munkatársai a levél­írónak, akit egészen biztos már többször figyelmeztettek, hogy hagyja már abba a levélírogatást. E helyzetben volt kénytelen újra tollat ragadni, hogy végre szó szerint is megjelenhessenek az újságban a gondolatai. A másik okot a levélíró életút­ja igazolja, aki nem olyan régen még Karcag város KlSZ-titkár- helyettese volt. Majd némi köz­benjárásra a téesz KISZ-titkára, hosszú ideig a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke. Esküte­vő és tisztségviselő munkásőr. Soha nem felejtem el, milyen mély elhatározással jelentett munkásőri gyakorlaton az őket meglátogató első titkárnak je­lentve azt, hogy az eredmények azért ilyen jók, mert minden ere­jével igyekeznek kommunista kötelességüket teljesíteni. Ahogy a változások ránk kö­szöntek, már otthagyott csapot- papot és máris megszervezte vá­rosunkban a "Demokratikus Ma­gyarországért" mozgalmat, melynek vezetője lett. Nem győztük hallgatni a Pozsgay-dí- cséreteket. Ahogy bealkonyult a Pozsgay-karriemek, máris a vá­rosi MDF tagja. Nagy ügybuzga­lommal hordozta a plakátokat, röplapokat és agitált az MDF eszmék mellett. Egy kicsit ké­sőbb már ki is lépett e szervezet­ből és már a karcagi Hazafias Népfront elnöke lett, majd e ré­vén képviselőjelölt és ma már téesz-elnök. Közben folyamato­san írt és ír ma is fáradhatatlanul. (Valószínű ír továbbra is, hozzá­járulok ahhoz, hogy tegye a ma­ga életrajza mellé az én élet­rajzomat.) A harmadik ok, képtelen elvi­selni és megérteni, hogy én még mindig a téesz vezetője vagyok. Még az is előfordulhat, hogy újra megválasztanak. Ez bizony nem illene a "pakliba", ahogy monda­ni szokta. Jól bizonyítja ezt az is, hogy amikor a képviselő-válasz­tásokon indult és indultam én is, ugyanilyen sajtókampányt ren­dezett, írt cikket, adott riportot, stb. Ez akkor sem segített rajta, hiszen igen gyengén szerepelt, én ennek ellenére azért valami­vel eredményesebben. Nem személy szerint én, ha­nem a közkereseti társaság igaz­gató tanácsa már régen felmen­tette, de levelében ezt meg sem említi. Ma sem adta vissza a köz­kereseti társaság bélyegzőjét, könyveit, pénztárát és az igen jelentős értékű, jogtalanul elvitt gépeket. Bizony tartunk attól, hogy mindezekel vissza is élhet, ezért vagyunk kénytelenek köz­lönyökben és újságban közölni, hogy a bélyegző jelenleg jogta­lan személy kezében van. Amint ezeket átadja, másnap a csoport meg is kapja a nekik jogosan jó­váhagyott eszközöket. Csak aki­váló csoport tagjainak írom, hogy mi semmilyen felelősséget nem fogunk vállalni azért, ami­lyen kárt ez a magatartás nekik okozhat. A levélíró, aki a mi szövetke­zetünkben, sőt városunkban is az egyik legnagyobb magánvállal­kozó volt, hiszen a téesztől vitte ki, sajnos engedélyünkkel, a He- lén zuhanyzó gyártását, vállal­kozásában a jelenlegi dolgozók gyártották a hasznot. Mégis sze­memre veti, hogy én is vállalko­zom, és tagja vagyok egy kis­szövetkezetnek. Nekem az a vé­leményem, hogy bár csak minél többen vállalkoznának a téesz- ben. Nagyon örülök annak, hogy ezt a lépést megtettem, ma még egyáltalán nem az anyagi ha­szonért, de azért a biztonságért, hogy egyetlen pillanatig se le­gyek kiszolgáltatva olyan embe­rek kényének-kedvének, akik fo­lyamatosan támadnak. Most ér­zem csak igazán, hogy egy pici­ke magántulajdon is mennyi biz­tonságot adhat még nekem is. Tehát az üzenem az újságon ke­resztül is, hogy adja át minél ha­marabb a jogtalanul elvitt gépe­ket, a visszatartott könyveket, utána mi is átadjuk a nekik járó gépeket, és a továbbiakban első­sorban a maga munkájával fog­lalkozzon. Valószínű, hogy az elképzelések nem jönnek olyan simán, mint ahogy várta, de na­gyon csúnya dolog a figyelmet, a felelősséget másokra terelni az esetleg kellően át nem gondolt lépésekért. Gondolom, minden csoda há­rom napig tart. Hiszem, hogy lassan már nem lesz újság, aki folyamatosan fogadja a szemé­lyemmel kapcsolatos leveleket. Igaz, a BBC még nem jelentke­zett nálam. Továbbiakban e témával kap­csolatban semmilyen levélre, új­ságcikkre, riportra, stb. nem fo­gok válaszolni. Dr. Kasuba János /

Next

/
Oldalképek
Tartalom