Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-22 / 142. szám
10 Néplap 1990. SZEPTEMBER 21 A helyszín és az előzmények A kunmadarast laktanyát a mai generáció úgy ismeri, mint eredendő szovjet katonai bázist, ahonnan hátborzongató siivöl- téssel, lökhajtásos katonai repülők vágódnak fel az égre, majd hangos robajjal ereszkednek vissza a kifutópályára. Más volt itt az élet 1956 előtt. Hogy milyen, erről folytattam a közelmúltban egy hosszabb beszélgetést Zsombok Tímár György íróval, aki főhadnagyi rangban oktatóként szolgált a kunmadarasi repülőtéren. Tőle tudom, hogy 1954-ben a szolnoki Kilián Repülő Műszaki Főiskola kihelyezett alakulataként fogadta a már felavatott repülős tiszteket, akik itt szerezték meg a lökhajtásos átképzést a kiképző ezredben. A parancsnok Hagymási Jenő százados volt, aki a nyáron halt meg váratlanul, ám korábban írásba öntötte életútját, így mindent tudunk róla, ami az ügy szempontjából fontos. A kiképző ezred ugyan korszerű légi fegyverzettel rendelkezett, ám magát a laktanyát a földön szinte semmi nem védte. Egy-egy századhoz 12-16 sorkatona tartozott, és az ő karabélyuk - kész, ez jelentette a védelmet. A repülők között már 1954-ben megkezdődött az erózió: bár a vasfüggöny remekül funkcionált, de nem ért az égig. Ballonokon röpcédulákat juttattak Nyugatról az ország fölé, és ezeknek az elfogása a repülők feladata volt. A röpcédulákból aztán néhányat eltettek maguknak, így történt, hogy az SZK(b)P XX. kongresszusának titkos jegyzőkönyvét az elsők között kapták kézhez ezen az illegális légi úton. Egyébiránt a repülősök között a politikai megbízhatóság már-már rögeszmévé vált. 1951-ben a régi horthysta tiszteket és azokat, akiknek a származásuk nem felelt meg az ítélkezők elvárásának, eltávolították a hadseregből. A kevés megbízható embert aztán felelős beosztásokba helyezték. így hívatták fel teljesen váratlanul Hagymási Jenőt is a légierő-parancsnokságra, ahol a személyzeti csoportfőnök ezzel fogadta: "Hagymási elvtárs, eltá- volítottuk a fasisztákat, vegye át az ezredparancsnokságot, a Kunmadarason elsőként megalakuló lökhajtásos vadászrepülő-ezrednél." A 23 esztendős tiszt térdei megroggyantak, de természetesen vállalta a megbízatást. Sikeres ember volt. A kiképzés befejezésével Rákosi Mátyás és Farkas Mihály is megjelent gratulálni. Hagymási Jenő útja aztán egy vargabetűt írt le, mígnem újra visszakerült Kunmadarasra. Itt érték őt az 1956. októberi események is. A forradalom centruma Budapest volt, vidéken - így Kunmadarason is - egy személyi, de nem fegyvernemi riadó jelezte az akkori hadvezetés izgalmát. Az információkat pedig elsősorban a rádióból szerezték. Tudták, hogy folyik a harc Budapesten, Hagymási Jenő körbejárt, és nyugtatta az embereket. Hozzá az első kérdés ez volt: "Jenő, ha olyan parancs jön, hogy a népre kell lőni, mit tegyünk?" "Nem lövünk!" Madarasról időnként felröppentek a gépek felderítés céljából, és bizony azt konstatálták, hogy özönlenek a szovjet alakulatok az országhatár felől. Közben a környéken egymás után alakultak a forradalmi tanácsok, így Karcagról érkeztek a laktanyába együttműködők, akik megnyugodva távoztak, nem kell tartaniuk a repülősöktől. Kunmadaras 1956 Tímár György ma is megütközve meséli azt a történetet, amelynek Kunmadarason volt részese. A községben a riadt tanácselnöknek felajánlotta, hogy költözzön be a laktanyába, ha ott biztonságban lehet. Az elnök előbb köszönettel vette a meghívást, de aztán úgy döntött mégis, a faluban marad. Amikor a tárgyalásra ezt az embert tanúként beidézték, egy papírról a legszemenszedettebb rágalmakat olvasta Tímár György fejére. Mindenféle fasisztának lehordta, még szerencse volt, hogy az irományból előadott tanúvallomást figyelmen kívül hagyta a bíróság. Az akkori repülőstisztek eskü alatt vallják, hogy 1956. október 28-án az OLEP-től (az Országos Légierő Parancsnokságtól) valamennyi egységhez érkezett egy távirat, amelyik azt tartalmazta, hogy haladéktalanul meg kell alakítani a forradalmi tanácsot, és le kell váltani a politikai és a "D”-tiszteket, és fel kell venni a harcot a szovjet egységekkel. Mint mondják, ennek a táviratnak közelmúltunk történelmében sehol nincs nyoma. De térjünk vissza a forradalom napjaihoz. A mezőtúri páncélosegység katonái feljöttek Karcagra, járőröztek, kijárási tilalmat rendeltek el. Később őket hazarendelték, ám úgy érezték a madarasi- ak, hogy némi politikai meggyőzésre szükség van a városban, ezért Hagymási Jenő parancsára Tímár György röpcédulákat szerkesztett, mellyel megszórták Mezőtúr térségét. Nem ennek a hatására, de október 28-a után a mezőtúriak is együttműködtek immár a forradalmat pártoló repülősökkel. November 3-án délután, amikor a levegőből jól lehetett látni, hogy erősödik a szovjet invázió, Tímár György két kocsival Mezőtúrra ment, hogy fegyvert kérjen a laktanya védelméhez. Kaptak is. Kézigránátot, lánggránátot, dobtáras géppisztolyt, amivel hazafelé indultak. Amikor a négyes út kereszteződését elérték, már nem tudtak átkelni, mert szinte egyöntetű folyamban hömpölyögtek a szovjet harci járművek. Végül Kunhegyesen a fegyverek egy részét leadták abból a meggondolásból, hogy a laktanyát megvédeni úgysem tudják, ám ezek a harci eszközök még jól jöhetnek a későbbi időkben. Tímár György november 4-én hajnalban keveredett haza a laktanyába, lefeküdt, ám néhány óra múlva azzal ébresztették, hogy megjöttek a szovjetek, és valamennyi tiszt fegyverét kérik azzal a kikötéssel, hogy aki nem adja le, az fegyverrejtegetésért felel. A légcsavarokat leszerelték pülanatokon belül a motoros gépekről, a lökhajtásosok- ból kivették az indítóautomatákat, a kifutópályát harckocsik állták el, és szovjet tisztek jártak a szolgálati lakások között listával, s névre szólóan keresték azokat, akiknek valami szerepük volt a forradalomban. Elhangzott a Kádár-beszéd, ami lelkesítő volt és megnyugtató. A katonák azt mondták, ha minden így lesz, ahogy azt Kádár János deklarálja, akár egyet is érthetnek. Aláírták a hűségnyilatkozatot - más kérdés, hogy a Kádár-szózattartották számon, ő volt az, aki mindent megengedhetett magának, még olyan legendákat is terjesztett - aminek a valósághoz Tímár György szerint semmi köze sincs - hogy egy ízben repülőgépével átrepült a szolnoki Tisza-híd alatt. Felesége egy szovjet tábornok lánya volt, így hát megbízhatóságához nem férhetett kétség. December 12-én tehát megérkezett ő és Kablay Lajos alezredes, szolnoki iskolaparancsnok. Összehívjózó iskola elvégzése után alhdgy-i renfokozattal avatták hajózó tisztté. Különböző egységeknél szolgált, majd 1954. őszétől, mint ezred pk. a jelenlegi beosztásában teljesített katonai szolgálatot. 1956. október hó 23-ai események az alakulatánál érték, a Budapestről érkező hírek alapján értesült az eseményekről. A hírek hatására a beosztottai között párt és szovjetellenes hangulat alakult ki. Mint ezred pk. ahelyett, hogy az egységet szilárd kézbentartással a napi felnak érdekében, hogy a szovjet katonasággal szembe a harcot felvegyék. Az általa repgépen végzett felderítésről beszámolt, vázolta a jelenlegi helyzetet, azt, hogy a szovjet katonaság milyen hadmozdulatokat végez. Ezen katonai bizottság tagjai között a feladatot felosztotta. Hagymási szds. vállalta a Mezőtúri helyőrség pk. /:Dropán őrgy.:/ elleni röplap gyártását és annak repülőgépen való leszórását, valamint a környező Riportunkhoz korhű illusztrációkat kívántunk mellékelni az ötvenes évek harci repülőgépeiről. Szándékunk meghiúsult, Szolnokon, az ország egyetlen repülős múzeumában fotóriporterünk nem kapott engedélyt a felvételek elkészítésére. így olvasóink kénytelenek beérni a Kecskeméten rendezett repülőnap egyik veteránjával, illetve a szolnoki Tiszaligetben árválkodó gépronccsal, amely valaha alighanem a repülőmúzeumot is fenntartó katonai alakulaté volt... Mindenkinek megvolt a maga forradalma ból csak a déli harangszó maradt meg. Az oroszok bevonulása után a laktanyában a túlélés volt az első számú feladat. A tisztek élelem után jártak, a konyhában főztek a családok és a környékbeliek számára. így érkezett el december 12-e. Ekkor megérkezett Kunmadarasra Paár Ferenc, aki a magyar repülés különös figurája volt. Rákosi Mátyás kedvenc pilótájaként ták a tiszteket, és amikor együtt voltak, beléptek a helyiségbe a fővárosból és Szolnokról érkezett "pufajkások" és letartóztatták a hangadókat. így Hagymási Jenő századost, Czi- tán Mátyás századost, aki hírfőnök volt az alakulatnál, Tímár György főhadnagyot, Kardos József főhadnagyot, és Dráviczki Sándor főhadnagyot. Az ítélet adatok elvégzésére késztette volna, magáévá téve ezen ellenforradalmi hangulatot úgy magát, mint tisztjeit engedte meválasztani a környező községek forradalmi tanácsaiba, ahol ellenforradalmi személyekkel karöltve tovább fokozták a párt és szovjetellenes hangulatot. Október 27.én a karcagi forradalmi tanács beválasztotta soraiba H- agymási Jenő szds.-t, valamint Dráviczki Sándor fhdgy.-ot, majd ezen forradalmi tanács katonai bizottságának lettek a tagjai. Hagymási szds. megválasztása során az egybe- gyült tömegnek beszédet tartott. Beszédében azt állította, hogy Budapesten az A VH. beosztottai és a szovjet katonaság lövi a fiatalságot, valamint a munkásokat. Annak elismerésére, hogy az egysége mennyire a nép mellett áll, elmondta, hogy az egyik beosztottja Budapesten egymaga 12 db. harckocsit semmisített meg. Majd a katonai bizottság ülésén vázolta a reptér harci erejét anközségekbe való katonák kiküldését, kiknek feladata az volt, hogy tervüknek megfelelő forradalmi bizottságok létesüljenek és a tervüknek meg nem felelő személyek eltávolítást nyerjenek. Hagymási szds. több röplapot készített Tímár György fhdgy.-al, mely röplap tartalmát személyesen jóváhagyva, parancsára repgéppel szétszóratott. Mezőtúri röplap arra szólította fel az ott állomásozó katonaságot, hogy parancsnokuk ellen forduljanak. /:37.sz.napl.ir.:/ " A tárgyaláson számos alaptalan vád dőlt meg. Úgy érzik, azok, akik szereplői voltak ennek az ügynek, hogy talán még szerencséjük is volt, amikor a tisztogatást a börtön védőkömyzetében élték végig. Hagymási Jenő első ítélete nyolc év volt, amit másodfokon négy esztendőre mérsékeltek, végül két és fél év után amnesztiával szabadult. Tímár György egy évet, Czitán Mátyás hat hónapot töltött börtönben. Az első út a szolnoki börtönbe vezetett, ahol egyetlen éjszakát töltöttek a lefogott katonatisztek, mert december 13-án már vitték őket tovább Budapestre, a Markó utcába, ahol - lám, milyen a sors - egy folyosón voltak Farkas Mihállyal és Farkas Vlagyimirral, de börtöntársuk volt később Darvas Iván és Mensáros László is. Az első tárgyalásra 1957. február 12-én került sor Karcagon. A történelmi hűség kedvéért álljon itt a vádirat egy része minden változtatás nélkül. "O.L.P. Katonai Ügyészség Budapest, 112. Pf. 19. sz. B.I.919/1956/92. Vádirat Hagymási Jenő szds. és tsai ellen a népi demokratikus államrend és a népköz- társaság elleni büntette miatt indított bűnügyben. A lefolytatott nyomozás eredménye alapján megállapítható: Hagymási Jenő szds. mint a Honvédség, Kunmadaras, Pf.: 7613.SZ. alakulat parancsnoka az 1956. október 23-ai események során ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki. Mint ezredparancsnok ahelyett, hogy egységét hadrafogható állapotba tartotta volna, a személyi állományt szétzüllesztette, megengedte, sőt a kiadott bűnös parancsával nagyban elősegítette azt, hogy beosztott tisztjei a repülőtér környékén lévő községekben a Népi Demokráciához hú embereket üldözzenek államhatalmi és igazgatási szerveket lefegyverezzenek azok járműveit elszedjék. Mely ténykedései során a környéken lakó dolgozók a Néphadsereg ezen egységében nem a védelmezőt, hanem az ellenséget vélték felismerni, mely a közrend és fegyelem fenntartása helyett, az állandó félelmet és személyi és vagyon bizonytalanságot idéztek elő. Hagymási Jenő szds., mint munkás család gyermeke, 1948-ban került a Néphadseregbe. 1 éves rep.haA szereplők ma Hagymási Jenő életútja - miként szinte valamennyi társáé - az egzisztenciális csődhöz vezetett. Az eltelt harminc év alatt egy pillanatra sem tudta magáról letenni az "ellenforradalmár" bélyeget. Segédmunkásként lépett be az Orion- ba, műszerész lett, ám 1969-re már felküzdötte magát, és része volt az első színes televízió elkészítésében. Később a Medicorhoz került, nyugdíjasként pedig az Orion Víziklubjánál talált elfoglaltságot. A szolgálati lakását elvesztette, helyette soha nem kapott másikat, amikor néhány nappal ezelőtt gyászoló feleségét felkerestük Pesterzsébeten, az a szülők családi házában nyitott ajtót. Férje a nyáron halt meg, heveny agydaganat végzett vele. Az orvosok azt sem tartják kizártnak, hogy a rehabilitációban rázuhanó pozitív élmények hatására burjánzott el agysejtjeiben a kór. Zsombok Tímár György írót So- roksárott egy nadrágszíj szélességű tanácsi telekre helyezett csehszlovák típusú faházban - a lakóházában - találtuk meg. Kalandos életút után ő sem vitte többre, hiába volt valamikor a Magyar Néphadsereg büszkesége, mint kétszeres diplomás vadászrepülő, hatezer-néhányszáz forintos nyugdíjjal búcsúztatták a lapkiadó vállalattól. Czitán Mátyás, amikor kiszabadult a szolnoki börtönből, budapesti lakásában már új lakót talált: egy karhatalmistának utalták ki az otthonát, melyet azóta sem kapott vissza. Jelenleg Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen él, a Jászi Ferenc utcában, enyhén szólva nem irigylésre méltó körülmények között. Felesége takarítónőként ment nyugdíjba, sem neki, sem férjének nem volt módja arra, hogy az egzisztenciális létrán feljebb kapaszkodjanak. Őket még egy vagyonelkobzás is érte, amikor is minden bútorukat elvették. Ha van happy end a megfáradt, hátrányos megkülönböztetéstől elkedvetlenedett emberek számára, úgy mindenképp az, hogy a Történelmi Igazságtétel Bizottság visszaadta a rangjukat, sőt a fegyveres erők napján előlépteti őket. Egyenruhát kaptak, baráti találkozókon vesznek részt, s a honvédelmi miniszter ígérete szerint az sem elképzelhetetlen, hogy gazdag tapasztalatukat továbbadják majd a fiatal katonanemzedéknek. Palágyi Béla
