Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-27 / 119. szám
14 Néplap 1990. AUGUSZTUS 27. Nem ünneprontás, — de véget Kisvárosi újság — biztató tervekkel AnU50FI TÖRÖKSZENTMIKLÓS l ás VIDÉKE Független közéleti lap ért a nyári szünet A napközis tábor bezárta kapuit Kezemben a Törökszentmiklós és Vidéke című lap első száma. Független közéleti lap, “ez azonban nem jelenti azt - ahogy a 4. oldalon írják is - hogy a pártokról ne szóljon, hiszen a pártok közvetlenül testesítik meg a társadalom egyes rétegeinek érdekeit.” E szellemben kérdezik meg a munkanélküliségről a helyben működő nyolc pártot. Erről olvashatunk a 4-5. oldalon. A 6. oldalon a sok szóbeszéd tárgyát képező Radar kft. igazgatójával, Varga Kálmánnal készült inteijút olvashatjuk. írnak még a lapban “Áldás vagy átok?” címmel a tisza- püspöki Tisza-partról, a dévai tánccsoportról, amelyet a Miklós Táncegyüttes látott vendégül egy kéthetes néptánctáborban. Van szó a lapban a hitoktatásról, és olvasható dr.Szabó Lajos ország- gyűlési képviselő válasza is arra a kérdésre: “Hogy képvisel a Parlamentben?” All. oldalon sporthíreket találunk, az utolsó, a 12. oldalon “Megköszönjük” címmel azon intézményeket és magán- személyeket sorolják fel, amelyek, illetve akik az újság megjelenését biztosító alapítványhoz csatlakoztak. A lap egyelőre havonta egyszer jelenik meg. Ára: 15,50 forint.-csirkéimé - ízelítőül - egy érdekes írás,fotóval együtt a lapból: Az anyag nem vész el Lenin átalakul? Beszélgetés Pató Rózával, az utolsó magyarországi Lenin-szobor alkotójával- Minden kornak megvan a maga divatja, társadalmi rendje, és aszerint adják a feladatokat-az alkotóknak. Abban az időben, amikor ez készült, akkor még a fennálló rend hitte, hogy megdönthetetlen. Az utolsó pillanatban csináltam én ezt a szobrot Senki sem tudhatta előre, mert olyan szilárdan hitték az elmúlt rend vezetői, hogy az a helyes, jó feladat, amit adtak. Persze azóta Á mű és ai alkotó Is pihen sok minden alapvetően megváltozott. Az ember az új eszméket elfogadja, ami emberi, ami a társadalmat felemeli, azt most is kész vagyok ábrázolni.- Elvileg mint a szobor alkotója jogot formálhatna a műre, hiszen most úgysem kell senkinek.- Én arra a műre jogot már nem formálhatok, az a városé, legfeljebb abból az anyagból lehetne olyan szobrot fölállítani, amit valóban az itt élő emberek akarata alapján készítenék el. Szívesen ajánlanám, bár a szobrászok nem szokták a művüket megsemmisíteni, én hajlandó lennék ebből az anyagból egy olyan szobrot készíteni, ami minden tekintetben megfelelne a város polgárainak. Sz.Gy. Nyári lapszámainkban gyakran tudósítottunk a különböző táborokról, arról, hol töltik a gyerekek a szünetet Közben bezárta kapuit a szolnoki napközis tábor, amely több, mint 300 gyereknek adott otthont, biztonságot, felügyeletet - és meleg ételt, vagy a kánikulában hideg limonádét. A napközi társadalmunk szerkezetének, alakulásának következménye; szükséges rossz. A szülők mindketten dolgoznak, a gyereknek napköziben a helye. Es így van ez sajnos nyáron is! Nyaralás: a napközis táborban. Nyárvégi számadásra kaptunk meghívást a szolnoki tiszaligeti napközis táborba. Ottjártunkkor a gyerekek szemmel láthatóan jól érezték magukat. Az utolsó turnusban 100 gyerek “nyaralt”, töltötte idejét a Tiszaligetben. A nyárvégi számadást először az AGSZ (ismertebb nevén a ga- mesz) pénzügyi csoportvezetője Kácsor Mihályné kezdte a rögtönzött sajtótájékoztatón.- Mielőtt a tiszaligeti, régi KISZ-tábor területén ezeket a faházakat felépítettük, tényleg nyűg volt a gyerekeknek, tanároknak egyaránt a napközis tábor. Mert mit is jelentett valójában? A város valamelyik iskoláját kijelölték, és az lett a “tábor”. Környezetváltozás, igazi kikapcsolódás nem volt, hiszen a megszokott iskolakörnyezetben, az üres, kihalt iskolaudvaron telt az idő, joggal érezhették úgy a gyerekek, hogy az egész nyarat iskolában töltötték. Nagy előrelépés volt, amikor ezek a faházak a gamesz kivitelezésében, 1987-ben felépültek a Tiszaligetben. Magát a tábort a gamesz üzemelteti, fizeti a táborhoz a munkabért (a tanárok heti 500 forintot kapnak). Kapcsolatot tart a szülőkkel, telefonügyelet van e célra. A nyári táborban részt vevő gyerekek strandbelépőjét is a gamesz fizeti. Júliusban csak e célra 1094,60 forintot fordítottak. A tanulók a táborért csak annyit fizetnek, amennyi a napközis térítési díj, ami 34 forint 50 fillér naponta. Arról, hogy mit kapnak enni a gyerekek ezért a 34 forint 50 fillérért Nagy György a GYEV leányvállalat áruforgalmi előadója számolt be.- A 34 forint 50 fillért azok fizetik, akik semmilyen kedvezményt nem kapnak. Az átlag térítési díj a különböző kedvezményeket figyelembe véve általában 28 forint. A nyolchetes tábor kezdetén a Rigó úti iskola, most a végén pedig a Münnich iskola konyhája főzött a gyerekekre. Ez a pénz, amit a gyerekek befizetnek, mindössze a nyersanyag ára, a többi támogatás. A heti étrendet a konyha egyezteti a táborvezetővel, aki ismeri a gyerekek kívánságait, így tudunk igazodni a gyerekek igényeihez. Nemcsak a kívánságokra figyelünk oda, hanem az időjárásra is, ezekben a kánikulai napokban sok üdítőt, elsősorban limonádét hozunk. A délutáni játszásban megéhező gyerekek kérhetnek zsíros vagy lekváros kenyeret. Bizton állíthatom, hogy az egész nyár folyamán biztosítani tudtuk a gyerekeknek a szükséges kalória- és vitaminfedezetet. A mai nyersanyagárak mellett kizártnak tartom, hogy ennél többet meg tudjon valósítani a szülői otthon. Nézzünk egy kis ízelítőt a nyári étrendből: gombaleves, debreceni szelet (párolt hús virslikarikákkal), savanyúság, limonádé, uzsonnára felvágott, paradicsom. Vagy egy másik napon: ivóié, tonhal, burgonya, uborka- saláta, harmadik fogás: palacsinta. Éhezni, tehát még az a gyerek se éhezik, aki otthonról nem kap pótlást - ez nyilvánvaló, - de a teljességhez még kevés. A tábor programjáról Tisza Ti- borné szaktanácsadó, a nyolchetes tábor utolsó négy hetének táborvezetője mondta el táborzáró összefoglalóját.- Nyári napközis táborba - a pedagógusok iskolájukban jelentkezhetnek. A gyerekek szintén, vagy a ga- mesz Vágó Béla úti irodájában, de a nyár folyamán ide a táborba is kijöhetnek beiratkozni. Ezen a nyáron is, mint évek óta mindig, a nyári napközis táborba jelentkező gyerekek zöme a Széchenyi lakótelepről kerül ki. Több olyan gyerekünk van, aki egész nyáron velünk volt. Sőt vendéggyerekeket is lehetett hozni a táborba! Én úgy gondolom, szívesen jönnek. Inkább, mint hogy az utcán csellengjenek. Ez a környezet kellemes számukra, direkt a gyerekek kedvéért nem engedtük lekaszálni a bejáratnál a vadvirágokat. Mikor ősszel felmennek az iskolába legalább emlékeznek a sok szép virágra, ami körülvett bennünket. Ami a tábor szervezettségét illeti: nagyon jó. Reggel fél 8-kor iskolájuk közelében gyülekeznek, külön busz hozza ki a gyerekeket a nevelőkkel együtt. Én, mint régi táboros, sok-sok díjnyertes tábor vezetője azt tudom mondani, egy nagyon jól működő tábor a szolnoki. Nemcsak szervezetileg, de a pedagógusok és a gyerekek kapcsolatát illetően is. A szülők bizony sokszor betegen is elküldik a gyerekeket, mi viszont nem “passzoljuk vissza”. Ellátjuk, lefektetjük őket A tömegességet úgy igyekszünk elkerülni, hogy kis csoportokat szervezünk, minden csoportnak, minden napnak megvan a maga programja. Legfőbb azonban a strandolás, a teljes kikapcsolódás, hiszen azért van a nyár. Fejlődő gyerekekről lévén szó, az alkotás, munkálkodás örömét is szeretnénk számukra biztosítani: megtanulnak számítógépet kezelni, kötni, varrni, gyöngyöt fűzni. Ide pedagógus kell. Aki szívvel-lélekkel az, mert ez rendkívül fontos munka. De nemcsak a pedagógus kollegákkal kell együttműködnünk. Ez olyan csapatmunka, amelyben mindenkinek fontos szerepe van. A konyhán dolgozók legtöbbször már ismerik a gyerekek óhaját, sóhaját, gondjuk van rá, hogy a nagyobbak repetát kérhessenek, hogy a kicsik megegyék az ételt Egész nyári munkájukért csak köszönet és hála illeti őket Ugyanúgy a gameszt is. A régi, iskolában töltött nyári napközihez képest is valóban “gyermekparadicsom” ez a környezet, mégis azon tűnődöm, mennyivel szebb volna, ha a szülők, vagy legalább az anyukák - az egész nyarat a gyermekeikkel tölthetnék! K.Sz. Utolsó tábori pillanatok: számítógépkezelés - tanári segédlettel Pató Róza szobrászművész nemcsak köztéri alkotásaival van jelen Törökszentmiklóson, igen gyakran megfordul a városban. A nyáron például a napközis tábor tanulóit istápolta, avatta be a művészet rejtelmeibe.- Mi köti Törökszentmiklós- hoz? - kérdeztem a tábor fái alatt.- Először is a születésem, a rokonaim, akikhez gyakran eljövök, és hát egyáltalán az a föld, amiből kinőttem.- Úgy tudom, hogy hamarosan egy új szobrát fogják itt a városban fölavatni, mégpedig a Fáy- lakótelepen.- A hír az igaz, az OTP megyei igazgatója megkeresett, hogy szeretne Törökszentmiklóson egy Fáy András-portrét a lakótelepen felállítani. A szobrot el is készítettem, bronz portré kőtalapzaton, s ősszel a világtakarékossági napon lesz az avatása.- Szobraival máshol is találkozhatunk. Szenttamáson egy versenylovat, Turbót mintázta meg életnagyságban, és az SZTK előtt is van egy szobra: anya gyermekével, ugyanakkor van egy szobra, ami nincs. Az elmúlt időszak politikai változásai elmozdították a Lenin-szobrot a talapzatáról. A művész hogyan éli meg, hogy egy köztérre szánt szobrát most valahol egy lerakóiban őrzik? 16. Egy kis harc az anyatejért Nem minden kismamának indul meg ugyanakkor és ugyanúgy a teje. Általában a szülés utáni másodikharmadik napon még csak egy kevés előtejnek nevezett folyadék jön, az igazi tejelválasztás kezdete körülbelül a negyedik napon következik be. Ddikónál valamivel hamarabb kezdődött el a normális tejelválasztás, de a szoptatás mégsem volt teljesen problémamentes. Vele is az esett meg, ami sok anyukánál előfordul: a kórházban és otthon az első napok- ban-hetekben elegendőnek bizonyult a tej, aztán látszott a babán, hogy még szopna, de nincs mit. Ildikó be akarta bizonyítani, hogy képes szoptatni a kicsinyét, tehát vállalta a küzdelmet az éppen felmerülő gonddal; persze nem görcsösen és feszülten (mert tudta: az idegeskedés is visszatarthatja a tejet), hanem higgadtan, okosan: szoptatás előtt félórával leheveredett, pihent, kikapcsolódott, közben - tíz-tizenöt perccel az etetés előtt - megivott egy pohár tejet; amíg elégségesnek bizonyult a teje, felváltva szoptatott, hol az egyik, hol a másik melléből, de amint Matyi ke- veselte a porcióját, áttért a két mellből való szoptatásra, ezt is váltogatva, így sikerült pótlás nélkül jóllaktatni az úrfit, és a mellek is megkapták a megfelelő serkentést Ildikó arra is készült hogy fia egyre növekvő étvágyát tudja majd nehézségek nélkül kielégíteni, ezért amikor már ismét elegendő volt az egy mellből való szopás, a “lakoma” után a mellben való tejet rendszeresen kifejte az utolsó csep- pekig. A fejés nemcsak a tejmennyiség növelését segítette elő, hanem megakadályozta a mell fájdalmas megkeményedését, a mellduzzadást is. Még volt egy oka Ildikónak arra, hogy kifejje a tejét mégpedig azért, mert egy idő után az addig oly ügyes fia egyszerűen nem akart szopni. Anyuka és apuka forgatták a szakkönyvek lapjait: vajon miért nem szopik? A fogzás miatt még nem állhatott be az étvágytalanság, hiszen még kéthónapos sincs a kicsi... István talált a sorok között valami “gyanúsat”, miszerint a csecsemő nem hajlandó szopni, míg az anya menstruál. (A szoptató kismamák menstruációja általában nem jelentkezik a szoptatás alatt, de gyakran előfordul, hogy mégis “megjön”, aztán rendszertelenül hol jön, hol nem jön.) Ildikó éppen nem volt “havibeteg”, de a szülés utáni első menstruációja éppen akkor lett volna esedékes... Szóltak a dokinak, mire ő: hát ez az, ezért nem szopik rendesen, fejjétek csak ki, s próbáljátok megetetni kiskanállal, ha nem megy, adjatok neki hígított tehéntejet A pótlásra nem volt szükség, Matyi némi undorral kiszopott öt- ven-hatvan grammot egy-egy etetéskor, a többit (ugyanazt az anyatejet kifejve) megkapta kiskanálból, öt nap múlva “vágta” vígan tovább, fintorgás nélkül. Néha idő (és jóllakottság) előtt abbahagyta a szopást Matyi azért is, mert közben annyi levegőt nyelt, hogy ettől telítettségi érzése lehetett. Emiatt iktatta be Ildikó az étkezés után kötelezőnek előírt “böfiztetést” a szoptatás szüneteiben is. Miután a kis levegőbuborékok távoztak Matyi gyomrából, úgy folytatta a szopást, mintha akkor kezdené. Az evés utáni böfiztetés szükségességéről Ildikóék maguk is meggyőződhettek: amikor rövid sikertelen próbálgatások után letették aludni Matyit ("talán nem is nyelt levegőt"), a fickó néhány perc múlva felsírt; Ildi előbb azt hitte, nem evett eleget, de az újabb szopikálásra már nem is került sor, ahogy felvette fiát, az kettőt böffentett, s már aludt is tovább. Az egész “etetési manőverezésnek”, a természetes táplálásért kifejtett erőfeszítéseknek hamarosan meglesz az eredménye, ami a kicsi viselkedésén, fejlődésén, gyarapodásán mérhető (és látható) a legmegy- győzőbben. Legközelebb erről lesz szó. (Folytatjuk) Molnár H. Ljüos A kicsi
