Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-26 / 145. szám

1990. SZEPTEMBER 26. 3 Bizonytalan piac Kiiktatják a kereskedőket Az úgynevezett olcsó vásárok­ra, valószínű, nem a jólét miatt jár az ember. Sem az eladó, sem a vevő. Talán szégyellik is, hogy itt kell árulniuk-vásárolniuk, lát­ni rajtuk, hogy ábrázatukat nem oly gátlástalanul mutogatják, mint fényképésznél a lencsének. Menő termelő nem vacakol az értékesítés apróra váltott gondja­ival, odaadja „nagyban ’ ’ a keres­kedőnek. Úri vásárló nem spejzol be télire, nem cipeli haza a zsá­kokat, majd megveszi nagyvona­lúan - kerül, amibe kerül - kilón­ként télen is a napi áron. A me- nő-úriasságról leszoktat a pénz­tárca kinézetének gyakorlatias­sága. Mondjanak, amit akarnak - így a termelő -, inkább lealacso­nyodom kereskedővé, mert más­képp nem kifizetődő a munkám. Lát, aki lát - így a vásárló -, meg­veszem most a mázsákat olcsó- éknál, mert különben kará­csonykor fél kiló krumpli lesz az ajándék. Akció-piacon névtele­nek adnak és vesznek, az őket népszerűsíteni akaró hírírónak senki sem hajlandó bemutatkoz­ni.- Ez a piac arra jó - mondja Almás -, hogy így ki lehet iktatni a kereskedőt, és a termelő is jól jár, a vásárló is. A kereskedők nagyon el vannak szemtelened- ve. Tőlem csak tíz forint alatt venné át a kilóját annak az almá­nak, amit ő húsz-huszonötért árul. Nálam most tizenöt, kóstol­ja meg, milyen finom! Maga is olcsóbban kapja meg, én sem prédálom el.- A kereskedő nekem tízet adna egy kilóért - mondja Fűszerpap­rikás -, és láttam, a napipiacon negyvenért kínálják. Én úgy vé­lem, most könnyítek az embere­ken: huszonötért adom, így is so­kallják némelyek. Pedig ha haza­viszi, megszárítja, megőrli, na­gyon olcsón van paprikája. Az üzletben most van, de drága. Té­len, disznóvágás idején még drá­gán sem lesz. Lényegében két megye láthatná el ebből az orszá­got, és az idén kevés termett. A kereskedők iszonyúan zsivá- nyak, a más hátán akarnak meg­gazdagodni. De hál’ istennek, az idén ők is bajban vannak, az aszály miatt nem tudnak tíz fo­rinton disznó mód húszat keres­ni.- A kereskedők gátlástalanok - mondja Sárgarépás -, olyan árat kínálnak, hogy a kiadásaimat nem fedezi, a munkáról nem is beszélve. Én is felvihetném a Bosnyákra, de nincs rá időm. At­tól meg a gyomrom fordul fel, hogy ő, akinek csak az ideje van meg rá, a szállítási költséget meg a napidíját is leszámítva több haszna legyen belőle, mint ne­kem, a termelőnek. És a kedves fogyasztó minket szid.- Az én árumért nem tülekedik a maszek zöldséges - mondja Burgonyás -, úgy veszem észre, hogy nem éri meg neki, mert nem tud rajta még egyszer annyit ke­resni, mint amennyiért tőlem vá­sárolná. Nem szervezték meg az idén az értékesítést, de nem is kell, mert amennyi termett, az úgyis elkel. Megfordult a burgo­nya életfolyamata, a szár a gumó­ból kezdett élni, és megfonnyadt a krumpli... Ezt háztájiban ter­meltem, naplót vezetek a pénz­ügyekről, még nem tudom, meg­éri-e. Vásároltam most a mező- gazdasági vásáron egy jugoszláv burgonyaszedő-gépet közel nyolcvanezerért, felszedi a bur­gonyát és sorba rakja. De ezután jön a kézi munka, mert a burgo­nya nagyságú rögöt is odarakja közé... Hagyma nem véletlenül nincs, mondják Hagymás helyett a töb­biek, mert tavaly a hagymának háromnegyed részét kidobták a termelők. Akárhogy tároljuk a terményt, február után kicsírázik, és akkor az, aki tartalékol az eset­leges árnövekedésre várva, ráfi­zet. Ausztriában, mondták töb­ben is, a nagybani piacon van egy becsületes, tiszta árverés: megál­lapítják, mennyi a termény ára, és annyiért kel el, vagyis védik a termelőt. Itt ez még nincs meg­szervezve. Itt még az van, hogy a legtöbben tartalékolnak, várják, mit dönt a kormány, az aszály utáni helyzetben hoznak-e be ter­ményt, emelnek-e árat, vagy mit csinálnak. Mert minden csapás (benne a politikai bizonytalan­ság, a tulajdonjog tisztázatlansá­ga s egyebek) ellenére úgy tűnik, ami itt, a határokon belül megter­mett, elegendő lenne a hazai la­kosságnak. Ám előttünk ez a piac, restell- jük-e vagy sem, annak a néhány embernek, aki látogatja, mintha szüksége lenne rá. Vagy még­sem?- Vettem egy zsák krumplit - mondja Vevő -, többre nem is nagyon van pénzem, és meg sem reszkírozom. A tavaly három zsák krumplit vettem, de ezekben a bérlakásokban nem lehet ren­desen tárolni, jött a fagy, a végén két zsáknyit kidobtam. Pedig tu­dom, két hónap múlva vagy nem lesz, vagy háromszoros áron kell megvennem. Végül: kinek köszönhető ez a fél-siker piac? Erre már név sze­rinti jelentkező van: Lackó Já­nosáé, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Terme­lők Érdekvédelmi Bizottságának nevében:- Ez kifele úgy nézett ki, hogy az MDF helyi szervezetével kö­zösen hirdettük meg az akciót. Tegnap, szombat reggel volt egy jó kis csatám velük. Megkértem, ebből ne kovácsoljanak maguk­nak politikai babérokat. Hét előtt én fogadtam a termelőket, nyolc­kor megállapodtunk az MDF-fel, hogy nem aggatják ki a zászló­ikat, hiszen ez a termelők talál­kozója a fogyasztókkal. Mi szer­veztük, mi jártuk ki a tanácsnál az engedélyt, ők nem csináltak semmit.- Semmit? Meghirdették az új­ságban.- Na jó. Akkor úgy mondom, nem tudom, ők mit csináltak, de a fentieken kívül mi még megke­restük a termelőket, levélben is, én magam személyesen is, hív­tam őket, hogy tegyünk közös, közhasznú jót. A városi tanácstól mi szereztük meg a jóváhagyást, hogy minden hét végén árusít­hassunk a Széchenyin, a Léna étterem mellett. Október végéig biztosították a lehetőséget. Most gyűjtöm a termelők aláírását ah­hoz a kérvényhez, hogy utána is létezzen ez a piac, és nem szere­tem, ha a gazdasági nehézséget politikai propagandára használ­ják. Bár a helyhatósági választá­sokon addigra túl leszünk, a po­litikamentesség nem más, mint következetesség. Kié a piac? Az MDF sajátja, vagy a termelői érdekvédők szer­vezete hozta létre? Bizonytalan. Míg a kereskedő másfelé keresi a haszont, a termelő itt próbál érvényesülni a tartalékolási tak­tikázás közepette. A vásárlót sem a szervező érdekli, hanem az, ki tudja-e fizetni, rá fog-e ro­molni. Bizonytalan­Ami biztos, biztos: krumpli van, tizenkét forint kilója, és annyi pénzem is van - minő ügyesség! -, hogy veszek egy zsákkal. M. H. L. Különleges világbajnokság Traktorra, magyar! ( Folytatás az 1. oldalról) Aztán felpörögtek a motorok, megvadultak a mázsás fémtestek. Az összecsapás nem mindennapi küzdelmet hozott, ahol centiméte­rek és néha századpontok döntöt­tek a végső sorrendben. Vérre me­nő csatát vívtak azonban a ku­lisszák mögött a gyártó nagyhatal­mak is, a Fendt, Steyr, Fiat, Mas­sey Ferguson és egyéb csodapari­pák. A mieink Fiat traktorokkal és Kverneland ekékkel „indultak harcba”. Az utóbbi, egy jó nevű holland cég volt a házigazdája a rangos rendezvénynek, legtöbben az ó ekéiket kötötték masinájuk után. A verseny maga 3 részből tevő­dött össze. Először húsz perc alatt kellett százméteres nyitóbarázdát hasítani a holland földbe. Ezzel „belépőjegyet váltottak” a megje­lentek, bizonyítva, nem véletlenül csöppentek oda. Majd rövid szusszanás után kezdetét vette a titáni küzdelem, ami 3 órán át pró­bálta ki a „legjobbak” idegeit,ere­jét és felkészültségét. Az első na­pon tarlószántás volt a „fegyver­nem”, másnap gyepszántásban mérkőztek a pilóták. A „műfaji tö­kéletességen” túl különharcot kel­lett vívniuk az óramutatókkal is, minden időn túli percért öt pontot raboltak a világ minden égtájáról érkezett bírák. Kökény József, bár harmadik lett az országos megmé­rettetésen „mélyenszántó” külön­véleményében elmondta, hogy itt mégis szélmalomharcot kellett vívnia vetélytársaival, hiszen míg a legtöbben saját, jól kipróbált gé­peiken túrták a földet, addig ő éle­tében először látta a kölcsönbe ka­pott masinát. Hiába, lapos az er­szény, nekünk erre sem jut! El­mondta, ma már nem ugyanaz ez a mesterség sem, mint volt régen, négykeréken gördülő számítógé­pek lettek a múlt bizarr, megmoso­lyogni való láncos, kormos monst­rumaiból. Az élen angolok végeztek, min­den volánok ura, a lóerők fejedel­me Greame Witty lett az idén. A dobogón ott tolongtak rögtön mö­göttük az osztrákok, s az élme­zőnyben dánok, svédek, belgák követték egymást. Hiába, az észa­kiak verhetetlenek!- sopánkodott Kökény úr. Őket komoly szakem­bergárda, volt világbajnokok tanít­ják a fortélyokra. A magyarok idén sem léptek e- lőre, ami hangsúlyozom, teljesen érthető is. Számukra itt a részvétel a maximum! Dr. Mészáros István, a hazai szövetség elnöke szerint a ’95-ben nálunk tartandó vb meg­rendezésére képtelenek vagyunk. (Örülhetnek tehát a kenyaiak...) Kökény József mindenesetre bi­zakodik, hogy jövőre Észak-Iror- szágban újra indulhat, akkor már komolyabb esélyekkel, hiszen az idén már megfizette a tanuló­pénzt... técsi Idősek klubja Tegnap délelőtt Besenyszögön ünnepélyes keretek között nyitották meg a szállást biztosító Idősek Klubját, melynek épülete a közelmúltban készült el a SZOLNOKTERV tervei alapján, közel 12 millió forintos költséggel. Boros Emil a községi tanács elnöke ünnepi beszédében köszöntötte a megjelenteket, s beszámolt az épület alapításának történetéről, majd a megyei tanács képviseletében dr. Györgyi Lajos szólt arról, hogy a nehéz anyagi körülmények ellenére is gondoskodni kell az idős emberekről, s a besenyszögieket dicséri, hogy ezt meg is teszik, s nemcsak alapfokon! Az MSZP helyi szervezetének képviselője a megnyitó alkalmából pénzt adományozott az otthonnak, szerény hozzájárulásként a fenntartás költségeihez. Ezt követően Hetényi Adorján katolikus kanonok megszentelte az épületet. Az ünnepség a helyi Páva Kör műsorával zárult. Október 13-i lapunk Nyugdíjasok oldalán képösszeállításban mutatjuk be a klubot. Fotó: Korányi Éva Pénz, money, das Geld Biztosítás új alapokon A modernizálódó gazdaságunkban a biztosítók szerepe, helyze­te is újraértékelődik. Amíg a régi rendszerben egy biztosító mű­ködött, addig ma a biztosítás a pénzügyi rendszer részeként, komoly üzletággá fejlődött. Arról, hogy hol tart ez a folyamat, kérdeztük meg Török Zoltánt, a Hungária Biztosító Rt Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatósága igazgatóját.- Először is azt szeretnénk megtudni, mi egy biztosító sze­repe a modem pénzügyi rend­szerben, különös tekintettel Ma­gyarországra?- Mindenekelőtt le kell szögez­ni, hogy a biztosítók sem tudják függetleníteni magukat a konk­rét gazdasági helyzettől. Ennek változásától függ a biztosító he­lye is a pénzügypolitikában, a pénzügyi rendszerben. A nálunk fejlettebb országokban például a biztosítók a tőkeakkumuláció­ban is részt vesznek, illetve sza­bad pénzeszközeiket a gazdaság­ba áramoltatják. A pénzmozgás elősegítése így pezsgést visz az egész gazdaságba. Magyarorszá­gon ezen folyamatok még csak körvonalazódnak. Jelenleg jog­szabályok határozzák meg, hogy a Hungária szabad pénzesz­közeivel hogyan gazdálkodhat, tartalékait hogyan mobilizálhat­ja. Mindez nem hasonlítható a nyugati biztosítók mindennapi gyakorlatához. Pedig nekünk is abba az irányba kell elmozdulni, amerre ők, ez azonban nem a Hungárián múlik.- Melyek azok a biztosítási for­mák. amelyek a fejlett országok­ban működnek és nálunk még nem?- Itt elsősorban a táradalombiz- tosítást lehet kiemelni. Ezt a te­rületet is biztosítási alapra kell helyezni. Ezenkívül a Hungária minden olyan biztosítási konst­rukcióval rendelkezik, ami a nemzetközi gyakorlatban elter­jedt. Más a helyzet a fogadókész­séggel. A gazdasági szervezetek most kezdik igényelni a biztosí­tás különös formáit, de ez még nem általános. A gazdasági biz­tonság ma még a hagyományok miatt sem vált vállalataink gon­dolkodásának szerves részévé. Valamikor, ha nagy baj volt, az állam besegített. Ahogy ez meg­szűnik, úgy terelődnek át ezek a kérdések biztosítási alapra. Mindehhez persze pénz is kell. Ma még nem nagyon áldoznak erre. Az is lehet, hogy vállalata­ink nagy részénél most is másod- rangú kérdés, holott a nyugati cé­geknél ez az egyik legfontosabb szempont. Igaz, hogy más ott a biztosítási kultúra és más itt.- A privatizáció Magyarorszá­gon hogyan érinti a biztosítási szférát?- Jogszabályok alapján már ma is lehet alapítani biztosító társa­ságokat. Ehhez azonban egymil- liárd forintot le kell tenni az asz­talra. Ezt ma Magyarországon kevesen tudják megcsinálni. Úgy gondolom, jogos is ezt a feltételt szabni, minthogy a biz­tosítás sajátos műfaj. A biztosí­tási fajták beindításának például van egy görbéje. Ahhoz, hogy egy-egy fajta öneltartó legyen, mert ez az alapkövetelmény, egy optimális darabszámot, bevételt kell elérni. Ez tehát befektetés, megelőlegezés, amely csak ké­sőbb hozza a profitot. Az európai tendencia egyébként az, hogy 1994-re 2-3 cég lesz az öreg kon­tinensen. Ebbe a hálózatba fog­nak a magyar cégek is tartozni. A Hungária február óta rész­vénytársaság. Egyik részvényese 49 százalék erejéig az Alianz Holding nyugatnémet cég, amely ma Európa legnagyobb biztosítója. Piaci részesedése kétszerese az utána következő­nek. Sokat segítenek a magyar cégnek tapasztalataikkal, s azzal, hogy a Hungária ezen keresztül integrálódhat az európai piacba.- Sokan vádolják a biztosí­tókat, ez némely szaklapban is megjelent, azzal, hogy közöttük nincs igazi verseny.- Önmagában ez' nem igaz. 1986-ban ugyan a vagyont s az ügyeket is meg kellett osztani, azóta azonban mind a két bizto­sító és az utánuk jövők is megje­lentek új biztosításokkal. Ma már elég széles palettán dolgoz­nak. Kartell megoldásról szó sincs, a pálya szabad. Inkább eti­kai kérdések merülnek fel, pél­dául az ügyfelek elcsábítása, de ez megyénkre nem igazán jel­lemző. Sok az eltérő konstruk­ció, az ügyfél választhat, sőt ma már sok esetben versenyeztetik is a biztosítókat. Ajánlatokat kér­nek, s kockázati kívánalmaik s egyéb szempontok alapján dön­tenek.- A közbiztonság romlása, a vagyon elleni bűncselekmények növekedése hogyan befolyásolja az önök munkáját?- Abból kiindulva, hogy ennek a területnek is önfenntartónak kell lennie, itt is megindulhat fe­lülvizsgálat. Ez áz utóbbi három év gondja, minthogy azóta sok a betörés. A közrend változásával ez a probléma is megoldódhat. Addig is kedvezményt adunk an- nak, akinek van biztosí­tóberendezése, egyes esetekben pedig a riasztóberendezés felsze­relését kötjük ki. Ez utóbbi azon­ban nem általános.- Szolnok főutcáján, a Hősök terénél nemsokára elkészül a biz­tosító új épülete. Mit jelent ez az önök életében?- A mostani épületben, a Csa- nády körúton, három egységünk is létezik. Már 1986-ban kicsi volt a hely, ezért le kellett zárni az ügyféltér egy részét. Annak idején az osztozkodásban csak ezt az egy épületet örököltük. Minimális követelmény volt elő­ször a hálózat kiépítése a megye nagyobb településein. Ezt köve­tően pedig a megyei igazgatósá­got kell elköltöztetni. Erre szol­gál az új épület. így a gondok nagy része megoldódik, nem kell majd lakást, garázst bérelni az iratok tárolásához, a dolgozók foglalkoztatásához. A városi fiók és a gépjármű- kár-rendezés marad a régi he­lyén. Az épület létrehozását in­dokolta az is, hogy a számítás- technika fejlesztésében, á társa­ság egészét tekintve, Szolnok re­ferenciahely. Ez egyrészt hely­igényes, másrészt sok külföldi is megfordul itt. Nem mindegy, ho­vá visszük őket. Ezzel együtt is az új épület szolid kivitelű, ugyanakkor az igényeknek hosszabb távon is megfelel.- Köszönjük a beszélgetést! Füle István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom