Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-15 / 136. szám

1990. SZEPTEMBER 15. 5 KOVÁCS ÁDÁM JÖTT, LÁTOTT ÉS . . . Biológiai hitlerizmusnak nevezte az eddigi módszereket A Celladam, mint környezetvédelmi filozófia A rosszindulatú daganatos betegségek az egész világon a második helyen szerepelnek a halálozási statisztikákban. A rák az a betegség, amely közvetve vagy közvetlenül, nagyon sok embert érint hazánkban is. Az ellene való küz­delem azonban eddig nem mutathat fel meg­nyugtató eredményeket. Magyarországon e té­mában a Béres-csepp mellett a Celladam gyó- gyitószer (még nem gyógyszer!) kavarta fel a kedélyeket leginkább. Hatékonyságát orvosi körökben még sokan nem ismerik el. Szabadal­maztatását is Nyugat-Európában fogadták el előbb, s csak ezután Magyarországon. Csütörtökön este a Reptéri Helyőrségi Klubban Kovács Ádám feltaláló beszélt a Cella- dam-csoport programjáról, az el­ismertetésért való örökös harcá­ról, s magának a Celladam ké­szítménynek hatásmechanizmu­sáról. Az alábbiakban a késő es­tébe nyúló előadás fontosabb fe­jezeteiből idézünk. A rákprobléma új megközelítése Kovács Ádám a kérdést így teszi fel: Ha a rák elleni küzde­lem eddig nem járt sikerrel, ak­kor jogosan vetődik fel a kérdés, vajon nem azért nincsenek ered­mények, mert a választott út - a csapásterápia - (a rákos sejtek elpusztítása sugárkezeléssel - a szerző megj.) nem megfelelő. A Celladam csoport ezt a problé­makört a sejtek közötti informá­ciócsere zavarának tekinti. Véle­ményük szerint ez vezet a malig- nus (=rosszindulatú) sejtosztó­dáshoz. Munkájuk alapvetően a védelemre szorítkozik, tehát tu­lajdonképpen az emberi szerve­zeten belül történő környezetvé­delemre. A klinikai onkológia jelenlegi gyakorlata ezzel szem­ben a sugárkezelések és a citosz- tatikus kemoterápia alkalmazá­sával a daganatos sejtek elpusz­títása. Kovács Ádám ezt a mód­szert "biológiai hitlerizmusnak" neveztes küzd ellene, amíg csak él - mondta. Éppen ezért egy tel­jesen új, veszélytelen diagnosz­tikai tesztet dolgoztak ki - tette hozzá. Ez a jól ismert Celladam - teszt, amelyet ma már az ország­ban nyolc helyen végeznek. A szolnokiak leginkább a hozzánk legközelebb eső budapesti Dal­színház utcai szűrőállomást is­merik. Ez a teszt képes a szerve­zet dinamikus egyensúlyának felborulását kimutatni - már a kezdeti stádiumban is. Ez azért fontos, mert az egyensúly tartós felborulása vezethet a már tüne­tekkel is rendelkező rosszindula­tú daganatos betegségekhez. En­nek megelőzésére előállítottak egy új rákellenes hatóanyagot - mondta Kovács Ádám -, amely hatásmechanizmusában teljesen eltér a jelenleg alkalmazott ke­moterápiás gyógyszerektől. Mire jó a Celladam? Közvetett módon az immun- rendszert befolyásolja, így meg­óvja a szervezetet a környezeti ártalmakkal szemben - hangoz­tatta. A vörösvérsejtekre gyako­rolt hatása következtében hatá­sos például keringési zavarok esetében, de jó - nyugtató hatá­sánál fogva - infarktus megelő­zésére, a rák kivédésére, vagy amikor a folyamat még nem vált visszafordíthatatlanná, annak gyógyítására is. Kovács Ádám ezt a kérdést is úgy kezeli, mint a káros környezeti hatások ellen való minél nagyobb ellenállás kifejlesztését. Arra kell töreked­ni - mint mondotta -, hogy egy cigaretta elszívása után ne kap­jon az ember tüdőrákot, vagy hadd idegeskedjen "nyugodtan", annak veszélye nélkül, hogy gyomorrákot kapna. Nagy de­rültséget kiváltó állítása szerint a Celladam cseppek - saját magán kipróbálva - kitűnően befolyá­solják a libidót - vagyis a Cella­dam - most már injekció és kúp formájában is - szinte vala­mennyi szervünkre kedvezően hat. A Celladam készítményt az Országos Gyógyszerészeti Inté­zet gyógyhatású készítménynek nyilvánította ugyan, de a csoport küzdelmei ezzel korántsem értek véget. Kovács Ádám itt arról be­szélt, hogy orvosok, professzo­rok, saját állásuk, pozíciójuk vé­delmében követnek el mindent a Celladam klinikai, kórházi al­kalmazásának megakadályozá­sára, a rákkezelés további sugár- terápiás kezelésének fenntartása érdekében. Az ellene készült "aljas, és szemét” (idézet tőle) maffiáról könyvet ír, így hozza nyilvános­ságra majd, mint mondta, szá­mos híres orvosprofesszor em­berellenes praktikáját. Küzdelmek és tervek A már működő nyolc Cella- dam-teszttel dolgozó szűrőállo­más (Budapest, Sopron, Cece, Pécs, Eger, Miskolc, Szeged, Gyula) mellett a kilencedik lét­rehozásáról a tárgyalások éppen most folynak - Szolnokon. A volt Pártházban alakítanának ki egy szűrőállomást, amely kör­nyezetvédelmi központ is lenne, más szóval nyugati típusú szol­gáltatóház. Terveik szerint idejárnának az orvosok által magukra hagyott betegek, (ebből újabb egziszten­ciaféltő és egyéb, hamis okon alapuló vádaskodás lesz a ma­gyar orvosi kar részéről, újabb botrány készül - mondta ezzel kapcsolatosan K. Á.), akik a rák­kutatás legújabb eredményeiről is értesülhetnek itt, a már készü­lőben levő Celladam folyóirat­ból. Ezek voltak a délutánból a ké­ső estébe nyúló előadás és be­szélgetés legfontosabb állomá­sai, amely a szolnoki orvosok közül csupán hármat érdekelt. Kátai Szilvia Negyvennyolc évéből huszonkettőt börtönben töltött "Kérem szépen, 1986. január 21-én megint letartóztatott a rendőrség egy családi perpatvar miatt. Februárban ke­rültem a szolnoki börtönbe, persze nem először. Adódott már a számlámon lo­pás, verekedés, sikkasztás, stb. Itt a sit­ten a varrógépeket reparáltam, de vol­tam én már betanított munkás, kötél­gyártó, hegesztő, péksegéd idebent. Elég az hozzá, összebarátkoztam Rozs­dással, alias Nagy Zoltánnal. Elpana­szoltam neki, én ezt nem bírom: vagy megszököm, vagy kivégzem magam. Szereztem egy vasvágó fűrészlapot, és 1986. április 19-én este nekifogtunk a harmadik emeleten az úgynevezett sza­badulózárkában az "akcióhoz". Aznap jó filmet adtak a tévében, lekötött min­denkit, amikor fél kilenckor elkezdtük reszelni a rácsot. Negyedóra alatt meg­adta magát a vas. Igen ám, de hogy jutunk le a harmadikról? A véletlen se­gített, mert a folyosón felfedeztünk egy tűzoltóslagot. Rögzítettük egy ép rács­hoz, és máris ereszkedtünk lefelé rajta. Én elöl, majd miután egy féltetőre ér­tem, Rozsdás is követett. Kerítés, drót­háló, padlástető és egy kertes ház udva­ra után az utcán találtuk magunkat. Ki­lenc előtt már a Ságvári körúton kopog­tunk az élettársamnál. Mondtam neki, dobbantottam, anyukám. Kávét ittunk, majd éjfél körül loptunk egy 1300-as, kékszínű Ladát. Jöttünk vele a Ságvári körúton, és észrevettük, már felfedez­hették a szökést, mert mindenfelé iga­zoltattak. A Szigligeti utcába kanyarod­tunk, ahonnan a Mártírok útja követke­zett. A Cukorgyárnál csúsztunk ki a gyűrűből és Jászkarajenő felé robog­tunk. Dunaföldváron elfogyott a benzin, és az egyik csőszkunyhóból húsz liter petróleumot "vettünk kölcsön". Ha kö­högve is, de Paksig elgurult a kocsi, amelyet az erőmű mellett hagytunk, egy csalitosban. Gyalog bandukoltunk to­vább, mikor észrevettünk egy nyitva ha­gyott kocsit. Benne volt a sluszkulcs is, jó negyven méterre dolgozott a gazdája. Beugrottunk az 1500-as Lada Combiba, és irány a 6-os út. Fadd-Domborinál egy erdőben megálltunk: hátul kis elemózsi­át leltünk, amelyet megettünk. Zoli ve­zetett, elfáradt és elaludt. Én is szende- regtem, amikor arra lettem figyelmes: előttünk egy rendőr áll pisztollyal. Há­tul meg orosz katonák vettek körbe ben­nünket. Bezárult a gyűrű, ugyanis a La­da gazdája értesítette a rendőrséget, mi­vel úgy látta, két orosz katona kötötte el a kocsiját. Úgy tűnik, a reggeli deren­gésben nem jól észlelték a ruhánkat, ami katonai gyakorlógúnya volt. Egy szó mint száz: szombaton este háromne­gyed kilenckor lettünk szabadok, és hét­főn délután háromkor már bilincs csat­tant a csuklónkon. Két év 8 hónapot, meg szigorított őri­zetet kaptam a szökésért. Vácott ültem le, és tavaly augusztus 14-én szabadul­tam. Állás, meló sehol, alkalmi munká­ból tartottam el magamat, az élettársa­mat, és elsősorban a piaci kofáknak se­gítettem. Egyre rosszabbul alakult a helyzet, pénzem nem volt, és az albér­lőinktől elvittem egy rádiós magnót, meg egy gázpalackot, mivel elmaradtak a lakbérrel. Azután kisebb családi cse­tepatéba is belekeveredtem megint, ezért augusztus 11-én letartóztattak. Megmondom magának őszintén, ez a tizenegyedik priuszom és gyanítom, minimum három évet idevágnak. Tudom, most magában valami olyas­mi motoszkál, hogy miképpen bírtam ki eddig huszonkét és fél évet a sitten. Összesen négy fenyítésem akadt, de te­mérdek dicséretem. Nézze, a börtönben nem a hajnali kelés, a parancsolgatás a legrosszabb, hanem az, hogy kikkel tölti az ember ezt a temérdek nappalt, éjsza­kát. Hogy a másik szinte a képedbe szu­szog, ez hosszú távon kikészít bárkit. Ezek után én már semmit sem várok az élettől. Noha nőtlen vagyok mindezi- deig, van egy 21 éves lányom, akivel nem tartom a kapcsolatot. O Szolnokon él. A fiam 16 múlt, és Somogyba került. Engem mára már senki se vár, se mun­kahelyem, se lakásom, se hitvesem. Hol rontottam el? Ott, amikor 18 évesen olyan helyre kerültem, ahol mindenki megjárta már a rácsok világát. Ezek az emberek vittek az első buliba: csak nem vagy betojva? Csináld te is! Csináltam: hol pár pallót lovasítottunk meg, hol néhány mázsa cementet. Persze, hogy lebuktam. Először figyelmeztetést kap­tam, azután le is ültettek. Onnan pedig már ritkán látszik a visszaút. Mivel, akár az ujjam, magamra maradtam, annyit mondok: ezt a büntetést nem fogom le­ülni. Ha meglesz a jogerős ítélet, és elvisznek máshová, kinyírom magam. Elég volt. Higgyen nekem, mint ahogy a nevem Ugrai János, 48 éves, aki a tizenegyedik büntetését várja." Meghallgatta: D. Szabó Miklós Fotó: T. Z. " A Celladam az egy filozófia: minden beletartozik, ami a külső és belső környezet védelmét szolgálja, függetlenül attól, hogy egy sejtről, egy szervezetről vagy a társadalomról van szó." Fotó: Korényi É. , Robbantottam, anyukám ’ ’ A tűzoltóslagon ereszkedett le, úgy szökött meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom