Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-14 / 135. szám
1990. SZEPTEMBER 14. Néplap Fölújítják Jászapátin az egykori kávéházat a Hősök terén. A századfordulón épült, műemlék jellegű házat a Jászapáti és Vidéke Áfész eredeti állapotban állíttatja helyre, amely mintegy 9 millió forintba kerül. November végére étterem, bár és presszó várja a vendégeket. Fotó: T. Z. A füredi Shell-kút árnyékában 2. „Nincs itt semmilyen bunda vagy titok” „A szöveg változott, de a gyakorlat ugyanaz” Beszélgetés dr. Angyal Ádámmal, a Ganz Danubius Hajó- és Gépgyár vezérigazgatójával ' ”1 Dr. Josef Wahl, a Shell és Inter- ag Kft. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese rendkívül szívélyesen és készségesen válaszolt a tiszafüredi üzemanyagtöltő állomásukkal kapcsolatos kérdésekre:- Wahl úr, kérdéseimet azért Önnek teszem fel, mert sem a lakosságnak, sem a sajtó képviselőinek nem áll rendelkezésére megfelelő információ. (Az interjú - mint azt a cikk első részében jelez-, tűk - akkor készült, amikor reménytelennek tűnt a tanács válaszára várni. - a szerk.) Miért a temető helyén építették fel a benzinkutat, nem volt jó más terület?- Amennyire én tudom, a forgalom szempontjából ez a legjobb hely. Egy ilyen kereskedelmi állomást a főút mellé kell tenni. El tudom képzelni, hogy vannak emberek, akik nem különösebben örülnek Tiszafüreden a kút elhelyezésének, szeretném azonban, ha azt is figyelembe vennék, hogy ez a létesítmény a kényelmüket szolgálja. Azonkívül munkalehetőséget biztosít néhány embernek, s nem vonzza a turistákat.- Nem nyújtotta volna ezeket az előnyöket egy szintén a főút melletA jászladányi polgárok felháborodva panaszolják, hogy elkótyavetyélték a község malmát. Az ügyről Márki Szabolcstól, a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójától érdeklődtünk:- Ha a malom üzemképes volt a leállításakor, jogukban állt-e alkatrészeit vagy magát az egész malomüzemet (amelyre a távlatokban tulajdonjogot kíván a falu) eladni ?- Vállalatunknak nincs szándékában a jászladányi malom épületét eladni, és annak eladásáról nem is tárgyaltunk senkivel. A malomüzemet 1981. december elsejével állítottuk le, mert műszaki állapota olyan rossz volt, hogy működtetése nem felelt meg a műszaki követelményeknek, felújítása pedig még gazdaságtalanabbá tette volna a további üzemeltetését. Az épület adottsága sem felel meg a mai követelményeknek, de gépi berendezései még ennél is elhasz- náltabb állapotban voltak. A malomüzem területén jelenleg egy takarmányboltot üzemeltetünk.- Mi történt az iparilag védett malom berendezéseivel?- Felszereléséből a használható állapotban lévő néhány berendezést más malomüzembe telepítettük át. Az üzemszerű használatra alkalmatlannak minősített berendezéseket 1989. április 21-én, az ide vonatkozó szabályoknak megfelelően, teljes egészében kiselejteztük. Ezt követően, igaz, a szabályoktól eltérően, nem került sor l >y - 3 ti, de pár méterrel arrébb lévő terület is?- Nagy területet kértünk, de nem mi választottuk a helyet. A város ajánlotta fel, de tudom, hogy a főmérnökünk, Domonkos Ferenc úr és a város vezetői nem könnyen határozták el ezt a dolgot.- Mennyiért vette meg az Ön cége ezt a területet?- Nem tudom megmondani... Szeretném ha tudná, hogy amikor az Interag elhatározta, hogy itt töltőállomást létesít, legalább húsz ajánlata volt, ahová építhetett volna. Nem arról volt szó, hogy mi itt mindenáron 45 milliós létesítményt akarunk építeni, nem mi könyörögtünk. Nincs itt semmilyen bunda vagy titok. Ez egy jó döntés volt a város részére, hogy számunkra mennyire volt jó, az majd elválik.- Ezt az állomást a jövőre építettük - kapcsolódott a beszélgetésbe Domokos Ferenc főmérnök. - Csak a saját számításaink alapján nem létesítettünk volna töltőállomást Tiszafüreden, mert sokkal kedvezőbb ajánlataink voltak. Bizonyos fokig figyelembe vettük azt, hogy a Tisza-tó fejlesztése megkíván egy európai szintű töltőa gépek megsemmisítésére, illetve a MÉH Vállalatnak történő értékesítésére. Elsősorban azért, mert a kiszerelési költség jóval magasabb lett volna az így realizálható bevételnél. Ez év júniusában azonban jelentkezett egy vállalkozó, aki felajánlotta, hogy a berendezéseket megvásárolja, így került sor hat gép eladására, darabonként 46.700, összesen 280 ezer forintért. Emellett a vállalkozó a gépek kiszerelését és elszállítását is vállalta.- Ez a lépés tehát nem ütközik szabályokba?- Tekintettel arra, hogy ezeket a gépeket vállalatunk szakemberei üzemeltetésre jelenlegi állapotukban alkalmatlannak minősítették, felújításuk pedig gazdaságtalan és pótalkatrész hiányában lehetetlen, ezért a legkörültekintőbb hasznosításnak a gépek ilyen formában történő értékesítését láttuk. A berendezések értékesítéséhez a már érvényben lévő új vagyonjogi törvény szerint nem kell kérni hozzájárulást senkitől... Nagyon sajnáljuk, hogy olyan hír terjedt el Jász- ladányban, miszerint ez a malom jelentős ráfordítás nélkül újra üzemképes állapotba hozható. Erre legalább 40-50 milliót kellene költeni. Nem beszélve a szükségszerűen megépítendő nyersáru- és lisztraktárakról, melyek előfeltételei annak, hogy a mai követelményeknek megfelelő minőségű lisz'll'i'í' állomást, de nem jöttünk volna ide, ha a területet nem egy szimbolikus összegért kapjuk meg, és a közművesítést nem biztosítja a tanács.- Mennyi volt ez a szimbolikus összeg?- Ezt nem tudom pontosan megmondani, de egy jelképes összeg volt. A dolog másik része, hogy tudomásul kell venni, a városfejlődés során a régi temetőket körbeépítik. Budapesten a Novotel, a Kongresszusi Központ egy régi, elhagyott temetőben épült fel. Mi, úgy gondolom, elég sokat költöttünk az exhumálásra, arra, hogy a csontok méltó helyre kerüljenek... Van Magyarországon egy város- rendezői agyrém, ami a benzinkutakat a városon kívülre űzi. Nyu- gat-Európában a lakótelepek szerves részei, s én is ezt tartom elfogadható megoldásnak. A tiszafüredi tanács az augusztus 31-i végrehajtó bizottsági ülésen adott számot a Shell-állomás költségeiről, miszerint a tanács kiadása 2 millió 77 ezer 894 forint, a bevétele 600 ezer forint volt. Ez az összeg eltér ugyan az előző részben közölt adatoktól - remélhetően azonban ez már valóban mérvadó. Varga Imre tét tudjon ez az üzem a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A GMV igazgatójától ennyit sikerült megtudni. Hogy ezek az információk befolyásolják a jászla- dányiak döntését? Várjuk a lapunk hasábjain malom ügyben egyszer már megszólaló polgárok véleményét. - rónai Dr. Angyal Adámra, a Ganz Danubius Hajó- és Gépgyár vezér- igazgatójára sokak tekintenek úgy, mint a Kádár-korszak gazdaság- politikájának kirakatemberére. Mostanában már keveset lehet hallani róla. A Szolnoki Rádió egyik magazinműsorának vendégeként járt a megyeszékhelyen, az adás előtt beszélgetett vele munkatársunk.-Bizonyára egyetért azzal, hogy nem múlt el még az az idő, amikor ne bökkenne meg az ember azon, ha az elmúlt rendszer egy-egy sikerembere kerül szóba. Ön pedig valóban sikeres volt, hisz kikérték a véleményét, figyeltek a szavára. Mostanában viszont ez a „múlt” nem a legjobb ajánlólevél... Ön hogy éli meg mindezt? Merre haladunk?- Nagyjából úgy van, ahogy mondja. Szóval én tényleg egy törést élek át, és igyekszem is levonni ebből a megfelelő következtetéseket. Ez azt jelenti, hogy visszavonulok a közélettől, a politikától, nem vállalok funkciókat. Részben azért, mert látom, hogy azok a szervezetek, intézmények, ahol én korábban szerepet vállaltam, leértékelődtek, megszűntek, elhaltak, részben pedig azért, mert tudom, hogy egy magamfajta ember jelenléte nagy teher lenne bármilyen új szervezet számára. Éppen azért, mert engem a múlt rezsim katonájaként, levitézlett huszáraként tartanak számon. Mindezzel együtt semmiféle szakmai kompromisz- szumra nem vagyok hajlandó, politikai nézeteimet sem változtattam meg, hisz továbbra is az MSZP tagja maradtam.- Ez úgy hangzik, mintha nem vizsgálta volna felül eddigi életútját.- Nem erről van szó, hisz magamat is átértékeltem, de elégedetlen vagyok a változásoknak azzal a folyamatával, ami ma Magyarországon zajlik. A változások iránya persze szimpatikus, ám ahogy ezt csinálják, sokkal inkább visszatérést jelent egy elmúlt és nemkívánatos korszak stílusához, technikájához, módszereihez, mi több, nincs elszakadás tőle. Ez a véleményem. Nekem nem tetszik, de a világ ilyen...- Ön rengeteg tanulmányt, újságcikket és még könyvet is írt arról, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy a magyar gazdaság kilábaljon a bajból. Véleménye szerint most merre haladunk?- A magyar gazdaság alapkoncepciója az elmúlt három évben konzervatívvá vált, és nem változott meg. Ez alatt azt értem, hogy noha deklarálták a vállalatok önállóságát, és hangsúlyozták a piac, a verseny fontosságát azok, akik a gazdaságpolitikát csinálják, a gyakorlat viszont ugyanaz mint, tavaly, tavalyelőtt, meg az előtt volt, vagyis mindenféle fajta vállalkozói érdeket alárendelnek a költség- vetésnek és a külföldi adósságokat kezelő, nemzetközi szervezetek érdekeinek és diktátumainak.- Véleménye szerint volna más lehetőség is?- Bőven. Hogy csak Európáról beszéljek, olyan példák állnak előttünk az utóbbi tíz évben, mint Portugália, Görögország, Spanyolország, Törökország, vagy ha egy kicsit messzebbre nézünk, Finnország. Ezek az államok nálunk jóval alacsonyabb gazdasági fejlettségi szintről, tulajdonképpen sokkal gyorsabban kitörtek és bebizonyították: egy évtized nem ahhoz kell, hogy megállítsanak egy negatív folyamatot, hanem ennyi idő elég, hogy határozottan lendületbe jöjjön a gazdaság szekere. S mindez annak az eredménye, hogy arrafelé nem rendelték alá a vállalkozói és egyéni érdeket semmiféle, úgynevezett magasabb szempontoknak. És amíg Magyar- országon a költségvetés hiánya mindig fontosabb lesz, mint az, hogy az emberek jól keressenek, s ezért kedvük is legyen dolgozni - nos, addig nem is számíthatunk semmiféle változásra.- Úgy gondolja, hogy az új kormány a réginek a nótáját fújja?- E tekintetben csak a beszédben, a stílusban van változás. Az •elhatározott irányok valóban konstruktívak, de a feléjük való közeledés már nem. Csak egy példa: közismert volt a jelenlegi kormányzópárt választási propagandájából, hogy az inflációt megállítják. Hát én azóta egyetlen infláció- ellenes intézkedést sem tapasztaltam. Ezzel szemben minden döntés pontosan úgy viselkedik, mint az előző kormánynál, amikor is az inflációt egy szükséges rossznak tartották. Hajógyári sziget és idegenforgalom- Beszélgetésünket más mederbe terelve, önt meglehetősen sok támadás érte, éri a hajógyári szír get eladásával kapcsolatban.- Hogyne. Minden áldott nap.- Hol tart most ez az ügy?- Ott, hogy hosszú előkészítés, válogatás után kötöttünk egy megállapodást dán cégekkel, akik készek egy rendkívül jelentős működő tőkét - valamivel több mint 800 millió dollárt - behozni az országba azért, hogy az Óbudai Hajógyár helyén egy idegenforgalmi központ létesülhessen. Ez a megállapodás jelenleg engedélyezés alatt van a hatóságnál, jelesül az Állami* Vagyonügynökségnél. Bízom benne, hogy zöld utat kap. Ezzel egy időben persze különböző zavarórepülések azért történtek és történnek. Az egyik társaság, miután pályázott, de nem nyert, most ^kígyót, békát kiabál, és arról be- "szél, hogy ennél jobb üzletet is lehetett volna csinálni. Az aggá- lyoskodók másik fele pedig azt a politikát képviseli, amelyik egy kicsit ideges attól, hogy egy letűnt rendszer maradék kommunista ivadéka jön elő nagy ötlettel és hozza ide a külföldi tőkét. Úgy tartják, hogy sokkal jobb lenne, ha egy derék, tisztességes, magyar embernek sikerülne mindez.- Ha sikerül a terve és elkezd épülni az előbb említett idegenforgalmi centrum, gondolom hazai cégeket is foglalkoztatnak ott, s ez, ha időlegesen is, de több ezer ember számára teremtheti meg a kenyérkereset lehetőségét.- Amikor a dánokkal arról beszéltünk, hogy milyen magyar vállalatokat tudnának foglalkoztatni, ők azt mondták, hogy minden feladatra versenytárgyalást írnak ki. Induljanak el az itthoni cégek is, s ha nyernek, övék lesz az adott munka. Persze azt hozzátették, hogy a magyar vállalatok minden olyan dolgot megcsinálhatnak, ami nincs szem előtt. És mindent, ami látszik, kizárólag nyugati cégekkel végeztetnek el. Ézzel, azt hiszem, érzékeltették, hogy mi a véleményük a hazai vállalatokról.- Megyénk vizeire evezve, az ön vezetése alatt álló cég gyárai, így a tiszafüredi is, 1989. január Fjével részvénytársaságokká alakultak. Történt mindez egy olyan időszakban, amikor például a tiszafürediek számára kizárólagos értékesítési lehetőséget jelentő szovjet piac is összeomlott. Ugyanakkor sokat panaszkodtak az ottaniak amiatt is, hogy nem kezdhetnek tiszta lappal, mivel a nagyvállalat adósságainak rájuk eső részét is ki kell fizetniük.- Ez nem így van, hiszen az átalakulás egyik legfontosabb eleme éppen az volt, hogy a hosszú lejáratú államadósságokat nem terheltük a gyárakra, hanem maradt a központban. Tiszafüreden nem ez a gond. Ott tulajdonképpen két ügy van. Az egyik: azt a gyárat tényleg azért hoztuk létre, hogy a szovjet piac tartós és hosszú távú igényeit kielégítse. Az a piac összeomlott, a gyár ott állt érdemleges munka nélkül, s ezt a problémát elsősorban nekik kell megoldani. Nehezen megy. A másik gond pedig: végtelenül sajnálom, de a tiszafüredi gyár kollektívája sosem volt hajlandó igazából szembe nézni azzal, hogy az ottani termelési, műszaki kultúra még a nagyvállalaton belül is szerény szerepet töltött be. Magyarán: nem volt magas színvonalú, s ha nyugati piacokra kell dolgozni, akkor pedig kifejezetten alacsony. Az átlag fölött- Emiatt, azt hiszem, elsősorban nem ők a hibásak. Hisz a szovjet piac egyfajta igénytelensége egyrészt konzervált egy alacsony termelési szerkezetet, műszaki kultúrát, másrészt pedig a fejlesztésre sem jutott mindig elegendő pénz.- Az utóbbi megjegyzésével vitatkoznék, mivel a tiszafüredi gyár értéke több mint 500 millió forint. Ezzel szemben a nagy múltú Óbudai Hajógyár - amivel most vita van - csak 340 milliót ér. Sokkal elavultabb gyárak vannak a fővárosban, egyszerűen kócerájok a tiszafüredi üzemhez képest. Tehát, aki e tekintetben panaszkodik, az nem objektív. Nem hiszi el, hogy az ottani üzemcsarnokokat valamennyi gyárunk megirigyelhetné.- Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor Fotó: Mészáros János napló Állítólag Európához akarunk csatlakozni. Az ország. Átalakítottuk a politikai rendszert, remélhetőleg hamarosan ez lesz a sorsa a gazdaságnak is. Úgy tűnik, Európa értékeli is erőfeszítéseinket, amint ezt most az Európa Tanács is kinyilatkoztatta. Ám lehet a mi demokráciánk bármilyen tökéletes, lehet a gazdaságunk akármilyen virágzó, jólétünk már-már idillien magas fokú, ha az emberek nem változnak meg, továbbra is messze leszünk az öreg kontinenstől. Mert az emberek változása nélkül ez a folyamat nem fog menni. Ha nem ■leszünk igényesebbek, mondjuk önmagunkkal, a környezetünkkel szemben, kár emlegetni Európát. Mit látok most? Az utak melletti árkok fuldokolnak a szeméttől. Ezt valakik mégiscsak odadobálják, nehéz az egészet a szélre hárítani. Vagy szűkebb hazámban, Karcagon: ha jövünk a négyes főúton Budapest felől, mielőtt a karcagi benzirikúthoz érnénk, nézzünk jobbra! Egy tanyát látunk, mely körül leírhatatlan a rendetlenség, a szemét. Egy igazi önkormányzat, gondolom, nehezen viseli majd el, hogy az elsuhanó magyar és külföldi autók Karcag nevével ezt a látványt kapcsolják össze tudatuk mélyén. Egy másik példa. Most ne firtassuk, hogy milyen áron, miből, hogyan, de elkészült Karcagon az új orvosi rendelő. Kívülről szépnek látszik, igazán mutatós ez az épületegyüttes, s a környezetét is lelkiismeretesen rendbe hozták. Egyik oldalán a baptista imaház a szomszéd, amely szintén szépen rendben van, ez a közösség mindig adott magára, nagyon kulturáltak ők is, kömyzetük is. Az orvosi rendelő másik szomszédja a Május 1. Tsz. Egyik, téglából készült épülete még be sincs vakolva, egy másikon lefoszlott, lekosz- lott tapasztás rongyoskodik. Elég furcsán virít a szövetkezet hátsó fertálya ebben a szépen kialakított, esztétikus környezetben. Rendbetétele talán nem annyira pénz, mint figyelem kérdése. Körmendi Lajos Miért őröl más malomban a GMV? i V *1 't I: >> ó i \. £
