Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-06 / 128. szám

6 1990. SZEPTEMBER Vándorúton az Ász-stáb. Legközelebb Szolnokra ér­nek... Geszti Péter műsorvezető, Gregorich András fe­lelős szerkesztő, Kaplony Miklós operatőr. A diákmagazin szerkesztői felhívással fordultak Szol­nok lakosságához, amely felhívásnak lapunk nem csupán helyt ad hasábjain, hanem készséggel csatlakozik is hozzá. Szívesen közölnénk ugyanis egy olyan reprezentatív do­kumentum-összeállítást, amely az önálló Szigligeti Szín­ház létrejöttének emlékeit elevenítené fel, valamint az azt követő 50-es évekről tanúskodnak. Az Ásszal együtt kérjük tehát mindazokat, akik ebből a korszakból bármiféle tárgyi vagy írásos emlékekkel, fo­tókkal, dokumentumokkal rendelkeznek, vagy ilyet fel tudnak kutatni, hozzák be szeptember 21-ig szerkesztősé­günkbe, az Új Néplap titkárságára, vagy pedig az adás napján, szeptember 22-én, szombaton délelőtt tíz óráig a műsor helyszínére, az Ecseki Úti Általános Iskolába. Érdemes minél több ilyen relikviát összegyűjteni Szol­nok leendő ásza érdekében, aki csak így nyerheti el az Állami Biztosító 10 ezer forintos életút biztosítását. Gon­doljunk rá, hogy az ászjelöltek az egész város becsületéért vállalják a kiállást és megméretést, megérdemlik, hogy a lakosság is megmozduljon értük, kutatva a múlt emlékeit a jövőért. Jól sikerült Ossián-koncert Még a függönyök is épek maradtak Korábban már megírtuk, hogy Tureczki Ti­bor rock-rajongó magánszervezésében Ossi­án-koncert lesz Újszászon augusztus 30-án. Hogy mi történt azon az estén - legalábbis ami nem szigorúan bizalmas -, arról maga a szer­vező számol be az olvasóknak. Nos, a bulit a szokásos rémhír előzte meg: csövesek lepik el Újszászt, nem marad utánuk semmi sem épen. Az özönvíz előtti rémlátomás végül nem jött be, a művelődési házban - ahol a koncertet tartották - még a függönyök is sértetlenül a helyükön maradtak. A kétszáz fiatal - közülük még Mezőtúrról is érkeztek - remekül érezte magát, amihez per­sze az Ossián szolgáltatott hangulatot. Azon­ban nem okozott csalódást az amatőr szolnoki előzenekar, az Exit együttes sem, ők 9 saját szerzeményüket adták elő. Az Ossián egyórás műsorában pedig olyan sikerszámok hangoz­tak fel, mint a Rock katonái, az Éjféli lány, a "67", vagy a Sörivó vagyok. És ami a szórakozáson túl a koncert lényege volt: 4000 forintot tudtak felajánlani - a tiszta bevételt - a Vakok- és Gyengénlátók Országos Szövetsége megyei területi csoportjának. Kö­szönet érte minden segítőnek, támogatónak, rendezőnek! Aki már egyszer sínen van, az megindul. így hát Tibor sem hagyja abba koncertek szerve­zését, már levelezésben áll a Pokolgép mene­dzserével, s a buli lehet, hogy létre is jön októ­berben, vagy novemberben. Úgy legyen ! Képeinken:Segélykoncert a vak gyerekekért. A heavy metal zenét játszó Exit és Ossiai ta valóban forró hangulatot teremtett Ujszászon, a művelődési házban. Alsószászországi vendégek Jászberényben "A magyar gimnazisták tiszteíettudóbbak" Először a vendégek tisz­teletére az NSZK himnusza hangzott fel vasárnap dél­után a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tanév­nyitóján, és hogy mit keres­tek német diákok a tanév­nyitón? Nem az évkezdés, hanem akíváncsiság vitte el őket az iskola udvarára, ugyanis náluk később kez­dődik még a tanítás. Ez is egy program volt a tíznapos vendégeskedés idején, ami­vel a jászberényiek áprilisi látogatását viszonozták. Barbara Zych és Josef Hackmann, a húsztagú cso­portot kísérő két tanár a kö­vetkezőképpen mesélte el a kapcsolat kezdetét:- Az alsószászországi (Niedersachsen) tartomá­nyi kultuszminisztérium, amint először érzékelhető volt a kelet-európai válto­zás szele, 1988-ban kezde­ményezte tíz gimnázium­ban a keleti kapcsolatok ki­építését. A 20 ezer lelkes Vechta észak-német kisvá­ros Gymnázium Antonia- num középiskolája is élt a lehetőséggel, hogy a fran­cia, angol és amerikai kap­csolata mellé kelet felé is tájékozódjon. Az érdeklődés és a szim­pátia azután még jobban felerősödött. Mikor a múlt év őszén Josef Hackmann eljutott Jászberénybe, már kész programot hozott ma­gával a vechtai vendéges­kedésre. Mikor pedig idén áprilisban megjelentek a jászberényi diákok odakint, úgy fogadták őket, mint a tényleges "kerítésszaggató­kat", vagyis, mintha ők bontották volna el a vasfüg­gönyt kelet és nyugat kö­zött. Még a korteskörúton éppen ott-tartózkodó kan­cellár is kezet fogott vala- mennyiükkel. Gazdag program várta a német diákokat is Magyar- országon. Ismerkedtek Jászberénnyel, voltak Bu­dapesten, Szentendrén, Vi- segrádon, Egerben, a be­tyár- romantikáért elutaz­tak a bugaci pusztára. Még ezeknél is érdekesebbek voltak talán a fiataloknak az esti programok, a Barkóca tánccsoport bemutatója, majd a táncház, a szalonna­sütés, meg a búcsúbuli ked­den este. Más ez, mint a nyugatiak­kal tartott kapcsolat, lelken­dezett a két tanár, mert egé­szen más a hangulat itt Jász­berényben. A francia és an­gol cserelátogatások lénye­ge a nyelvtanulás, ide pedig elsősorban az életmód, a kultúra, a magyar emberek megismerése hozta őket. A keleti tömbben mindig is a magyarok álltak legköze­lebb a németekhez, mond­ták (kivéve persze az NDK-t, de ez egy külön té­ma), s örültek, hogy rendkí­vül kedvesen, barátságosan fogadták őket. Itt még való­színűleg tanítani is jobb, mert a gyerekek jólnevel­tek, szófogadóak, érdeklő­dők, nem is beszélve a tisz- telettudásról, amit valóban eltanulhatnának tőlük a vechtaiak. No, de lesz módjuk rá, mert évente folytatódik a cserelátogatás a két gimná­zium diákjai, tanárai kö­zött. A középiskolások pél­dáját pedig követi a két vá­ros főiskolája, egyeteme, sőt a nyáron Jászberényben * Szeptember 22-én szolnoki Asz a képernyőn A város múltja a jövőért Szeptember 22-én városunkból jelentkezik egyórás élő adással az Ász című ifjúsági tévéműsor. Kilenc középis­kolánkban választották ki a szerkesztők azokat a fiatalo­kat, akik gondolkodásmódjukkal, életvitelükkel, szokása­ikkal, tehetségükkel valamiképpen "kilógnak" a sorból, s különbözőségük révén ászjelölteknek tekinthetők. Az ász cím odaítélése majd a következő adás helyszínén, Szek- szárdon választott diákzsűri feladata lesz, azonban a leen­dő ász megbecsüléséért városunk apraja-nagyja is sokat tehet. Tinitükör JO>in;rail A Tinitükörben Antóni Árpád látja viszont magát. A rákóczifalvi fiú a kemé­nyebb zenét szereti, és az ő tizes listája a következő: 1. Metál az ész (Pokolgép) 2. Győzni fogunk (Edda) 3. Ugass kutya (Moby Dick) 4. Vándor (Lord) 5. Azok a boldog szép napok (Beatri­ce) 6. Öreg rocker (Ossián) 7. Mi vagyunk a rock (Edda) 8. Havi 200 (Exotic) 9. Kö­zeli helyeken (Bikini) 10. Bűz van (Moby Dick) Fiatal színész - vidéken * Beszélgetés Kozák Ágnessel Kozák Ágnes tavaly szer­ződött Szolnokra. Szülei, Drahota Andrea és Kozák András több mint húsz éve ugyanitt kezdték a pályát. Nem rossz ómen egy fiatal színész számára. Egy kezdő színésznek, akit még nem lehet önma­gával mérni, nem sértő, sőt esetünkben természetes is, hogy a szülőkhöz hasonlít­juk. Legalábbis külsőre. A belső tehetséget majd a sze­repek mutatják meg. Kozák Ági mennyiben hasonlít jó nevű színészszüleihez? Éi- nom, törékeny, alkata Ko­zák Andrást idézi, élénk barna szemei Drahota And­reát. Ábrándozó tekintete kicsit olyan, mintha mindig csodálkozna. Erről ő maga így vélekedik:- Hogy milyen az arcom? Ilyen, amilyen. Ez nem annyira fontos. A gondola­tok sokkal fontosabbak.- Meg szokták kérdezni a vidéki városba érkező ide­gentől, mi szél hozta erre, hogyan fogadta öt a város, és hogy fogadja ö a vá­rost?..- Mi szél hozott? Vidéki színész akartam lenni - nem mintha Pesten tolongtak volna körülöttem a szerző­désajánlatokkal -, egy ideig mindenképpen Szolnokon akartam játszani. A várost úgy fogadtam, ahogy Szol­nokot a legtöbb idegen fo­gadja. Elképesztett, hogy tavaly, Szolnok környéki kirándulásaimon sok he­lyen még nagy betűkkel ki volt írva: éljen a szocializ­mus. Azóta, remélem le­szedték már ezeket a felira­Az Én és a kisöcsém énekpróbáján tokát. Járhatatlanok az utak, a lakótelepen lakom szolgá­lati lakásban, a feltúrt utak mindennap okoznak valami bosszúságot. Ezek, mint embert érintenek. Színész­ként sokkal jobbat tudok mondani. A közönség jó, érdemes dolgozni azért, hogy eljöjjenek. A közön­séggel semmi bajom. Nagy szeretettel és elismeréssel fogadtak - amennyire mun­kámmal kiérdemeltem az elismerést.- Egy évadot már végig­játszott színésznőtől lehet szerepálmairól is érdeklőd­ni...- Én nem akarom Júliát. HÚSZON INNEN TÍZEN TÚL Imádom Shakespeare-t, na­gyon élvezem, de nem Júli­át vágyom eljátszani. Sor­rendben a szerepálmaim: legelőször Csehov: Sirály, utána Szent Johanna. Sze­retnék amerikai darabok­ban is játszani, Tenness« Williamset például.- A beszélgetésben, an egy-egy évad elején szín székkel folytatunk, nem l hét kihagyni az előttünk c ló évadot. Kozák Agnes < első három darabban be ne lesz.- Anyám húsz évvel ez lőtt élete első színházi év dában itt Szolnokon játszc ta az Én és a kisöcsém n főszerepét. Örülök, hoj most, ennyi év után máj nem a pályám elejé ugyanitt én is ugyanezt főszerepet játszhatom. Egész beszélgetésül alatt, amelyben sok mi denről szó esett, többsz szóba kerültek a rendező Nagynevű vezető színész« is elismerésnek tekintik, 1 Taub Jánossal dolgozhs nak. Egy fiatal színészn nek viszont "egy éve \i csoda, hogy együtt dolgo hat vele" - mondta Koz. Ágnes, majd megmagy rázta, mit jelent ez szárnál- Rettenetesen félek tői Nem mint embertől - sza mailag. Van egy olyan érz sem, ha bemegyek a szí padra, bármit csináló messze nem lesz olya amilyennek ő szeremé. I alkalmassá válók rá, ho vele dolgozhassak, nagy jó mesterem lesz. Oly empátiával rendelkezik emberek iránt, hogy szír az én közreműködésem n kül is tudja, mi az, amit a legjobban tudok. Van k rülötte egy olyan légk hogy az ember hinni ke abban, amit csinál. Sőt r tenetesen szeretné megc nálni, amit Taub kér tő mert biztos benne az emb hogy az nagyon jó. Megé hogy bármilyen áron is dolgozzunk vele. Neken abszolút mérce. Kátai Szil' Fotó: Korányi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom