Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-17 / 137. szám

4 1990. SZEPTEMBER 1' A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Egymásra mutogat a biztosító és a díjbeszedő "Az embert már megeszi a méreg!" vajon hány vásárlót csaptak be ily módon - a csábító ajánlat leple alatt? Persze csak azok a vásárlók jöhettek rá a csalásra, akik ellenő­rizni tudták a portéka súlyát. Édesanyámék nem vállalták a vissza­szállítással járó pluszköltséget, kénytelenek voltak beletörődni, hogy ezúttal becsapták őket. Huri Ferencné Szolnok Szerényen, a dolgozó ember érdekében Jóllehet, apróságnak tűnő eset, amit a nyilvánosság elé tárok, ám annál mérgesítőbb. Ugyanis "Otthon biztosítást" kötöttem ta­valy februárban a Hungária Biz­tosítóval. A díjat nem részletek­ben, hanem egy összegben befi­zettem márciusban. Emiatt nem is volt semmi gondom. Decem­berben - postai csekken - kifizet­tem az 1990-ben esedékes egész évi biztosítást is, ám ennek elle­nére - havi bontásban - ráterhel­ték a lakbérszámlámra. Rekla­málásom ellenére sem törölték. Kérdezem: A Hungária Biztosító dupla haszonnal kívánja behajta­ni a díjakat, vagy olyan rossz a nyilvántartásuk - mégha számí­tógéppel dolgoznak is -, hogy a reklamálásomtól számított fél év alatt sem képesek korrigálni a tévedésüket? Nem hiszem, hogy egy rangos biztosító rászorulna ilyen "ravasz bevételre" - írta többek között Pomázi Imre szol­noki olvasónk. Észrevételével a Hungária Biztosító területi fiók igazgató­ját, Papp Jánost kerestük meg, aki mindjárt kivizsgáltatta az ügyet, s megállapította, hogy a panaszos sérelme jogos. Febru­árban reklamált náluk, s akkor visszafizették a két havi díjat. Márciusban közölték az IKV Díjbeszedő Leányvállalatával a biztosítottak listáját - kihagyva belőle Pomázi Imrét és másokat is. Muhari György, a szóban for­gó leányvállalat igazgatója pedig azt állítja, hogy a Hungária Biz­tosítótól havonta érkező válto­zásjelentésben nem szerepelt a panaszosra vonatkozó módosí­tás; májusban kaptak egy jegyzé­ket arról, hogy a lakásbiztosítot­taktól milyen befizetés érkezett hozzájuk, ezen már feltüntették, mint aki egész évre kifizette a díjat, s amikor Pomázi úr a ház­hoz járó díjbeszedőnél is szóvá tette a dolgot, az felajánlotta, hogy ne számlán fizesse a lak­bért, hanem nyugtán és a biztosí­tási díj híjával - mégis rendre kifizette... Mindezek után reméljük, hogy ki-ki a maga területén képes ren­det csinálni, s olvasónk a vissza­járó pénzt is hamarosan megkap­ja­A Munkáspárt (MSZMP) folytatja a felkészülést a helyi önkormányzati választásokra. Mi nem kívánunk elvtelen és tisztességtelen vitákat folytatni egyetlen párttal sem, mert úgy érezzük, hogy népünk ezt nem igényli, hanem egyenesen undo­rodik attól a sok mocskolódástól, amit az elmúlt választásokon ta­pasztalt. Korrekt, tisztességes kampányt akarunk - tisztességes és becsületes eszközökkel. Ne­künk nincs pénzünk nagy vá­lasztási propagandára, így hát szerényen igyekszünk tenni a szegény emberek képviselete ér­dekében. A Munkáspárt városi alapszervezetei Szolnokon a 17 körzetben tizenhat jelöltet indí­tanak, egy választókörzetben pe­dig más pártjelöltet támogatnak. 1. kerület: Juhász József munkás, 2. Kerekes Ferenc szállítási elő­adó, 3. Vaik László ny.honv.tiszt, 4. Kómár József erdőmémök, 5. Vasetz József ny.honv.tiszt, 6. Holló Ferenc munkás, 7. dr.Soós István köz­gazdász, 8. Pozderka Jánosné könyvelő, 9. László János tech­nikus, 10. Horváth Józsefné tit­kárnő, 11. Mozsár István mun­kás, 12. Seller István egész­ségügyi dolgozó, 13. Kálmán Bé­la munkás, 14. Szilágyi Sándor munkás, 15. Lakatos Lajos nyugdíjas, 16. körzet: más párt­jelölt támogatása, 17. Mozsár István nyugdíjas. Mi nem óhajtunk sem feltűné­si vágyból, sem rosszindulatból más pártok választási taktikáját átvenni és alkalmazni, de ragasz­kodunk ahhoz, hogy minden vá­lasztópolgár számára biztosított legyen a munka, a megélhetés, a szabadság és a biztonság! Tolnai Antal MSZMP - szóvivő "Hol süjaink domborulnak..." Se templomunk, se temetőnk, se hagyományaink nincsenek. Ez Rákócziújfalu. Pedig majd ezer éve jönnek-mennek itt a ma­gyarok, születnek, temetkeznek. Wossciani néven már 1075-ben lakott hely, fontos tiszai révátke­lő, majd 1500 körül Varsánynak nevezik, mely a honfoglaló ma­gyarsághoz csatlakozó alán nép­töredék neve, törzsi név. A hosszú századokban kirá­lyaink egyszer eladták, másszor elcserélték vagy elzálogosítot­ták; Mezőtúrral egyenrangú me­zőváros volt, majd egy portára zsugorodott; Dózsa György ve­zetésével seregek keltek itt át; II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek Varsánypusztán volt birtoka, kastélya; pusztítottak tatárok, tö­rökök, háborúk, mégis éltek-hal- tak elődeink - templom, temető híján. Hogy hol porladnak csont­jaik, nem tudjuk, egyetlen sírhe­lyet sem ismerünk. Furcsa érzés! Kell, hogy egy lakóhelynek temetője legyen, ahol az élők családtagjaiktól, barátaiktól el­búcsúzhatnak, emlékeiket, sírja­ikat ápolni, gondozni tudják. Kell, hogy legyen egy "Fried­hof - egy békeudvar - idézi a német mondást Tálas László, a megyei múzeumok igazgatója, ki kevés ilyen gyökér nélküli te­lepülést ismer. S ahogy az élők­nek, úgy a halottaknak is jár a tisztelet, ezért temető és ravata­lozó is kell. így érzik, így vélik az itt élő emberek - köztük Kiss János is, a ravatalozó építtetője. - 1990: Átadás előtt a "Békeud­var", a meghitt erdőszögletben, egy építészeti remekkel, a rava­talozóval. Kovács József tervező - át­érezve az évszázados siralmakat, gyökértelenséget, megálmodta, megrajzolta a búcsúhelyet, mélységesen tisztelve az Ember megismételhetetlen, utolsó pil­lanatát. A ravatalozóig tartó egyenes úton jut idő az elmélyü­lésre, az áthangolódásra. Az épü­let egy kicsit sírbolt is, egy kicsit templom is. A tető üvegablakai - nyílásai - a lélek távozását segí­tik. Innen kifelé menet eljutunk az öröklángig, a sírig, s itt már csak a szív, a lélek, a megtisztu­lás a lételemünk. Felemelő, él­őket, holtakat tisztelő humanista érték. Tisztelet az építtetőnek, a tervezőnek, az építőknek. Marik Mihály iskolaigazgató Rákócziújfalu Csalódtak az olcsó piacban Az Új Néplap szeptember 7-i számában közölt hír, mely szerint a szolnoki, Széchenyi lakótelepen újra lesz MDF-piac, csábítónak tűnt. Édesanyámék, mint nyugdíjasok, örültek, hogy 10-20 százalék­kal olcsóbban megvehetik télire a burgonyát és vöröshagymát. Előre kimért, cédulával ellátott zsákokban volt az áru, és összesen 4 3$ kilogramm burgonyát vettek - kilónként 13 forintért, valamint 31 kg hagymát, melynek 12 forint volt kilója. Sajnos otthon derült ki, hogy az örömbe üröm is vegyült. Édesa­pám hiteles mázsáján lemérték az árut és kiderült, hogy a burgonya csak 126, a hagyma pedig 29 kiló. Emiatt nagyon elkeseredtek. S Hozzászólás cikkeinkhez Mi lehetne a szovjet kórházból? Az érvek meggyőzőek - A szov­jet kórház legyen a gyermekeké? című, az Új Néplap augusztus 25-i számában olvastam dr.Pintér Sán­dor osztályvezető főorvos űr el­gondolását, mely méltánylást ér­demel. Örvendetes, hogy a gyer­mek- és ifjúsági egészségügyi in1 tézmény kialakításához külföldi egyházi segítséget ígérnek. Véle­ményem szerint az lehetne a leg­jobb megoldás, ha a kórházat az említett egyházi érdekeltséggel megvásárolnák és a Hetényi Kór­háztól független intézmény lenne. Működését alapítványból, illetve saját bevételből biztosítanák, mely a gazdasági reformmal összhang­ban lenne. A befolyt összegből a "Hetényi mamutkomplexum" területileg különálló, elhanyagolt egységeit helyre lehetne állítani és önállósí­tani, hogy az egészségügyben is a piacgazdaság követelményei ér­vényesülhessenek. Az egészségügyi reformterv szerint a betegeknek majd válasz­tási lehetőségük lesz, hogy melyik kórházban kívánják magukat ke­zeltetni. (A Hetényi Kórház mo- nopoihelyzete már sok visszássá­got teremtett, melyről a sajtóban is eleget hallottunk.) A piacgazdaság kényszerítheti ki a gazdaságos üzemeltetést, a jobb betegellátást, a színvonalasabb szakmai mun­kát. Elképzelhető az is, hogy a vá­ros visszaköveteli - teljes berende­zésével és felszerelésével - az el­birtokolt kórházát. A jogelv emel­lett szól. Ebben a kérdésben a megalakuló új helyhatóságnak, városnak lesz kizárólagos döntési joga. A szovjet kórházra a honvédség is bejelentette igényét. A jogfoly­tonosság elve szerint nem erre, ha­nem a volt tüdőkórházra lehet jo­gosult, mert ezt a HM építtette az elmúlt háború alatt. Ez volt Szol­nok legmodernebben felszerelt kórháza; 1945-ben az Egész­ségügyi Minisztérium irányítása alatt - tüdőkórház lett, majd 1981 - ben elnyelte a gigantománia, a He­tényi Kórházhoz csatolták. Önál­lóságát elvesztve, állaga, felsze­reltsége leromlott. A kor követel­ménye, hogy az önállóságát visszakapja. Persze több számba jöhető lehetőség is van, mely az illetékesek részéről alapos meg­fontolást igényel. Bármelyik vá­lasztással a gyermekosztály élette­re, igényei minden bizonnyal ki­elégíthetők. A régi vágányon haladó szem­lélettel a betegellátást javító köve­telményeket nem lehet félresöpör­ni, mert a szakmai szempontok a gazdasági követelményeken belül jobban érvényesülhetnek.- higiéné ­Hallgattassák meg a másik fél is Az Új Néplap szeptember 8-i számában "Köpönyegforgatásból kitűnő" címmel írt cikket pb. Ami annak ténybeli részét illeti, hiá­nyos és féligazságot tartalmaz. A féligazságokról pedig közismert, hogy hamisabbak a valótlanság­nál, mert sokkal könnyebb velük félrevezetni, hamisan tájékoztatni az embereket. A cikkben idézett levelemet kö­vetően még a következők történ­tek: Moszkvából felhívott Jenei Lászlóné és kifejtette, hogy szá­mára nagyon fontos volna mégis az állás, mert ő ott nem tud és nem kíván elhelyezkedni és Magyaror­szágon, illetve Szolnokon szeret­ne a későbbiekben is élni, dolgoz­ni. Megértve nehéz helyzetét, mó­dosítva korábbi döntésünket, visszakértem a személyi pályázati anyagát és támogató véleménnyel, a többi nyelvtanári pályázati anyaggal együtt felterjesztettem a Külkereskedelmi Főiskola sze­mélyzeti vezetőjének. (Oktatói ki­nevezések a Főiskolai Tanács és a főigazgató hatáskörébe tartoz­nak.) A nyelvtanári pályázatokat a nyelvszaknak megfelelő budapes­ti szaktanszékek tanszéki tanácsai véleményezték és a főiskola ide­gennyelvi főigazgató-helyettese ennek megfelelően terjesztette a főiskolai tanács elé - 1990. július 2-án. A Külkereskedelmi Főiskola orosz nyelvi tanszéke szakmailag A tárgyalóteremből Lopni tanította a gyereket is A harmincötéves jászjákóhal- mi Góman János a legutóbbi tíz évben már kétszer is megjárta a börtönt. Elsősorban már-már krónikus szereptévesztése miatt, hiszen vissza-visszatérő módon mindig a más tulajdonához nyúlt. Ezen túl egy pedagógus szunnyadhatott benne, hiszen legutóbbi kiruccanására már ma­gával vitte élettársa tizenhárom éves fiát is. Hadd tanuljon, csi­szolódjon a gyerek! Állítása szerint tulajdonkép­pen kukoricát mentek böngész­ni. Hívta az élettársa testvérét, illetve a fentebb említett kisle- gényt is. A helybeli Béke Tsz szerencsétlenségére éppen a ser­téstelep mellett haladtak, amikor azt elhagyva Góman észrevette, hogy kétszáz méterre a teleptől katonás rendben összerakva alu­mínium öntözőcsövek árválkod­nak.- Verjük szét őket, oszt vigyük be a MÉH-be - javasolta a zseni­ális profitszerzési lehetőséget. A nemes elhatározást tett követte, a böngészés a feledés jótékony homályába került, helyette sze­reztek egy jókora husángot. Amit az a csőegyüttes kapott, azt egy ember se bírná ki, igaz, az ártatlan alumínium sem, mert darabokra szakadt. Ez a szorgos ügyködés feltűnt a sertéstelep három dolgozójának is, és ki­mentek Gómanékhoz. Meglátva őket, hősünk profi módon lódí­tott: mondván, itt találták ezeket a szétvert csöveket, és nem akar­nak ők rosszat nekik, csak ösz- szegyűjteni, elvinni.- Ha már így van, vigyék a rosszakat, de a kerítés mellé ra­kott jókhoz ne nyúljanak! - mondták többen írásunk fősze­replőjének. Úgy tűnik, a nagyot hallás és Góman kézenfogva já egymással, mert alighogy : munkások a telepről hazafelé in dúltak, odaosontak a kerítés mel lé, és nem adtak irgalmat egyet len ép csőnek sem. A vasbilin cseket azért otthagyták, hiszel az nem annyira értékes, mint színesfém. Derék munkát végez tek, annyi szent, kő kövön ner maradt utánuk: a tizenháron éves gyerek meg a rokon a zsá kok száját tartották, hősünk pe dig akkurátus rendben rakta bel a csőmaradványokat. Nem hiáb vallja a szólásmondás azt, hog jó munkához idő kell, bizony es te nyolc óra lett, amikorra ódáét keztek a színesfém gyűjtőhöz, i késői időpontban alig akarták ál venni tőlük az árut, bár hossza rábeszélésre elkezdték a tíz te zsák mázsálását. A mesélő kec vű és hangulatú Góman azt talá ta ki, hogy az egészet munkadí ként egy bolgárkertésztől kap ták. Végül háromezer forint ütő te a markukat, amelyet testvérit sen megfeleztek. Az "akció" - fájdalom a benn résztvevőknek - hamar leleplí ződött. Góman Jánost első foko a Jászberényi Városi Bíróság egyrendbeli kiskorú veszélye; tetősének bűntette és egyrendtx li lopás vétsége miatt, mint töbl szőrös visszaesőt - egy év ki hónapi börtönre ítélte. Másodfokon a Szolnok Mt gyei Bíróság az ítéletet oly m< dón változtatta meg, hogy a 1< pás vétségét társtettesi minőséj ben elkövetettnek minősített Egyben a börtönbüntetés mérti két nyolc hónapra leszállította. Az ítélet jogerős. D.Sz.lN más pályázatát javasolta elfoga­dásra, s a főiskolai tanács azt fo­gadta el - titkos szavazással. A Jenei Lászlóné pályázatával "versengő" nyelvtanár szintén orosz anyanyelvű pedagógus. A tanszéki tanács az őt támogató in­dokolásában tankönyvi és szak- módszertani publikációi alapján döntött így. E tények nélkül hamis és félololdalú volt a tájékoztatás és annak etikai minősítése is. A személyemmel kapcsolatos megállapításokra nem kívánok reflektálni. Több mint 23 éve élek a megyében, ebből 21 évet a me­zőtúri főiskolán tanítottam és irá­nyítottam több cikluson kereszti a Kar képző-nevelő munkáját. M nősítésemet az a több mint tízezi végzett fiatal mezőgazdasági gi pész üzemmérnök adhatja me; akik ismertek, ismernek és a m napig szeretettel fogadnak el, mii volt és ma is oktató tanáruka Meggyőződéssel hiszem, hogy b rálatuk - és jó példa erre a m FIDESZ bátor és egyenes stílusa kellőképpen alkalmas lehet arr hogy megkülönböztesse a búzát < ocsútól, a köpönyeg színét Visszájától. Akár pedagógusrc akár újságíróról is legyen szó! Dr.Ferenczy József A vállalkozások korát éljük. Sándor László gumijavító kisiparos mül lyében Szolnokon, (a Mártírok úti sorompó mellett) nemcsak gumiszei léssel, centírozással foglalkozik, hanem árusítással is. Az Ideál Keresi delmi Vállalat Rodeó boltjának gumiját és a TSZKER kábái futóz gumiját árusítja, rögtön felszereli és centírozza azokat. A gumikat tx áron lehet a műhelyében megvásárolni. (Fotó: Nagy Zsolt) Az oldalt összeállította: Csankó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom