Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-27 / 146. szám
Néplap 1990. SZEPTEMBER 27. "A múlt példa legyen most..." © A hajdani elöljárók vagyoni állapotáról Pár évvel ezelőtt a feleletet adó diák jól tette, ha a múltbeli elöljárókat népszipolyozó, nép nyakán ülő vagyonos, kizsákmá- nyolónak állította be, aki uralkodott a szegénységen. S bizonyítékot is idézhetett rá, hiszen a bírák, szolgabírák és jegyzők vagyonos családból, de legalábbis úri, dzsentri rétegből származtak. S így volt ez a Jászkunságban is, ahol a bíróság, s más közhivatalok szinte dinasztikusán öröklődtek: a Dósa, a Gulyás, a Lórik, a Tury, az André famíliák elöljárók sorát adták, s egyben a legvagyonosabbak közé is tartoztak. Látszatösszefüggés ez. Ám a tényeket összekapcsoló okok egészen mások, s jó ha tudjuk, nem is bizonyos, hogy olyan előnyös volt régen hivatalt viselni. 1760-ban az árokszállási bíró, Bobák Pál 1 első klasszisú házat, 12 igás ökröt, 29 göböly ökröt, 6 fejős-, 13 borjas tehenet, 26 tinót, 3 igás-, 13 mén lovat, 2 öszvércsikót, 120 fejős juhot, 7 disznót mondhatott magáénak. Csakhogy ez a vagyon hosszú munka, s szerencsés családi alakulás eredménye (örökség nem aprózódott férfiágon), s ezt meg is kell tartani, jól kell vele gazdálkodni. Mivel a falu egész gazdasági életét, a munkák rendjét a bíró és a 12 tagú választott magisztrátus irányította, természetes volt, hogy olyanra voksoltak, akik leginkább értettek hozzá, s maguk is érdekelve voltak a termelés minden ágában. Ha rosszul mérték volna fel a helyzetet, nem idejében rendelik el a kutak és a legelő tisztítását, nem szervezik meg rendesen a sáska elleni védekezést, későn rendelik el az aratás vagy szüret megkezdését, a nyájak téli behajtását, maguk károsodtak volna leginkább. Vagyonuk, jó gazdaságuk szavatolta hozzáértésüket. De vagyonuk biztosíték volt arra is, hogy ha kárt okoztak, elherdálták a köz pénzét, volt miből levonni, megtéríteni. Számadó juhász is csak az lehetett, akinek saját állatvagyona volt, s az esetleges kárt meg tudta fizetni. Példa rá a XVIII. századi Jászapátiból Mócza Mihály főbíró, Pávai Imre nótárius és Nagy József praeceptor esete, akik "elfelejtkezvén az általok letett hitnek szentségéről, hárman egy szívvel és eltökéltséggel a Beneficiális Cassából 300 rajnai forintokat magoknak kivettek... a Bírói Manuálékbul egy árkust kivevén, helyébe más árkust varrtak... azon manuálét meghamisítván..." Ekkkor egy jó ökör ára 6 forint volt, tehát nem kis sikkasztásról van szó. Miután "Székeikből kivettetnek... a Tanácsnak számábul csúfosan kitöröltetvén..." maradtak, meg kellett vagyonukból téríteni a kárt. Vagyontalanokat legfeljebb büntetéssel sújthatták volna, de a közösség kára megmaradt. A szégyen azonban mindennél nagyobb volt, s e családból többet a közösség nem választott elöljárót. De a vagyon még valamit jelentett. Azt, hogy a közügyekkel odaadóan tudott foglalkozni az elöljáró, s maga nem károsodott. Szegény ember, aki két keze után élt, nem tudott volna hivatalt viselni, mert az elöljárók II. József koráig nem kaptak fizetést, csupán adójukat engedték el. A vagyon független életet is jelentett, s a bíróság nem pénzszerző hivatal, hanem eléggé terhes kötelesség volt, amely bár fénybe állította az embereket, de egyben szigorú életmódot is követelt meg. Szabó László Egely György: Utazás túl a normálison 4. JÖVŐBE LÁTÁS ÉS AKARATÁTVTTEL Míg a gondolatok átadása és átvétele viszonylag szelíd dolognak tűnik, jóval furcsább helyzeteket teremthet az, ha az egyik ember rá tudja erőltetni saját gondolatait, akaratát egy másikra. Ez a hatás ugyanolyan régen ismert, mint maga a telepátia, de gyakorlati fel- használása sokkal különösebb. A 30-as 40-es évek ismert sztárja volt Európában Wolf Messing, aki a filmekről is jól ismert Hanussen, vagy a Thomas Mann által is megírt Cipolla mintájára, estéről estére azzal szórakoztatta nézőit, hogy ráerőltette akaratát egy-egy kiválasztott nézőre, és az azt csinálta, amit ő akart, anélkül, hogy szóban erre biztatta volna, azaz hipnózist alkalmazott volna. „Berija" elemeit százezer rubelt Wolf Messingről maradt meg az a történet, hogy miután Hitler elől a Szovjetunióba menekült, Sztálin is érdeklődni kezdett különleges képességei iránt. Egyik alkalommal azt a feladatot adta neki, hogy jöjjön be hozzá, de belépési engedélyt nem adott neki. Ekkor Messing úgy haladt át az őrök között, hogy azt szuggerálta be nekik, hogy ő Berija, Sztálin nagyhatalmú bizalmasa. Egy másik esetben - hivatalosan kijelölt szemtanúk jelenlétében -, az volt Messing feladata, hogy menjen be az Állami Bankba, adjon át egy iskolásfüzetből kitépett üres, kockás lapot a pénztárosnak, és vegyen fel ezért 100 ezer rubelt. Messing a feladatot pontosan végrehajtotta. A gyűrött irkalapot odacsúsztatta a pénztárosnak, aki figyelmesen megnézte, elolvasta, majd akkurátusán leszámolta a 100 ezer rubelt. A cédulát a többi bizonylat mellé egy szögre tűzte. Messing nagyon pontosan beszug- gerálta, hogy ez egy szokványos bizonylat, így a pénztáros minden gond nélkül kiadta a kért összeget. Ä feladat végrehajtása után Messing visszatért a bankba, visszaadta az összeget. A pénztáros csak ekkor vette észre, hogy egy üres füzetlapra adta ki a 100 ezer rubelt. Ijedtében falfehér lett, aztán enyhe infarktust kapott. A szuggesztibilitás mértékét tekintve nagy eltérések vannak egyes emberek között. Kis részük, kb. 5-10 százalékuk egyáltalán nem, másik 5-10 százalékuk meglehetősen könnyen, nagy többségük általában néha és nem mindenki által szuggerálható. A dolognak érdekessége még, hogy nemcsak cselekedetekre lehet rávenni egy másik embert, de arra is, hogy változtassa meg egyes belső részei, szervei működését. Ilyen módszerekkel összehangolható például két ember szívritmusa, vagy agyi elektromos tevékenysége is, anélkül persze, hogy egy helyiségben tartózkodnának. Ezt a jelenséget végül is gyógyításra lehet a legjobban felhasználni, segítségével főleg pszichés eredetű zavarokat, betegségeket lehet kitűnő módon gyógyítani. Ignatyenko például ilyen módon tud gyomorfekélyt, dadogást vagy szívszúrást, fejfájást, esetleg kopaszságot gyógyítani. Ugyan ki ne szeretné megtudni a következő heti lottószámokat? Ugyan melyik diák ne szeretné tudni, hogy következő nap ki fog felelni? Ha rendelkeznénk ezekkel a képességekkel, akkor persze nem rendeznének lottósorsolást és az iskolába járás se lenne olyan idegesítő. A prekogníció, azaz a jövőbelátás, vagy köznapi nevén jóslás, régóta ismert paranormál jelenség. De ha „bejön”, azt gyakran csak a véletlennek tulajdonítják. Mit mondott Nostradamus? Hogy a véletlent mennyire ki lehet zárni, annak bemutatására nézzünk most egy kevéssé ismert példát. 1903. március 20-án egy angol hölgy, bizonyos Mrs. Bur- chell Yorkshire-ben pontosan leírta, hogy a szerb királyt és feleségét néhány hónap múlva meg fogják gyilkolni saját palotájukban. A jóslat be is teljesedett. Érdekes, hogy a gyilkosságot néhány órával előtte egy párizsi jövendőmondó is megjósolta. Talán minden idők leghíresebb jövendőmondója volt a Franciaországban élt Nostradamus. Munkássága azonban eléggé vitatott, hiszen jóslatai meglehetősen homályosak voltak. Ennek ellenére például évszázadokkal korábban meglátta a török birodalom összeomlását, Magyarország függetlenné válását, Románia területének növekedését és Jugoszlávia kialakulását. Egy ismert ausztrál jövendőmondó 1914 januárjában több száz tanú jelenlétében pontosan leírta az I. világháború kitörését, idejét, azt is látta, hogy mely hatalmak fognak egymás ellen küzdeni. Visszanézve már persze pusztán kitalálhatónak véljük az egészet, de a kor krónikásai számára ez egyáltalán nem volt nyilvánvaló dolog. Általában az az ellenérv, hogy a gazdasági, politikai helyzet ismeretében okos emberek kitalálhatják a jövőt, nem mindig igaz. A megfigyelések azt mutatják, hogy nem szükségszerűen az okos, intelligens, iskolázott emberek képesek a „jövőbe látásra”. Egy tanulatlan, műveletlen, görög parasztlány például az első világháborúnak 21 jellegzetességét írta le jó néhány hónappal kitörése előtt, ebből 3 apró kivétellel mind be is következett. Természetesen nemcsak politikai jellegű előrejelzések következhetnek be: a hétköznapi élet más területein is gyakran találkozunk ilyen eseményekkel. Mit álmodott Dickens? Charles Dickens, az ismert angol író egyszer azt álmodta, hogy bekopog hozzá egy hölgy vörös sállal a nyakában és így mutatkozik be: „Napier kisasszony vagyok”. Néhány óra múlva két fiatal nő látogatta meg, egyikük vörös sálat viselt, és Napier kisasz- szonyként mutatkozott be. Lincoln elnökről többször jegyezték föl, hogy beteljesedtek jóslatai, többek között saját halálával kapcsolatban is. Azon az emlékezetes, utolsó napján, amikor színházba ment (ahol azután egy revolverrel lelőtték), társaságának azt mondta: „Uraim, valami rendkívüli dolog fog történni, és úgy érzem, nagyon hamarosan. Egy mély, széles és gyorsan folyó patakon érzem magam, egy csónakban vagyok és a hullámok közé esek, elsüllyedek, meghalok.” A feljegyzések szerint Lincoln hat héttel halála előtt leírta, hogy látja magát a Fehér Házban felravatalozva a gyászolók között. A prekogníció nem mindig a sors szeszélyének, szerencséjének következménye, hisz laboratóriumi körülmények között, azaz hitelt érdemlő módon is vizsgálható. Erre a számítógépek megjelenése adott módot. Rendkívül egyszerű kísérlettel ellenőrizni lehet, hogy mi magunk rendelkezünk-e ilyen képességekkel. Általában úgy végzik- ezt a mérést, hogy valamilyen véletlenszám- generátor a képernyő egyik vagy másik oldalán fel-felvillant egy- egy jelet. A kísérleti alanynak azt kell jeleznie, hogy érzése szerint mikor, melyik oldalon fog legközelebb megjelenni ez az alakzat. Általában kiderül, hogy a kísérleti alanyok az esetek nagy többségében csak néhány másodperces előrelátással rendelkeznek, ez nem terjed ki több napra vagy több évre. (Folytatás holnapi lapszámunk 15. oldalán.) Madártávlatból a város! Az emberek többségének nem adatik meg, hogy egy várost madártávlatból is megfigyelhessen. Az épületek másak fentről nézve. Képeink Szolnokról készültek. Fotó: T. Z.
