Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-28 / 120. szám
4 1990. AUGUSZTUS 28. A könyvkötőmester hajót is vezetett Hű maradt a szakmájához Ma még élnek köztünk olyan mesterek, akik agg koruk ellenére megszégyenítő frissességgel, szakmájuk iránti rajongással és mesterségbeli tökéllyel végzik a dolgukat. Bölcs belátással túltették magukat a történelem viharain, a politikacsináló emberek túlkapásain, még akkor is, ha az élet forgószínpadán megkérdezésük nélkül kaptak negatív szerepet. A "rendezők" jöttek-mentek, ők pedig csak azért nem fordítottak hátat a "színház"-nak, hogy két előadás között azt csinálhassák, amihez igazán értettek, amit igazán szerettek. Életük értelme a munkájuk - amire még ma is szükség van. Tudják ezt ők is, ezért tesznek eleget nap mint nap a szakma és a kor kihívásainak. Drexler István könyvkötő- mestert a szolnoki Tabánban lévő műhelyében kerestem fel, aki pajkos humorral, itt-ott csipetnyi iróniával fűszerezve, az élet fonákságait kikacagva válaszolga- tott kérdéseimre.- Mester! Mióta is dolgozik?- Hatvanhét éve vagyok a szakmában, 18 éves korom óta. Idén volt ötven éve, hogy megkaptam a mestervizsgát igazoló iparigazolványt - s már hozza, mutatja is az 1940-es keltezésű kordokumentumot, amit még polgármester írt alá.- Hogyan lett szakmabeli? Kérem,meséljen erről!- Édesapám Temesvárról jött, aki könyvkötő volt, tőle vettem át a szakmát. Volt a családunknak két papírkereskedése, könyvkötészete és nyomdája. A testvérem vezette az egyik papír- kereskedést, ez a Hősök szobránál volt Szolnokon. Nővéremnek volt egy kölcsönkönyvtára. Nekem pedig volt a Tisza-hídnál egy papírüzletem, könyvkereskedésem, illetve mellette egy könyvkötészetem.- Önt is államosították?- Hát hogyne! Kizsákmányo- ló(!) voltam, foglalkoztattam vagy hat-nyolc alkalmazottat - mondja nevetve. - Mindent elvittek a csekkszámlámról. A családi házat, nyomdát is elvették. A házamat újra meg kellett venni, hogy enyém lehessen, még ma is fizetem havonta az OTP-részle- teket kamatostul. Feltörték és lezárták a könyvkereskedésemet, itthon sem voltam Szolnokon, mikor ez történt. Semmi papírt nem adtak róla. Azt sem tudom, ki csinálta. De nem végeztek alapos munkát, mert a könyvkötészetet nem vették észre. Az ugyanis külön helyiségben volt. Mondták is utána, hogy "No, kardot be a kardhüvelybe!", vagyis én még csak örüljek, hogy a könyvkötészet megmaradt.- Ezután mi történt?- Dolgoztam tovább, de már nem volt alkalmazottam. Később beléptem a ktsz.-be, könyvkötőként. Cipősdobozokat készítettem kezdetben. A gépeimet bevitték, de elfelejtettek érte fizetni - hunyorít hozzá vidáman. - Ezért aztán ’56-ban, amikor Nagy Imre jött, darabokban visszahoztam ebbe az öreg családi házba, amit most műhelynek használok. Ehhez még segítőim is akadtak. A gépek máig is itt vannak, összeraktam őket, ezeken dolgozom. Azóta aztán már öten tettek szakvizsgát és mestervizsgát a kezem alatt, akik az ország nagyvárosaiban helyezkedtek el.- Életének milyen érdekes epizódjára emlékszik vissza szívesen?- Amikor hajót vezethettem, arra! A II. világháború alatt a szolnoki bombázások elől Nagykörűbe menekültünk hajóval. A nagy kavarodásban én voltam a kormányos, én vezettem a hajót. Nagy élmény volt ez nekem! Egyébként vitorlázó repülő is voltam, és vívtam egy ideig. "Ezt az új szovjet papírvágót jobban kedvelem, mint a régit"- A családjáról megkérdezhetem? Folytatódik-e a szakma?- Két lányom van. Az egyik egészségügyi dolgozó, a másik külkereskedelmi főiskolát végzett. Na, őt aztán nehezen vették fel tanulni, mivel egyéb kategóriába tartozott, vagyis kizsákmányoló" volt az apja. Három unokám, egy dédunokám van. A szakmát terveink szerint a ve- jem, Megyeri Sándor fogja továbbvinni, aki jelenleg mérnöktanárként dolgozik, de már megszerezte a szakvizsgát is a könyvkötészetből.- így, 85 évesen, mennyit dolgozik naponta?- Napi tíz órát, szombaton is, vasárnap pedig csak délelőtt. De a kertre is kell idő, azt is művelem otthon. Most speciális munkát végzek, műszakirajz-tartókat készítek. Szeretnék dolgozni, ameddig csak lehetséges, ameddig az egészségem engedi. - Kedves Mester! Őszintén irigylem a munkabírását, hadd kívánjam, hogy még nagyon sokáig lelje örömét munkájában, családjában! Köszönjük a beszélgetést!-cs17. A mérlegen Csaknem minden szülő fokozott figyelemmel követi kicsinye fejlődését az első hetekben, hónapokban, ebből próbál következtetni (néha helyesen, máskor helytelenül) a baba egészségi állapotára, "életképességére", "ügyességére", stb. Általában azt találják megnyugtatónak, ha a baba jó dundi, a cubák- ján szépen domborodnak a hurkák, és kétségbeesnek, ha a szomszéd hasonló korú csemetéje valamivel kövérkébb, mint az övék. Ildikóék különösebb aggodalom nélkül szemlélték kicsinyük gyarapodását annak ellenére, hogy Matyi igazán sosem volt dundinak mondható, nem volt kisbabásan kerekded, szóval, nem az ilyen csecsemőkről készítenének reklámfotókat. Barátaim higgadtságát az magyarázta, hogy egyrészt orvos ismerősük jóvoltából, valamint néhány szakkönyv elolvasása után némi ismeretre tettek szert a csecsemő gyarapodását illetően, másrészt Matyi is "megtette a magáét". Tudták például, hogy az első napokban az újszülött rendszerint veszít a súlyából; ezért nem rezeitek be, amikor a kórházból hazajövet (egyhetes korában) Matyi vagy húsz dekával kevesebbet nyomott a mérlegen, mint a születési súlya. Azok a szülők, akik nem tudják, hogy ez természetes jelenség, gyakorta pánikba esnek, rossz előjelnek vélik, hogy kicsinyük ahelyett, hogy hízna, fogy... Ez az aggodalom - nyilván - felesleges, a baba testsúlyától és a táplálás milyenségétől függően előbb- utóbb behozza a "veszteséget", és hogy mennyi idő alatt teszi ezt meg, ennek nincs különösebb jelentősége. Persze, "átlagos csecsemő" a g^akoriatoarwúncs^sal^tvit^ értelemben használják orvosok és pszichológusok ezt a kifejezést, ehhez viszonyítják az egyes kisbabák étkezési teljesítményét, gyarapodását, stb. Mátyást is csak viszonylag lehetett az átlagosnál valamivel gyorsabban fejlődőnek nevezni (az első hónapban 1300 grammal, a másodikban újabb 1200-zal lett súlyosabb, s hogy mégsem mutatott kövérkének, az a 64 centis testhosszának tulajdonítható). Igaz, ő az átlaghoz képest nagybetűnek számított, általában többet szopott a napi adagjánál. A méricskéléssel kapcsolatban kell szólni az úgynevezett mérlegkomplexusról. Manapság már sok szülő megvásárolja a csecsemőmérleget, és használja rendszeresen, néha túl gyakran is, felesleges izgalmaknak téve ki saját magukat, amikor megállapítják, hogy "ma a gyermek nem hízott semmit". A gyerekgyógyászok általában elégségesnek tartják, ha hetente egy- sze mérik meg a csecsemő testsúlyát (sőt, némelyek a havi egyszeri mérést javasolják), feleslegesnek minősítik azt az igyekezetét, hogy a gyerek mindennap "megmérettessék". Ildikóék is csak hetente egyszer mérték meg Matyit "ádámkosztümben", a mérleget mégis naponta legkevesebb tizenkétszer használták (ügyelvén arra, hogy ne bonyolódjanak az említett komplexusba), bár tudták, hogy ezzel megszegnek egy orvosi tilalmat, amely az úgynevezett próba- szoptatásra vonatkozik. Ez a próbaszoptatás azt jelenti, hogy a csecsemőt megmérjük szoptatás előtt és után, a mérleg mutatóján tapasztalható különb- ^é^i^üvárKizUnuta^a^mennjú^ szopott a kicsi. Míg a gyermek- gyógyász ezt a műveletet csak az első két-három hétben tartja megengedhetőnek, Ildikóék amolyan kísérletféleképpen hosszú hónapokon keresztül rendszeresen mérték Matyi "fogyasztásait" abból az alapállásból kiindulva, hogy nem esnek kétségbe, ha a fiú valamelyik alkalommal jóval kevesebbet szopott, mint ahogy ők elképzelték (hiszen úgyis Matyi tudja a legjobban, mennyi elég neki), és akkor sem erőltetik a szájába a didit, ha száz gramm helyett - mondjuk - csak harminc grammos volt a "teljesítménye". Feljegyzéseiket nézegetve tettek aztán néhány "felfedezést": hogy az egyes étkezések alkalmával kiszívott anyatej mennyisége között nagy különbségek főleg az első hetekben mutatkoztak, ahogy a hetek teltek nemcsak a naponta kiszopott tej mennyisége növekedett, hanem egyre inkább kialakult egy bizonyos rendszeresség, viszonylag elhanyagolható eltérések ma- .radtak az egyes szopások mennyiségei között; hogy általában több tejet tud kiszívni a kicsi Ildikó jobb melléből (ezután fordítottak nagyobb gondot a bal mell serkentésére, illetve tértek át ideiglenesen a két mellből való szoptatásra); hogy akkor csökkent valamelyest Matyi étvágya (és stagnált testsúlyának gyarapodása), mielőtt kibújtak volna az első fogai (egy nap eltéréssel jelent meg az alsó két metszőfoga); hogy nem azért sírt fel étkezés utáni álmából, mert éhes (hiszen látták: kétszáz grammot szopott!), hanem valószínűleg maradt még levegőbuborék a gyomrában a böfiztetés után, ezért újból felvették és valóban, egy újabb kiadós "böfi" után aludt vidáman tovább, nem a didire volt szüksége. Istvánnak viszont mindinkább arra, a hosszú böjtöt egyre nehezebben viselte... (Folytatjuk) Molnár H. Lajos HAZÁBÓL A HONBA... Beszélgetés a komával- Alig néhány napja vagytok itt a fiaddal, máris három izgalmas esemény történt. Az első: szabadon engedték a bukaresti egyetemisták diákvezérét, Marian Munteanut.- Igen, lehet, még meg is kapjuk otthon, hogy eddig azért nem lehetett kiengedni őt a börtönből, mert mi ott voltunk. Erre, mint tréfás megjegyzésre főleg Loránd, a fiam számíthat a kollégáitól, hisz ő is a fővárosi egyetemre jár... Különben, ez a Munteanu nagyon népszerű és joggal. Ott állt a tüntető tömeg az Egyetem téren, kiáll eléjük Marian: "Figyeljetek ide! Az előbb beszéltem a rendőrparancsnokkal, azt akarja, oszoljunk szét. Én mondtam neki, nem tőlem függ, meg kell kérdezzelek titeket. Na, mit szóltok, szétoszlunk?" Erre a kórus: neeem! A szónok folytatta: "Nagyon helyes, én is így gondoltam. De arra is kért a rendőrparancsnok, hogy legalább egy forgalmi sávot szabadítsunk fel a közlekedés miatt. Ehhez mit szóltok?" Kórus és kiabálások: neeem, egy sávot sem, ez kommunistamentes övezet! Hamiskásan mosolyogva állapította meg a diákvezér: "Ejnye-bejnye, rosszak vagytok". Aztán előbb egyedül, majd a többiekkel együtt skandálni kezdtek egy mondókát, amely igencsak hasonlít arra a magyar népdal- vagy műdalszövegre, hogy "nem-nem-nem, nem-nem-nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házigazda furkósbottal ki nem ver"... Hát a furkós- bot, mármint a bányászoké, sajnos nagyon bejött.- A második hír sajnálatos: Tőkés László itt, Magyarországon szenvedett autóbalesetet.- Ezzel kapcsolatosan nem szívesen humorizálnék, tehát komolyan mondom, hogy elképzelhető: ezt meg az otthoni magyarok kenik rám, hogy netán valami közöm lett volna a dologhoz. Majd biztos többet megtudsz, ha megszűnik az eset körüli hírzárlat, de nekem valami máris furcsa. Tudod, nálunk a fontos személyeket szállító hivatali gépkocsik vezetőit úgy képezik ki, s^infbMtorokon úgy idomítják, hogy ha'arúnesten állat, ember, gyalogos, kerékpáros vagy motorkerékpáros tűnik fel hirtelen, hát ne tapossák a féket, ne kapkodják ia, kormányt, szemrebbenés nélkül gázoljanak. Kegyetlen vezetési stílus, tudom, de ezért nem érte gépkocsibaleset a volt diktátort és családját, és ezért nem fog ilyesmi történni egyetlen román vezetővel sem. Ne érts félre, persze, hogy a kerékpáros élete is fontos, ő is ember, csak bosszankodom itt magamban azon, hogy az otthoni magyarok közül nemrég három olyan személyt láttam, aki átmenthette volna kisebbségi reményeinket, és most egyikük sincs igazán a ring- ben. Sütőt fél évre kiütötték, most sincs felépülve rendesen. Tőkést is legalább egy fél évre "kivonta a forgalomból" ez a baleset. Kincses Előd pedig talán éppen azért ép, mert idejében és jó időre az önkéntes száműzetést választotta...- A harmadik esemény személyes jellegű, ám fölöttébb örvendetes: tőlem hazatelefonálva tudtátok meg, hogy Loránd néhány órája apa lett, te meg, komám, nagy tata...- Na, csak ne vigyorogj, mert előbb- utóbb te is nagytata leszel. Igen, van egy Balázskánk, és ez annyiban kapcsolódik az előbbi témához, hogy Kolozsváron, Tőkés László szülész-nőgyógyász nővérének a segítségével látta meg a napvilágot. Ez előre meg volt beszélve, magyar ember, ha teheti, odaát nem bízza a véletlenre, kinek a keze között vajúdik az asszony, így kényszerülünk rá a szeparatizmusra. Sajnos, a román orvosok közt elég sok a nacionalista, hiába igyekszik kifelé az a gyerek, valamelyik vátrás még... Bár tudnám, mire született ez a gyerek.- Reméljük, jobb világra, mint a mostani. Isten éltesse és titeket se hagyjon el! Miben segíthetek?- Nézd, Lajos, szerény voltam világéletemben, megelégszem egy Trabant-főten- gellyel, lehet használt is; egy színes tévével, ne legyen robbanós; a fiamnak, a menyemnek és á nejemnek baba kellett, azt megkapták, nem várjuk tőled... Szóval, nem kell semmi, már az minden képzeletet felülmúlt, hogy talán még egyszer az életben írhattam egyet veled. Egy kérésem azonban lenne: ha netán megírnád a beszélgetésünket, igád ki rendesen a nevem is, hogy Nits Árpád. Nem szeretném, ha majd vallatáskor külön napirendi pont lenne az azonosításom. ÉS VISSZA A LEVELEZÉSHEZ Komám, bár hetek óta elmentél, most is elevenen látom az arcod, amint búcsúzáskor azt mondtad nyafogva: nem megyek vissza. Bár tréfának szántad (ezt is), a hangod oly szépen beleremegett, hogy lehetetlen volt nem észrevenni a kijelentés komolyságtartalmát, a kapcsolatát azzal, ami lelked- ben végbemehetett. Fájdalmasan ismerős ez a "mennék is meg nem is" érzés, és ismét a beláthatatlan jövőbe tolódott a megbékélésnek, az együvé tartozásnak, a határok (legalábbis a közöttünk lévő határ) átjárhatóságának lehetősége. Hallom, a Front vezetéséből menet közben kiszálltak hiába hangoztatják, hogy álforradalom volt a "tiétek", hiába bizonygatják a kommunista hatalomátmentés napnál világosabb tényét, hiába figyelmeztetnek a nacionalizmus veszélyeire, hiába... Szépen rendeződik a diktatúra a hatalom kezében, akiknek nem érdekük a demokrácia. Hallom, legutóbb nem bányászokkal (ezt az adut már kijátszották), hanem rendőrökkel verték szét az újabb bukaresti diáktüntetést... Miközben Iliescu és Roman etetik a világot "demokratikus szándéknyilatkozataikkal”. Már akit lehet. Egy, az ügyeinkre (és - köszönet a megtiszteltetésért - csevegéseinkre) figyelő kedves szolnoki újságolvasó felhívta a figyelmünket Phillippe Malaud, volt miniszter írására, amely a Le Figaróban jelent meg. Mivel kétlem, hogy ezt nálatok sokszorosított fénymásolatok formájában terjesztenék, idéznék belőle néhány érdekes részt (mintha az Új Néplapból ollózták volna): "Ki is pontosan ez a Pétre Roman: a nomenklatúrának az a tipikus képviselője, akinek kivételezett helyzete megengedte, hogy Toulouse-ban végezzen tanulmányokat, olyankor, amikor a románoknak semmi lehetőségük nem volt, hogy hazájukat elhagyják, ahol nyomorogtak az emberek. Ez a személy annak a Walter Roman tábornoknak - KGB - a fia, aki a Spanyolországban harcoló nemzetközi brigád veteránja, s aki 1944- ben a Vörös Hadsereg furgonjain tért vissza honába; belügyminiszter, akit a demokratikus pártok felszámolása és Mihály király menesztése terhel..., röviden: ez egy sztálinista figura... Ami pedig a fiúcska playboy magatartását és toulouse- i akcentusát illeti, gyakorlatilag Ceauses- cu veje, mivel éveken át élt együtt annak lányával... íme, a derék fiatalember, az apolitikus technikai szakember, akit mint hőst próbálnak eladni nekünk..." Hallom, komám, hogy - talán épp a derék Pétre közreműködésével - kiengedték a börtönből a Ceausescu-gyerekeket... Hallom, a második bécsi döntés évfordulóján nacionalista románok magyar- ellenes akciókat készülnek tartani, többek között élő láncot alakítanának ki a vágyálmaikban szereplő Nagy Románia merészen meghúzott határai mentén, azaz a Dnyesztertől a Tiszáig. Nem tudom, az oroszok és a honi magyarok mit szólnak ehhez, de ha az "ősi nép" betartja fogadalmát, én csütörtökön átmegyek a Tisza túlsó partjára fogadni őket... Téged viszont ölel komád, Lajos A kicsi
