Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-13 / 108. szám
1990. AUGUSZTUS 13. 3 Néplap Százhalombattán a DKV területén épül a Dunamont Polisztirol- gyártó Részvénytársaság beruházásában egy új üzem. Az olasz-magyar vegyesvállalat azzal a céllal szerveződött, hogy megteremtsék a polisztirolgyártás feltételeit Magyarországon. A terméket eddig csak importból szerezhettük be. Július 25-én négy, egyenként ötszáz köbméteres alumíniumtárolót emeltek be az új üzemrész területén. MTI-fotó: Asztalos Zoltán Tizenkét évesen repültek Élőben látták a "Vörös Nyilak" bemutatóját Örvendetes módon évről-évre szaporodik a nyári táborok kínálata. Nagy könnyítés ez a dolgozó szülőknek, még akkor is, ha csak egy-két hétre tudják gyermeküket szervezett keretek között elhelyezni. A családok pénztárcájuk és igényeik szerint válogathatnak a programok közül. A szolnoki Honvéd Kollégiumban nemrég fejeződött be a háromszor egy hetes bentlakásos nyári tábor. A tavalyi sikerét látva idén már másodszor szervezték meg 80 fiú részvételével. A tábor rendhagyó volt abból a szempontból is, hogy a honvédség az anyagiakat saját költség- vetéséből finanszírozta, a résztvevők számára ingyenes volt. Nem kis dolog ez manapság. Sáfár Miklós őrnaggyal, a tábor vezetőjével és Szaniszló Attila századossal, a kollégium vezetőjével beszélgettem.- Mi volt a céljuk az immár második nyári tábor megszervezésével? Szaniszló Attila: - Több célunk is volt vele. Szeretnénk a katonai pályát, a repülést már ebben a fiatal, 12-14 éves korban megkedveltetni a fiúkkal, elősegítve azt a törekvésünket, hogy a minden szempontból legalkalmasabbakat lehessen majd kiválasztani a pályára jelentkezéskor. Másik célunk volt a szociális gondoskodás. Arra gondoltunk, hogy a nehéz anyagi helyzetben élők, a nagycsaládosok köréből is jelentkezhessenek ebbe a térítésmentes táborba. Harmadik, nem titkolt célunk egyfajta családi tradíció ápolása volt. Vagyis a fegyveres testületeknél szolgálatot teljesítő társa»s ink gyerekeinek biztosítsunk táborozási alkalmat.- Hogyan teltek a táborozok napjai, milyen programokat szerveztek számukra? Sikerült-e ezeknek a fiatal fiúknak a figyelmét lekötni, hiszen mégiscsak egy katonai jellegű táborban voltak? Sáfár Miklós: - Ez úgy igaz, hogy mi az életkori sajátosságaiknak megfelelően szerveztünk programokat. Nagyon sok sportjátékkal, uszodálátogatással, kirándulással, esti videózással színesítettük napjaikat. Minden csoportot elvittünk a Kilián Főiskola Repülő Múzeumába, mindenki repülhetett - ez volt a legnagyobb szenzáció - a szandai repülőtéren, és egy-egy távolabbi kirándulásra is elmentünk a gyerekekkel. így az egyik csoport végignézte Ferihegyen a "Vörös Nyilak" az Angol Királyi Légierő vadászrepül ő-bemuta- tóját, a másik pedig hídfőállás építésénél lehetett jelen Szentesnél. Minden hét végén szalonnasütés mellett értékeltük a táborban töltött időszakot. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, megkérdezték, lehetne-e még maradni, mert rövid volt az egyhetes időszak. A tábor vezetői kérdésemre, hogy lesz-e folytatás, nem tudtak választ adni. Egyelőre a Honvéd Kollégium jelenlegi formában történő fennmaradásával kapcsolatban is sok a bizonytalanság. Csirke József Eltartás helyett megelőzés Tanácskozás a hajléktalanok megsegítéséről Kétnapos tanácskozás kezdődött szombaton a budaörsi hajléktalanok rehabilitációs otthonában a hajléktalanok helyzetéről, a megelőzés lehetőségeiről. A Szociális Munkások Egyesületének szervezésében megtartott eseményről Havas iné Váradi Anna, az egyesület vezetőségi tagja az MTI munkatársának elmondotta: igen sürgető, hogy mihamarabb megoldást találjanak a társadalmi differenciálódás során lecsúszott emberek gondjainak megoldására. A növekvő munkanélküliség, az ország gazdasági helyzete, és az egyéni tragédiák következtében mind többen szorulnak segítségre, számuk azonban még hozzávetőleg sem ismeretes. Márcsak azért sem, mert potenciális hajléktalannak kell tekinteni a munkás- szállásokon és az albérletben élőket, sőt a privatizáció is előrevetíti annak árnyékát, hogy bárki földönfutóvá válhat. Ha ilyenkor hiányzik a családi háttér, és az állam sem nyújt segítséget, az egyén képtelen megbirkózni a problémákkal. Ugyanakkor a társadalomban egyre gyakrabban találkozni olyan nézetekkel miszerint: aki szegény, magának köszönheti. A Szociális Munkások Egyesülete úgy véli, a jövőben a megelőzésnek kell nagyobb hangsúlyt kapnia, mert a lecsúszásban lévők átmeneti támogatása még mindig olcsóbb, mint a már hajléktalanná vált, teljesen elszegényedett emberek eltartása. Ennek érdekében fontos lenne a rehabilitációs otthonok országos hálózatának kialakítása. Az új, rövidesen létrejövő ön- kormányzatok - mint az a tanácskozáson elhangzott - például a kezelésükbe kerülő lakások egy részének e célra történő tartalékolásával sokat tehetnének a bajba jutottak megsegítéséért. Ugyancsak helyi feladat a melegedők, menhelyek, átmeneti szállások kialakítása, a karitatív, tevékenység felkarolása, a segíteni szándékozó, jobb módúak adakozásának megszervezése. Nagy hézagok a Keskeny János utcában "Állapotromlást a korábbiakhoz képest nem tapasztaltunk" olvasom az egyik levélben, melyet Ferencz Tiboménak, Moha utca 2 szám alatti lakosnak címzett a kárt felmérő szakértő. A ház tulajdonosa nem tudja, mit jelenthet a "korábbiakhoz képest" kifejezés, ugyanis a Keskeny János utcai csatornaépítése előtt senki sem szemlélte meg az épületet. Mitagás, én is jobban hiszek a falra ragasztott papírdarabkáknak, melyek a rések tágulását jelzik. Az ágy felett lévőn 1989. november lo-i dátum áll, a szemközti falon egy hónappal későbbi, a mellette lévőn a legfrissebb: 1990. augusztus 10. Mint a kontinensek, úgy vándorolnak el egymástól a falrészek. Csak nagyobb a sebességük. Már át lehet látni a falon. Ugyanígy néz ki az épület többi helyisége is. Ezekbe már nem is jutott a ragasztópapírból. Azt mondják a lakók, hogy az alapban nem lehet hiba. Az épület egyébként csak huszonöt éves. Más variáció nem lévén, Fe- renczék szilárdan hisznek abban, hogy okozati kapcsolat van a közelmúltban befejezett csatornázási munkálatok és az épület állagának szemmel látható romlása között. A ház csak akkor kezdett el repedezni, amikor a vaslemezeket a földbe döngölték. A magyarázat logikus, az itt élőknek adott ellenérvek olyan ingatagok, hogy a lakók közül alig van aki hitelt adna nekik. Huszonegynéhány ház lakói pert indítottak a KÉV-METRÓ, az építkezés kivitelezője ellen. Még egyszer ennyien vannak azok a kárvallottak, akik nem vállalkoztak erre.- Nem lakhatatlan, de kétségtelen, hogy romlott a ház állapota, állítja a Keskeny János út 95 szám alatt lakó házaspár. Kívül, belül vékony hajszálrepedések szövik át ezt az épületet is. A műkő sem bírta a "megrázkódtatásokat". Egy hete fejezték be a szobák festését. A falra kent anyag nem dacolhatott a statika törvényeivel.- Fölösleges nekünk pereskedni - mondja a férj. - Nincs rá pénzünk. Nincs most különösebb baj, de kérdezem én: később mi lesz, ha a repedések tovább sűrűsödnek? Igazságügyi szakértők is megszemlélték a Keskeny János út környékén lévő ingatlanokat. Lehet, hogy a szakmájukban profik, de az embereknek akkor is szemet szúr, ha a szemlét egykét óra alatt letudják. Úgy érzik, hogy az igazság kiderítésére több energiát fordíthatnának. Valami miatt mégsem tesznek így. Sok minden megfordul ilyenkor az állampolgár fejében... Az ott élők rengeteget dolgoztak azért, hogy otthon teremtsenek. Biztosítása szinte mindenkinek van, de a lakóépületekre kötött lakossági biztosítás nem terjed ki az ilyen jellegű károkra. Mészáros Zoltántól, a Közlekedési és Metró Építő Vállalat szolnoki egységének főmérnökétől megtudom, hogy ezt a a beruházást is j mint mindegyiket - biztosították. Olyan technológiát alkalmaztak, amely csak az előírt szabványmérték alatti rezgésekkel járt. Többször végeztek vizsgálatokat. Nem a- vállalat emberei mérték a rezgések intenzitását.- Az első hozzánk érkező reklamációk után, felajánlottuk, hogy megjavítjuk a repedt falrészeket - jegyzi meg a főmérnök - de nem ingyen, hanem a Hungária Biztosító költségére. Ennyi bejelentést egyébként máshol nem szoktak tenni. A környék utcáiban pedig repednek az épületek. A Keskeny János út 38 szám alatt lévő kis ház, egy statikus tervező véleménye szerint élet- veszélyessé vált. Zsoldos Sándor, a ház tulajdonosa, levelet kapott a KÉV-METRÓ vezér- igazgatójától, melyben felsorolták az épület hibáit. Ezek szerint rossz az alapozása, a cserépfedés nagy súlya miatt deformálódnak az oldalfalak, a szakszerűtlen esővízelvezetés következtében tovább rongálódik a ház. "Az építési munka egy ilyen állapotú házra bizonyára kedvezőtlen hatással lehetett, de a ház állagát alapvetőten nem ez befolyásolta" szögezik le a levélben. Az építési munkák bizonyára kedvezőtlen hatással voltak a többi ház állagára is. Áll a bírósági per. A szó szoros értelmében is. Másodrendű alperesként - jogászi kifejezéssel élve - perbe hívták a KÉV-MET- RÓ-val szerződést kötött Hungária Biztosítót is. A biztosító és a biztosítottak csatáznak /?/, s mint oly gyakran lenni szokott, az emberek türelmetlenül várnak. Mikor lesz bírósági döntés, látnak e egyáltalán pénzt? Szaporodnak a falra ragasztott papírcsíkok. Az ügy kuszának tűnik, mint a falon a repedések. ___________________Szurmay Z. J ásztelki tanácsháza Szeptembertől újra a régi A múlt év januárjától nyerte vissza Jásztelek az önállóságát, és a tanácsi apparátus zsúfolt körülmények között kezdte meg munkáját. Időközben ugyanis az elnéptelenedett tanácsházára költözött a könyvtár, és az ügyintézőknek csak a házasságkötő teremben tudtak helyet szorítani. A megfelelő munkafeltételek megteremtése érdekében tehát először a könyveknek kellett új helyet találni, csak azután, ez év árpilisá- ban kezdődhetett meg a gamesz kivitelezésében az átalakítás, felújítás. A munkák a nyár végére fejeződnek be, három új irodát és egy irattárat alakítanak ki a jásztelki tanács épületében. Erdélyi vendégek a Fortunánál A jászfényszarui Fortuna együttes a múlt hónapi kárpátaljai vendégszereplés után most Erdélyből vár vendégeket. Arad megyéből a köröskisjenői népi együttes táncosai érkeznek Fényszaruba augusztus 18-án. A kapcsolatot az aradi Periszkóp Színpad közvetítésével vették fel, amelynek tagjai áprilisban jártak náluk, a falusi színjátszás egyik országos központjában. Húszéves kooperációs kapcsolat van a Kunszentmártoni Ruhaipari Szövetkezet és a nyugatnémet Brühl cég között. Ebben az évben mintegy 180 ezer férfinadrágot varrnak a kunszenti üzemben. Felvételünkön az automata tisztázógép látható, amely elszegi a nadrágok szárát.