Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-11 / 132. szám
1990. SZEPTEMBER 11. Néplap A nyírbéltei Árpád-kori római katolikus templom Jiibfleiuni kiállítás Tízéves fennállását jubileumi kiállítással ünnepli a Jászkun Fotóklub, a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Szeptember 7-én dr. Heffelle József, a hazai fotóélet kiemelkedő egyénisége, a klub tiszteletbeli tagja nyitotta meg a kiállítást. A megnyitón közreműködött Szabó Sándor gitárművész. A 10 év alatt itthon és az országhatárokon túl is hímevezet szerzett klub tizennyolc aktív tagjának hatvan képe látható október 8-ig a kiállításon. Barangolás Szabolcsban, Szatmárban és Beregben a Magyar Kodály Társasággal 3. Emlékműsorok Ismerkedés a Bereggel A héten sok érdekességet, a megszokottól eltérőt aligha talált a rádióban a hallgató. Csak rendben, szépen, a szokásos műsorokat, a megfelelő arányban prózát és zenét. Ami mégis változás volt, az nem más, mint az emlékműsorok, a megemlékezések nagyobb aránya. Énről meg nem a rádió, nem a műsorszerkesztés tehet.. így épp most ismételték meg (szerdán, 16.15-kor a Kossuthon) a Körmendy Lászlóval 1975-ben készült portréműsort. A Magyar Rádió nyugdíjas főbemondója 74 éves korában hunyt el - s egy főbemondóról, akinek a hangja egy időben a rádiót jelentette -, így illett búcsúzni, hogy utoljára hallhassuk még szép hangját kiejtését amit szívből kívánhatunk minden mai bemondónak. Tizenöt évvel ezelőtt, már nyugdíjasként járt Körmendy László a szolnoki stúdióban is, meghallgatta az akkori bemondók, riporterek bemutatkozását tanácsokat adott Végtelen jómodorú, kedves öregúrként emlékszem rá. S arról sem a műsorszerkesztők tehetnek, hogy a rádió ugyancsak szerdán (este, a Kossuthon) egy kor jeles -személyiségétől, Abody Bélától is búcsúra kényszerült aki a rögtönzés nagymestere volt, s aki dörmögő mackóként rengeteget megengedett magának mikrofon, kamera előtt. S mindjárt megtoldhatom a vasárnap délelőtti ajándékkal: a Nagy nevettetők sorozatban ezúttal Salamon Béla színművész legpará- désabb rádiós jeleneteit kötötték csokorba. Szombaton este meglepődtem - pedig a rádióújságban bejelenA nyírbátori templomban látható Krucsay-oltár körében, finom süteményeket majszolgatva tekintjük meg a műhelyt, ahol a mester megannyi szép alkotása született, s készül ma is. Azután ellátogatunk a házasság- kötő terembe, melynek berendezéséből mindent ő készített, ami fából való - s ilyesmi akad ott bőven. A gyönyörű teremben, ahová most már szinte az egész vidékről jönnek a házasulandók, minden beregi: az életfa-motívummal hímzett függönyök, a kazettás mennyezet, a jegyespár és a tanúk székei, a hatalmas tablószerű fafaragás. És mindaz, ami fából való, az a Beteg fáiból: dióból, bükkből és tölgyből kifaragva. Schmidt Sándor most Tyúkodon váltja valóra legújabb álmát: egy házasságkötő termet, de ezt majd szatmári és szüágysági motívumok uralják. A mester a jövőre is gondol: tudományát fafaragó táborokban adja tovább a tanulni vágyóknak. Vacsorára a nagydobosi Percnyi-kastélyba vagyunk hivatalosak; az épület most értelmi fogyatékos fiúk otthona. Juha Pál igazgató úr mesél a gyönyörűen terített, égő gyertyákkal díszített asztaloknál helyet foglaló vendégeknek anól a szent hivatásról, melyet munkatársaival együtt ezeknek a nehéz sorsú gyerekeknek talpraállítása érdekében gyakorol. Az ünnepi vacsora után élményekkel szinte csordultig telt szívvel utazunk vissza szállásunkra. A kirándulás harmadik, s egyben utolsó napjára is jutott élmény bőségesen. Délelőtt séta a főiskola botanikus kertjében, melynek során vezetőnk szavaiból ugyanazt a megszállottságot, hivatástudatot és áldozatvállalást hallottuk sugározni, amely úgy látszik, e vidék értelmiségének alapvető jellemvonása. Két nap alatt gyűjtött tapasztalataink birtokában mint újdonsült szakértők megállapíthattuk, hogy a sóstói múzeumfaluban emelt épületek valóban a vidék építészed jellegzetességeit reprezentálják. Egyszer talán majd ide kerül a nagygéci Árpád-kori templom is, melynek megmentésén most nagyon sokan fáradoznak. Délután újból útnak eredünk, hogy a Tarczali Zoltán szervezte kirándulás utolsó akkordjaként betervezett hangverseny színhelyére "hajtassunk”. De még az odafelé vezető út is sok élményt tartogatott számunkra: a bak tál ó- rántházi római katolikus templom mellett épült parókián féltve őrzött kincseket: a XVIII. században készült gyönyörű miseruhákat mutat nekünk a templom fiatal papja, aki hogy, hogy nem, Besenyszögről származott el e messzi vidékre. Nyírbátorban a XV. században épült református templomot mutatja be a Kodály Társaság tagjainak a lánglelkű Kozma János nyugalmazott esperes, aki akár napokig is tudott volna érdekesnél érdekesebb tudnivalókat mesélni a lenyűgöző, hatalmas épületről. A Minoritarend templomában a leghíresebb látnivaló a Krucsay oltár, természetesen ezt is megcsodáltuk. Mivel még volt egy kis időnk, "elszaladtunk” Nyírbéltekre, hogy megnézzük a falu Árpád-korban épített templomát, falán a XV. században készült freskókkal. A feledhetetlen tanulmányút végén a kitűnő akusztikájú vállaji római katolikus templomban meghallgattuk a Nyírbátori Nemzetközi Zenei Tábor zenekarának hangversenyét. Jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy a zenekarban régi ismerősök is játszanak: Keresztfalvi Gizella, a miskolci Zeneművészeti Főiskola tanára, a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola volt növendéke és Fancsali Lelle, a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola fiatal klarinéttanára. S a koncert szólistája ki más is lehetett volna, mint a szolnoki születésű Kovács Dénes hegedű- művész. A felejthetetlen kirándulás emlékeit rendezgetve felmerült bennem az az óhaj, hogy Jász-Nagy- kun-Szolnok megye szépségeit - mert hogy akad itt is látnivaló bőven - megmutassam az ország minden részéből verbuválódott Kodály Társaságnak. Ha eljön az ideje, majd segítőtársakat keresek, akik vezetőinkhez hasonló szeretettel és lelkesedéssel tudják bemutatni szűkebb hazánk: megyénk szépségeit. (Vége) tették: este jelentkezett Miska bácsi negyedórája a Kossuth Rádióban. Szinte korosztályok nevelkedtek együtt ezzel a műsorral, amely rendszerint vasárnap reggel vagy szombaton reggel hangzott el korábban. Most nem véletlenül “költözött” estére. Miska bácsi - a népszerű Padisák Mihály - annyi levelet kap a környező országokból, magyar gyerekektől, hogy jónak találták ene az esti órára áthelyezni a műsort - így talán könnyebben fogható, hallható a határainkon túl is. Persze, össze is szorult az odafigyelő torka Miska bácsi egy levélválaszára. Az az igazság, hogy sok kérő levelet kap, vallotta meg. A határainkon túl élő gyerekek hajlamosak arra, hogy tejjel-mézzel folyó, gazdag országnak tartsák hazánkat így nem meglepő egy romániai kislány kérése: Adidas cipőt, trikót, farmert kér a rádiótól... A Rádió- és Televízióújság Nyugalom, dinamizmus címen egész oldalas interjút közöl Gombár Csabával, a nemrég kinevezett új elnökkel. Ebben többek között az is olvasható, hogy: “Köztudomású, nagyon rövid idő alatt itt olyan dolgok mentek végbe, amelyekre igen kevesen számítottak, kivált e fordulat tempóját illetően... Nehezen megválaszolható a kérdés, hogy vajon képes-e a rádió - és általában a tömegkommunikáció - az egyénekre oly jelentős nyomást gyakorló változások, már-már elkerülhetetlen feszültséget okozó viharok közepette normális, jó közérzetet sugározni”. Hát igen, ez a kérdés! Új tájegység, új "idegenvezető": délutáni utunk a Betegbe vezet, s itt Schmidt Sándor fafaragó népi iparművész kalauzol bennünket, aki éppúgy ismeri és megszállottan szereti ezt a vidéket, ahogyan Száraz Károly Szalmáit Utunk első állomása, Tarpa felé őstölgyeseken, ősbükkösökön és a csodálatosan gazdag flórájáról és faunájáról ismert beregi síkságon át haladunk. A tarpai református templom eredetileg gótikus stílusban épült; a XVIII. században nyerte el mai formáját. Ugyanakkor meg is na- gyobbították, hogy elég hely legyen "az hívek béfogadására". A templom legszebb ékessége a maga nemében egyedülálló kovácsolt vassal díszített erős kapu, a három nemrég restaurált freskó és a parasztbarokk bútorzat Újabb állomás következik: Tá- kos. Hófehér paticsfalú, külsejével hivalkodni egyáltalán nem kívánó, egyszerű harangtomyos temploma talán a látottak közül legjobban megnyerte a szíveket. A templom belsejébe lépve minden látogatót azonnal elbűvölt a XVIII. század közepén készült mennyezet, melynek minden egyes kazettáját más és más motívum díszíti. A Kodály Társaság ezután ahhoz a Schmidt Sándor faragta oszlophoz zarándokolt, mely a "málenkij robot" hatvan tarpai áldozatának állít emléket. Az elhurcoltak közül ötvenketten jöttek haza, s ma már csak tizennégyen élnek. Körutazásunk végéhez közeledve, Vásárosnaményban találjuk magunkat A múzeum megtekintése után Schmidt Sándor vendégszerető házában, családja Szathmáry Judit
