Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-24 / 143. szám
1990. SZEPTEMBER 24. Néplap Vásárnézőben Diktál az élet „Extra Hungáriám non est vita” - Magyarországon kívül nincs élet. Ezen a XVII. századi szállóigén gúnyosan mosolyoghatnak azok, akik például ellátogatnak a pénteken megnyílt, 92. Budapesti Nemzetközi Vásárra. Hiszen ott éppencsak a szuperszonikus repülőgépet meg űrhajót nem lehet látni, de ezenkívül szinte mindent. Némi túlzással az örökégő öngyújtótól kezdve, az örökíró töltőtollon, a színes, szagos, többdimenziós televíziókon, hifi-tornyokon, videomagnókon meg csodaszámítógépeken át a víz-, hő- és törésálló, örökjáró órákig, a magától varró varrógépekig, az önműködő vasalókig, no meg a csillogó-villo- gó autócsodákig bármivel találkozhat az ember. Lapozgatom a vásári katalógusokat. Szorzók, osztok, összeadok, s kijön a végeredmény: az őszi BNV-re 760 magyar és 370 külföldi kiállító hozta el termékeit. Soha ennyi más országbeli cég nem vett részt ezen a seregszemlén, közöttük a legapróbb cégecskéktől a multinacionális hiperkolosszusokig bő a lista. S ez is mutat valamit: nevezetesen azt, hogy igazi verseny - vagyis a termelők versenye - kezdődik és nem az, amit mi magyarok már korábbról jól ismerünk. Hisz ki ne emlékezne arra az időre, amikor a fogyasztók, a vásárlók törték össze magukat azért, hogy megszerezhessék valamilyen cég termékét, most viszont mintha a fordítottja történne. így aztán azon sem csodálkozhatunk, hogy az idén jóval több a bemutatott áru mint tavaly, tavalyelőtt vagy azelőtt volt. És ki tagadná, hogy a van mindig jobb, mint a nincs. Csak legfeljebb a magas ár miatt nem tudjuk megvenni, de legalább törekedhetünk rá, mint ahogy bizonyára így is van. S ezt a versenyt érzik a hazai cégek is. Legalábbis ezt szűröm ki Maczó Lászlónak, a martfűi Tisza Cipőgyár vezér- igazgatójának szavaiból is, amikor standjukon megállítom néhány szóra.- Ilyen még nem volt - mondja. - Hisz még korábban tizenöthúsz cipőipari nagyüzem mutatta be termékeit a BNV-n, nos addig gyünk itt a vásáron. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az itt nézelődők ne lássák, mit csinálunk. Ennyivel tartozunk nekik. Arról már nem is beszélve, hogy a konkurencia óriási. Hisz itthon bárki vehet Adidas, Puma vagy éppen Salamander cipőt is. Szóval, ez már piac, meg verseny olyan sokat tévedtek... Szóval mindenképpen itt kell lennünk, mert így legalább tudjuk azt mondani a vevőknek, hogyha létrejön az egyezség egy svéd céggel, az Elektroluxszal, és vegyes vállalatot alapítunk velük, akkor megmásfélszerezzük a hűtőszekrénygyártást, és a jelenlegi Maczó László: "A kieséseket pótolnunk kell!" a javából... A délelőtt már vigyázzba vágja magát, az elektromos falióra nagymutatója fölágaskodva eltakarja a kismutatót, amikor a Hűtőgépgyár standjához érünk. A rádióban harangoznak, s a közeli büféből „kicsurog” az ételszag az utcára. A jászberényi nagyüzem kiállítási területén persze nem ebédhez készülődnek. Kétségkívül nagy a sürgés, aminek gyorsan megtudom az okát is. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter jelezte, hogy meglátogatja őket. Addig persze van még pár perc, s így Szabó István vezérigazgató hajlandó egy rövid beszélgetésre.- Ugyanúgy, mint tavaly - kezdi -, az idén újból rengetegen keresik fagyasztóládáinkat, szekrényeinket. Persze ez érthető is, hisz attól a rémülettől, hogy már megint drágább lesz az élelmiszer, az embereken úrrá lett a „tankolási vágy”, vagyis az, hogy még egyszer, utoljára telepakolják csirkével meß sertéshússal a fagyasztóikat. És az sem véletlen, hogy éppen a mi gyártmányainkat akarják, hisz a más cégek által kínált hasonló szekrények és fagyasztóládák legalább dupla árúak. Úgyhogy nem Bod Péter Ákos ipari miniszter a jászberényi Hűtőgépgyár standján a nagyobbak közül az idén csak a Minő Cipőgyár és mi jöttünk el. Ez tükrözi az iparág súlyos helyzetét. Egyáltalán nem örülünk neki, már csak azért sem, mert számunkra is húsba vágó dologról van szó. Ugyanis gumi- és műanyagtalp-gyárunk tulajdonképpen arra épült, hogy a hazai ipar szükségletét kielégítse, s 30- 35 millió pár cipőtalpat állítson elő évente. S most csupán 14-15 millió párat csinálunk. Óriási veszteség számunkra. A kieséseket viszont valahogy pótolnunk kell, s többek között ezért is va600 ezerről 900 ezerre vagy egymillióra megy föl a termelés. Mindezt saját erőből nem tudnánk megtenni, mert például a tavalyi 300 milliós nyereségünkből adózás után mindössze 127 millió forintunk maradt. S ugyanakkor egy olyan olasz ha- bosító berendezés, amely egyik típusról a másikra való gyors átállást teszi lehetővé, 180-200 millió forintba kerül. Eddig jutunk a beszélgetésben, amikor megszólal a hátunk mögött valaki:- Itt vannak, jön a miniszter az embereivel. S alig telik el egy-két perc, Bőd Péter Ákos megáll a hűtőgépgyáriak standja előtt. A nagyüzem vezetői bemutatják kiállított termékeiket, s egy óvatlan pillanatban magam is melléfurakszom.- Miniszter úr! Véleménye szerint az idei BNV mennyiben más, mint az ezt megelőzőek voltak?- Megvallom őszintén, még nem jártam végig a vásárt, de azt azért látom, hogy az importliberalizálásnak megvan a hatása. Hisz itt most már remélem mindenki a saját bőrén érzi, hogy nincs idő tétlenkedni. Nagyon sok nyugati cég van jelen, s mindegyik el akar adni, tehát a verseny érezhető. Most már az élet diktál, és nem a politikusok meg a közgazdászok mondják, hogy tessék a Lajtán túlra menni megnézni, hogy és mit csinálnak arrafelé, mert itt vannak a legjobb nyugati cégek. N. T. Fotó: Nagy Zsolt Beszéljünk róla! Edes(kés) hírek Az ember egy idő után eljuthat arra a pontra, hogy már nem foglalkozik azzal: mások is láthatják szegénységét, félelmét. Azt, amit korábban igyekezett leplezni, eltakarni. Legfeljebb nyugtázza magában: tessék, idáig jutottam. Valahogyan így szólt kedves ismerősöm mozdulata, ahogyan cipelte haza kölcsönkért kocsikán a cukrot. Köszönés helyett egyik tenyerét kifelé fordította, mintegy jelezvén: ez van, majd hozzátette - csak negyven forint nagy tételben. A piacon árulják. Mondja is, nem kétkilós megoldásokkal operál, nem csaszlatírozik fordulóról fordulóra pár zacskó cukorral. Kit érdekel már ez, a lényeg, hogy csak negyven forint - hangzik a siker, beletörődés és a keserűség ízeivel keverített mondat. Elkönyvelhetnénk így: ez jellemzi a cukor körüli állapotokat, ami már csak azért sem lenne helyes, mert könnyen azt a látszatot keltenénk, mintha nyugvópontra jutott volna a történet. Márpedig sem a cukor áráról, sem nagy tételben vásárló ismerősömről nem mondható el ez. Az utóbbi esetében talán a belenyugvó pontról lehetne némi erőltetettséggel beszélni. Bár sokan azt mondják, a televízió az egyetlen altatószer, amit az ember a szemén keresztül vesz be, mégis azt kell mondani, kipattant a temérdek riasztó információtól összeszűkült pupillánk az édes hír hallatán, bizonyítva: nemcsak keserűségek érkeznek a cukros világból. Az egyik - anélkül írom le ezt, hogy elhúznám bárki orra előtt is a cukros-, jobban mondva a mézesmadzagot - az, hogy Kábán már az új cukrot csomagolják. Lesz cukor, lesz tehát minek az árát emelni. A másik szombati keltezésű: a Szolnoki Cukorgyárban aláírásokat gyűjtöttek a dolgozók, hogy a megbízott igazgató nyújtson be pályázatot, és vállalja ezt a cseppet sem könnyű megbízatást. Lám, most, amikor a vezetők alatt egyre-másra meginog a szék, van egy hely, ahol a szakma ismerője kell. A történteknek persze, mint minden ilyen eseménynek, előzménye van. Egyszer egy színházi ember azt mondta: semmi sem élénkíti fel annyira a cselekményt, mint egy halott. A történtekhez eme bemondásnak csak annyi köze van, hogy megszűnt egy megbízatás, vagyis a frissiben és nemrégiben megalakult üzemet irányító tanács első és legfontosabb dolga az volt, hogy megvonja a bizalmat a megbízott igazgatótól, és pályázatot hirdessen eme posztra. Meg is lehet a döntést érteni. Csak egyvalami érthetetlen: miért szánták ezt a kampány - az az igen fontos szezon, amely alatt a cukor elkészül - nyitólépésének? S miért éppen akkor kellett vezető nélkül maradnia a gyárnak átmenetileg, amikor annak értékesítéséről, megvételéről tárgyalnak a külföldi cégekkel. Nem túlzottan szerencsés a lépés, s ezt látszik alátámasztani a dolgozók véleménye. Egy pillanat, észre sem vettük, s az emberből ugyebár tényező lett. Maradva a képernyőnél, cáfolva azt, hogy a televízió a lustálkodásnak a meglehetősen aktív formája - szóval egy plébános mondta, hittant oktatva kamerák előtt a gyerekeknek, hogy a választás nem más, mint a hit megnyilvánulása. Vagyis a hit annyit jelent, mint választani. Tehát a gyáriak választottak, ahogyan kiskocsis ismerősöm is döntött, marad a nagy tétel mellett. A hét végén mindannyiunknak adatik egy lehetőség, amellyel élnünk kell, hiszen választás előtt áll az ország. S ha igaz, amit a középkorú lelkipásztor állított a hitről, tegyük még hozzá azt is, amit egy színi író mondott: a tett hit nélkül halott, de a hit tett nélkül még rosszabb: időpazarlás. Nem árt megjegyezni az illető nevét, akiről úgy hírlett, környezetének szokásától eltérően szeretett cukrot tenni teájába: Csehovnak hívták. Hajnal József Jó hír zenebarátoknak Hamarosan megkezdődik a hangversenyévad Ahogyan arról már korábban is hírt adtunk, az Országos Filharmónia az 1 990/91 -es szezonra is meghirdeti hangversenysorozatait. A bérleteket szeptember 24-én kezdik árusítani, tehát a következő héten még bárki biztosíthatja magának kedvenc helyét a koncertteremben. Bérletvásárláshoz kedvcsinálónak hadd essék szó dióhéjban a sorozatok előadóiról, a koncertek programjáról. Szolnokon két kamaraesttel indul az évad; ezeknek a kocertek- nek a Galéria ad majd otthont. E hangversenyek közreműködői: a Keller-vonósnégyes és a Camerata Transsylvanica. A két nagyzenekari hangversenynek pedig a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a házigazdája - ezek szereplői: az igazi zenei csemegékkel pódiumra lépő Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a megyeszékhelyen már jól ismert Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Énekkar. Gazdag programot kínál az Országos Filharmónia Jászberény hangverseny-látogató közönségének is. A Budapesti Klarinétegyüttes koncertjét Onczay Csaba gordonkaművész estje követi; a Szolnoki Szimfonikus Zenekar koncertjén pedig a város büszkesége: Gulyás István zongoraművész lesz a szólista. Karcagon a Tomkins Ének- együttes lép fel az első hangversenyen, majd a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ad újévi koncertet. A sorozatot Szecsődi Ferenc hegedű- művész estje zárja. A legifjabbak, az általános iskolások számára három zeneszerző portréját festik meg a zene eszközeivel az előadóművészek. J. S. Bach, Bartók Béla és W. A. Mozart félünk a konkurenciától.- Ha nem akarnak eladni - vetem közbe -, akkor miért vannak itt? Hisz egy ilyen vásár éppen arra lenne kiválóan alkalmas, hogy újabb piacokat szerezhessenek.- Nézze, én úgy hiszem, hogy reklámozni akkor is kell, ha valamelyik cég éppen tönkre megy.- Mennyit költenek reklámra?- Mi nagyon keveset. A Maholnap című hetilap viszont halál- pontosan tudja, hogy 20 millió forintot. Nem tudom, honnan f vették ezt a számot, de nem is napló Most ismét a kerékpárlopásról vagyok kénytelen írni. No, nem arról, hogy egészen hihetetlen mennyiségben eltulajdonítják Karcagon a bicikliket, ami bár igaz, nem új téma, én is írtam róla. Még csak nem is arról akarok szólni, hogy az általam leírt biciklitolvajlás negatív hőse által eladott kerékpárt új gazdájától is ellopták, ami ugyebár felfogható a sors különös fintorának is. Én most két telefonról akarok írni. A fentebb említett biciklilopásról szóló naplóm megjelenése után rendkívül segítőkész és kulturált hangú telefonokat kaptam az ügyészségről és a rendőrségről. Mindkét helyről tájékoztattak, mit végeztek az említett ügyben, és hogyan tudnának még többet segíteni a nyolcvan év fölötti károsultnak. Azóta is töprengek. Az ügyészségnek, a bíróságnak és a rendőrségnek komoly tekintélyre, társadalmi presztízsre van szüksége, hiszen mindegyik csak így tud eleget tenni feladatainak, mégpedig egyre számosabb és egyre cifrább feladatainak. Remélem, ezt a tekintélyt sikerül is megszerezniük, ennek érdekében íródott ez a cikk is. Ezt a tekintélyt nyilvánvalóan úgy tudja megszerezni például a rendőrség, ha a mostaninál nagyobb közbiztonságot, rendet csinál a városban, s az emberek biztonságban érzik majd magukat. A városban azonban csak akkor lehet rendet csinálni, ha a rendőrségen belül is rendet csinálnak. Nem öregbíti a rendőrség hímevét, ha a lakosok szolgálatos rendőröket látnak beosonni éttermek, kocsmák hátsó bejáratán egy-egy sörre vagy kávéra. Attól sem lesz meg az áhított presztízs, ha a rendőrségről az igazát kereső öregembert gorombán elzavarják... Amikor egy rendőr munkába igyekszik, azt mondja: „Szolgálatba megyek”. Ha majd valóban szolgálatnak, a város lakói szolgálatának érzi tevékenységét, akkor esélye lesz arra, hogy megszerezze azt a bizonyos presztízst. Körmendi Lajos műveiből a Magyar Barokk Trió, a Szolnoki Bartók Kórus, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és számos hírneves énekművész és hangszeres szólista nyújt ízelítőt a gyermekközönségnek Szolnokon, Karcagon, Kisújszálláson, Kunszent- mártonban, Mezőtúron, Tiszafüreden, Kunhegyesen, Törökszent- miklóson, Jászberényben és Jász- kiséren. A három igazán élvezetesnek ígérkező koncertre váltható bérlet ára mindössze 80 forint. Hagyományosnak mondható immár a szakmunkástanulók számára szervezett hangversenysorozat is. A 60 forintért kapható bérlet szolnoki, mezőtúri, martfűi, tiszaföldvári, jászberényi és jászapáti tulajdonosai három szép koncerttel lesznek majd gazdagabbak. Elsőként híres kísérőzenéket hallgathatnak a Szolnoki Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, majd középkori énekmondók és muzsikások műveit tolmácsolják számukra a Régizene Stúdió művészei. Utolsóként pedig igazi érdekesség a koncert programjára: Francois Villon Testamentumából ad elő megzenésített verseket, balladákat a Kaláka Együttes. A műsorokat nagy szakértelemmel összeállító szerkesztők és a szervezők méltán remélik, hogy a koncertsorozatok programja felkelti a zenebarátok érdeklődését, s hogy a hangversenyek telt házat vonzanak majd. Erre komoly szükség lenne, hiszen a keresletkínálat szigorú törvényei erre az „árura”: a hangversenybérletre is érvényesek. Ha a bérletek vásárlóra találnak, a nehezedő gazdasági körülmények ellenére is biztosíthatják maguknak a művelt ember számára nélkülözhetetlen hang- versenyéletet az értékes zene rendíthetetlen hívei a jövőben is. Szathmáry Judit t i > M T i 3,’ iihíBí. A át 'J
