Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-03 / 125. szám
12 1990. SZEPTEMBER 3. Martfűi ("idegen")légiós Lengyelpiacon kínált, romániai magyar focista Talán csak a statisztikusok tudnák pontosan megmondani, hogy a múlt év karácsonya óta hány romániai sportoló vetette meg a lábát rövidebb-hosszabb időre kishazánk különböző egyesületeiben. Nemre, korra, sportágra való tekintet nélkül lépték át a határt a vállalkozó kedvű sportolók, a szebb jövő reményében. Közöttük tucatszámra érkeztek labdarúgók is. Kevés olyan élvonalbeli együttesünk van szerte az országban, amelyben ne lenne legalább egy romániai magyar, vagy éppen román. Közülük is a legismertebb talán a fradista Szenes, aki az első fordulóban, a Megyeri úton rojtosra szaggatta a válogatott Brockhauser hálóját. Persze a menőkön kívül, egyre több alacsonyabb osztályú szakosztályban található Romániából jött ("idegen")légiós. Őket nem könnyű kiszúrni az összeállításokból, mert jónéhányuk neve jól csengőén magyaros. Akár a Martfűn focizó Vári Ferencé. A huszonnégy esztendős, rokonszenves fiatalember nem tartozik a góliátok közé. Szilágysomlyón a Mobila Armatúra harmadosztályú csapat tagjaként csak azért nem lehetett ifjúsági válogatott, mert a román nemzetiségű keretorvos szívbetegséget állapított meg a ma is makk- egészséges focistánál, ő tudta mit jelent az áldiagnózis, és elhatározta, az első adandó alkalommal "dobbant". Mészáros János szakosztályvezető szerint a véletlen hozta őket össze a fiúval. - Feri édesanyja Martfűn árulta portékáit a lengyel piacon, éppen a csapat kabalaemberének, Nagy Sanyinak a szomszédságában, aki egykoron mag is kitűnő sportoló volt. Az ajánlatot ígéret követte, néhány nap múlva már adtunk Ferinek egy igazolást arról, hogy mi szeretnénk öt foglalkoztatni. Bukarestben persze ez kevésnek bizonyult. Háromszor ingáztatták meg a gyereket, míg végre hozzánk igazolhattuk. A szintén "újonan igazolt" edzőnek, Földesi Jánosnak első látásra megtetszett a laza izomzatú, technikailag az átlagosnál jóval képzettebb középpályás. - Lelkesedésből, odaadásból többre képes társainál, egyáltalán nem jóllakott srác. Úgy érzem Magyarországon többet elérhet. Legalábbis komolysága, alázata a játék iránt, erre enged következtetni. Mindkét vezető hangsúlyozta, egy-két éven belül előbre szeremének lépni, s ahhoz, hogy az sikerüljön, céltudatos, intelligens, "harapós" emberekre lesz szükségük. Vári Feri ezért is illik bele a képbe.- Hogy érzed magad Martfűn? - érdeklődtem a szavakat kereső rendkívül nehezen oldódó irányító középpályástól.- Jobban. Mások itt az emberek, barátságosak, nagyon sokat segítettek. Csapatbeli kollégáim szintén olyanok. Szerintem jó csapatunk lesz, de még többet kell együtt dolgozni, az összeszokás miatt. Mert hogy is mondják? - a focit fejjel játszák(segítem ki) - ja igen, és lábbal rúgják. Úgy saccolom, egy év múlva már NB IU-ba mehetnénk. Nagyon jó lenne aztán eljutni az NB II-ig.- Milyen játékosnak tartod magad?- Idáig az egyérintős fantáziajátékból éltem, bár most nem vagyok még jó formában, a sok utazás az erőnlétemből is elvett. Több mint háromezer kilométert utaztam az engedélyért, de hál’istennek már minden rendben. Szóltam a mesternek (Földesi Jánosnak - a szerk.), az edzések után szeretnék tovább maradni a pályán, az erőmet vissza akarom szerezni.- Hol laksz, mit csinálsz napközben?- A cipőgyár munkásszállóján lakom, a gyárban már felvettem a munkát mint géplakatos, havi nyolcezer forintot kapok. Ha sikerül, a barátom, Bartus Misi lesz a párom a kétágyas szobában. Őt is elfogadja a csapat vezetése, most a napokban kell visszatérnie Romániából az engedéllyel. Vele erősödni fogunk. A közös gyakorlást szemlélve úgy tűnt, jó vásárt csinált a Martfű. (N.L) Újabb szakasz zárult le a Gyurkó-ügyben Mint ismert, a Bp. Honvéd öttusázója, Gyurkó Zoltán két barátjával együtt ellopta klubtársa, Martinék János, olimpiai és világbajnok autóját. A XVIII. kerületi rendőrkapitányságon kihallgatáson megjelent a feljelentést tevő sértett Martinék és menyasszonya, valamint a három tettes. Martinék ismét megerősítette vallomását, és aláírta a kárról szóló jegyzőkönyvet. A rendőrség ezzel a vizsgálatot lezárta, s az ügyet átadta az ügyészségnek. A budapesti vb-n indul utoljára két német súlyemelőcsapat Az NSZK és az NDK súlyemelő-szövetsége tájékoztatta a nemzetközi szövetség (IWF) budapesti titkárságát, hogy a novemberi, budapesti világbajnokság lesz az utolsó, amelyen még két német csapat indul. Az új esztendő első napjától minden nemzetközi eseményen - így olimpián és világbajnokságon is - már csak egy, közös német csapat szerepel. Az IWF és a két német súlyemelőszövetség között októberben tárgyalások kezdődnek - mondta dr. Aján Tamás, a nemzetközi szövetség főtitkára. - A jelenlegi elnökség tagjait, miként a különböző bizottságokban lévő személyeket, 1992-ig választottuk meg. Alapszabályunk szerint egy országból csak egy ember tölthet be tisztséget. Miután az NSZK és az NDK is képviselteti magát az elnökségben, a technikai és az orvosi bizottságban, az alapszabály szellemében szükséges dönteni. Tárgyalunk arról is, hogy hol legyen 1991-ben az ifjúsági világbajnokság. Az NDK Vol- mirstadt két éve kérte és meg is kapta a korosztályos vb-t. Ugyanakkor az NSZK-beli Donaueschingen az 1991. évi felnőtt férfi és női világbajnokság színhelye. Meg kell beszélni, helyes-e, ha ugyanazon esztendőben minden világbajnokságot egy országban tartanak meg. Ez gond lehet - például anyagilag - a rendezőknek is. Egyszer volt, hol nem volt... Bizony, már csak holdfényes nyári éjszakákon álmodhatik arról a futballrajongó Szolnokon, ami fél évszázaddal ezelőtt valóság volt: a Szolnoki MÁV Véső úti pályáján NB I-es labdarúgók kergették a labdát hétről hétre. A feljutás az elit mezőnybe akkor sem volt könnyű, sőt... A szolnokiak aranycsapata is többször nekirugaszkodott, mígnem a feltételek szerencsés egybeesése meghozta a várva-várt sikert: 1938. június 19-én diadalmámorban ünnepelt a Tisza-parti város. De nézzük az előzményeket: az NB n. helyett területi bajnokságokat rendeztek, a MÁV a KOLASZ-ban küzdött évről-évre, és nem is akármilyen sikerrel. Az 1935-36-os szezonban például másodszor nyert bajnokságot, ám mint korábban a feljutásért vívott osztá- lyozón, ezúttal is elbukott. Két győzelem után Szombathelyre utaztak Kollát- hék, és négyezer néző előtt 2-0 arányú vereséget szenvedtek. Az akkori tudósítások szerint a szolnoki csapat elfogó- dottan játszott, és megérdemelten nyert a Szombathely, megváltve ezzel a belépőt az első osztályba. Hanem aztán jött az 1937-es esztendő. Az év tavaszán került a szakosztályhoz Wéber Lajos edző, aki a város labdarúgásának történetében új fejezetet nyitott. Már az év nyarán érződött valami a nagy nekibuzdulásból, hiszen az országos vasutasbajnoki döntőn Szolnokon éppen a Szombathelyi Haladást verték 7-2-re. Ezen a találkozón mutatkozott be a közönségnek a későbbi idők egyik sikeres labdarúgója, Korom Pál. A visszavágó Szombathelyen már nem volt az a kifejezett diadalmenet, álljon itt szerényen az eredmény: Szombathelyi Haladás-Szolnoki MÁV 5-1 (2-1). 1937 júliusában az MLSZ úgy döntött, hogy felállítja az NB Il-es osztályt. Ebben a ligában a Szolnoki MÁV jól mutatkozott be, hiszen már az első mérkőzésén 5-0-ra verte a Diósgyőrt, s nem is adta alább. A Csepel előtt első helyen végzett az őszi idény befejeztével. Jött a tavaszi szezon, s hatalmas versenyfutás kezdődött a bajnoki címért, melynek tétje az NB I-be jutás volt. A sorsdöntő kilencven percre 1938. július 19-én került sor. És most idézzük az akkori idők krónikását. Szolnoki MÁV-Erzsébet FC 3-2 (3- 1). Soroksár, 4000 néző, vezette: Klein Árpád - kitünően. Több mint nyolcszáz szurkoló érkezett Szolnokról, s már jóval a mérkőzés előtt megkezdődött a hangpárbaj. A csapat a mérkőzés napján ült vonatra, az érkezés után a soroksári fogadóban ebédelt, majd a szalmával felhintett, s letakart külön szobában pihent. Az összecsapás hihetetlen izgalmak közepette zajlott, az akkori pletykák szerint a rivális Csepel igyekezett érdekeltté tenni az Erzsébet SC-t a mérkőzés kimenetelében, hiszen számára egy döntetlen már a bajnokságot jelentette volna. Végül szinte emberfeletti küzdelemben győzött a MÁV, s az NB I-be jutott. Valamennyi játékos kiválót nyújtott, de a jók közül is kiemelkedett Bulyáki és Sárkány, ők a mezőny legjobbjai voltak. Mérkőzés közben - telefon híján - percenként indultak a postagalambok Erzsébetről Szolnokra, s vitték a mérkőzés pillanatnyi állását. A győzelem hírére a Tisza-parton felejthetetlen karnevál során békültek ki haragosok, régi ellenségek, s a sportbarátok csoportokba verődve ünnepelték a MÁV országra szóló sikerét. Á helyi újság szerint: "Mindenki megnőtt a városban, szélesebben mosolyogtak az emberek". Még a tengeren túlról is érkezett gratuláló levél Wéber Lajos edzőnek, Fischer Mór nyugalmazott műszaki főtanácsostól. Á nagyszerű sikert kivívott játékosok a következők voltak: Horváth II., Retkes, Dracs- kó, Csabai, Selmeczi, Bulyáki, Szántó, Sárkány, Kolláth, Korom, Horváth /., Kövesdi, Dobozi, Menkó. A felejthetetlen évzáró bajnoki vacsorát az Aranyiakat étteremben tartották 1938. július 16-án, és a játékosok hűséges szurkolóiktól arany pecsétgyűrűt kaptak. Megható beszédet mondott az akkori B-közép vezéralakja, Mondok István, majd a gyűrűket a legidősebb egyesületre, melyet ugyan megfellebbeztek, de a fellebbezést elutasították. A MÁV hivatalos jegyzőkönyvének tanulsága szerint e sikeres korszak tisztségviselői a következők voltak, ügyvezető elnök: Sóky Imre, elnök: Leveles Kálmán, főtitkár: Bosnyák István, szakosztályvezető: Kerekes Géza, intéző: Romhányi Ferenc. Az NB I-ben tizennégy csapat szerepelt, a legszebb őszi mérkőzés Budapesten volt: Szolnoki MAV-Nemzeti 4-2, mind a négy gólt Kolláth Ferenc szerezte, aki a közelmúltban hunyt el. Az NB I. 1938 év őszének végeredménye: 1. Ferencváros, 2. Újpest, 3. Hungária... 7. Szolnoki MÁV. Kolláth Ferenc és Szántó József helyet kaptak a magyar válogatottban, és Párizsban Franciaország ellen mutatkoztak be, ahol különösen Szántónak volt nagy közönségsikere. Szántó és Kolláth ott volt az írek elleni 2-2-es mérkőzésen is, és a nemzeti válogatottban mindkét gólt Kolláth szerezte. Nagy veszteség érte a város labdarúgósportját, amikor Wéber Lajos, a sikeres edző megvált az egyeMAV-szurkoló, Pozderka bácsi húzta a játékosok ujjára. Lelkendezett természetesen a sajtó is: "A MÁV már a városé is, mert Szolnokot képviseli, szereplése közügy". "Megnyertük a szolnoki futtballtörténelem legnagyobb csatáját". Ilyen és hasonló megállapítások láttak napvilágot. Az NB I-es csapat első edzését 1938. július 14-én tartotta, s már itt hatszáz szurkoló volt jelen. Az első NB I-es mérkőzésre augusztus 28- án került sor Szolnokon: Szolnoki MÁV-Elektromos 4-1. Megtelt a nézőtér, lendületes, jó volt a játék - ezt írta a helyi újság. A közvélemény viszont - milyen ismerős életérzés! - fanyalogni kezdett. Igaz, némi okuk is volt rá a szurkolóknak, hiszen a kezdeti sikerek után a játékosok kissé önelégültek lettek, de többen erősítést vártak az NB I- es helytálláshoz. Azt is nehezen értették meg a sikerekhez szokott szurkolók, hogy az első vonalban már közel sem csak diadalmenetben lesz részük. A kezdeti érdeklődés a magasabb helyárak, és az olykor elmaradt győzelmek miatt megcsappant. Pedig néhány új játékossal igyekezett a szakvezetés felfrissíteni a garnitúrát: Gulyás az UTE-ből, Barna az MTK-ból, Fazekas Makóról, Podma- niczki az Autó Taxitól és Kispéter Mihály Szegedről került a vasutasokhoz. A saját nevelésű Szűcs Sándor - aki később ifjúsági és nagyválogatott is lett - először 1938. október 29-én játszott a MÁV első csapatában a Debreceni Bocskai elleni 1-0-ás mérkőzésen. A szakosztály fenntartásának költsége egyre növekedett, a város egy esztendőre 672 pengő vigalmi adót vetett ki az sülettől. A fiatal Szűcs Sándor fejlődése töretlen volt, s mind többször öltötte magára a magyar ifjúsági válogatott mezét, s különösen az Újpest kísérte megkülönböztetett figyelemmel kibontakozó tehetségét. Végezetül említsünk meg néhány legendás mérkőzést. 1941. szeptember 7- én Budapesten: Szolnoki MÁV-Fe- rencváros 2-1 (1-1) Budapest, Üllői út, 12 ezer néző. A sajtó véleménye: "A MÁV diadaláról beszél boldogan a város. Ez a négy évtizede működő derék munkásegyesület lankadatlan kitartással, céltudatos erőfeszítéssel, sikerek és kudarcok közben, de egyre magasabbra lépve győzelmektől meg nem szédülve, vereségektől le nem sújtva, magyaros tűzzel és lelkesedéssel dolgozott a testkultúra érdekében, s hosszú évek munkájával érkezett a legjobbak közé." És egy eredmény, amelyről tán a legtöbbet beszélnek mind a mai napig a szurkolók, hisz ritkán látható magas szintű csatában született: Szolnoki MÁV-Újpest 4-4 (0-3) Szolnok, 6 ezer néző. Az Újpest a második félidő elején már 4-0-ra vezetett, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy a MÁV 5-4-re nyerjen. Mai botladozó NB Il-es gárdánknak bizony lenne miből erőt meríteni. A szolnoki aranycsapat szereplése megmutatta, hogy a sportág képes eggyé kovácsolni a várost. Csakhát ehhez a játékosok tehetségén kívül a szó tisztes értelmében vett profi szakosztályvezetésre is szükség van. A MÁV MTE Krónika című könyvéből gyűjtötte: Palágyi Béla Teniszező újságírók sikere Szép sikert értek el a magyarok az újságírók Garmisch-Partenkirchenben megrendezett 13. tenisz világbajnokságán. A rekordlétszámú zsurnalisztát - 26 ország 150 indulója - felvonultató mezőnyben a Szepesi, Vándor, Hájos, Marczali, Thékes, Udvarhelyi összetételű csapat egy arany- és két bronzérmet szerzett. Hájos László (Magyar Mező- gazdaság) a 45 év alatti korosztályban megismételte tavalyi, torontói sikerét, első lett. Ugyanebben a számban Udvarhelyi Tibor (MTI) bronzérmet szerzett, míg a Hájos, Thékes (M. M., Népsport) páros szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Jegyek elővételben Szeptember 5-én, szerdán 17 órakor a Megyeri úti stadionban rendezik a Magyarország-Törökor- szág barátságos labdarúgó-mérkőzést. Jegyek elővételben a helyszínen és az Ú. Dózsa Eötvös utcai székházéban válthatók még hétfőn és kedden, naponta 10 és 18 óra között NB l-es labdarúgócsapat Szolnokon k. A
