Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-18 / 138. szám
1990. SZEPTEMBER 18 5 Szól a rádió Portrék múlt időben és jövőben Tegnap reggel arra ébredtem, hogy a Reggeli Krónikában a magyar nép egészségi állapotán siránkozott-sajnálkozott két szakember. Persze, nem volt öncélú a sajnálkozás, hiszen elmondták: legalább az ifjúságért tenni kéne gyorsan, ha már a középkorosztály vezet Európában a halálozási korban, bajokban (lám, lám, addig mondtuk; visszatérünk Európába, hogy észre se vettük, ott vagyunk régen, évtizedek óta vezetjük a halálozási statisztikát. Morbid dolog, de sajnos, így van, harmincnegyven éves emberek jelentkeznek olyan betegségekkel orvosaiknál, amilyenekkel ezelőtt ötven-harminc évvel az ötvenhatvan évesek. Szóval, belehalunk lassan bajainkba, agyondolgozzuk magunkat. Azt külön sajnáltam, hogy ezúttal arról nem szóltak a szakértők, mi lesz ezután, amikor a többség lét- fenntartásáért az eddiginél is többet kell, hogy dolgozzék. S azt se számolták bele, hogy ezen a hétfőn is áremelkedésekről szólt a hírműsor - nem a minőségi borok árának emelkedése a bökkenő, hanem a konzerveké. Még több ember kénytelen majd ezen a télen nélkülözni savanyúságokat, főzelékféléket. De hát ne siránkozzon a rádióműsort szemléző is, a tények ellen mit lehet tenni? Inkább arról szólnék, hogy a múlt héten sok embert hozott közeibe a rádió portréműsoraival. Talán a leginkább az a Magatartásformák sorozatműsor volt a legérdekesebb, amely Bihari Mihály politológust, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárát mutatta be. Közelmúltunk politikai viharainak egyik főszereplője (könyv is szól a négyesfogatról, amelynek egyik tagja volt: Kizárt a párt a címe) nagyon megfontoltan, nyugodtan vallott életéről, küzdelmeiről. Rokonszenves volt dr. Radó György műfordító is hétfőn este Kosa Judit mikrofonja előtt a Kossuth adó főműsoridejében. Csütörtökön a Petőfi Rádióban 16 órakor kezdődött a Talál- kozás a stúdióban című műsor, amelynek ezúttal Kovács Erzsi táncdalénekes volt a vendége. A művésznő is visszafogottan, a felejtés szándékával szólt sorsáról, amelybe oly sok minden belefért - a politika jóvoltából. Talán az is öröm volt egy korosztálynak, hogy az egyórás műsorban régi dalokat hallhatott, amelyek visszahozták ifjúságát. Pénteken is volt egy egyórás portréműsor, méghozzá reggel, a Petőfi Rádió műsorán. Horváth Gyula színművész volt, aki kellemes időtöltést szerzett azoknak, akik ebben az időben is rádióközeiben vannak. Hogy el ne felejtsem, Horváth Gyula a legendás időkben Szolnokon is játszott! A Szigligeti Színházban épp a politika „jóvoltából” sok kitűnő színművész talált átmeneti otthont és lehetőséget az ötvenes, hatvanas években. Érdemes lenne megírni a mi színházunk történelmét, történeteit, bebizonyosodna, mennyire része a magyar színházkultúrának ez a vidéki színház. (És ugye manapság úgyis a színészkönyvek idejét éljük...) Erre a hétre van egy ajánlatom, s külön örömmel hívom föl figyelmüket szerdára, a Kossuth Rádióban 14.05-kor kezdődő „Nem vagyok megbántott ember” című születésnapi beszélgetésre a 80éves Faludy György- gyel. A riporter: Gyuricza Péter. (SJ) Ahogyan a pedagógusok látják Mi lesz veled, orosz tagozat? Alig több mint egy éve az akkori művelődési miniszter megszüntette az iskolákban az orosz nyelv kötelező oktatását. A rendelet nem kis örömet váltott ki a diákok egy részében, akik kénytelen-kelletlen kínlódtak a cirill betűkkel. Gyanítom persze, hogy ők nem túl nagy lelkesedéssel tanulnák a der, die, dast s a sokféle angol igeidőt, vagyis a nyugati nyelveket sem. Hiszen az általános iskolában változatlanul kötelező egy idegen nyelv tanulása. Mivel a tantestületekben azonban orosz szakoson kívül más nyelvszakos tanár nemigen volt (s ma sincs), az intézmények többségében nincs választási lehetőség. Az orosz tagozatos iskoláknak mindenesetre befellegzett - gondolták sokan. De vajon hogy látják most a jövőjüket ezek az intézmények? Szolnokon többek között a Baross úti iskola orosz tagozatos. Az intézmény tavaly a miniszteri rendelet után az első osztályosoknak is lehetővé tette az orosz tanulását, de emellett a németet is választhatták a gyerekek, vagyis inkább a szülők. Tizennégy kisdiákot oroszra, tizenhetet németre írattak be. Illetve így nem pontos a létszám, hiszen akád néhány olyan tanuló is, aki mindkét nyelv tanulását elkezdte, s az idén folytatja. A mostani! elsősök szüleit még májusban megkérdezték, hogy szeretnék-e gyermekeiket oroszra taníttatni. Akkora szülők többsége igent mondott, szeptemberre azonban megváltozott a véleményük. inkább a német nyelvet választották, de nem akarnak oroszul tanulni a harmadikosok sem. Ettől függetlenül a tagozat él. A diákok jelentős hányada heti négy órában tanul oroszul, s a tervek szerint a tagozat tanulói a nyolcadik osztály végén - jövőre - megpróbálkoznak az alapfokú nyelvvizsgával. Az iskola ugyanis csatlakozott a Varga Katalin Gimnázium kísérletéhez, amely az idegeny- nyelvi képzés és a matematikaoktatás színvonalának emelését célozta meg. Emiatt is a jövőben tovább szélesítik az idegennyelv-választékot az általános iskolában. Jelenleg az orosz mellett a németet oktatják órarendi keretben, aTIT segítségével pedig franciát szakköri formában. A következő tanévtől az angollal bővül a választék. Az intézmény nevelői közül ketten németből középfokú nyelvvizsgát tettek az átképző tanfolyamon, egy pedagógus pedig alapfokút angolból. Az iskola igazgatója, aki maga is orosz szakos pedagógus, több tanártársával együtt úgy vélekedik, hogy nem lenne célszerű elsorvasztani tíz orosz tagozatot. Hiszen ha egyszer valóban sokféle iskola lesz a városban, s megvalósul a szabad iskolaválasztás, éppen a tagozat lehet vonzerő a diákok számára. S bizonyára lesznek olyanok, akik oroszul, illetve más idegen nyelv mellett oroszul is szeretnének tanulni. T„ G. Tolat a Szolnok-Európa vonat A vonatvezető-jegyvizsgálók közös szobájában hangoskodás fogad, az állomásfőnök csitítgat egy fiatalembert, a viharfelhők elhessegetése nem jöttöm miatt van, az állomásfőnök háttal áll nekem, nem vett észre. De a fiatalember igen, s talán azért is "nyugszik meg" azonnal, mert hátha olyan "idegen test" vagyok, akire nem tartozik a dolog. Amikor megtudja, hogy mégis, hajlandó leülni beszélgetni főnöke szobájában.- Az imént mi volt a probléma?- Ezzel a 3229-es járattal utaztam - kezd bele a történetbe a kalauzlegény, akit Germán Györgynek hívnak -, ez egy hajnali vonat. Én még kezdő vagyok, három hete jöttem ki a tanfolyamról, azóta utazom. Elmentünk kezelni a jegyeket a kollégámmal, aki betanított, és ez az úgynevezett pálinkás járat elég zűrös, kisebb községekből felszállnak emberkék, nők is, és szatyorból meg táskából mérik ki a pálinkát az utazóközönségnek. Erre nekik törzsvásárlóik vannak, ismerik egymást és vannak összefonódások. És volt köztük egy illető, aki nem rendelkezett menetjeggyel. Ez munkásvonat, általában havi bérletük van, de nekem kevés, ha azt mondja, bérlete van, csak otthon felejtette. Mi kiadtuk neki a menetjegyet pótdíj nélkül, mert volt rá mód. O nem is szólt semmit, kifizette, csak a többi hét vagy nyolc ember, aki már szépen felöntött a garatra, elkezdett hőbörögni. Közben én a kocsi másik részén adtam ki a menetjegyeket, amikor hallom, amint azt mondja az egyik utas, az is elég illuminált állapotban volt, mondja egy másik gyanús küllemű egyénnek, hogy nézd csak, mindjár leszúrják. Gondoltam, nem egy showman az illető, visz- szamentem, és akkor látom, hogy a kollégám gyomrától pár Újra a fővárosban Prohászka Antal kiállítása Az Újszászon alkotó festőművész, Prohászka Antal nyárutón bemutatott szolnoki kiállításának képeit - „Hódolat Bartóknak” - mától a fővárosi Fáklya Klubban (VI., Csengery u. 68.) láthatja a közönség. A tárlatot, amely immár negyedszer vándorol visza Buda pestre, az „ősbemutató” városába, délután 5 órakor nyitja meg dr. Losonczi Miklós művészettörténész. centire tartanak egy ilyen disznóölő kést. Végül az, hogy visszamentem oda és volt még két utas, akik normálisabbak voltak, azok felszólították a késeim szándékozót és társait, hogy hagyják abba a rumlizást, talán ez mentette meg a késeléstől a kollégát.- A késest lefogták?- Dehogy. Nem lehetett, mert a számbeli fölényük elég jelentős volt, örültünk, hogy ki tudtunk jönni a fülkéből. Ugye, nemrég dolgozom a vasútnál, megmondom őszintén, eddig nem tartottam képesnek erre emmeghúzzák a vészféket, mert ott dolgoznak a gumigyárban, és úgyis meghúzzák és bemennek. Hát kik ők, mik ők? A mozdony- vezető nem állt meg. Elég az hozzá, hogy két perc múlva három helyen állítottuk vissza a vészféket. Nevetséges... Később megtudtam, hogy régebben - attól függetlenül, hogy ott nincs megálló - a mozdony- vezetők természetszerűen megálltak. Ám egy ilyen alkalommal egy idősebb nénike is leszállt és a kerekek alá csúszott. Azóta szigorúan megtiltották a mozdony- vezetőknek a megállást ezen a bérekét. Szóval, lát az ember a tévében Kék fényt, meg hall bűnözőkről, de ami kint, ezeken a vonatokon folyik, tényleg több, mint nevetséges. Agresszívek kegyetlenül az utasok, és rengeteg mindent megengednek maguknak.- Vonatrongálókkal találkozott?- Velük még nem, de nagy az önkény, eszméletlen, hogy milyen önkényesek az utasok. A Keletibe közlekedő vonaton utaztam, és van előtte az a gumigyár, ott megálló nincs, tábla nincs, ott vonatnak nem szabad megállni, hát a vasút az ilyen szempontból elég precíz. Az utasok szóltak, figyelmeztessem a mozdonyvezetőt, hogy majd a híd alatt álljon meg, különben helyen. Ha a mozdonyvezető megáll és valami történik, a felelősség őt terheli. Ha nem áll meg, meghúzzák a vészféket, és ezért a megállásért már nem a vasutas a hibás. Jelenleg úgy fest a dolog, hogy a mozdonyvezető már készen áll a fékezésre, biztosan tudja, hogy mindjárt húzzák a vészféket. Ez a kis "játék" csak egy kezdő kalauznak okoz még meglepetést.- Értem én - folytatja a "kezdőnk" -, hogy a munkahelyre nekik is idejében be kell érniük, de már ez a pálinkázás cáfolja az egész igyekezetét. Hát olyan részegek, hogy alig tudnak lekec- meregni a szerelvényről, és amikor leszállnak, összecsuklanak, próbálnak felállni, nem megy. Egyik alkalommal megyek hátAbiakok T.Z. ra, az egyik fülkében egy negyven körüli hölgy, gondolom, irodista lehetett, elég jól öltözött volt, amikor meglátott, elkapta szájától a pálinkásüveget, és gyömöszölte vissza a táskájába. Hát már a nők is?!... Részeg az egész társaság. Egyáltalán: hova kell ez a munkaerő? Akik ilyen állapotban mennek be dolgozni... Hajnali négykor belépek a fülkébe jegyet kezelni. Ha felkapcsolom a villanyt, az a baj. Ha fel sem tudom kapcsolni, mert kitépték és kihajították az izzót, akkor elemlámpáznom kell, és akkor az a baj, rögtön jönnek innen-onnan a beszólások: mi van, hülye vasutas, miért nem alszol már? Ezek az apróságok mindennaposak. Meg azt mondja az illető, fenn a bérlete a táskában, mondom, szeretném megnézni, erre: ide figyelj öcsi, aki kíváncsi, hamar megöregszik. És már azzal is fenyegetőztek, hogy kidobnak a mozgó vonatból, mert legendaként terjed a hír, hogy a lajosmizsei vonatból kidobták a kalauzt...- Úgy veszem észre, első benyomásai a vasútnál elég mell- bevágóak. Gondolt már arra, hogy esetleg nem jó foglalkozást választott?- Hát így Fizetésnap után tényleg jó a kérdés, mert most különösképp gondolkodom ezen, megmondom őszintén.- Mennyit kapott, ha nem vagyok indiszkrét?- Hát elég indiszkrét, 7 600 forint volt a Fizetésem a háromheti kétszáz munkaórára. És a sok túlóra mellett jönnek ezek a "túl kellemes" meglepetések az utasokkal. Rugdossák, köpdösik az embert. Csúfságolt volna velem egy kis csaj: megyek én is vasutasnak. Kérdem: van érettségid? Mert egyáltalán nem úgy nézett ki, és ide érettségivel veszik fel az embert, itt egyáltalán nem buta emberek dolgoznak. Kemény vizsgákon kell keresztülmenni, mind orvosi, mind szakmai szempontból. Az utazószemélyzet mind első osztályú minősítésű ember mind elméletileg, mind fizikailag. Nekünk, a "hülye vasutasoknak" évente legalább kétszer kell újravizsgáznunk, hogy ott maradhassunk, ahol vagyunk.- És vajon, legalább a későbbiekben megéri?- Nosztalgiázzak?... Régebben a kalauz fehér kesztyűben dolgozott. És nem volt koszos a kesztyűje! Most én megmutatom Önnek, mivel járkálok a vonaton: törülköző, szappan, körömkefe, Ultra Derm. Mert elég, ha egyszer végigmegyek a vonaton, olyan retkes a körömágyamtól akármeddig, hogy nem igaz! Mikor visszafordulok, már szégyellem elvenni a jegyet, és előtte meg kell valamivel csiszolnom magam.- Szégyellt? Ezektől?- Inkább magam miatt teszem. Meg nagy ritkán előfordul azért kulturáltabb utas is ezeken a vonatokon. De nem jellemző, hogy enyhén fogalmazzak. Ami a jellemző: a durvaság, a mocsok. Ma utaztam először egyedül, azaz kalauztárs nélkül egy vonaton, egy szakaszban ultiztak az emberkék, a kibic beleszólt, a másik négy elkezdte püfölni. Mondtam magamban, ez nem az én reszortom, tisztes távolságból figyeltem a negyedórás pofozkodást. Mikor elcsitultak, csak akkor kezeltem a jegyeiket...- Tettlegességre még nem került sor, hogy kapott vagy adott volna?- Velem még nem.- De velem igen - mondta egy időközben érkezett, ránk Figyelő kalauz -, én egy hét alatt kétszer is megvertem a tisztelt utast. Ha nem írja ki a nevem, elmesélem. (Folytatjuk) Molnár H. Lajos
