Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-10 / 106. szám
1990. AUGUSZTUS 10. Néplap 3 ManditsiőliMffl. a Ferenc/v úton negy- vrMNty. 7f*80 négyzetméteres lakásból «W» épcl tsort adott át a napokban az AÉV. A gázkonvektorok kiveze- M tőnyílásai fölé égéstermék-tere- . ifl lóként virágtartókat he- JK: ifi iyeztek el. így eleget tettek ‘ a MÉM februári rendeletében Beszélgetés Kiss Gyula tárca nélküli miniszterrel a Kárpótlási Hivatal megalakulásáról A közelmúltban kormányzati döntés született a törvénysértések okozta egyéni sérelmek, a politikai okokra visszavezethető következmények orvoslásáról. Az előző kormány működésének utolsó szakaszában megtett tétova kezdőlépéseket felgyorsíthatja a Kárpótlási Hivatal létrehozása. A szeptember 1-jétől működő hivatal céljáról, feladatairól, munkamódszereiről Kiss Gyula tárca nélküli miniszterrel, a politikai rehabilitációt felügyelő kormányzati vezetővel beszélgettünk.- Mindenekelőtt arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy milyen politikai igény hívta létre a Kárpótlási Hivatalt?- Egyáltalán a rehabilitációnak, a kárpótlásnak' a politikai indoka: ahhoz, hogy Magyarországon véghezvihető legyen az a politikai rendszerváltás, amit az Antall-kormány fölvállalt, előfeltétel a múlt politikai sérelmeinek orvoslása. Alapvető igazságértékek húzódnak még mindig feszültségként a mélyben kezeletlenül. S ilyen politikai múltra nem lehet ráépíteni egy gyökeres rendszerváltást, ami pedig célunkat képezi. Ahhoz ezt a politikai múltat kezelni kell. Ebben a koncepcióban jelenik meg, ebbe a törekvésbe ágyazódik a politikai rehabilitáció. Ami a jelen esetben nem jelent mást, mint a politikai meggyőződésük miatt sérelmet szenvedettek anyagi kárpótlását. Mégpedig ez a kor jogilag is pontosan behatárolható. Azok sérelmeinek rehabilitálásáról van szó, akiket személyi szabadságukban jogtalanul korlátoztak, s emiatt anyagi hátrányt szenvedtek. Rendszerváltás és igazságtétel- Ennek szervezettebb formában történő kezelésére hivatott a Kárpótlási Hivatal?- Igen. A Kárpótlási Hivatalt a kormány hozta létre. Maga a név jogilag nem túl szakszerű, mert nem fedi pontosan azt a tevékenységet, amit felvállalt. Tulajdonképpen kártérítési vagy kártalanítási hivatalnak kellene nevezni, mégis a kárpótlás elnevezés mellett döntöttünk. Jelezvén azt, hogy itt nem valamiféle teljes kártalanításról van szó, inkább gesztus értékű, anyagi jellegű rehabilitációról.- Mi a rehabilitációs döntés alapelve?- A személyes szabadságot sértő fogva tartás időtartama alatt kieső jövedelmet hivatott pótolni az egyszeri kárpótlási összeg. De ezen kívül más formában is megjelenik, például társadalmi biztosítási juttatás kiegészítéseként gondolok itt arra a bizonyos ötszáz forintra, ami az eltöltött idő arányában nő 250, illetve 200 forinttal, meghatározott időhatáron túl. Ebbe az intézményrendszerbe illeszkedik a fogva tartás idejének szolgálati időként történő elismerése is. Ezeknek az intézkedéseknek egy része már az előző kormány nevéhez fűződik, azonban ebben a tevékenységében egyfajta állandó lépéskényszer volt a jellemző. Mindig csak egy részterületet szabályozott. Mi most úgy gondoljuk, hogy politikamentesen, egységes elvek alapján az egész kérdéskört kezelni kell.- A Kárpótlási Hivatal milyen módszer szerint végzi a munkát, hivatalból vagy döntően egyéni kérelmek alapján jár el?- Azt a kérdést, hogy milyen sérelmek után kik kaphatnak kárpótlást, a megalkotandó kárpótlási törvényben kell rendezni. Ehhez képest működik a Kárpótlási Hivatal, mint új, országos hatáskörű államigazgatási szerv; szervezetileg a tárca nélküli miniszter, jelen esetben az én felügyeletem alatt. Ötven fős apparátussal működő szervezetről van szó, amelynek élén az elnök áll. A hivatal a Belügyminisztérium épületében van, a minisztérium technikáját használja a munka végzéséhez. Munkáját a sérelmet szenvedettek kérelmei alapján végzi, ezeket a kérelmeket bírálja el a Kárpótlási Hivatal. Tehát konkrét kérelemre indul meg az eljárás és megy végig azon a procedúrán, amelynek eredményeként megállapítható a kárpótlás összege.- Államigazgatási szervről lévén szó, kapnak-e valamiféle betekintést, netán beleszólási jogot a politikai rehabilitáció ügyét felkaroló különböző társadalmi szervek?- Ez valóban lényeges kérdés. A hivatal mellett, szándékaink szerint, föl kívánunk állítani egy társadalmi bizottságot. Ez a társadalmi bizottság a sérelmet szenvedetteket tömörítő szervezetek által delegált tagokból állna. Jelenleg konzultálnak, hogy milyen elvek alapján álljon föl ez a bizottság, hogy miként tudnánk bekapcsolni magukat a sérelmet szenvedetteket is.- Ez a párbeszéd, feltételezem, ma sem mentes a szenvedélyektől. Hiszen a kárpótlásra szánható költségvetési keret mindenképpen szűk ahhoz, hogy a sérelmet szenvedők teljes kártalanítást kapjanak.- A rehabilitáció korlátozza, hogy mit bír el jelenleg az állam- háztartás. Ez nyilván az összegeket is meghatározza, de ami természetesen a kérelmek számától is függ.- A Kárpótlási Hivatal majdani gyakorlatában mennyit ér egy elvesztett év? Habár tudjuk, hogy ezt forintban aligha lehet kifejezni. Igazodik-e a kárpótlás az egyéni kereseti lehetőségekhez, vagy pedig egy társadalmi átlagot vesznek alapul?- Igyekszünk objektív módon meghatározni ezt, ellenkező esetben teljesen kezelhetetlenné válna a probléma. Jelen pillanatban komolytalan lenne konkrét ösz- szeget mondani. Az azonban biztos: amikor dönteni kell, alapvetően a kiesett jövedelmet igyekszünk kárpótlás címén nyújtani mindazoknak, akik meghatározott időtartamra elestek a jövedelemszerzéstől. Bizonyítékok kellenek- Kell-e dokumentálni, hogyan kell bizonyítani a kérelmezőnek dz elszenvedett sérelmet? Be kell- e szerezni például az ítéletmásolatot?- A jogsérelmet bizonyítani kell. A bizonyítást a kérelmezőnek csatolnia kell a kérelméhez. Ebben az esetben nem lesz különösebb gondja a hivatalnak. Ellenkező esetben a magyar jogrendben ismert szabad bizonyítási rendszer szabályai szerint járnak el. Tehát az okiraton kívül bármely más módon is bizonyítható a kérelmező sérelme, jogosultsága. Azt hiszem, természetes dolog, hogy a döntéshez, a határozathoz bizonyítékra mindenképpen szükség van.- Kell-e várni a kérelem benyújtásával a hivatal formális megalakulásáig, szeptember 1- ig? S mit tanácsol a miniszter a vidék lakosságának? Kaphatnak-e ügyükben lakóhelyükhöz közel is tanácsot?- Ne várjanak! Már azért sem mondhatnám ezt, mert jelen pillanatban is több mint 170 ezer kérelmet tartunk nyílván a Belügyminisztérium Igazgatási Osztályának Rehabilitációs Alosztályán.. Jelen pillanatban is érkeznek ilyen kérelmek, melyeket már iktatnak, rendszereznek, tehát előkészítenek a későbbi elbírálásra. Ami a vidéki lakosságot illeti, számunkra is fontos, hogy a hivatalról tudjanak az országban. Jelen pillanatban azonban nem áll a szervezettségnek azon a szintjén, hogy vidéken is fogadhatná a kérelmezőket. Csak most történik meg a hivatal vezetőjének a kinevezése, s ezt követően épül ki szervezeti értelemben is a hivatal. Azt azonban indokoltnak tartom, hogy a Kárpótlási Hivatallal összefüggő információkhoz a politikai meggyőződésük miatt sérelmet szenvedett állampolgárok mind a fővárosban, mind vidéken hozzájussanak. Bodnár Lajos Vöröskeresztes bolt Jászberényben Jászberényben a Déryné út 1. sz. alatti ingatlant három évre díjmentes használatba adta át a Jászberényi Építőipari Szövetkezet a Vöröskereszt helyi szervezetének. Klubot (nyugdíjasok, mozgássérültek és csökkentlátók részére) és egy üzletet alakítottak ki'az épületben. Az üzletben ajándéktárgyakat, a jászsági festők zsűrizett festményeit, hanglemezeket és kegytárgyakat is árulnak. Az országban ez az első olyan üzlet, melyet a Vöröskereszt üzemeltet. A bevétel 10 százaléka a szervezet tulajdonában marad. Ezt a pénzt arra fordítják, hogy átalakítsák, berendezzék azt az épületet - a Kossuth Lajos és Faiskola út sarkán -, melyet már korábban megvásároltak az Egészségügyi Minisztérium pályázatán nyert összegből, s ahol hetes napközit szeretnének kialakítani idősek részére. Fotó: Korényi A MINISZTER HIPOTÉZISEIRŐL ügy rossz, ahogy van? A Figyelő című hetilap augusztus 2-i számában Égtájak című cikkében tért ki Kádár Bélának, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma vezetőjének sajtótájékoztatójára. Már a sajtótájékoztatón is megkérdezték, hogy az örvendetesen növekvő konvertibilis gépipari exportunk milyen tényezőkre vezethetők vissza. A miniszter - minthogy nem volt olyan helyzetben - nem tudott egyértelmű választ adni. Feleletében viszont azt sugalmazta, hogy ezek csak az újonnan alakult szervezetek lehetnek. Minthogy mostanában nem túl sűrűn jöttek létre állami vállalatok, így csak azt gondolhatjuk, hogy ezek kisebb magán- vállalkozások. Azért kisebbek, mert mint köztudott, tőkéből valóban kevés van itthon, nem futja nagyvállalat létesítésére. A hazai nagyvállalatok pedig - mint azt a cikk is próbálja az olvasóba szuggerálni - nem képesek csak átállni egyik piacról a másikra, meg különben is téli álmukat aludták az elmúlt időszakokban. Divat a sötét szemüveg Lehet, hogy mindez így van, bár az én ismereteim nem egyértelműen a fentieket bizonyítják. Erről azonban később. Gondom sokkal inkább az, hogy ma igen nagy divat mindent, ami a régi szerkezetekben megtestesül, jóval feketébbre festeni a valójánál. így volt, van ez a téeszekkel, állami gazdaságokkal kapcsolatban is, amelyek egy része hiába produkált világszínvonalat, sokak szerint úgy rosszak, ahogy vannak. S most itt vannak a nagyvállalatok az "ánti-világ"- ból, amelyek a cikk szerint szintén úgy rosszak ahogy vannak. Holott nyilván a miniszter is tudja, vannak ilyenek is meg olyanok is. Persze azt elismeri, hogy voltak és vannak jól működő cégek, de ez nem igazán érdeke a mostani kormánynak, hiszen csak így lehet fellépni a vállalatvezetőkkel szemben a gyorsabb privatizációért, a kisvállalkozások támogatásáért a nagyokkal szemben, stb. Meg azután bűnbakok is kellenek, mert a soron lévő nehézségeket valahogy el kell tudni fogadtatni. Senki sem vitatja persze, hogy át kell alakítani a gazdaságot. Itt azokkal értek egyet, akik a tulajdon megváltoztatásával kezdenék, mert enélkül piacgazdaság nincs, hatékonyság sincs, export sincs, szóval semmi sincs. Ezt pedig nem akarhatjuk. Azt sem vitatom, hogy a nagyvállalatok egy részének ez nincs ínyére, minthogy ez vezetőik, más esetben a munkások érdekeivel ellentétes. Ilyenkor természetes a keményebb fellépés. Általában fogalmazni, úgy csúsztatni a gondolatot, hogy annak valóságtartalmát máshol kelljen keresni, nem túl célravezető a gazdaságban. Ezt a miniszter jobban tudja, mint én. Hipotézisekkel nem szabad operálni A tényleges valóság elemzésére természetesen mi sem vállalkozhatunk. Megyei adatok túl sokat nem bizonyítanak, mégis néhányat emlékeztetőül hadd soroljunk fel. Ezek legalább nem hipotézisek. Az adatok tanúsága szerint ez év januárjában a megyei vállalatok nem rubel elszámolású rendelésállománya az előző évhez képest több mint 34 százalékkal nőttek, beleértve a gépipart, a nehézipart is. Új szervezetekről itt igazán még nem beszélhetünk, főleg nem exportképes szervezetekről. A vállalatok, a Gazdaságkutató Intézet, a KSH elemzései alapján, amelyek a Jász-Nagykun-Szolnok című lap ez évi április 25-i számában jelentek meg, állíthatjuk, hogy éppen a rubel elszámolású gépipari termékek egy része talált piacot nyugaton. Saját írásaim alapján is szép számú példát lehet felhozni ennek bizonyítására, így például a Jászberényi Aprítógépgyár a szocialista export fokozatos visszaesését a tőkés export növelésével pótolta. A korábban ide alig exportáló cég termékeinek 60 százaléka kerül erre a piacra. Ezek 90 százaléka építő-, útépítő-, rakodógép és azok részegységei. Említhetjük a kun- madarasi Vas- és Elektromosipari Szövetkezetét is, amely szintén nem ennek az időszaknak szülötte. Ők hegesztőgépekkel, trafókkal jeleskednek a nyugati piacon. A Mezőgép Szolnoki Gyára konvertibilis exportja a termelés 45 százalékát teszi ki, s az idén is növekedett. A Hűtőgépgyár új nyugati exportterméke szintén a szocialista relációból "átmentve", az áruházi berendezések, amelyekből 1988- ban még gyakorlatilag semmit sem exportáltak nyugatra. Könnyűipari nagyvállalatokat most nem említek, holott azok jó része is sikeresen konvertálja "szocialista" exportját konvertibilissé. Igaz van ellenkező példa is, miként azt a BHG esete is bizonyítja. De éppen a miniszternek kell tudnia, hogy voltak olyan nagyvállalataink, amelyek nem jószántukból, maguk akaratából voltak befizetők a költség- vetésbe a keleti export "sikerességéből" fakadóan. A volt pártvezetés, kormányok bűneit ezek nyakába varrni épp oly megengedhetetlen leegyszerűsítés, miként a nagyvállalatok sommás lekezelése. Füle István Politikai sérelmek — anyagi kárpótlás Mennyit érnek az elvesztett évek? Egyéni keretem alapion
