Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-06 / 128. szám

990. SZEPTEMBER 6. Néplap Sörgyári változások Martfűn Negyven százalékkal nőtt a termelés, vegyes vállalat lett a gazdasági társaságból ( Folytatás az 1. oldalról)- A műszaki-technikai változá- okkal párhuzamosan szervezeti áltozások is történtek Martfűn.- Igen, az öt év alatt kétszer is. Vnnak idején a gazdasági társa- ág tagjai kedvezményes hitellel zereztek vagyonrészt, de idő- özben úgy megnövekedtek a amatok és az adók, hogy az osz- ilék nem futotta még a törlesz- íseket sem. Miközben pedig a yár, a fogyasztási, a forgalmi és nyereségadók révén másfél íilliárd forinttal gyarapította öt v alatt az államkasszát. Ilyen örülmények között kényszerült gazdasági társaság tavaly nyá- jn részvénytársasággá átalakul- i.- Ez volt az első szervezeti vál- )zás. És a második?- Arra a közelmúltban került or, vegyes tulajdonú rész- énytársasággá szerveződött a ég. Rendkívüli közgyűlésen öntöttek erről a részvényeseink, kiknek a fele, pontosan tizenöt ág eladta a részvényeit külföldi- lenek. NSZK-beli, amerikai, lu- emburgi és osztrák kereskedő- ázaknak, bankcsoportoknak, •sszesen 17 és fél millió márka rtékben, ami a névérték 140 szá- alékáért történt értékesítést je- :nt.- Az előző OMÉK-on még a íartfűi sörgyár első volt, ma- yar és szövetkezeti. Most mi a elyzet?- Ugyanaz. Külföldi partnere­ik sem igényelték, hogy úgy- íond átfessük a cégtáblát, és kü- jnben is: a hazai 15 részvényes ibbsége jelenleg is mezőgazda- igi és fogyasztási szövetkezet. , már sorolt fejlesztések révén a yárunk kapacitása jövőre elér­heti az évi 400 ezer hektolitert. A piaci háttér kialakítása, elsősor­ban az exportlehetőségek ki­használása is a külföldi tőke be­vonására orientálta a társaságot. Egyáltalán nem elhanyagolható szempont az sem, hogy 30 száza­lék fölötti külföldi tulajdon ese­tében, a söriparban jelentős nye­reségadó-kedvezményben lehet szert tenni. Ami révén termé­szetesen emelkedhet az osztalék.- A Világgazdaság című lap a minap egy mondatban utalt arra, hogy részvényeinek a bécsi tőzs­dén való bevezetésével is foglal­kozik a Martfűi Sörgyár Rt...- Bár a hír, ahogy mondani szokták, igaz, de korai volt kicsit a beharangozása. Se mi, se a kül­földi partnereink nem örültünk neki, merthogy elsődleges cé­lunk, hogy először a magyar, a budapesti értéktőzsde befogadja a részvényeinket. Már megindí­tottuk az engedélyezési eljárást. Ami a külföldi tőzsdézést illeti, és erről első kézből értesülhet most az Új Néplap, annak még csak az előkészületeit jelenti az a sajtótájékoztató, amelyről éppen most jöttem Bécsből. Az Erste nevű első ausztriai takarékbank rendezte. Ez a pénzintézet kezeli a külföldi tulajdonosaink rész­vényeit.- Megtudhatnám, mi minden érdekelte az osztrák kollégákat?- Mint elmondták, először hal­lottak tájékoztatást magyaror­szági termelő típusú rész­vénytársaság képviselőjétől. Na­gyon érdekelte az osztrák újságí­rókat a martfűi gyár műszaki, technológiai színvonala, a ter­melés és a nyereség növelésével kapcsolatos elképzeléseink. Tudni akarták, mennyire stabili­zálódik nálunk a szabályzórend­szer, és hogy mennyi időbe telik, mire megjelenhetünk rész­vényeinkkel a tőzsdén. Nyugati kapcsolataink alakulásával, a ha­zai sörpiac és a sörfogyasztás helyzetével, valamint a marke­tingmunkánkkal kapcsolatban is sok kérdést tettek fel. Beszélgetésünket egy Martfűn sem ritka vendég érkezése miatt szakítottuk meg rövid időre. A licencadó Ottakringer Sörgyár exportmenedzserének, Manfred Redl úrnak természetesen feltet­tem a kérdést:- Jó helyen tudják-e öt év ta­pasztalatai alapján Martfűn a Gold Fassl sör gyártását?- A licenchasználati előírások­nak megfelelően minden, Mart­fűn lefőzött ezer hektoliter sör­ből, üvegesből is, hordósból is, kapjuk a mintákat, amelyek alap­ján szakembereink ellenőrzik, tartani tudja-e magyar partne­rünk az állandó, jó minőséget. Sörfőző mestereink elégedettek a martfűi sör minőségével. Kü­lönben nem is bíztuk volna a kö­zelmúltban arra a gyárra a csak­nem félszáz magyarországi Ot­takringer márkasörözőnk teljes ellátását. Most, hogy vegyes tu­lajdonú részvénytársasággá ala­kult a cég, bizonyára exportfela­datokat is ellát majd. Alkalmas­nak tartjuk arra is a Martfűn ké­szülő sört, és exportja révén azt hiszem Bulgáriával fogjuk bőví­teni annak a harmincegynéhány országnak a körét, ahová eljut­nak a söreink.- Mindkettőjüknek köszönöm a tájékoztatást, és egészségünkre ezt a pohár martfűi Gold Fasslt! T. F. önállósodási törekvések a Tigáznál Szokványos termelési tanácskozásnak indult A Tigáz Szolnoki Üzemigazga- iságánál tegnap a központ dolgo- 5i és vezetői, valamint a kiren- eltségek képviselői, megkésve ár, félévet zártak. Eredménye­in.. . Újra eredményesen. Erről a zámok fehéren-feketén beszá­lltak a főkönyvelő hölgy alapos sszegzése révén. Majd Marjas őrnél üzemigazgató beszélt az év átralévő részének teendőiről, kü- inös tekintettel a közelgő fűtési lényre. Ezt egészítette ki két ki- jndeltségvezetője, saját tapasz- ilatokkal, benyomásokkal sum- íázva azt. Szó esett az éppen ese- ékes jászberényi gázszolgáltatás züneteltetéséről is, mely a szoká- 3s éves karbantartások és új sza- aszok üzembe helyezése miatt ált szükségessé. Ennek zavartalan megszervező­ét Gulyás Ernő, az illetékes szol­oki kirendeltség vezetője garan- ílta. Ezt követően került sor az minózus harmadik napirendi pont írgyalására: nevezetesen a Tigáz jvőbeni szervezeti felépítésének íegváltoztatását előirányzó helyi irekvések megvitatására. A ta- ácskozáson részt vett az ebben jginkább illetékes személy, Lékai Jusztáv, a Tigáz vezérigazgatója. Jindkét oldalról érvek, vélemé- iyek hangzottak el, több szem- zögből megközelítve a szervezeti «rkekben konfrontációt okozó iroblémát. Felolvastak három ide- ágó levelet is, köztük a Bőd Péter Ücos ipari miniszterhez címzett je- entést a kialakult helyzetről. Meg- Ilapították, hogy igaz, a szervezeti ita élesedik, azonban szó sincs a zakmai feladatok e miatti hanya­tlásáról. Tehát minden soros munkálat zavartalanul folyik a Ti­gáz négy üzemigazgatóságának irányításában. Végeredményben afféle, ma oly divatos belső bizal­mi válságról van itt is szó, mely megkérdőjelezi egy ma még léte­ző, hatalmi kényszer által életre hí­vott mammutvállalat létjogosult­ságát. A tanácskozás végének kö­zeledtével szavazás döntött arról, hogy a szolnoki üzemigazgatóság és kirendeltség dolgozói továbbra is kitartanak elszakadási elképze­léseik mellett.-técs­Az idén országosan közel tízezer­rel kevesebb diák kezdte meg ta­nulmányait az általános iskolák el­ső osztályában főként a kisebb tele­püléseken csökkent az elsősök szá­ma. Felvételünk Szolnokon, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolá­ban készült. Fotó: K. É. Vásárnézőben Gépesítésből jeles Bőséges gépkínálat, műszaki újdonságok az OMÉK-on A tekintélyes méretű traktorok és kombájnok modernkori dino­szauruszokként nyűgözik le a vá­sár látogatóit. Nem érvényesül már a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv. Egy négy év körüli kisfiút édesanyja - nem csekély erőfeszítéssel - felülteti a hatalmas Steyr traktor vezetőfülkéjébe. A kisgyerek boldogsága láthatóan határtalan, amint a monstrum kor­mánykerekét igyekszik elfordíta­ni. Néhány lépéssel odébb egy fe­kete kalapot és amolyan rámás csizmát viselő öregember egy far­mer-erőgépet nézeget, majd oda­szól a mellette álló középkorú, ma­gas férfinak: - Bárcsak az én fiatal­koromban ilyen igavonó "jószá­gok" lettek volna... A kiállítási standon Ing. Kari Zeilinger urat, a Steyr GmbH üzletvezetőjét a cég üzletpolitikájáról és piaci stratégi­ájáról kérdezem.- Az idén első alkalommal mu­tatjuk be Magyarországon traktor­palettánkat - mondja. - A teljesen liberalizált osztrák traktorpiac 35- 40 százalékát uraljuk, és szeret­nénk az önök hazájában is piacra találni. Termékeink kiváló minő­ségét bizonyítja, hogy az 1947 óta legyártott összes Steyr traktor 85 százaléka, azaz 200 ezer darab mind a mai napig üzemel. Nem­csak az eladások növelése a cé­lunk, hanem lehetőségeink szerint szeretnénk Magyarországot a piac- gazdaság felé segíteni. A kompro­misszum nélküli kelet-nyugati know-how-áramlást kívánjuk megvalósítani. Természetesen haj­landók vagyunk együttműködni magyar cégekkel, esetleg közös gyártás is szóba jöhet. Amikor a technikai újdonságok­ról érdeklődöm, Zeilinger úr egy meglehetősen nagy méretű esz­közhordozó traktorhoz invitál.- A konvencionális gépesítési rendszernek korlátái vannak, ezért 3S í kifejlesztettünk egy 280 lóerős eszközhordozó traktort - mutat rá a szokatlan formájú csodamasinára. - Ez a traktor kedvező tömegének köszönhetően nem tapossa a talajt, és rendkívül sokoldalúan haszno­sítható. Előre és hátra egyaránt kü­sabb és élettartamuk hosszabb, mint a magyar konstrukcióé. A ki­állításon bemutatott egyik újdon­ságunk a Dominátor 108 SL maxi, amely - elődeihez híven - remélhe­tőleg sikeres lesz Magyarorszá­gon. Műszaki fejlesztési kategóriában OMÉK-plakettet nyert a Szolno­ki Mezőgép Vállalat. Belső fotónkon: a hengerbálák energiatakaré­kos és környezetkímélő bontására és kiosztására kifejlesztett beren­dezés a bemutató egyik újdonsága. lönféle munkagépek kapcsolha­tók, a talajművelő eszközöktől a betakarító adapterekig. Gépeink ugyan nem olcsók, de nálunk, Ausztriában van egy mondás, mi­szerint nem vagyunk olyan gazda­gok, hogy olcsó traktorokat ve­gyünk. A nyugatnémet Fendt szintén a világ mezőgazdasági gépiparának a felső régiójába sorolható. Ha­zánkban a nagy teljesítményű, nagyüzemi traktorairól ismert cég exportosztályának munkatársa, Konrad Schaber termékeik műsza­ki színvonalát egy traktoron mutat­ja be. A zöld óriás egy pöccintésre beindul, majd néhány másodperc elteltével a gép hátuljára akasztott, A hazai mezőgazdasági gép­gyártás egy ik jeles képviselőjeként számon tartott Szolnoki Mezőgép Vállalat szintén nagyszabású kiál­lítást rendezett. Piros-fehér színű, különféle munkagépek csillognak a standjukon. Két vásárlátogató a hengerbálázó működési elvét pró­bálja megfejteni, míg mások az új bálabontót tanulmányozzák. Dr. Sziráki András, a vállalat vezér- igazgatója büszkén beszél az idei OMEK-on szerzett benyomásai­ról.- Nagyon örültem, hogy köztár­sasági elnökünk, Göncz Árpád megtekintette kiállításunkat, és el­ismerően nyilatkozott termékeink­ről. A nyugatnémet vásárszervező cég, a DLG igazgatója - aki egyéb­Traktorok minden mennyiségben. Az osztrák Steyr cég Nyugat-Európa után a magyar piac meghódí­tására készül. napló Úgy hozta a sors, hogy éppen mostanában beszéltem néhány emberrel, akik egyek voltak a szándékban: elköltözni a Dunántúlra. Én meg­rögzött alföldi, sőt megrögzött karcagi vagyok, teljesen természetes tehát, hogy megkérdeztem őket elhatározásuk okáról, persze nem azért, hogy bármiféle ítéletet alkossak magamban ró­luk, csupán érdekeltek indítékaik, hiszen fölte­hető, mások is gondolkodnak így. Én a maradás híve vagyok, mert mi lesz ezzel a-tájegységgel, ezzel a várossal, ha sok értékes ember elmegy - s aki elmegy, tud változtatni, az általában vállal­kozó kedvű, dinamikus polgár, aki bízik önma­gában és erejében, hogy boldogulni fog egy számára idegen környezetben is, az ilyenekre pedig itthon is szükség lenne. Én azt hiszem, maradni kell, úgy kell élni és dolgozni, hogy a szülőföldünk egyre vonzóbb legyen. Csakhogy ... És itt következtek a költözésre készülődök érvei: sokan érzik fenyegetőnek a nagy román fantáziálgatást, tudják, egészen a Tiszáig ál­modják határaikat, s az ettől való félelem most, a bécsi döntés évfordulóján csak felerősödött. A másik ok az Alföld elmaradottsága a Dunántúl­hoz képest. Hát igen. A világkiállítással is, úgy tűnik, elsősorban a nyugati országrész fog gya­rapodni, mi itt az Alföldön lehet, hogy csak a terheit fogjuk nyögni. Halljuk, jön a nyugati tőke, gyárat létesít a Ford, a Suzuki... Igen. A Dunántúlon. Nem az Alföldre jönnek. Mi mara­dunk a nyomorúságban? Mi az ország hátsó udvara leszünk? Olyan, mint egy gyarmat? így sorolták érveiket az elmenésre készülők. Mit mondhattam volna? Amikor az embert elönti a keserűség, nehezen tud megszólalni. Legfel­jebb, mint tettem magam is, annyit mond: én maradok. Körmendi Lajos 6,5 tonna súlyú vetőgép - mintha papírkönnyű lenne - felemelkedik a földről.- Mutasson nekem még egy ilyen kategóriájú traktort, amely például ezt a "mutatványt" képes megcsinálni! - fordul felém a cég képviselője. A Claas cég kiállítási standján egy kombájnújdonság vonzza a lá­togatók sokaságát. A nyugatnémet nagyvállalat exportmenedzserétől, Bernd Hoffmantól a piaci munká­ról érdeklődöm.- Aktivizálnunk kell a magyar piacot - mondja -, hiszen veszítet­tünk a piaci részesedésünkből, mert a konkurensünk, a John Deere dömpingárakon szállítja a kombáj­nokat. Ennek ellenére sikeresnek mondanám a magyarországi tevé­kenységünket. Komoly verseny van kialakulóban, ez azonban egyértelmű és természetes szá­munkra. Az idei évtől betakarító­gépeinket már nem a Rába motor­ral, hanem a Mercedes-Benz erő­forrásaival szállítjuk, mert ol­csóbb, megbízhatóbb, takaréko-_ ként a Helmut Schmidt-kormány mezőgazdasági minisztere volt - szintén megállapította, hogy gépe­ink megfelelnek a nyugati piac kö­vetelményeinek. Ezt én is így ér­zem, ugyanis az a tény, hogy ter­mékeink 42 százaléka nyugaton ta­lál vevőre, önmagáért beszél. A ki­állítás eddig eltelt néhány napja alatt üzletet is kötöttünk, két nyu­gatnémet cégnek legelőtisztítókat, kaszálógépeket és szárzúzókat ad­tunk el, mintegy tízmillió forint ér­tékben. Holnap ismét több vállalat­tal tárgyalunk, és meggyőződé­sem, hogy nem vagyunk esélytele­nek. Már tizenöt évvel ezelőtt megfizettük a nyugati piacokon a tandíjat. De úgy gondolom, nap mint nap meg kell küzdenünk a megszerzett piacok megtartásáért. A konkurencia állandóan résen van, ezért ha ülünk a babérjainkon, rögtön elbukunk. A sikerünk an­nak köszönhető, hogy időben el­kezdtünk vállalkozó szellemben gondolkodni és dolgozni. Laczi Zoltán I Fotó: T. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom