Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-03 / 125. szám

12 1990. SZEPTEMBER 3. Martfűi ("idegen")légiós Lengyelpiacon kínált, romániai magyar focista Talán csak a statisztikusok tudnák pontosan megmondani, hogy a múlt év karácsonya óta hány romániai sportoló vetette meg a lábát rövidebb-hosszabb időre kishazánk különböző egyesületei­ben. Nemre, korra, sportágra való tekin­tet nélkül lépték át a határt a vállalkozó kedvű sportolók, a szebb jövő reményé­ben. Közöttük tucatszámra érkeztek lab­darúgók is. Kevés olyan élvonalbeli együttesünk van szerte az országban, amelyben ne lenne legalább egy romá­niai magyar, vagy éppen román. Közü­lük is a legismertebb talán a fradista Sze­nes, aki az első fordulóban, a Megyeri úton rojtosra szaggatta a válogatott Brockhauser hálóját. Persze a menőkön kívül, egyre több alacsonyabb osztályú szakosztályban ta­lálható Romániából jött ("idegen")légiós. Őket nem könnyű kiszúrni az összeállí­tásokból, mert jónéhányuk neve jól csen­gőén magyaros. Akár a Martfűn focizó Vári Ferencé. A huszonnégy esztendős, rokonszenves fiatalember nem tartozik a góliátok közé. Szilágysomlyón a Mobila Armatúra har­madosztályú csapat tagjaként csak azért nem lehetett ifjúsági válogatott, mert a román nemzetiségű keretorvos szívbe­tegséget állapított meg a ma is makk- egészséges focistánál, ő tudta mit jelent az áldiagnózis, és elhatározta, az első adandó alkalommal "dobbant". Mészáros János szakosztályvezető szerint a véletlen hozta őket össze a fiú­val. - Feri édesanyja Martfűn árulta por­tékáit a lengyel piacon, éppen a csapat kabalaemberének, Nagy Sanyinak a szomszédságában, aki egykoron mag is kitűnő sportoló volt. Az ajánlatot ígéret követte, néhány nap múlva már adtunk Ferinek egy igazolást arról, hogy mi sze­retnénk öt foglalkoztatni. Bukarestben persze ez kevésnek bizonyult. Háromszor ingáztatták meg a gyereket, míg végre hozzánk igazolhattuk. A szintén "újonan igazolt" edzőnek, Földesi Jánosnak első látásra megtetszett a laza izomzatú, technikailag az átlagos­nál jóval képzettebb középpályás. - Lel­kesedésből, odaadásból többre képes társainál, egyáltalán nem jóllakott srác. Úgy érzem Magyarországon többet elér­het. Legalábbis komolysága, alázata a játék iránt, erre enged következtetni. Mindkét vezető hangsúlyozta, egy-két éven belül előbre szeremének lépni, s ah­hoz, hogy az sikerüljön, céltudatos, intel­ligens, "harapós" emberekre lesz szüksé­gük. Vári Feri ezért is illik bele a képbe.- Hogy érzed magad Martfűn? - ér­deklődtem a szavakat kereső rendkívül nehezen oldódó irányító középpályástól.- Jobban. Mások itt az emberek, barát­ságosak, nagyon sokat segítettek. Csa­patbeli kollégáim szintén olyanok. Sze­rintem jó csapatunk lesz, de még többet kell együtt dolgozni, az összeszokás mi­att. Mert hogy is mondják? - a focit fejjel játszák(segítem ki) - ja igen, és lábbal rúgják. Úgy saccolom, egy év múlva már NB IU-ba mehetnénk. Nagyon jó lenne aztán eljutni az NB II-ig.- Milyen játékosnak tartod magad?- Idáig az egyérintős fantáziajátékból éltem, bár most nem vagyok még jó for­mában, a sok utazás az erőnlétemből is elvett. Több mint háromezer kilométert utaztam az engedélyért, de hál’istennek már minden rendben. Szóltam a mester­nek (Földesi Jánosnak - a szerk.), az edzések után szeretnék tovább maradni a pályán, az erőmet vissza akarom szerez­ni.- Hol laksz, mit csinálsz napközben?- A cipőgyár munkásszállóján lakom, a gyárban már felvettem a munkát mint géplakatos, havi nyolcezer forintot ka­pok. Ha sikerül, a barátom, Bartus Misi lesz a párom a kétágyas szobában. Őt is elfogadja a csapat vezetése, most a na­pokban kell visszatérnie Romániából az engedéllyel. Vele erősödni fogunk. A közös gyakorlást szemlélve úgy tűnt, jó vásárt csinált a Martfű. (N.L) Újabb szakasz zárult le a Gyurkó-ügyben Mint ismert, a Bp. Honvéd öttusázója, Gyurkó Zoltán két barátjával együtt el­lopta klubtársa, Martinék János, olimpiai és világbajnok autóját. A XVIII. kerületi rendőrkapitányságon kihallgatáson meg­jelent a feljelentést tevő sértett Martinék és menyasszonya, valamint a három tet­tes. Martinék ismét megerősítette vallo­mását, és aláírta a kárról szóló jegyző­könyvet. A rendőrség ezzel a vizsgálatot lezár­ta, s az ügyet átadta az ügyészségnek. A budapesti vb-n indul utoljára két német súlyemelőcsapat Az NSZK és az NDK súlyemelő-szö­vetsége tájékoztatta a nemzetközi szö­vetség (IWF) budapesti titkárságát, hogy a novemberi, budapesti világbajnokság lesz az utolsó, amelyen még két német csapat indul. Az új esztendő első napjától minden nemzetközi eseményen - így olimpián és világbajnokságon is - már csak egy, kö­zös német csapat szerepel. Az IWF és a két német súlyemelő­szövetség között októberben tárgyalások kezdődnek - mondta dr. Aján Tamás, a nemzetközi szövetség főtitkára. - A je­lenlegi elnökség tagjait, miként a külön­böző bizottságokban lévő személyeket, 1992-ig választottuk meg. Alapszabályunk szerint egy országból csak egy ember tölthet be tisztséget. Mi­után az NSZK és az NDK is képviselteti magát az elnökségben, a technikai és az orvosi bizottságban, az alapszabály szel­lemében szükséges dönteni. Tárgyalunk arról is, hogy hol legyen 1991-ben az if­júsági világbajnokság. Az NDK Vol- mirstadt két éve kérte és meg is kapta a korosztályos vb-t. Ugyanakkor az NSZK-beli Donaueschingen az 1991. évi felnőtt férfi és női világbajnokság színhelye. Meg kell beszélni, helyes-e, ha ugyanazon esztendőben minden vi­lágbajnokságot egy országban tartanak meg. Ez gond lehet - például anyagilag - a rendezőknek is. Egyszer volt, hol nem volt... Bizony, már csak holdfényes nyári éjszakákon álmodhatik arról a futballra­jongó Szolnokon, ami fél évszázaddal ezelőtt valóság volt: a Szolnoki MÁV Véső úti pályáján NB I-es labdarúgók kergették a labdát hétről hétre. A felju­tás az elit mezőnybe akkor sem volt könnyű, sőt... A szolnokiak aranycsapa­ta is többször nekirugaszkodott, míg­nem a feltételek szerencsés egybeesése meghozta a várva-várt sikert: 1938. jú­nius 19-én diadalmámorban ünnepelt a Tisza-parti város. De nézzük az előzményeket: az NB n. helyett területi bajnokságokat ren­deztek, a MÁV a KOLASZ-ban küz­dött évről-évre, és nem is akármilyen si­kerrel. Az 1935-36-os szezonban példá­ul másodszor nyert bajnokságot, ám mint korábban a feljutásért vívott osztá- lyozón, ezúttal is elbukott. Két győze­lem után Szombathelyre utaztak Kollát- hék, és négyezer néző előtt 2-0 arányú vereséget szenvedtek. Az akkori tudósí­tások szerint a szolnoki csapat elfogó- dottan játszott, és megérdemelten nyert a Szombathely, megváltve ezzel a belé­pőt az első osztályba. Hanem aztán jött az 1937-es eszten­dő. Az év tavaszán került a szakosztály­hoz Wéber Lajos edző, aki a város lab­darúgásának történetében új fejezetet nyitott. Már az év nyarán érződött vala­mi a nagy nekibuzdulásból, hiszen az országos vasutasbajnoki döntőn Szol­nokon éppen a Szombathelyi Haladást verték 7-2-re. Ezen a találkozón mutat­kozott be a közönségnek a későbbi idők egyik sikeres labdarúgója, Korom Pál. A visszavágó Szombathelyen már nem volt az a kifejezett diadalmenet, álljon itt szerényen az eredmény: Szombathe­lyi Haladás-Szolnoki MÁV 5-1 (2-1). 1937 júliusában az MLSZ úgy döntött, hogy felállítja az NB Il-es osztályt. Eb­ben a ligában a Szolnoki MÁV jól mu­tatkozott be, hiszen már az első mérkő­zésén 5-0-ra verte a Diósgyőrt, s nem is adta alább. A Csepel előtt első helyen végzett az őszi idény befejeztével. Jött a tavaszi szezon, s hatalmas versenyfutás kezdődött a bajnoki címért, melynek tétje az NB I-be jutás volt. A sorsdöntő kilencven percre 1938. július 19-én ke­rült sor. És most idézzük az akkori idők krónikását. Szolnoki MÁV-Erzsébet FC 3-2 (3- 1). Soroksár, 4000 néző, vezette: Kle­in Árpád - kitünően. Több mint nyolcszáz szurkoló érke­zett Szolnokról, s már jóval a mérkőzés előtt megkezdődött a hangpárbaj. A csapat a mérkőzés napján ült vonatra, az érkezés után a soroksári fogadóban ebé­delt, majd a szalmával felhintett, s leta­kart külön szobában pihent. Az össze­csapás hihetetlen izgalmak közepette zajlott, az akkori pletykák szerint a rivá­lis Csepel igyekezett érdekeltté tenni az Erzsébet SC-t a mérkőzés kimenetelé­ben, hiszen számára egy döntetlen már a bajnokságot jelentette volna. Végül szinte emberfeletti küzdelemben győ­zött a MÁV, s az NB I-be jutott. Vala­mennyi játékos kiválót nyújtott, de a jók közül is kiemelkedett Bulyáki és Sár­kány, ők a mezőny legjobbjai voltak. Mérkőzés közben - telefon híján - per­cenként indultak a postagalambok Er­zsébetről Szolnokra, s vitték a mérkőzés pillanatnyi állását. A győzelem hírére a Tisza-parton felejthetetlen karnevál so­rán békültek ki haragosok, régi ellensé­gek, s a sportbarátok csoportokba ve­rődve ünnepelték a MÁV országra szó­ló sikerét. Á helyi újság szerint: "Min­denki megnőtt a városban, szélesebben mosolyogtak az emberek". Még a tenge­ren túlról is érkezett gratuláló levél Wé­ber Lajos edzőnek, Fischer Mór nyugal­mazott műszaki főtanácsostól. Á nagy­szerű sikert kivívott játékosok a követke­zők voltak: Horváth II., Retkes, Dracs- kó, Csabai, Selmeczi, Bulyáki, Szántó, Sárkány, Kolláth, Korom, Horváth /., Kövesdi, Dobozi, Menkó. A felejt­hetetlen évzáró bajnoki vacsorát az Aranyiakat étteremben tartották 1938. július 16-án, és a játékosok hűséges szurkolóiktól arany pecsétgyűrűt kap­tak. Megható beszédet mondott az ak­kori B-közép vezéralakja, Mondok Ist­ván, majd a gyűrűket a legidősebb egyesületre, melyet ugyan megfelleb­beztek, de a fellebbezést elutasították. A MÁV hivatalos jegyzőkönyvének ta­nulsága szerint e sikeres korszak tiszt­ségviselői a következők voltak, ügyve­zető elnök: Sóky Imre, elnök: Leveles Kálmán, főtitkár: Bosnyák István, szak­osztályvezető: Kerekes Géza, intéző: Romhányi Ferenc. Az NB I-ben tizennégy csapat szere­pelt, a legszebb őszi mérkőzés Buda­pesten volt: Szolnoki MAV-Nemzeti 4-2, mind a négy gólt Kolláth Ferenc szerezte, aki a közelmúltban hunyt el. Az NB I. 1938 év őszének végeredmé­nye: 1. Ferencváros, 2. Újpest, 3. Hun­gária... 7. Szolnoki MÁV. Kolláth Fe­renc és Szántó József helyet kaptak a magyar válogatottban, és Párizsban Franciaország ellen mutatkoztak be, ahol különösen Szántónak volt nagy közönségsikere. Szántó és Kolláth ott volt az írek elleni 2-2-es mérkőzésen is, és a nemzeti válogatottban mindkét gólt Kolláth szerezte. Nagy veszteség érte a város labdarúgósportját, amikor Wéber Lajos, a sikeres edző megvált az egye­MAV-szurkoló, Pozderka bácsi húzta a játékosok ujjára. Lelkendezett termé­szetesen a sajtó is: "A MÁV már a váro­sé is, mert Szolnokot képviseli, szereplé­se közügy". "Megnyertük a szolnoki futtballtörténelem legnagyobb csatá­ját". Ilyen és hasonló megállapítások láttak napvilágot. Az NB I-es csapat el­ső edzését 1938. július 14-én tartotta, s már itt hatszáz szurkoló volt jelen. Az első NB I-es mérkőzésre augusztus 28- án került sor Szolnokon: Szolnoki MÁV-Elektromos 4-1. Megtelt a néző­tér, lendületes, jó volt a játék - ezt írta a helyi újság. A közvélemény viszont - milyen ismerős életérzés! - fanyalogni kezdett. Igaz, némi okuk is volt rá a szurkolóknak, hiszen a kezdeti sikerek után a játékosok kissé önelégültek let­tek, de többen erősítést vártak az NB I- es helytálláshoz. Azt is nehezen értették meg a sike­rekhez szokott szurkolók, hogy az első vonalban már közel sem csak diadalme­netben lesz részük. A kezdeti érdeklő­dés a magasabb helyárak, és az olykor elmaradt győzelmek miatt megcsap­pant. Pedig néhány új játékossal igyeke­zett a szakvezetés felfrissíteni a garnitú­rát: Gulyás az UTE-ből, Barna az MTK-ból, Fazekas Makóról, Podma- niczki az Autó Taxitól és Kispéter Mi­hály Szegedről került a vasutasokhoz. A saját nevelésű Szűcs Sándor - aki ké­sőbb ifjúsági és nagyválogatott is lett - először 1938. október 29-én játszott a MÁV első csapatában a Debreceni Bocskai elleni 1-0-ás mérkőzésen. A szakosztály fenntartásának költsége egyre növekedett, a város egy esztendő­re 672 pengő vigalmi adót vetett ki az sülettől. A fiatal Szűcs Sándor fejlődése töretlen volt, s mind többször öltötte magára a magyar ifjúsági válogatott mezét, s különösen az Újpest kísérte megkülönböztetett figyelemmel kibon­takozó tehetségét. Végezetül említsünk meg néhány le­gendás mérkőzést. 1941. szeptember 7- én Budapesten: Szolnoki MÁV-Fe- rencváros 2-1 (1-1) Budapest, Üllői út, 12 ezer néző. A sajtó véleménye: "A MÁV diadaláról beszél boldogan a város. Ez a négy évtizede működő de­rék munkásegyesület lankadatlan kitar­tással, céltudatos erőfeszítéssel, sikerek és kudarcok közben, de egyre maga­sabbra lépve győzelmektől meg nem szédülve, vereségektől le nem sújtva, magyaros tűzzel és lelkesedéssel dolgo­zott a testkultúra érdekében, s hosszú évek munkájával érkezett a legjobbak közé." És egy eredmény, amelyről tán a leg­többet beszélnek mind a mai napig a szurkolók, hisz ritkán látható magas szintű csatában született: Szolnoki MÁV-Újpest 4-4 (0-3) Szolnok, 6 ezer néző. Az Újpest a második félidő elején már 4-0-ra vezetett, de nem sok hiány­zott ahhoz, hogy a MÁV 5-4-re nyerjen. Mai botladozó NB Il-es gárdánknak bizony lenne miből erőt meríteni. A szolnoki aranycsapat szereplése meg­mutatta, hogy a sportág képes eggyé kovácsolni a várost. Csakhát ehhez a já­tékosok tehetségén kívül a szó tisztes értelmében vett profi szakosztályveze­tésre is szükség van. A MÁV MTE Krónika című könyvé­ből gyűjtötte: Palágyi Béla Teniszező újságírók sikere Szép sikert értek el a magyarok az újságírók Garmisch-Partenkirchenben megrendezett 13. tenisz világbajnokságán. A rekordlétszámú zsurnalisztát - 26 ország 150 indulója - felvonultató me­zőnyben a Szepesi, Vándor, Hájos, Marczali, Thékes, Udvarhelyi összetételű csapat egy arany- és két bronzérmet szerzett. Hájos László (Magyar Mező- gazdaság) a 45 év alatti korosztályban megismételte tavalyi, torontói sikerét, első lett. Ugyanebben a számban Udvarhelyi Tibor (MTI) bronzérmet szer­zett, míg a Hájos, Thékes (M. M., Népsport) páros szintén a dobogó harma­dik fokára állhatott fel. Jegyek elővételben Szeptember 5-én, szerdán 17 óra­kor a Megyeri úti stadionban ren­dezik a Magyarország-Törökor- szág barátságos labdarúgó-mér­kőzést. Jegyek elővételben a hely­színen és az Ú. Dózsa Eötvös utcai székházéban válthatók még hét­főn és kedden, naponta 10 és 18 óra között NB l-es labdarúgó­csapat Szolnokon k. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom