Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-27 / 119. szám
12 1990. AUGUSZTUS 27. Néplap Kalapács helyett puszta kézzel Hogyan teremtett Furkó Kálmán iskolát Szolnokon? Ha Furkó Kálmán szálfa termete feltűnik valamilyen sportrendezvényen - jobbára a karate küzdőtere, a tatami mellett - azonnal a kyokushinkai jut róla eszünkbe. Igen, ő az a katonatiszt, aki puszta kézzel töri tucatszám a deszkákat, öklének egyetlen csapásával vízzel telt agyagedényt loccsant szét, vagy jégtömböket szeletel már-már mágikus erőt sejtetve óriási tenyerében. Furkó Kálmán és a karate együvé tartozó fogalmak. Azt csak kevesen kérdezték meg az ízig-vé- rig sportembertől, hogy mivel telt el az "előélete"? Mit csinált akkor, amikor még nem érintette meg e távol-keleti vallás szelleme?- Kálmán, mivel telt a gyermekkora, hiszen sráckorában még jó, ha hírből ismertük Magyarországon a japán küzdő- módokat.- Azzal kezdem, hogy soha egyetlen pillanatra nem éltem a sport igézete nélkül. Nyírbátorban születtem, de Mátészalkán laktunk és édesapám megszállottja volt a sportnak. Atlétikáit, futballozott és én játékszerként ismerkedtem meg otthonunkban a kalapáccsal, diszkosszal, gerellyel, súlygolyóval. Hetedikes voltam, amikor az iskolában a súlylökést kezdték oktatni és házifeladatként egy elfogadható technika elsajátítását kaptuk. Nos, az udvarunkon azonnal pályát eszkábáltam, szerencsémre egy vasutas - aki Debrecenben edzősködött - néhanapján magyarázott is, így aztán már az első próbálkozásra meglehetősen messzire repült kezemből a golyó. Később kalapácsvetéssel is kísérleteztem, a serdülők között a magyar ranglistán az első hatban voltam.- A kezdeti siker milyen lökést adott a pályaválasztásban ?- Bár nem voltam egetverően jó tanuló, tisztességgel elvégeztem a vasútgépészed technikumot, aztán a Testnevelési Főiskolán felvételiztem. Ekkor már számomra csak az atlétika létezett. Hanem amikor Egerben katonáskodtam, megpróbálkoztam a judoval: a katonaság mint pálya vonzani kezdett, és a judo, mint önvédelmi sport nagyon jól harmonizált ezzel az életérzéssel. A TF-re már mint a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasa kerültem. Elköteleztem tehát magam mind az egyenruha, mind pedig a távolkeleti küzdőmód mellett. Igaz, a szakdolgozatotomat még a kalapácsvetésről írtam, de már a karate varázsa rabul ejtett. Még judoztam, - olyan mesterem volt, mint dr. Galla Ferenc -, de már lebegett a fejem fölött a karate misztikuma. Amikor választani kellett, ez a mítosz végül is minden más érzést legyőzött. A súlylökésben a 13 és fél méteres eredményemnek búcsút intettem, ugyanígy köszöntem el kalapácsvetésben az elért 56 métertől és azon kezdtem morfondírozni, hogy miként lehetne a karate jellemet, karaktert parancsoló előnyét, a katonaéletben hasznosítani. Testnevelő tisztként rájöttem, hogy a karate remekül kiegészíti ezt a tevékenységet, amit a foglalkozásokon sulykolok a katonákba.- Miért Szolnokot választotta az iskola színhelyéül?- Itt kaptam olyan megbízatást a hadseregben, amire mindig vágytam. Az ejtőernyős sport közelébe keveredve jópár éven át a hadseregválogatott kondíció edzője lettem. De én az ejtőernyős edzőtáborokban is a karatét gyakoroltam. 1977. október 24-én tartottam az első karateedzést Szolnokon a Délibáb úti iskola tornatermében. 1978 áprilisáig vagy száz tagja volt a dojonak, a fiatalok között volt Borza és Bódi, akik később sokra vitték a kyokushinkaiban. Úgy voltam én a tehetségekkel, hogy számomra nem az az ügyes gyerek, aki spárgázik, vagy száz fekvőtámaszt csinál. A karatéhoz az igazi tehetség az, aki tíz év múlva sem hagyja cserben mesterét Nos, hát elmondhatom, hog az eltelt egy évtized alatt 1364-en fordultak meg a dojoban, és akik ma vagyunk, az 147 karatéka.- Miként szervült bele a katonaéletbe a civil szférában szervezett karateszakosztály?- Nos, úgy találtam, hogy mindenféle szempontból szerencsés lesz, ha a katonakort elért karatézók az én egységemhez kerülnek, ehhez azonban az kellett, hogy megismerkedjenek az ejtőernyőzéssel. Ezt a feladatot az MHSZ vállalta fel, így aztán azok a karatézók, akik a honvédelmi sportszövetségnél "leugrottak", már az én egységemnél vehették fel az angyalbőrt. Hozták magukkal a sportág sugallta szellemet, uggyanakkor előnyként kaphatták a verseny eredményétől függően az edzésre fordított szabad időt, így hát mindenki jól járt- Közben Furkó Kálmán versenyzőként is tatamira lépett, és ha jól tudom, egy embertelenül,nagy csalódást is hozott az egyik küzdelemsorozat.- Valóban, meghatározó volt életemben az 1982-ben Londonban rendezett Európa-bajnokság. Még ma is érthetetlenül állok az eset előtt: remek formában érkeztem az EB-re, úgy éreztem, a küzdelemben bárkivel egyenlő eséllyel veszem fel a harcot. Aztán elcsúsztam egy banánhéjon. Ahhoz, hogy valaki a tatamira léphessen négy, azaz négy deszkát kell törnie. A képek tanúsága szerint 12 deszkát is könnyedén törtem el azelőtt és azután is, derékvastagságú jégtömbök reccsentek meg az ütéseim alatt, aztán ott, akkor, amikor nagyon kellett, két próbálkozásra sem bírtam eltörni a négy deszkát. Hazatérve szinte dühödten akartam bizonyítani. A kudarc után egy hónapra jégtöiési bemutatón eltörtem a kezemet. Gipsz került rá, ám alighogy levették, újra eltört ugyanott a csontom.- Persze nem Furkó Kálmán lenne az illető, ha ilyen könnyedén megadná magát...- Valóban így van. Amikor 1983-ban felvetődött, hogy Oyama Magyarországra jön, elhatároztam, hogy a harmadik dánra felkészülök. Kilenc hónapot dolgoztam keményen. És bár az övvizsga előtt egyhetes katonai elfoglaltság szinte mozdulatlanságra kényszerített, mégis kirobbanó erőben vágtam neki a vizsgának Szolnokon, a tiszaligeti sportcsarnokban. Sikerült, Oyamától kaptam meg a harmadik dánt és talán soha az életemben olyan fáradt nem voltam, mint amikor a vizsgám befejeződött.- Furkó Kálmán azóta Japánban éppen a kyokushinkai pápájától, Masutatsu Oyamától a negyedik dánt is megkapta. Címeres mezben Makai Péter röplabdázó Életkora: 16 év Családi állapota: nőtlen Első edzője: Molnár Béla Első egyesülete: Szolnoki Vegyiművek Eddigi legjobb eredménye: Vegyiművek juniorcsapatával 6. hely a bajnokságban. Válogatottságainak száma: tizennyolc Abszurdnak tűnhet, hogy egy tizenhat éves, 195 cm-es magassággal megáldott fiúnak kisebbségi érzései támadhatnak a termete miatt. De mit tegyen az ember, ha két méter körüli társakkal van körülvéve? Dyen pedig megesik az ifjúsági röplabdázók válogatott edzésein, vagy éppen meccsein, ahol a legalacsonyabb játékos is 187 cm, de akad 208 cm-re nőtt "égimeszelő" is. és ebben már azt a munkáját is elismerte a mester, amit a sportág népszerűsítéséért tett. Egyik ilyen szervezeti tevékenység volt a nyári edzőtáborok rendezése, melynek állandó vendége sensei Howard Collins.- Mészáros Attila, Svédországban élő mester ajánlotta, hogy hívjuk meg Col- linst ezekbe az edzőtáborokba. 1978 júliusában ötven fővel vágtunk neki az elsőnek Szolnokon. Collins keményen foglalkozott velünk: napi öt órán át gyúrta a résztvevőket és oktatta a legújabb fogásokat, egyszóval felmérhetetlen a haszna annak, amit végzett nálunk. A legtöbb résztvevő kétszáz fő volt, és ma már elmondhatjuk, hogy önálló gyakorló csoportja van a dános mestereknek. Az első edzőtáborok még Szolnokon voltak, később "turnézni" kezdtünk: Győrben, Debrecenben és Nyíregyházán tartottuk már a táborainkat. Elmondhatjuk, hogy ahol megfordultunk, gyökeret eresztett mindenütt a sportág.- Ugyancsak jó hírverést jelent a kyo- kushinkainak, hogy az Ön tanítványai országszerte népszerűsítik e nagyszerű küzdőmódot.- Valóban, Borza az Eger SE főhivatású edzője lett, és aki ismerte fanatizmusát, elképzelheti, hány fiatalt hódított meg sportágának. Ugyanígy Bódi: ő Nyíregyházára került, és ma már elmondhatjuk, hogy szinte egész Szabolcsban karatéznak. Egy másik tanítványom, aki Miskolcra, a Papp József SE- hez került, a közelmúltban felavatott bocsi tornateremben gyökereztette meg a karaténak ezt a szakágát , - Keveset tudunk az Ön magánéletéről.- Feleségemet már a Testnevelési Főiskola előtt ismertem, de kapcsolatunk a TF-en mélyült el. Ó röplabda szakos lett, és művelte is sokáig ezt a sportágat Szolnokon. A kislányom lovagolt, a fiam pedig vitorlázó repülő volt. Egymásfél évet foglalkoztak köteles- ségszerűen a karatéval, de valahogy nem fogta meg őket a sportág. Hogy miért? Nem tudom. Mintha ők nem vennék olyan halálosan komolyan a dolgokat, mint én. Ha egy-egy edzésről elkésnek, vagy elalusznak, nem dől össze a világ. Én annak idején ilyet elképzelni sem tudtam. Nekem 12 éves koromban már rendszer - méghozzá szigorú és kikezdhetetlen rendszer - volt az életemben. Nekik még nincs - igaz ők máris többet tudnak a különböző divatos tudományokból, mint én. Talán nekik van igazuk - de lehet, hogy az az út eredményesebb, amelyen én járok... Ezzel a függőben hagyott mondattal fejezte be önvallomását Furkó Kálmán, a szolnoki sensei. Makai Péter a Szolnoki Vegyiművek juniorcsapatának feladója, és a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet leendő másodikos tanulója idén csöppent ebbe a "válogatott" társaságba.- Gondolom sokan megkérdezték már tőled, hogyan kerültél a sportolók világába és miért éppen a röplabdánál kötöttél Id?- Hetedik osztályos voltam a Beloiannisz Úti Általános Iskolában, amikor to- borozás útján kiválasztottak. Kapóra jött, hogy azon a nyáron 12-13 centit nőttem, így az addigi 182 centim röpke pár hónap alatt a mostanira módosult.- Kire ütöttél a családban?- Minden bizonnyal a dédnagyapám- ra, aki két centi híján elérte a két métert Őszintén szólva én még őt is túl szeretném szárnyalni.- Milyen poszton játszol, mi az erősséged netán a gyengéd?- Eleinte mindig feladó voltam, de újabban a válogatottban és a felnőtt csapatban is első ütőt játszom. Hogy mi az erősségem? Úgy hiszem a sáncmunkám, gyengém pedig a nyitás-fogadás.- Milyennek tartod a serdülő válogatottat, azaz önmagatokat? Hiszen a felnőttek nem éppen szép bizonyítványán nektek kell(ene) majd javítani. Leg\ alábbis a közvélemény mindig az után- ! pótlásban látja a mentőangyalt... Palágyi Béla | XVI. Vízilabda Damjanich Ifjúsági Kupa ] Hazai medencében csak statisztaként Varga (Vízügy SE Ifi) vasárnap már a bajnoki pontokért játszik Szombaton Szolnokon, a Damjanich uszodában hat csapat részvételével rendezték meg a XVI. Damjanich Kupa ifjúsági vízilabdatomát. A Vízügy SÉ bajnoki ezüstérmes ifjúsági csapata mellett elindult a hivatalból kirendelt serdülő együttes is, vendégként pedig Szentes, Szeged, Eger és a B VSC fiataljai szálltak vízbe. A mérkőzéseket két csoportban vívták, az A-csoport tagja a Vízügy SE Ifi, Szentes és Szeged volt, a B-csoport- ban pedig a BVSC, Eger és a Vízügy SE serdülői kaptak helyet. Ami az esélyeseket illeti, a győzelem a Vízügy SE ifjúsági csapatának dukált volna, miután a bajnokságban második helyezettek voltak és nem volt itt az előttük végzett KSI. Csakhát ez a korosztály szegényebb lett a juniorok közé távozott nagyágyúkkal, hiszen olyanok mentek el innen, akik ma már az OB I-es csapat tagjai. De minden bizonnyal így voltak ezzel a többiek is. Urbán Lajos edző elmondta, hogy egy héttel a bajnokság előtt még nincs készen az együttese, mivel a nyáron a csapat tagjai "szanaszét" voltak, tehát nem volt zavartalan a felkészülés. Nyár, vakáció - ugyanez a gond minden bizonnyal fellelhető volt Szentesen és Szegeden is. Ami szembeötlő volt, a szolnoki ifjúsági csapatba amolyan alkalmi kapus került, és ez ismét azt bizonyította, hogy a háló őreinek a tudatos kiválasztása nem történik meg Szolnokon. És ezzel már nem voltak így a többiek. Ami az eredményeket illeti, az első mérkőzésen a szolnoki fiatalok négygólos vezetést adtak el, s a kupagyőztes Szentes örülhetett a döntetlennek. Á Szeged elleni mérkőzésen már egy kedve- szegett szolnoki csapat szállt vízbe, és ahogy ez lenni szokott, esélyük sem volt a győzelemre. A szolnoki együttes játékában némi derűsebb színfoltot az jelenVargyas Gyula két mérkőzésen tíz gólt dobott tette, hogy Vargyas Gyula tíz gólt dobott két mérkőzésen. A kupát megérdemelten vitték haza a szentesiek, s miután sem a megyei sportvezetést, sem az egyesületet, sem a szakosztály irányítást nem képviselte senki az eseményen, a díjak átadására - mint már annyiszor - Hasznos István olimpiai bajnokot kérték fel. Eredmények A-csoport: Vízügy SE- Szentes 12-12, Szentes-Szeged 12-9, Szeged- Vízügy SE 13-11. B-csoport: Egér-Vízügy SE Serdülő 25-10, BVSC- Vízügy SE Serdülő 24-0, BVSC-Eger 16-11. Helyosztók 5-6. helyért: Vízügy SE Ifi-Vízügy SE Serdülő 18-8, 3^1. helyért: Szeged-Éger 15-8, 1. helyért: Szentes-BVSC 10-8. A torna végeredménye: 1. Szentes, 2. BVSC, 3. Szeged, 4. Eger, 5. Vízügy SE Ifi, 6. Vízügy SE Serdülő. pb Fotó: Novák Károly- A mi gárdánk eléggé összeszokatlan még, hiszen idén nyáron, amikor a koreai Ifjúsági Barátság Versenyre készültünk, játszottunk először együtt. Véleményem szerint nemzetközi porondon a csapat hibája az, hogy döntő pillanatokban mindig elbátortalanodik, és senki nem vállalja el az utolsó pont beütését. Phenjanban a koreaiak második csapata ellen már 2-0-ra vezettünk, s innen módosult az eredmény 3-2-re az ellenfél javára. Előnyünk, hogy magas a csapat, viszont ahhoz, hogy számottevő eredményt érjünk el, sokkal többet kellene együtt edzeni. Erre viszont nincs lehetőség, hiszen mindenki máshol lakik, más csapatban játszik.- Ki az akitől a legtöbbet tanultál eddig?- A röplabdázás fortélyait edzőm, Péter Ferenc sajátíttatta el velem, de a válogatottban néhány játékostársamtól is sokat tanultam.- Ha leszállna közénk a "jóságos tündér", aki teljesíti három kívánságodat, mit kérnél tőle?- Nehéz kérdés.Ha a sport területén maradok, akkor egyik vágyam az lenne, hogy a Vegyiművek juniorcsapatával az idei 6. helyezés után dobogóra lépjünk. A válogatottal pedig a lehető legjobb eredmény elérése a célom. Hogy ez mit takar? Az a jövő titka. A sporttól elszakadva pedig egy speciális 1500-as Ladát szeretnék, bár az Opel sem megvetendő. Ha jól sejtem a kívánságok első része tündér nélkül is valóra válhat, de a harmadik sem elérhetetlen. Főleg ha a fiatal játékos meglévő tehetségével jól sáfárkodik, s töretlen szorgalommal, tudatosan készül arra, hogy élvonalbeli játékos legyen. Kocsis Erika l
