Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-13 / 108. szám

1990. AUGUSZTUS 13. 3 Néplap Százhalombattán a DKV területén épül a Dunamont Polisztirol- gyártó Rész­vénytársaság beruhá­zásában egy új üzem. Az olasz-magyar ve­gyesvállalat azzal a céllal szerveződött, hogy megteremtsék a polisztirolgyártás fel­tételeit Magyarorszá­gon. A terméket eddig csak importból szerez­hettük be. Július 25-én négy, egyenként ötszáz köbméteres alumíni­umtárolót emeltek be az új üzemrész terüle­tén. MTI-fotó: Aszta­los Zoltán Tizenkét évesen repültek Élőben látták a "Vörös Nyilak" bemutatóját Örvendetes módon évről-évre szaporodik a nyári táborok kíná­lata. Nagy könnyítés ez a dolgo­zó szülőknek, még akkor is, ha csak egy-két hétre tudják gyer­meküket szervezett keretek kö­zött elhelyezni. A családok pénztárcájuk és igényeik szerint válogathatnak a programok kö­zül. A szolnoki Honvéd Kollégi­umban nemrég fejeződött be a háromszor egy hetes bentlakásos nyári tábor. A tavalyi sikerét lát­va idén már másodszor szervez­ték meg 80 fiú részvételével. A tábor rendhagyó volt abból a szempontból is, hogy a honvéd­ség az anyagiakat saját költség- vetéséből finanszírozta, a részt­vevők számára ingyenes volt. Nem kis dolog ez manapság. Sá­fár Miklós őrnaggyal, a tábor ve­zetőjével és Szaniszló Attila szá­zadossal, a kollégium vezetőjé­vel beszélgettem.- Mi volt a céljuk az immár második nyári tábor megszerve­zésével? Szaniszló Attila: - Több cé­lunk is volt vele. Szeretnénk a katonai pályát, a repülést már eb­ben a fiatal, 12-14 éves korban megkedveltetni a fiúkkal, előse­gítve azt a törekvésünket, hogy a minden szempontból legalkal­masabbakat lehessen majd kivá­lasztani a pályára jelentkezés­kor. Másik célunk volt a szociá­lis gondoskodás. Arra gondol­tunk, hogy a nehéz anyagi hely­zetben élők, a nagycsaládosok köréből is jelentkezhessenek eb­be a térítésmentes táborba. Har­madik, nem titkolt célunk egy­fajta családi tradíció ápolása volt. Vagyis a fegyveres testüle­teknél szolgálatot teljesítő társa­»s ink gyerekeinek biztosítsunk tá­borozási alkalmat.- Hogyan teltek a táborozok napjai, milyen programokat szerveztek számukra? Sikerült-e ezeknek a fiatal fiúknak a figyel­mét lekötni, hiszen mégiscsak egy katonai jellegű táborban vol­tak? Sáfár Miklós: - Ez úgy igaz, hogy mi az életkori sajátossága­iknak megfelelően szerveztünk programokat. Nagyon sok sport­játékkal, uszodálátogatással, ki­rándulással, esti videózással szí­nesítettük napjaikat. Minden csoportot elvittünk a Kilián Fő­iskola Repülő Múzeumába, min­denki repülhetett - ez volt a leg­nagyobb szenzáció - a szandai repülőtéren, és egy-egy távolab­bi kirándulásra is elmentünk a gyerekekkel. így az egyik cso­port végignézte Ferihegyen a "Vörös Nyilak" az Angol Királyi Légierő vadászrepül ő-bemuta- tóját, a másik pedig hídfőállás építésénél lehetett jelen Szentes­nél. Minden hét végén szalonna­sütés mellett értékeltük a tábor­ban töltött időszakot. A gyere­kek nagyon jól érezték magukat, megkérdezték, lehetne-e még maradni, mert rövid volt az egy­hetes időszak. A tábor vezetői kérdésemre, hogy lesz-e folytatás, nem tudtak választ adni. Egyelőre a Honvéd Kollégium jelenlegi formában történő fennmaradásával kap­csolatban is sok a bizonytalan­ság. Csirke József Eltartás helyett megelőzés Tanácskozás a hajléktalanok megsegítéséről Kétnapos tanácskozás kezdő­dött szombaton a budaörsi haj­léktalanok rehabilitációs ottho­nában a hajléktalanok helyzeté­ről, a megelőzés lehetőségeiről. A Szociális Munkások Egye­sületének szervezésében megtar­tott eseményről Havas iné Váradi Anna, az egyesület vezetőségi tagja az MTI munkatársának el­mondotta: igen sürgető, hogy mihamarabb megoldást találja­nak a társadalmi differenciálódás során lecsúszott emberek gond­jainak megoldására. A növekvő munkanélküliség, az ország gaz­dasági helyzete, és az egyéni tra­gédiák következtében mind töb­ben szorulnak segítségre, szá­muk azonban még hozzávetőleg sem ismeretes. Márcsak azért sem, mert potenciális hajlékta­lannak kell tekinteni a munkás- szállásokon és az albérletben élőket, sőt a privatizáció is előre­vetíti annak árnyékát, hogy bárki földönfutóvá válhat. Ha ilyenkor hiányzik a családi háttér, és az állam sem nyújt segítséget, az egyén képtelen megbirkózni a problémákkal. Ugyanakkor a társadalomban egyre gyakrab­ban találkozni olyan nézetekkel miszerint: aki szegény, magának köszönheti. A Szociális Munkások Egye­sülete úgy véli, a jövőben a meg­előzésnek kell nagyobb hang­súlyt kapnia, mert a lecsúszásban lévők átmeneti támogatása még mindig olcsóbb, mint a már haj­léktalanná vált, teljesen elszegé­nyedett emberek eltartása. En­nek érdekében fontos lenne a re­habilitációs otthonok országos hálózatának kialakítása. Az új, rövidesen létrejövő ön- kormányzatok - mint az a tanács­kozáson elhangzott - például a kezelésükbe kerülő lakások egy részének e célra történő tarta­lékolásával sokat tehetnének a bajba jutottak megsegítéséért. Ugyancsak helyi feladat a mele­gedők, menhelyek, átmeneti szállások kialakítása, a karitatív, tevékenység felkarolása, a segí­teni szándékozó, jobb módúak adakozásának megszervezése. Nagy hézagok a Keskeny János utcában "Állapotromlást a korábbiak­hoz képest nem tapasztaltunk" olvasom az egyik levélben, me­lyet Ferencz Tiboménak, Moha utca 2 szám alatti lakosnak cím­zett a kárt felmérő szakértő. A ház tulajdonosa nem tudja, mit jelenthet a "korábbiakhoz ké­pest" kifejezés, ugyanis a Kes­keny János utcai csatornaépítése előtt senki sem szemlélte meg az épületet. Mitagás, én is jobban hiszek a falra ragasztott papírdarabkák­nak, melyek a rések tágulását jel­zik. Az ágy felett lévőn 1989. november lo-i dátum áll, a szem­közti falon egy hónappal későb­bi, a mellette lévőn a legfrissebb: 1990. augusztus 10. Mint a kon­tinensek, úgy vándorolnak el egymástól a falrészek. Csak na­gyobb a sebességük. Már át lehet látni a falon. Ugyanígy néz ki az épület többi helyisége is. Ezekbe már nem is jutott a ragasztópa­pírból. Azt mondják a lakók, hogy az alapban nem lehet hiba. Az épület egyébként csak hu­szonöt éves. Más variáció nem lévén, Fe- renczék szilárdan hisznek abban, hogy okozati kapcsolat van a kö­zelmúltban befejezett csatorná­zási munkálatok és az épület ál­lagának szemmel látható romlá­sa között. A ház csak akkor kez­dett el repedezni, amikor a vas­lemezeket a földbe döngölték. A magyarázat logikus, az itt élők­nek adott ellenérvek olyan inga­tagok, hogy a lakók közül alig van aki hitelt adna nekik. Huszonegynéhány ház lakói pert indítottak a KÉV-METRÓ, az építkezés kivitelezője ellen. Még egyszer ennyien vannak azok a kárvallottak, akik nem vállalkoztak erre.- Nem lakhatatlan, de kétség­telen, hogy romlott a ház állapo­ta, állítja a Keskeny János út 95 szám alatt lakó házaspár. Kívül, belül vékony hajszálrepedések szövik át ezt az épületet is. A műkő sem bírta a "megrázkódta­tásokat". Egy hete fejezték be a szobák festését. A falra kent anyag nem dacolhatott a statika törvényeivel.- Fölösleges nekünk peresked­ni - mondja a férj. - Nincs rá pénzünk. Nincs most különö­sebb baj, de kérdezem én: ké­sőbb mi lesz, ha a repedések to­vább sűrűsödnek? Igazságügyi szakértők is meg­szemlélték a Keskeny János út környékén lévő ingatlanokat. Lehet, hogy a szakmájukban profik, de az embereknek akkor is szemet szúr, ha a szemlét egy­két óra alatt letudják. Úgy érzik, hogy az igazság kiderítésére több energiát fordíthatnának. Valami miatt mégsem tesznek így. Sok minden megfordul ilyenkor az állampolgár fejé­ben... Az ott élők rengeteget dol­goztak azért, hogy otthon te­remtsenek. Biztosítása szinte mindenkinek van, de a lakóépü­letekre kötött lakossági biztosí­tás nem terjed ki az ilyen jellegű károkra. ­Mészáros Zoltántól, a Közle­kedési és Metró Építő Vállalat szolnoki egységének főmérnö­kétől megtudom, hogy ezt a a beruházást is j mint mindegyiket - biztosították. Olyan technoló­giát alkalmaztak, amely csak az előírt szabványmérték alatti rez­gésekkel járt. Többször végeztek vizsgálatokat. Nem a- vállalat emberei mérték a rezgések inten­zitását.- Az első hozzánk érkező rek­lamációk után, felajánlottuk, hogy megjavítjuk a repedt falré­szeket - jegyzi meg a főmérnök - de nem ingyen, hanem a Hungá­ria Biztosító költségére. Ennyi bejelentést egyébként máshol nem szoktak tenni. A környék utcáiban pedig re­pednek az épületek. A Keskeny János út 38 szám alatt lévő kis ház, egy statikus tervező véleménye szerint élet- veszélyessé vált. Zsoldos Sán­dor, a ház tulajdonosa, levelet kapott a KÉV-METRÓ vezér- igazgatójától, melyben felsorol­ták az épület hibáit. Ezek szerint rossz az alapozása, a cserépfedés nagy súlya miatt deformálódnak az oldalfalak, a szakszerűtlen esővízelvezetés következtében tovább rongálódik a ház. "Az építési munka egy ilyen állapotú házra bizonyára kedvezőtlen ha­tással lehetett, de a ház állagát alapvetőten nem ez befolyásol­ta" szögezik le a levélben. Az építési munkák bizonyára kedvezőtlen hatással voltak a többi ház állagára is. Áll a bírósági per. A szó szo­ros értelmében is. Másodrendű alperesként - jogászi kifejezéssel élve - perbe hívták a KÉV-MET- RÓ-val szerződést kötött Hun­gária Biztosítót is. A biztosító és a biztosítottak csatáznak /?/, s mint oly gyakran lenni szokott, az emberek türelmetlenül vár­nak. Mikor lesz bírósági döntés, látnak e egyáltalán pénzt? Sza­porodnak a falra ragasztott pa­pírcsíkok. Az ügy kuszának tű­nik, mint a falon a repedések. ___________________Szurmay Z. J ásztelki tanácsháza Szeptembertől újra a régi A múlt év januárjától nyerte vissza Jásztelek az önállóságát, és a tanácsi apparátus zsúfolt körül­mények között kezdte meg munká­ját. Időközben ugyanis az elnépte­lenedett tanácsházára költözött a könyvtár, és az ügyintézőknek csak a házasságkötő teremben tud­tak helyet szorítani. A megfelelő munkafeltételek megteremtése érdekében tehát elő­ször a könyveknek kellett új helyet találni, csak azután, ez év árpilisá- ban kezdődhetett meg a gamesz kivitelezésében az átalakítás, fel­újítás. A munkák a nyár végére fejeződnek be, három új irodát és egy irattárat alakítanak ki a jásztel­ki tanács épületében. Erdélyi vendégek a Fortunánál A jászfényszarui Fortuna együttes a múlt hónapi kárpátal­jai vendégszereplés után most Er­délyből vár vendégeket. Arad megyéből a köröskisjenői népi együttes táncosai érkeznek Fény­szaruba augusztus 18-án. A kap­csolatot az aradi Periszkóp Szín­pad közvetítésével vették fel, amelynek tagjai áprilisban jártak náluk, a falusi színjátszás egyik országos központjában. Húszéves kooperációs kapcsolat van a Kunszentmártoni Ruhaipari Szö­vetkezet és a nyugatnémet Brühl cég között. Ebben az évben mintegy 180 ezer férfinadrágot varrnak a kunszenti üzemben. Felvételünkön az automata tisztázógép látható, amely elszegi a nadrágok szárát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom