Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-13 / 134. szám

1990. SZEPTEMBER 13. 9 családi körben Barkácstanács Virágdézsa - kerekeken A pszichológus válaszol Megküzdeni, megbirkózni Nem is hisszük, mennyire szerves része mindennapi életünknek a küzdelem. Erről a fogalomról elsősorban az emberekkel - ellensé­gekkel, vetélytársakkal, sőt barátokkal - való durvább-finomabb "harc" jut az eszünkbe. Ezenkívül naponta meg kell küzdenünk a körülményekkel, köztük az időjárással, a nehézségi erővel, a jármű­vek és gépek sebességével és így tovább. Küzdünk a feladatainkkal (a számtanpéldától a gyári normán át a gyermeknevelésig), és nem utolsósorban saját magunkkal, szokásainkkal, hibáinkkal, gyengesé­günkkel. Tehát az ember küzd - és győz vagy alulmarad. Kérdezhetnénk: mennyiben függ az ember személyiségétől a harc kimenetele? Ez valóban legtöbbször és legnagyobbrészt a személyiségtől függ. At­tól, ahogyan küzd az ember, és attól is, ahogyan gondolkodik a győzelméről. A sportról mondta valaki: az első helyezettnek azért sikerült, mert ő tudta, hogy győzni fog. A győzelembe vetett hit "hegyeket mozgat", aki saját magában bízik, az "szárnyakat kap", jó hangulatban és nagy erőbedobással harcol és dolgozik, és így - bizonyos határokon belül - győz. A kudarcvárás, az önbizalomhiány ellankasztja az izmokat, elgyengíti a szívet, ügyetlenné teszi a visel­kedést, még a gondolkodást is gátolja. Vannak olyan emberek, akik folytonosan "harcra készek", nem riadoznak a nehézségektől, sőt gyakran nem is csak az adott problémákkal készek megküzdeni, hanem elébe is mennek, vállalják az újabbakat. Ők általában meg is birkóznak ezekkel. Mások passzívak, megtorpannak az akadályok előtt, nem vállalják a harcot, és már jó előre húzódoznak minden várható erőfeszítéstől és megmérettetéstől. Ők gyakran sikertelenek: vagy kitérnek, vagy kudarcot vallanak. Küzdelmeink színpada és nézőtere nem üres. Tudjuk, hogy az ellenfélre is nagy hatással van a másik magabiztossága vagy a - szorongása. (Ez még állatoknál is széles körben megfigyelhető.) Ha társai bíztatják, az növeli a bátorságot és tetterőt, az ellendrukkerek elbizonytalanítják, megfélemlítik, gátlásossá teszik az embert. A lelki betegségek szakirodaimában kulcsfogalom a megbirkózás. Nagyon-nagyon sokan betegszenek meg amiatt, mert úgy érzik, nem képesek megbirkózni ellenfeleikkel, körülményeikkel, feladataikkal vagy saját magukkal. Nagyon fontos az egyén saját belső értékelő rendszere. Sokan eltúlozzák a nehézségeket, és lebecsülik saját ké­pességeiket. Ezt pesszimista életszemléletük és negatív önértékelé­sük alakítja így. Ha a feladatot megoldhatatlannak, az akadályt legyőzhetetlennek minősíti valaki, ezzel védtelenné válik. Félreáll, vagy szorongva, bizonytalankodva lát hozzá, és a sikertelenség nem marad el. A megbirkózás érzése a szó szoros értelmében létkérdés az ember számára. Ennek eléréséhez hozzásegíthet az, ha fokozatosan gyako­rolja a nehézségek leküzdését. Még fontosabb, hogy próbáljon bízni önmagában, és elhinni, hogy képes... Képes megtenni még 500 métert, elviselni a fogorvosi beavatkozást, megtanulni húsz idegen szót, megmondani főnökének a véleményét és így tovább. Az állatokkal szemben az embernek sajnálatos módon megvan az a sajátossága, hogy képes előre szorongani a várható vagy csak elképzelt problémák miatt. Szerencsére azonban rendelkezik a győ­zelembe vetett hit és a feladat iránti lelkesedés képességével is. Ez az a többlet, mely a legerősebb, legügyesebb állatnál is bátrabbá, kitartóbbá és végső soron legyőzhetetlenné tehet minket. Dr. Ignácz Piroska Gyermekvilág Szószaporítás Kivételesen nem az üres fecsegésről lesz szó, hanem a szórömi néven is ismert játékról, amit Karinthy Ferenc leírásából ismerhetünk. A játék lényege, hogy egyet­len felírt szó betűit felhasználva, minél több új szót írjanak fel a szószaporítók. Egy betű egy-egy újabb szóban természetesen csak egyszer szerepelhet, ha az alap­szóban sem található meg több­ször. A hosszú és rövid magán­hangzók sem cserélhetők fel, mert ez túlságosan megkönnyí­tené a szóalkotást. Ezen kívül mindent szabad! Betűszók, közismert rövidítések, becenevek, szakszók egyaránt szerepelhetnek a képzettek kö­zött. Mivel mindenki külön pa­pírra jegyzi saját szószülemé­nyeit, könnyű lesz összehasonlí­tani. Az nyer, aki több olyan szót tudott alkotni, ami a játékostár­sak listáján nem szerepel. Kez­detben elégedjetek meg a rövid szavak szaporításával, később, ha már gyakorlottan boncolgat­játok a négy- vagy ötbetűs szava­kat, megpróbálkozhattok hosz­szabbakkal is, de a játékidőt, ami megállapodás kérdése, itt föl kell emelni, mert minél több betű for­dul elő egy szóban, annál többet lehet képezni belőle. Kiváló művelői e játéknak több olyan új szót is tudnak ké­pezni, amiben az eredetinek minden betűje megtalálható, de emellett elfogadják a rövidebb szavakat is. Nézzük például a ve­réb szót. Ebből simán kijön a véreb és a vérbe, de a révbe szó­ban is megtalálható mind az öt betű. Ezután jönnek a rövidebb sza­vak: vér, ver, bére, vére, véré, rév, réve, ér, év. Egy efféle szó- szaporításra nagyon kevés idő elég, ha már van gyakorlatod a játékban, pár másodperc alatt megbirkózhatsz az ötbetűsekkel, de új játszótársak bevonásakor illik legalább három percet adni, hogy végiggondolhassák, és nyugodtan leírhassák. Csáky Ida Akár szobában tartunk nagyobb növényt - pálma, hibiszkusz,filodendron, stb. - tágas fadézsában, akár a terasz, veranda, kert sokszínű virágait ültetjük bele, ha tele van földdel, két embernek is nehéz ide-oda vinni. Áruházban, vasüzletben vagy ezermesterboltban kapható olyan görgős fémkerék, amilyen például a modemfotelok aljára van felszerelve. Érdemes 3-4 darabot venni és a dézsa aljára felcsavarozni. így mar gyerekjáték lesz bárhova eltolni, áthe­lyezni. Bárszék lécekből A beépített konyhabútorok asztallapját a szoká­sosnál magasabbra szerelik, hogy álló helyzetben kényelmesen dolgozhassunk rajta. De ugyanezen a "pulton" tálalhatjuk a reggelit, uzsonnát vagy a későn jövő családtag vacsoráját. A magasan elhe­lyezett asztallaphoz magasabb szék illik. Különbö­ző méretű lécekből és egy habszivacs párnából kényelmes bárszéket készíthetünk. Használaton kívül a székek az asztallap alá tolhatók. De ha például az étkező sarkában egy falra erősített szek­rénykéből és egy 110-120 cm magasságban felsze­relt keskeny pultból hangulatos "bársarkot" rende­zünk be, a magas székek ott is használhatók. Egy szék lábszerkezetéhez 4 db 81x3x3 cm-es fenyőfaléc (1), 2 db 31 x 6 x 2 és 2 db 37 x 6 x 2 cm-es alsó lábösszekötő léc (2,3), valamint 2 db 17 és 2 db 23 cm hosszú 6 x 2 cm keresztmetszetű felső összekötő léc (4,5) szükséges. Az ülőlap (6) 32 x 32 x 2 cm-es falap, melyet három oldalról 2 db 34 x 5 x 2 és 1 db 32 x 5 x 2 cm-es léc keretez. Az alkatrészeket szegekkel erősíthetjük össze, de a szereléshez facsavarokat is használhatunk. Az ülőlapot a szék nagyobb szilárdsága érdekében facsavarokkal és ragasztóval rögzítsük a lábakra, illetve a felső összekötőkre. A támla nélküli székre egy 32 x 32 cm-es, 10-12 cm vastag, textilhuzatba bújtatott habszivacslapot helyezzünk. Ha a pámázatot közvetlenül az ülőlapra ragaszt­juk, majd az alsó felületre tűzött vagy szegeit bú­torszövetdarabbal vonjuk be, az ülőlapot keretező lécekre nem lesz szükség. A megadott méretek alapján daraboljuk le a szék alkatrészeit. Minden egyes darabot csiszoljunk si­mára. A lecsiszolt darabokból először a lábszerke­zetet állítsuk össze. Mivel a szék lábai nem merő­legesek a padlóra, felső és alsó végeiket finom fogú fűrésszel, ráspollyal munkáljuk kissé ferdére, hogy a talajon felfeküdjenek. Szegeljük a láblécekre (azonos magassában) az alsó összekötőket, majd az ülőlap alatti merevítő léceket is. Először a két oldalsó lábkeretet állítsuk össze. A munkaasztalra vagy sík felületre fektetett lábak belső oldalára szegeljük rá a két alsó, illetve felső öszekötőt. Ezután a hosszabb merevítőlécek­kel a két-két lábat kapcsoljuk össze. A lécvégeket szükség esetén vágjuk ferdére, hogy a lábak ferde vonalába pontosan illeszkedjenek. Végül szegeljük az ülőlap peremére a szivacs- párnát közrefogó három lécet. Helyezzük az ülőla­pot a lábszerkezetre, és bejelölés után, előfúrt lyu­kakba hajtott facsavarokkal kapcsoljuk össze a két részt. A puhafa anyagú székeket páccal, lazurral, eset­leg színtelen lakkal vonjuk be. Ha a faanyag ere­zete hibás, esetleg tapaszolni is kell, a bárszéket színesre is festhetjük. A kész. székre helyezzük rá a tesxtilhuzatba bújtatott szivacslapot. S. B. Kötélóvó műanyag cső A kimosott ruhák szárítására jó időben a szárítókötelet kerítésoszlopokra vagy egy-egy fa ágára, törzsére erősít­hetjük fel. Ám gyakran száradáskor szél keletkezik, mozognak a ruhák és természetesen a kötél is. Emiatt a fára/oszlopra kötött kötél a mozgás következ­tében foszladozni kezd, előbb-utóbb el is szakad, mert a fa érdes kérge, az oszlop sarkai rongálják. Megelőzhetjük a szakadást, ha a kötélre - ahol az oszlopra (fára) csavarodik - hajlékony műanyag csövet húzunk. Jó ez a megoldás akkor is, ha például a bevásárlósza­tyor fülére vagy a szánkó kötelére húzunk műanyag csövet. D-H A magas törzsű rózsa szaporítása Évtizedekkel ezelőtt divatos virág volt a magas törzsű rózsa. A magas kifejezés talán nem is helyes, hiszen a törzs néha alig 50 centiméteres. A kertbarátok ma is keresik az ilyen típusú nö­vényeket, sajnos, alig lehet kap­ni. A magas törzsű rózsák neve­léséhez ugyanolyan alanyt hasz­nálunk, mint a bokorrózsákhoz. A törzsneveléshez a legerőtelje­sebb alanyokat ültetik. Már az első évben erőteljes, hosszú haj­tásokat nevelnek, de bokrosod­nak is. Ősszel felszedik a két­éves növényeket, és eltávolítják az elágazódó vesszőket. Csak a legerőteljesebb vesszőt hagyják meg. Természetesen sok olyan rügy marad a növényen, ame­lyek tavasszal kihajtanak. A tő­hajtásokat tőből kell eltávolíta­ni. A vesszők oldalrügyeiből előtörő hajtásokat még egy-két centiméteres állapotban letör­jük, a szemzés magasságáig. E felett hagyjuk, hogy a növények kis koronát neveljenek. Ennek nedvkeringést elősegítő szerepe van. Ha gyenge a törzs, akkor hagyjunk rajta oldalhajtást, kur­títsuk vissza, így a törzs jobban vastagodik. A szemzés augusztusban ered a legjobban. Magasságát úgy válasszuk meg, hogy később a növényt védeni tudjuk a fagytól. A szemzés feltétele, hogy az alanykoronának jó legyen a haj­tásnövekedése, a héja elváljon a fás résztől, és érett szemzőhajtá­sunk legyen. Biztosabb az eredés, ha egy­mással szemben két szemet ra­kunk be. Ha fóliacsíkkal kötö­zünk, akkor két-három hét múl­va a kötőanyagot el kell távolí­tani. Ha olyan anyaggal kötöz­tünk, amelyik elkorhad, akkor erre nincs szükség. Ősszel, a lomb lehullásával az alanykoronát néhány szemre visszavágjuk, a vadhajtásokat eltávolítjuk. Szemzéskor az alanykoronát nem szabad eltá­volítani, mert a rügyek kihajta­nak és könnyen elfagynak, rü­gyeik nem érnek be. A fagyok közeledtével a tör­zseket lefektetik, és a nemes részt talajjal betakarják. Tavasszal kitakarjuk a növé­nyeket. A nemes szem feletti né­hány vadrügy biztosítja a kihaj­tást. Ezután a vadhajtásokat tő­ből eltávolítjuk. A törzsek mellé karót helyezünk és a növényt nyolcas kötéssel kikötjük. A ki­hajtó "nemesre" ügyelni kell, mert a szél könnyen letöri. A tenyészidőszakban a vad­hajtásokat fiatalkorban, tőből tá­volítsuk el. A nemes részt úgy alakítsuk, mint a bokorrözsát. Ne várjuk meg, míg a virág ki­nyílik. Általában a szokásos bokor­rózsa fajtákat szokták magasabb törzsre szemezni. A több virágút és a babarózsákat is lehet azon­ban magas törzsre szemezni. Ér­dekes növényt kapunk, ha kú­szórózsát szemzünk magas törzsre. Ilyenkor a hajtások le- csüngenek. Tartósabbak lesznek a törzses rózsák, ha télre nem fektetve ta­karjuk be őket. A koronát töm­jük ki szalmával vagy szénával, és burkoljuk be papírral. A fólia­takarás nem jó, mert nagy hőin­gadozást okoz. F. B. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom