Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-08 / 104. szám

1990. AUGUSZTUS 8. 5 P A tévé képernyője előtt Újabban divat - egy kicsit nyugati mintára is - kutatni a közvéleményt, hogy szerinte ki is a legnépszerűbb ember széles e hazában. Főleg a politikusok népszerűségének listáját olvas­hatjuk gyakorta, napilapokban. Ami természetes, hisz ők vannak a közszereplés, közérdeklődés előterében. Legutóbb például ar­ról kaphattunk hírt egy közel­múltban készült felmérés alap­ján, hogy a fideszes Fodor Gábor mondhatja magáénak a legtöbb magyar állampolgár rokonszen- vét. Ennyit bevezetésképpen. Államfő közelképben Én azonban megkockáztatom, ha valaki most frissiben kutatná meg a közvéleményt, alighanem egy idősebb ember kerülne a lis­ta élére. Aki épp a napokban lett az ország első embere, ideigle­nes államfőből állandó elnöke a Magyar Köztársaságnak. Göncz Árpádról van szó, akivel több­ször is találkozhattunk az elmúlt héten a képernyőn; egyrészt megválasztásának, beiktatásá­nak hivatalos és ünnepélyes ese­ményein, másrészt egy hosszabb beszélgetésen, amelyet szombat este sugárzott a televízió. Nem kívánom a tartalmas dialógus gondolatait részletezni, Érdi Sándor tette fel az izgalmasnál izgalmasabb kérdéseket, ame­lyek szinte felölelték a napi poli­tika legérdesebb problémáit is - csak azt a benyomást szeretném szavakba önteni, amelyet az ál­lamelnök gyakorolt rám: a kép­ernyőről. Mindenekelőtt hang­súlyozni kívánom: Göncz Árpá­dot hallgatni jó - mert végtelenül megnyugtató. Egyéniségéből árad az eltökélt jóság, de egyben a megküzdött élet magabiztossá­ga is. Jó hallgatni, mert szépen szól, magyarul beszél velünk, hozzánk. Iróember, a szavak em­bere - mondhatnánk, de épp az a különös és megnyerő benne, hogy sohasem érezhetjük írói tu­dásának csillogtatását, mindig az ember természetes megszóla­lásának hullámhosszán van együtt velünk. Tartásában sem­mi keresettség. Van, aki úgy érezheti, mintha idősebb bátyja szólna hozzá, ha ő beszél; van, aki apját hallhatja ki szavaiból; van, aki talán - ez kortól függ - a jóságos nagyapát fedezheti fel benne. Az is ő. Jó érzés őt látni is, tekinteté­ben szokatlan élénkség, arcán mondhatni az alföldi paraszt- emberek karakteres vonásai, pe­dig ősei, szülei révén többféle tájhoz, Erdélyhez, a Felvidék­hez, sőt a Délvidékhez is kapcso­lódik, csak épp az Alföld nem szerepel a családi térképen. Aki őt nézi és látja: a példás egysze­rűség képét ismerheti fel benne. Csodálatosan oldódik fel benne az élet bölcsessége a tanult em­ber világkulturáltságával. S hogy tud ő államférfi módjára is fellépni, ha kívánatos, azt abban a határozott "kiállásban" ismer­hettük meg, amellyel a tisztele­tére felsorakozott díszszázadot köszöntötte. Majd milyen hatá­rozott díszlépésben haladt el a katonák sorfala előtt, szinte fel-, illetve kimagasodva környezeté­ből. Jól választott a parlament, amikor őt választotta; olyan em­bert emelt az államfői székbe, aki érezhetően a humánum nevé­ben gyakorolja majd magas köz­jogi tisztségét. Ezt a képernyőn látottak is megerősítették. Pedig a képernyőt nem lehet becsapni, se félrevezetni; aki a kamerák elé kerül, hogyha hamis, bármiben is, menten lelepleződik. Az őszinteség viszont beragyogja a képernyőt. A Göncz Árpáddal való találkozásban ennek a "ra­gyogásnak" lehettünk tanúi szombat este. Vígjáték a protekcióról Nem hiszem, hogy bármi cél­zat lett volna benne, már csak azért sem, mert az említett be­szélgetés soron kívül került a programra, de mindenesetre ér­dekes volt az államférfiúi erköl­csi tisztaság képe után egy egé­szen ellentétes, másféle képet látni arról, hogy miként lehet ját­szadozni pozíciókkal a hatalom birtokában. A kép a múltból va­ló, még a háború előtti úri világ­ból. S aki drámában rajzolta meg, az a manapság kevésbé is­mert (hajdan pedig milyen köz­ismert volt!) Herczeg Ferenc, aki hálás lehet Hajdúffy Miklósnak, hogy dacolva az előítéletekkel, képernyőre vitte ezt a ma is idő­szerűnek tűnő tárgyú vígjátékot. Sajnos,1 a kéz kezet mos gyakor­lata igen régóta aktuális és bizo­nyára áz marad még valószínű­leg, bár ha mértéke változhat is, kedvezően. Már a latinok is köz­mondásba fogalmazták a vissza­élésnek ezt a fajtáját, manus ma- num lavat, azaz kéz kezet mos; te segítesz nekem, én segítek ne­ked, hogy valami előnyhöz juss: érdemtelenül, csupán az össze­köttetések árán. Hogy persze adódnak e közben mulatságos esetek is, az természetes. Herczeg Ferenc színpadi mű­vében is mulatságok, félreérté­sekből származó mulatságok so­rozata fűszerezi a kritikát. Félre­értések egy állás, a csillagvizsgá­lói biztos pozíciójának megszer­zése, elnyerése körül. Hajdúffy ezúttal is ügyes kézzel nyúlt hoz­zá a kissé szokványos, a polgári vígjátékok módjára "működő" komédiához, pergő ritmusú megvalósításban, jól megrajzolt figurákkal hozza képernyőre, okosan tömörítve a Herczeg-mű- vet. Kitűnő színészi teljesítmé­nyek! Például Gera Zoltán szóra­kozott papája vagy Rátonyi Ró­bert különc Lőrince. Nem vélet­len, hogy ez utóbbi teljesítmé­nyét a veszprémi tévétalálkozón is díjazták. Tanulságos, figyelmeztető já­tékot láthattunk, annak ellenére is, hogy a végkifejletben minden jóra fordul, mindenki megtalálja helyét, számítását és szerelmét. Még az ügyetlen könyvmolynak látszó, de valójában tudós fiatal­ember is! Hétfőn este is tévéjáték bemu­tatója volt, méghozzá abból a fajtából, amikor egy színházi előadásból készül televíziós pro­dukció - némi simítással, átiga- zítással. Jó módszer ez, kétségte­len, és takarékos, egy rókáról két bőrt is vígan le lehet húzni. A színházművészeti főiskolások előadásának televíziós változata azonban több szempontból is ki­vételesnek mondható: megis­merkedhettünk a jövő tehetsége­ivel, másrészt Goldoni komédiá­ját az a Zsámbéki Gábor vitte színre, aki az itáliai szerző darab­jaiban rendre a valóságos élet ízeit fedezi, illetve fedezte fel; aki a játékosságban is az igazi drámát szólaltatja meg, ahogy ezúttal is, a Chioggiai csetepaté színrevitelében teszi. A kis ten­gerparti városka asszonyainak, leányainak marakodásában, pletykás ármánykodásaiban, a legényért folyó, olykor nemtelen harcban ott vannak a hétköznapi élet gondjai is, a vidámság kéklő égboltján a kavargó viharfelle­gek. A játszó növendékek közül is nem egyet látnék szívesen akár a mi színházunkban, a Sziglige­tiben is; például a nagyszájú le­ányt játszó Söptei Andreát vagy a férfias Kaszás Gergőt. Ez a Goldoni friss, eleven; így érdemes őt ma játszani. Jó, hogy láthattuk az előadást a képer­nyőn is. Hozzá hasonló színházi bemutatóból bármikor csinálhat tévéjátékot a televízió, mert ez takarékosan is értékes lehet. Valkó Mihály Kiállítás Bécsben Egy esély, amit ki kell használni A TIT Szolnok Megyei Szer­vezete szervezésében 1991. ápri­lis 23-26 között a bécsi Collegi­um Hungaricum székházában "Jász-Nagykun-Szolnok megye bemutatkozik” címmel kiállítást rendeznek. Annak idején, ami­kor a Gasztronómiai Nyári Egyetemet megszervezték, a gondolatok között szerepelt a megye bemutatása, a figyelem felkeltése. Már akkor szerették volna a megye "eladhatóságát" növelni, az idegenforgalom vér- keringésébejobban bekapcsolni. A TIT munkatársai külföldön járva többek között Bécsben is megfordultak, s végül is ott me­rült fel annak a lehetősége, hogy kellene egy kiállítást szervezni, kisebb rendezvényekkel össze­kötve. Ilyen lehetőséggel már élt is néhány megye, többek között Bács-Kiskun is bemutatkozott 1988 áprilisában. Mindez ko­moly lehetőség a kapuk kinyitá­sára, a kitárulkozásra. Ezért is határozták el itt Szolnokon a le­hetőség körbejárását. Erről tájé­kozódtunk Pafféri Zoltánnál, a TIT megyei szervezetének szak­titkáránál. Az előkészületek során termé­szetesen jártak az említett me­gyében, ahol a kiállítást nagyvál­lalatok és a megyei tanács spon- zorálták. A lehetőségre jellem­ző, hogy a résztvevő nyolc válla­lat közül három a kiállítás hely­színén tudott szerződést kötni, pedig akkor még csak 1988-at írtunk. Most pedig 1991-re ter­vezünk. A TIT-esek jártak a he­lyi vezetőknél is Szolnokon, akik támogatásukról biztosí­tották a kezdeményezést. Hason­ló módon nyilatkozott a Művelő­désügyi Minisztérium, s remél­hetően a később felkeresendő Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium is. Eredetileg a kiállítást októberben szerették volna meg­rendezni, de az ország politikai helyzete, a bizonytalan légkör miatt ez nem volt aktuális. A bé­csiek is elfogadták ezt az érvet, így került a választás a követke­ző év áprilisára, nem feladva az önmagában jó elképzelést. Az il­letékeseknek a jövő héten men­nek ki a felhívó levelek. Szep­temberben szeretnének vissza­térni a kérdésre a visszajelzések alapján. Eddig olyan nagy cé­gek, mint a Vegyiművek, a Mart­fűi Sörgyár, a Lehel, a Papírgyár és mások jelezték támogatási szándékukat. Tartalmi szempontból négy területre koncentrálnak: a gazda­sági élet, az idegenforgalom, a tudományos élet, valamint a kul­turális élet bemutatására. Bécs­ben három terület áll majd ren­delkezésre. Egy nagyobb kiállí­tóterem, ahol tablók, fotók, szö­vegek, makettek, prospektusok mellett konkrét termékeket sze­retnének felvonultatni. Egy ki­sebb kiállítóteremben egy - vagy néhány - megyei képzőművész alkotásait tervezik bemutatni. A színházteremben egy művészeti produkciót, a megyéről filmvetí­tést, két alkalommal pedig me­gyei résztvevőkkel tudományos előadást képzelnek el. Az egész rendezvény kapcsolódik a Bécs- Budapest világkiállításhoz is, hi­szen ez nemcsak a két főváros témája. Szolnok pedig túl közel van Budapesthez, hogy komo­lyan gondolja részvételét. A me­gyei illetékes bizottsággal ezért is vették fel a kapcsolatot. A kiállításnak önköltségesnek kell lennie. A sponzoroknak ez reklám, ami külkereskedelmi kapcsolat lehetőségét is ígéri, te­hát megéri részt venni. Ugyan­csak számítanak a szervezők az idegenforgalmi cégekre is, mint­hogy nekik feladatuk lehet a visszaesés megállítása és a me­gyéről kialakított kép megvál­toztatása. Cél lehet ugyanis az, hogy az "átutazó" megyéből "megálló" megye legyen. Az itt élők pontosan tudják, hogy érde­mes itt megállni. Most van erre esély, ezt feltétlenül ki kell hasz­nálni. A TIT pedig - bár forma szerint nem ez a fő feladata - minden témában érdekelt, tehát felvállalja a koordinátor szere­pét. A jelentkezőket szeptember folyamán várják FJ. A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum épülete, mely az utca felöl jelentéktelennek és kopottasnak tűnik, az 1782-ben épült, és a Nagykun Kerület mellett működő pallosjogú bíróság börtöne volt 1849-ig. Több mint száz évvel később, 1969-ben Józsa László és Turcsányi István tanárok alakították ki benne a helytörténeti gyűjteményt, mely 1985 szeptembere óta hivatalosan is múzeum. Az állandó gyűjtemény mellett van két terem, melyekben két-három havonta rendeznek kiállításokat. Jelenleg Holló László festményei láthatók szeptember végéig. Fotó: Mészáros J. Bozsik Kálmán kerámiái elisme­rést arattak a párizsi világkiállítá­son 1900-ban Holló László festményei a föld­szinti termekben láthatók 1. Lehet-e vagy sem? A teherbe esés híre nem mindig és nem minden ember számára jelenti ugyanazt. Le­het egy régebbi vágy beteljesülése, lehet vá­ratlan, nem kívánt esemény (ez főleg akkor érvényes, amikor előbb történik a megfo- gamzás, utána jön - ha jön a lagzi), de a legtöbb esetben mintegy magától következik az élet általános rendjében: udvarlás, házas­ságkötés, terhesség, szülés... A házasélet csaknem törvényszerű következménye a gyerek, ha együtt élünk, szaporodunk, akár a Föld többi élőlénye. Csakhogy az embert megkülönbözteti az a képessége, hogy előre láthat, tervezhet. Spekulál is jónéhány házas­pár: várjunk még a gyerekkel, túl fiatalok vagyunk, előbb élvezzük az életet; előbb nézzük meg néhány év távlatából, milyenné sikerül alakítani ezt az együttlétet, lesz-e olyan kiegyensúlyozott és harmonikus a há­zaséletünk, hogy vállalni lehessen a gyere­ket... És ami szintén szempont és nem is az utolsó: az anyagi helyzet. Hisz vagy van, vagy nincs olyan lakás, amelyben a gyerek­nek külön szobát lehetne biztosítani, a gye- rekcuccok drágák, a megélhetés egyre nehe­zebb, az életszínvonal esik, a létbizonytalan­ság nő - milyen körülmények közé születik az a csöppség? No de ha évekig halogatjuk, mi a biztosíték arra, hogy még fiatalon meg­éljük a jobbrafordulást? Ezen okoskodások java része helyénvaló is lehet, mert nem elég, ha testileg készek vagyunk a "megcsinálás- ra", a gyerek fogadására szellemileg is "ké­szen kell hogy legyünk", és bizony, anyagi­lag is. Ha a házasságkötés előtt megtörtént a mér­legelés utáni felkészülés, lehet olyan a dol­gok menete, mint amilyen sok fiatal házas­párnál: alig egy évvel a lakodalom után már sír otthon a kisbaba. Már hallottam ezt a sietséget azzal is magyarázni, hogy mit szól a világ, még azt hiszik, impotens vagyok (így a férj), vagy meddő (így a feleség), mutassuk hát meg gyorsan, hogy mi is tudunk... De nyilván - és ez a gyakoribb példa - a gyerek utáni természetes vágy, fajfenntartási ösztö­nünk diktálja, hogy jöjjön az apróság egyket­tőre. Nem így történt ez fiatal barátaimmal, Il­dikóval és Istvánnal. Ok összeházasodtak, nem spekuláltak, nem is siettek, majd jön az a terhesség akkor, amikor jönnie kell, élték rendszeres és örömteli házaséletüket, az idő telt, és sehol semmi, illetve Ildikónak kábé minden huszonnyolcadik napon megjött az, aminek kimaradását már egyre jobban kezd­ték sóvárogni. "Piroska" rendszeres érkezé­sét az első hónapokban a fiatal férj még nagyjából közömbösen vette tudomásul, az­tán egy féléven át bíztatgatta egyre letörtebb feleségét: nem baj, majd a következő biztos kimarad... De egy év sikertelensége után már István is mindinkább mérgesebben legyintett a "megszokott hír" hallatán, majd mérgét egy-két korsó sörbe próbálta fojtani. Egy alkalommal, mikor több korsó sem volt ele­gendő a fojtáshoz, nekiesett Ildikónak:- Te valamit miskurálsz, vagy beteg vagy, vagy mi a fene van?! Hát mi nem úgy csinál­juk, mint más?- Én nem miskurálok és nem vezetlek félre- próbált nyugodt maradni az asszonyka -, hogy te mit csinálsz, azt te kéne tudjad.- Én csinálhatok akármit, ha te meddő vagy. Ha két évi házasélet után a nő nem esik teherbe, akkor az a házasélet meddő.- Csak nem biztos, hogy ezért én vagyok a hibás...- Hát ki? - csattant fel még jobban István.- Neked havonta egyetlen nyomorult petesej­ted van, ha van..., nekem meg minden alka­lommal százmillió ondóm...- Megszámoltad?- Meg a nyomorúságot..., a könyvből tu­dom. Mint annyiszor, Ildikó most is élét vette a veszekedésnek egy elterelő megjegyzéssel. Utóbbi kérdése után már összenevettek, és higgadtabban folytatták a témát. Elővették azt a bizonyos könyvet, együtt olvasták (ki tudná, hányadik alkalommal), a kérdéses fe­jezetet, melyben írva vagyon, hogy tényleges meddőség csak a legritkább esetekben fordul elő; hogy van úgynevezett álmeddőség, melynek lehetnek szervi vagy funkcionális okai mind a nőnél, mind a férfinál, ez utób­binál például a fáradtság, a kimerültség (Ist­ván: "úgy nézek én ki, mint aki fáradt?!" Ildikó: "dehogy, szívem, te nagyon is vir­gonc és aktív vagy"); hogy a fogamzás leg­valószínűbb időpontja a két menstruáció kö­zötti időszak közepére esik, de ez egyáltalán nem biztos, volt már rá példa, hogy valaki a menstruáció idején esett teherbe...- Vagyis - állapította meg Ildikó -, lehet, hogy te eddig teljesen hiába munkálkodtál.- Hogy-hogy? - önérzeteskedett István. - Ez neked mind hiábavaló volt?- Dehogy... Úgy értem, lehet, hogy eddig sosem a jó időpontban csináltuk.- Na hadd csak el, mert ezután naponta...- Ne heveskedj, nem ez a megoldás.- Hanem?- El kell mennünk az orvoshoz. Ez az elhatározás - tapasztalatom szerint - bizony nehezen születik meg sok fiatalban a szégyenérzet, a kényelmesség, a félsz meg egyebek miatt. Bár Ildikó mondta ki a "meg­oldást", rögtön hozzá is tette, hogy azért fél is, és szégyelli is. Férje is csak addig volt bátor és harcias, míg a Családtervező Intézet­ben (ezt szúrták ki kezdetben maguknak) első lépésként arra bíztatták, hogy hozzon spermát üvegben. Istvánnak a gyakorlati ki­vitelezéssel kapcsolatban elméleti nehézsé­gei és gusztustalan elképzelései támadtak. Ildikó is úgy vélte, talán egyszerűbb a régi, bevált "háziorvosi" módszer: kinéztek ma­guknak egy idősebb nőgyógyászt. Halogatni már semmiképp sem akarták a dolgot, dön­tésre kényszerítette őket két meddő évük sú­lya. Remélték, még nem túl későn... (Folytatjuk) Molnár H. Lajos A kicsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom