Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-07 / 129. szám

1990. SZEPTEMBER 7. Néplap Elkészült az első Tryko Túrkevén Lesz-e irántuk fizetőképes kereslet? A külföldiek még csak puhatolóznak Egy nyugati közgazdász szerint rendkívül nehéz a szocialista gazdaságot egyik napról a másikra átállítani oly módon, hogy az egyből megfeleljen a piacgazdaság követelményeinek. Ez olyan bűvészmutatvány lenne - folytatta mintha rántottá- ból friss, egész tojást kellene varázsolni. Valóban nem könnyű feladat. És ezt érzik a magyar gazdaság kis és nagy szereplői, a vállalatok is. A túrkevei székhelyű Tiszántúli Autójavító Vállalat más cégekhez hasonlóan, szintén keresi a helyét mergazdaságok gépéről van szó, hanem a hazai nagyüzemi gazdál­kodás során lehet(ne) ezt jól hasz­nosítani. Habár ezt a megállapítást tulajdonképpen félve írja le a kró­nikás, hisz a szóbanforgó gép va­lójában egy Nyugat-Európában már meghonosodott és be­vált,olyan zárt technológiai rend­szerhez illeszthető, amilyennek itt­hon még nyomát sem látni. Ez azt jelenti, hogy például a folyékony műtrágyát zárt tartályokban tárol­ják annak érdekében, hogy az am­mónia ne szökhessen el és ne szennyezhesse a levegőt. Nos, ez­zel a géppel kiszívják a tartályok­ból a hígtrágyát, s kinn a szántóföl­dön pedig a masina szinte belesaj­magyar vegyesvállalat biztosítja ezeket az alkatrészeket, s a túrke- veiek azon túl, hogy összeszerelik a gépet, elkészítik az üzemanyag- tartályát, a kapcsolóelemeit, a fék­rendszert, a vázszerkezeteket és a vezetőfülkét is. A Tiszántúli Autó- javító Vállalatnál évente 300 Tryko összeszerelését vállalnák, ha volna rá fizetőképes kereslet. Mindenesetre bíznak abban, hogy lesz rá igény, mivel nemcsak itt­hon, hanem a kelet-európai orszá­gok piacain is bemutatják majd. Beszélgetésünk végén a vállalat újabb kilátásairól, jövőbeni üzleti lehetőségeiről is kérdeztem az igazgatót.- Tudja, a nyugatiak-válaszolta a magyar gazdaság meglehetősen zűrös és áttekinthetetlen közegé­ben. Nem véletlenül, hisz őket is érzékenyen érintette a német valu­taunió és az ehhez kapcsolódó gaz­dasági változások. Ugyanis Túrke­vén hosszú esztendőkön át az NDK részére az IFA tehergépko­csikhoz olajhűtőket gyártottak, ám a német egyesítés miatt a rendelé­seket sorra visszamondták, s ez közvetlenül pénzben kifejezhető károkat is okozott számukra. Még szerencse, hogy azért új el­képzelések meg érdeklődők is je­lentkeznek a cégnél, és meglehet, hogy kapacitásaikat a nehézségek ellenére is le tudják majd komi. Erről dr.Bujdosó László, a vállalat igazgatója így beszélt:- Tavaly év végén megkerestek bennünket az Agro-Industria-Pro- jekt nyugatnémet-magyar vegyes­vállalat képviselői és elmondták, hogy lenne egy üzleti ajánlatuk, mivel ennek a cégnek nagy múltja van, mert itt több évtizede gépeket, járműveket rakunk össze. S ezt a szellemi tudást, tőkét nagyon jól lehetne hasznosítani, például az amerikai gyártmányú erőgépek összeszerelésénél oly módon, hogy a vegyesvállalat a fő darabo­kat leszállítja, a kiegészítő alkatré­szeket pedig mi készítenénk el. Kaptunk az alkalmon, megkötöt­tük az előszerződést, s ma ott tar­tunk, hogy elkészült a gép első mintapéldánya, amit most az OMÉK-on is kiállítunk. Utána pe­dig országos bemutatót tartunk. Mint hallottuk, az idén még hár­mat készítenek belőle, persze tud­nának többet is, csakhogy kérdés: lesz-e irántuk fizetőképes keres­let? Ugyanis egy ilyen gép meg­vásárlása nem olcsó mulatság. No­ha pontos összeget még nem mondtak Túrkevén, ám annyit mégis elárultak, hogy csupán a külföldi alkatrészek ára 12 millió forintra rúg. Azt persze még a lai­kus is megállapíthatja, hogy nem a nadrágszíj-parcellák, nem a far­tolja a földbe a tápanyagot. Telje­sítményére jellemző, hogy tízezer literes tartályát két perc alatt tölti meg, és ha szükséges, három perc alatt a szántóföldön 30 kilométeres sebességgel haladva ki is üríti azt. Amerikában, Angliában, Svájcban már régen használják ezeket a gé­peket, de az is igaz, hogy az emlí­tett országok mezőgazdasága jó pár évvel előttünk halad. A Tryko - ejtsd: Trájko - névre hallgató monstrum - képünkön - persze nemcsak hígtrágya kiszórá­sára alkalmas, hanem némi átalakí­tás után, állítólag billenős gépko­csiként is használható. Ez, a világ minden részéből összeszedett al­katrészekből készített gép valójá­ban egy öszvér, hisz a motorja amerikai, a hátsó futóműve fran­cia, a rugói japán gyártmányúak, a turbófeltöltője angol, a szivattyúja pedig svéd. Mint említettük, az Agro-Industria-Projekt NSZK­- rendkívül óvatosak, ugyanis még mindig nem látják, nem érzékelik azt a biztonságot, azt a politikai stabilitást, ami a magyarországi tő­ke befektetéseikhez feltétlenül szükséges lenne. Ez mindenkép­pen akadálya az újabb üzletek megkötésének. Noha még ennek ellenére is akadnak kisebb munká­ink, de a lehetséges külföldi part­nereink többsége ma még csak pu­hatolózik. Mindenki úgy tárgyal, hogy először csináljunk mintada­rabot, és majd meglátjuk mi lesz az országban, majd meglátjuk mi lesz a vállalattal. Tehát mihamarabb tiszta vizet kéne önteni a pohárba, mert az időhúzás nem a mi mal­munkra hajtja a vizet, magyarán: veszteséget jelent. így olyan gaz­dasági és jogi szabályok kellenek, amelyek megadják mindannyiunk számára a megfelelő játékteret. N.T. Fotó: Mészáros János Kisszervezetek a külkereskedelemben Dávid és Góliát harca Amikor hozzákezdtem ezen cikk anyagának összegyűjtéséhez, akkor még csak arra gondoltam, hogy a szövetkezetek, kisszerve­zetek külgazdasági tevékenységbe való bekapcsolódása lehetősé­geiről, azok tanulságairól fogok írni. A dolog aktualitása ma sem veszett még el, mégis fordítani kellett a gondolatmeneten. Kellett, mert -azéletmárcsak ilyen - a konkrét helyzet másféle tanulságok kiemelését tette szükségessé, mint amit elképzeltem. A felkeresett kis gazdasági egységek ugyanis egymástól függetlenül, a mono­polszervezetek elleni fellépésre tették a hangsúlyt akkor, amikor külkereskedelmi kapcsolataikról érdeklődtem. De lássuk a ténye­ket. A Rákóczifalvi Rákóczi Tsz öt évvel ezelőtt fordult a külső pia­cok irányába. Kellett a több be­vétel, s ezt a lehetőségek ígérték is. Önálló külkereskedelemre nem gondolhattak, mert ehhez megfelelő termékmennyiséggel sem rendelkeztek - húzta alá Mi­rák György, a téesz elnöke. Összefogással azonban járható­nak látszott az út. Ezért társultak be a RAMEXA nevű vegyes vál­lalatba a nyugatnémet MUDA- LEX-szel együtt, 50-50 százalé­kos tulajdon megoszlással. Az gyorsan kiderült, hogy csak a Rákóczira alapozva az üzlet nem fog menni. Az is kiderült, hogy egy kis külkereskedelmi szerve­zet létrehozása nem egyszerű feladat, főleg vidéken, de mégis­csak szükséges. Az elnök úgy vélte, hogy szükség van mind kis szervezetekre, mind a nagyokra, de - tette hozzá - nem monopoli­zált szervezetekre. A változó mezőgazdaságban különösen fontos lehet a sok tulajdonos ösz- szefogása, mert egyenként erőt­lenek lehetnek. A RAMEXA vé- gülis igen szerteágazó kapcso­latrendszerrel tudta megteremte­ni biztonságát, s így tudott jó partnerévé válni a szövetkezet­nek. Itt mindenki fontos A kiinduló bázis a hagyma volt, de ma már igen széles a skála a friss gyümölcstől, zöld­ségtől kezdve, egészen a konzer- vekig. Ebben az évben már a nád is beindult, a Hortobágyi Állami Gazdaság számára 4 millió már­ka értékben. De a gyáli Szabad­ság Tsz műanyag termékeit is exportálják. A mezőgazdasági orientáltságon tehát ez sem vál­toztat - húzta alá Zámoriné dr. Demyey Éva, az egyetlen szol­noki külkereskedelmi vegyes vállalat ügyvezető igazgatója. Az importban is a téeszek igé­nyeit veszik figyelembe. Japán­ból hagymatisztító gépek, más­honnan traktorok, zsák alap­anyagok érkeznek hozzánk raj­tuk keresztül. Tevékenységük ma már országos jellegű. Győr­napló A nagy emberi forgatagban, nyüzsgésben, ami­ben részünk van egy-egy piacon, nemcsak az árut nézzük meg, nem csupán a portékára alkudozunk, de eszmét is cserélünk egymással, információkat adunk és veszünk, s ez legalább olyan fontos, mint maga a vásárlás. Híreket hallunk egymásról, orszá­gos dolgokról, esetleg csak szűkebb hazánkat érin­tő ügyekről. Tájékozottak leszünk. A piacnak min­dig volt ilyen szerepe is egy-egy település életében. A karcagi piac is így működik. Megszólított engem egy régi ismerősöm, aki már jócskán maga mögött tudja nyolcvanadik évét is, sokat tapasztalt, igen szép beszédű, igazán kulturált parasztember. Elő­ször a közelmúltban elhalt feleségéről esett szó, akit nem tud feledni, s panaszolja, hogy nagyon rossz egyedül. Aztán más témára vált. Megsajnált egy embert, igaz, börtönviselt az illető, mondja, no meg iszik is, de csak megsajnálta, mert ő annyit éhezett a hadifogságban, hogy nem bírja nézni más nélkülözését. Az illető legfeljebb elvégez valami kis munkát a ház körül, levágja az árokparton a lapuleveleket, esetleg leszedi két szilvafa termését, márcsak azért is, hogy az étek ne tűnjön könyör- adománynak. Mert az emberek önérzetére ügyelni kell. Tehát behívta a korgó gyomrú férfit, ám kide­rült, nincs otthon kenyér. No, nem baj, adott pénzt, adott egy kerékpárt, hozzon kenyeret a boltból az az éhenkórász, bizonyos B. M. Aztán hiába várta vissza a vendéget. A korgó nyomrú B. M. eladta az idős ember biciklijét és felé se ment többé. Erre mondhatná az ember a mesék fordulatával élve, hogy jó tett helyébe jót várj! Az idős ember szaladt a rendőrségre, feladta bíróságra, hiába. Mint mond­ja, nem foglalkoztak vele. Ha esetleg meggondolná magát a Szerv, forduljon e sorok írójához bizalom­mal: megmondom a szereplők nevét. Mert egy, fogalmazzunk árnyaltan, kevésbé tehetős idős em­bernek igen nagy érték egyetlen kerékpár is. Körmendi Lajos tői Makóig vannak ügyfeleik. A tőkés országok közül is sokban található partner, Németország­tól kezdve Olaszországon, Dáni­án keresztül, Svédországig. Ha­zai partnereikkel ma már nem­csak egyszerűen kereskedelmi, hanem termeltetési kapcsolatban is vannak. Őket is mamutcégek rugalmatlansága "sodorta" a RAMEXÁ-hoz. Az évi 10 millió márka forgalmat lebonyolító cég filozófiája éppen az, hogy itt mindenki magát érezze a legfon­tosabbnak. Ezért mindenben igyekeznek megfelelő feltétele­ket biztosítani. Adott esetben azt is vállalják, hogy az import nye­reségéből támogassák az expor­tot. A legújabb lehetőség a Ferrero olasz cég termékeinek kizáróla­gos hazai forgalmazása, s ehhez az export bérmunka. A gyerekek által jól ismert Kinder tojás meg­lepetéseit szerelik össze bér­munkában. A fokozatosan felfu­tó tevékenység kiinduló bázisa a tószegi Petőfi Tsz. Az induló 200-300 főt hamarosan 500-600 főre szeretnék felfuttatni. Ehhez már a Piremon, majd később Jászalsószentgyörgy is kapcso­lódik, de másokkal is tárgyalnak. Az évi 200 millió darab össze­szerelése éppen olyan emberek­nek ad és adhat munkát, akik éppen most szorulnak ki a téesz melléküzemágakból, önmagá­ban már ez is eredmény. A kisszervezetek külgazda­ságba való bekapcsolódásának másfajta útját mutatja meg az a négy ipari kisszövetkezet, amelyből három Szolnokon, egy pedig Törökszentmiklóson üze­mel. Mint azt a gesztor szövetke­zet elnöke, dr. Jemey Bálint el­mondta - az önállósodásra azért kényszerültek rá, mert a hazai monopolszervezet erőfölényét rendszeresen éreztette, az árfo­lyamnyereséget megtartotta, az árakat elferdítette, stb. Nagyüzemekre szükség van, de a kicsiknek is élniük kell Jellemzően reagált akkor is, amikor a Szolnoki Háziipari Szövetkezet egy termékével önállósítani akarta saját magát. Közölték, hogy vagy mindent, vagy semmit. Két választás volt: vagy engedni a diktátumnak, vagy vállalni a rizikót és önálló­sulni. Szerencsére a nyugatné­met HOHE cég partner volt az ügylethez, melyhez később csat­lakozott a Bőrtex leányvállalata, a szolnoki Minőségi Ruhaipari Szövetkezet, valamint a török­szentmiklósi hasonló nevű szö­vetkezet. Mindez nem azt jelen­ti, hogy mindenféle export tevé­kenységet ezentúl ők fognak le­bonyolítani. A holland piacra to­vábbra is a MODENS cégen, a szovjet piacra pedig a HUNGA- ROTEXT-en keresztül szállíta­nak. Az egyes esetekben pedig a szervező mindig más és más. Az eddigi eredmények mindeneset­re őket igazolják. Ebben az év­ben már 250 ezer márkát, a jövő évi terv szerint pedig már ennek a dupláját exportálják. Azt per­sze senki sem vitatja, hogy a nagy cégekre nincs szükség, de éppen a kétfajta megközelítés is bizonyítja: nem a méretek, sok­kal inkább a hatékonyság kell, hogy döntsön. Reméljük ezt el- őbb-utóbb a mamutcégek is megtanulják. Füle István Szezon előtt a Szolnoki Cukorgyár Százezer tonná­val kevesebb répa várható Megújult technika várja a kampánykezdetet k. A vállalat 600-630 ezer tonna répa feldolgozását irá­nyozta elő, de a jelenlegi ter­mésbecslések csupán 500 ezer tonnát ígérnek. Veres Sándor, a cukorgyár igazga­tója elmondta, hogy a terve­zett időponttal ellentétben - figyelembe véve a cukorré­pák jelenlegi állapotát - csak hat nappal később, szeptem­ber 26-án indul a feldolgozá­si szezon. A kevesebb répa- mennyiség miatt pedig való­színűleg néhány nappal el­őbb befejeződik a kampány, mint a tavalyi szezonban. A gyár termesztési körze­tében a cukorrépaterület egy- harmada öntözhető, ezért ott, ahol ezt a lehetőséget kihasz­nálták a termelők, meglehe­tősen jó minőségű termés várható. Az öntözetlen táb­lákon azonban csaknem 40 százalékkal kevesebb mennyiségű répagyökeret tudnak majd felszedni a beta­karítógépek. A gazdaságok­kal a gyár szakemberei a na­pokban kötik meg a szedés ütemezési szerződéseket. A januárban megkezdő­dött cukoroldali rekonstruk­ció a befejezéséhez közele­dik. Az 500 millió forintos beruházás keretében folya­matos cukorkristályosító be­rendezés kerül beépítésre. Természetesen a nagyszabá­sú műszaki fejlesztés a tech­nológiai folyamat korszerű­sítését is megköveteli. Emel­lett egy esőáramú készülék­kel bővített bepárló állomás, valamint új szivattyúk várják a kampány kezdetét. A beru­házás eredményeként nő a gyár kapacitása, ezzel Szol­nokon napi 6 ezer tonna répa feldolgozása válik lehetővé. L.Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom