Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-08 / 130. szám
10 1990. SZEPTEMBER 8. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Egy rendszer Volt Büdösség VcUl Gáz lCSZ Jó átlagos... Hogy a régi jó újságírói szokástól eltérően, ne a kocsmában vagy a tanácsházán kezdjem egy községben a szimatolózást, elhatároztam: Tószegre érve bemegyek az első házba. Még sosem jártam itt, így aztán arról igazán nem tehetek, hogy az első ház Szolnok felől jövet épp egy kocsma, azaz - bocsánat - becsületes nevén: Csücsök Csárda. Már csak azért is bementem, mert errefele kocsikázva, nem messze innen fura szagok csaptak meg, még enyhe légmozgás esetében is "telibe találhatja" ezt az épületet, gondoltam, az itt dolgozók meg iddogálók bővebb felvilágosítással is szolgálhatnak.- Ja, a kutyagyár? - kérdez vissza a csárda fiatal vezetője.- Hogy-hogy kutyagyár? - kérdez tovább, hisz abszolút nem értem.- Szóval, mi csak kutyagyámak hívjuk, különben Állatifehérje Takarmányokat Feldolgozó Vállalat.- Rettenetes elviselni ezt a szagot, megszokni nem lehet. Borzasztó, hogy itt járnak el ezek a nagy büdös autók, hordják az elhullott állatokat a gyárba. Meg kell veszni még a látványtól is: itt eszik a vendégem, s akkor lóg ki a kamionból a disznónak a bele. Kellene szervezni egy tüntetést a kutyagyár ellen, nem? Majd megkérdem a tanácselnöktől... Egyelőre fülelek: mi még itt a téma sörözés közben? A téesz... Hogy szét- esik-e vagy sem? És hogy végül mennyi lesz a földigénylő? Mert egyelőre kevesen "mozgolódnának", inkább megvárnák a "földtörvényt"... Persze, hogy foglalkoztatja az embereket a közelgő hely"Elfárad az ember" hatósági választás, és vajon marad-e "Pista bácsi", a tanácselnök? Néhány magánvélemény: "Ő intézte el a gázt is, hogy már szerelik, né, befele, s azt mondták, aki befizette a huszonötezer forintot, az idén télre megkapja"; "De a buszt nem intézte el rendesen, s ugye, bejár Szolnokra vagy kétezer ember, s abból minden reggel jó sokan lemaradnak..."- Ja, és lesz telefonunk! - újságolta a csárda vezetője.- Miért, eddig nem volt?- Egy nyilvános telefonfülke van a községben, de az mindig rossz, amikor megcsinálták, már másnap kirúgták belőle az üveget. Ezenkívül még a tanácselnöknek van telefonja, ilyen tekerős, de azzal is csak nyolctól négyig lehet telefonálni, mert utána már nincsenek a postán.- És ha sürgősen kell telefonálni este vagy éjjel?- Akkor biciklivel gyorsan be kell menni a Mezőgéphez. De ott meg egy olyan bumbumyákos portás van, hogy nem engedte kihívni a mentőket, azt mondta, maga nem tószegi. Hát könyörgöm, ez már nem tökmindegy, hogy tószegi-e az illető? Annyi emberség nem volt benne, hogy kihívja a mentőt... Az egyik asztaltársaság megbomlik, magára marad egy kisöreg. Bemutatkozáskor hangsúlyozza, hogy ő Berde és nem Ferde Sándor. De mintha már ezt a tréfálkozást is bánná:- Tőlem nem tud meg sokat, nem járok sehova. A kocsmába bejövök, mert útba esik, itt meg kell inni egy sört. Társaságom nincs, nyugdíjas vagyok már négy hónapja. Bejövök, beszélek öt percet, megyek.- És öt perc alatt miről beszélget?- Na, tudja miről beszéltünk most is? Jóformán semmiről.- Mi érdekli Sanyi bácsit?- Na, tudja mi? Majdnem semmi. Ma reggel is meghallgattam a rádióban a híreket, azt mondja, lesz eső. Sok újságot ebben az esztendőben már az eső sem hoz. Tudja mit? Már csak a semmit.- Az sem izgatja, ki lesz a polgármester Tószegen?- Nézze, lényegében nem érdekel, ki van ott. A falusi embert a kenyér érdekli. Hogy lesz-e és mennyiért? Ma is bemondta a rádió, hogy emelik az energiadolgokat. A nyugdíjak kicsik. Lassan oda jutunk, hogy egyhavi nyugdíjból az ember nem kap öt mázsa szenet. Ami ma kétszáz forint, holnap lehet, hogy négyszáz. S ez a kormány sem tud csinálni semmit, hogy stabil árak legyenek? A másik rendszer is ezt csinálta, és amikor megbüdösödött meg elromlott a dolguk, akkor kiborították a bilit... Nem vagyok annyira igényes, egyedül vagyok, valahogy eléldegélek. Megebédelek, megiszok egy sört, ezzel vége...- Maga szerint Tószeg szegény község vagy gazdag?- Olyan átlagos. Az él itt jól, akinek van egy állása, keresete, de nem nyolc órát dolgozik, hanem tizenhatot, és amikor hazamegy, a háztájiban még ráhúz négyet. De én már nem. Elfárad az ember... Négy község közös termelőszövetkezete a tószegi székhelyű Petőfi Tsz, körülbelül 1500 embernek biztosít munkát.- A földkérdésről és a téesz jövőjéről az a véleményem - mondta Csomós Béla elnök -, hogy a változásoknak folyamatosan kell végbemenniük. Az nyilvánvaló, hogy egy ekkora szövetkezet nem optimális, ez ellen már kezdetben is hadakoztunk, de most már a szétválás sokkal nehezebb, mint volt az egyesülés. Én nem hiszem, hogy az emberek szerint a szövetkezetét fel kell aprózni, azt viszont igen, hogy nem ilyen formában kell dolgozni. Vállalkozási formát kell kialakítani, egy önelszámolást, egy önállósodást, hogy a saját sorsukat jobban a kezükben tarthassák, és érdekelve legyenek a hatékonyságban. A szétaprózásnak egy-két éven belül nincs reális alapja. Hiszen ha kisgazdaságról álmodozunk, paraszti gazdaságokról, ahhoz rengeteg pénz, anyag, felszerelés és eszköz kell, és nem hiszem, hogy a 35-40 százalékos bankkamat kedvez az önálló vállalkozásoknak. Az teljesen más kérdés, hogy a háztáji nagysága mekkora legyen, hogy tudjon sertést tartani vagy kertészkedni...- Földigénylés van-e?- A négy községben összesen negyven hektár földigénylés futott be. A téesz tulajdona mintegy nyolcezer hektár; ami a tagok nevén van, az mintegy háromezer és egyéb állami föld körülbelül hat-hétszáz hektár. Előfordulhat, hogy hosszabb távon a földterületünk 10-20 százaléka magánkézbe kerül, ez a további gazdálkodás menetét egyáltalán nem zavarja. A gond az, hogy az igénylők fele nem is akar a földön gazdálkodni, hanem bérbe adná.- A föld körüli bizonytalanság miatt sokan aggódnak a jövő évi termésért, állítólag nemigen vetnek az idén. Tószegen hogyan gondolkodnak erről?- Ugyanúgy, mint eddig. A politikai csatározások, valamint a földtörvényvita a mi munkánkat nem befolyásolja negatív módon, a téesz dolgozói mindig eleget tettek annak, hogy a földet megműveljék. Mi ugyanannyi búzát vetettünk, mint eddig és ugyanolyan talajmunkába. A szakma lejáratása lenne, ha nem ezt tennénk. Meg lehet nézni a határban, az emberek becsületesen, tisztességesen, szorgalmasan dolgoznak.- Ön ugyanolyan jókedvvel gondol a jövőre, mint tavaly ilyenkor?- Hát ezt egyáltalán nem mondhatom, és az emberekről sem lehet elmondani. Aggódva figyeljük az eseményeket, és merjük remélni, hogy az országgyűlés olyan határozatot hoz, ami nekünk is megfelel.- És mi lenne az?- Hát egy teljesen más árrendszer és bérrendszer, egy szabadabb gazdálkodásforma, és nem kellene velünk riogatni lakosságot, hogy azért drága a kenyér, a hús, mert a szövetkezetek drágán termelik. Ez egyáltalán nem így van. Kérdem én, hogyan lesz a mázsánkénti 650 forintos búzából 25 forintos kenyér és a 70 forintos disznóhúsból 200 forintos karaj? Valahol rárakódik egy olyan nyereségtömeg, amit nem lehet kibogozni. Ha nincs ez az aszály, még ezt a költségnövekedést is jobban kibírta volna a gazdaság, mint így. Jó lenne, ha egy kicsit vidámabbak tudnánk lenni. Van egy politikai bizonytalanság, és van ez a pénzügyi nehézség. Itt, az ipar környékén, Szolnok mellett ha nem tudunk tisztességesen fizetni az embereknek, el fognak menni, és a java megy el...- Torgyán Józsefnek üzenne valamit?- Csak azt tudnám neki üzenni, hogy talán el kellene jönnie a szövetkezetünkbe, és elmenni egy-egy emberhez. munkacsoporthoz, és megkérdezni az ő véleményüket is. Mert amit ő mond, az a saját véleménye, meg egy pár idős ember véleménye - meg a pestiek véleménye. Jöjjön el, szívesen látjuk. A még tanácsházának nevezett épület egyik irodahelyiségében meglepődöm: "Pista bácsi", azaz a még tanácselnökként dolgozó Papp István fiatalembernek mondható, esetleg középkorúnak, de semmmiképp sem bácsinak (legfentebb akkor,, ha az, aki megszólítja tizenéves vagy annál kisebb). De én hogyan szólítsam, hiszen talán már nem elvtárs, de még nem úr... Megoldja a kérdést, azt mondja: szervusz!- Azt mondja itt rólad idős és fiatal, hogy szinte mindent elintézel, hogy az utóbbi öt évben annyit fejlődött a község, mint azelőtt húsz év alatt...- Ehhez én csak annyiban járultam hozzá, hogy sikerült megmozgatnom a lakosságot, ráébreszteni őket arra, hogy mennyi lehetőség van ebben a településben. Maguk sem hitték el, hogy itt 1990-ben bent lesz a gáz, mikor 85-ben még útjaink sem voltak, és ivóvizünk sem volt, pedig ez alapvető. Azzal kellett kezdeni, hogy kihoztuk Szolnokról a vizet. Ma nincs járatlan út Tószegen, csaknem valamennyi aszfaltozott, és ma már arról beszélünk, hogy még szeptember harmincig bekötjük a közveüen vonalba az új hatvan telefonállomást, s ezeket még négyszázzal bővítjük. És nem barátsággal, összeköttetésekkel lehetett ezt elintézni, mint sokan gondolják, hanem munkával. Mert 85-től errefelé nemigen lehetett vadászgatásokon intézni a pénzügyeket. Manapság csak két úton lehet pénzt szerezni: koldulással vagy pályázattal. Most pályáztunk meg egy magyar-ausztrál alapítványt, ők azt akarják, hogy a 95-ös világkiállításra alkossanak valamit ott, ahol érdemes, és úgy tűnik, megtaláltak minket. Egy üdülőközséget akarunk csinálni a faluból. Itt minden adottság megvan: a 25 hektáros halastó, a népművészeti alkotótelep, a csodálatos termálkút...-És ez a rettenetes büdösség... Szükség van erre az üzemre?- Ezzel mi is jöttünk, de azt mondták, jobb nekünk, ha az állattetemek szét vannak dobálva az ország területén? De nem hiszem, hogy csak ez az alternatíva lenne...- Szeretnél polgármester lenni?- Most nagyképű leszek: a családom egyik tagja sem szeretné. Én igen, ha másért nem, hát azért, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem, ne mondhassák azt, hogy beszéltem, s most lelépek. Még három év kellene ahhoz, hogy befejezzük, amibe belevágtunk. Utána viszont jöjjön új ember, friss erővel, nagyobb ambíciókkal.- Miért szereted ezt a falut?- Itt még van összefogás. Más községbeli kollégáim kérdik ámuldozva: nálatok van még, aki elmegy járdát építeni?! Igen, nálunk még minden járdát a falu épít ma is. A tószegi embernek egy kézfogás a piacon többet ér, mint a háromoldalas, bélyegzős levél. Ha a testmeleg erí)ben közelség élménye kihal ebből az országból, akkor vége. Itt Tószegen az emberek még visszaköszönnek... Molnár H. Lajos Fotó: Mészáros A horgász paradicsom Érkezik a gáz "Lehet az ember vidám?"
