Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-27 / 119. szám

1990. AUGUSZTUS 27. Néplap Levelek az önkormányzatról A működőképes önkormányzat belső feltételei “Ország és táj, nemzeti politika és csoportélet, tervgazdaság és egyéni kezdemé­nyezés... nem ellentétek; az alárendelt dolgok viszonylagos önkormányzata nélkül sem sejtek és szervezet, sem tagok és társadalom nem ALKOTHATNAK magasabb fajta szerves életet.” (Németh László: Marxizmus és szocializmus, 1934.) A működőképes önkormány­zat belső feltétele az egészséges közösségi élet. Amíg a társada­lom kívülről szervezett, addig a közösség spontán módon, belül­ről szerveződő intézményrend­szere az emberi létnek. A kettő nem létezhet egymás nélkül, s nem is téveszthető össze. A párt­állam évtizedei az újra szervezett társadalom nevében minden szinten igyekeztek a közösséget felszámolni, pedig már középko­ri földesuraink, s az akkori ál­lamhatalom és egyház is tisztá­ban volt azzal, hogy ezekre épí­teni kell, fel kell őket használni, de nem szabad eleven életüket korlátozni. A közösség ugyanis nem más mint az egyéni emberi élet köz­vetlen társadalmi burka, amely­ben az egyes ember (bármilyen szintű is legyen) védelmet talál, s kibontakoztathatja képességeit a nagyobb és szervezett társada­lom javára. Társadalom, önkor­mányzat csakis erre épülhet. Hogy ennek lényegét megért­hessük, vegyük a legismertebbet szemügyre, az úgynevezett falu- közösséget. A faluközösség ma­ga valójában nem is létezik, ér­telmét akkor nyeri el, amidőn a külső hatalom (földesűr, állam) beleavatkozik a közösségi élet­be, s megszervezi azt saját célja­ira (bírák, jegyzők). A faluközös­ség az egyén számára ugyanis túl tág fogalom, túl nagy terjedelmű ahhoz, hogy minden rendű és rangú ember (a gyermektől az öregekig, a szerényebb képessé­gűtől a kiemelkedő egyéniségig) átláthassa. Maga az egyes ember korától és képességeitől függően ennél kisebb közösségben tud csak létezni (család, gyermek, if­júkori vagy felnőttkori közössé­gek: legény-, leánybandák, mun­kacsapatok, szokások, rítusok le­bonyolítására létrejött szerveze­tek, stb.). Egy gyermekközösség három-négy fő lehet legfeljebb, az ifjak serege sem nagyobb 6-8 főnél, ha ennél több fiatal van, akkor már két-három bandára osztódik az ifjúság. Az egyénnek keretet adó közösség tehát min­dig belátható, emberi méretű kell hogy legyen. Az igazi közösség mindig komplex jellegű, ami azt jelenti, hogy az együtt felnövők egész életükben mindent tudnak min­denkiről, s ez kötelességeket ró rájuk, szabályozza magatartásu­kat, s minduntalan megerősítik összetartozásukat halálukig (ke­resztkomák lesznek, egymást se­gítik a munkában, egymás sírját is ők ássák meg, stb.) Mivel a közösség természetes jellegű, ez állandóságot is bizto­sít, s szinte időtlenséget kölcsö­nöz neki. Hiszen ha eléri valaki a megfelelő kort, tagja lehet a különböző csoportoknak vagy eleve beleszületik (családi vagy utca- és falurészközösség). Az egyén és közösség viszo­nya a közösség irányításában és vezetésében is jól megmutatko­zik. Volt minden kisebb közös­ségnek vezéregyénisége, akit mindenki elismert szervezőkész­sége, rátermettsége alapján. Ám a komplex közösség sokféle te­vékenységet bonyolított le, s tel­jes életet élt, ezért szinte minden­ki időlegesen vezető szerephez juthatott, ha olyanról volt szó, amihez például ő értett a legjob­ban. Ha nehéz terhet kellett emelni, a legerősebb, ha éneket kezdeni, a legjobb hangú, ha munkaszerződést kötni, a legrá­termettebb irányított, s nem az általánosan elismert vezető. A funkció nem merevedett meg, s mindenki szóhoz jutott, érezte, hogy igazán szükség van rá a csapatban. Az így kialakult természetes közösségeket már az önkor­mányzatnak (faluközösségnek) könnyű volt mozgatni; hol kor­osztályokat, hol falu- vagy utca­részeket, hol azonos társadalmi szintű embereket (gazdák, kubi­kosok, gyalogmunkások) hívott össze, bízott meg egy-egy fel­adat elvégzésével, anélkül, hogy a részletekbe beleszólt volna. Falvainkban, főként mezővá­rosainkban, a múlt század hatva­nas éveitől kezdve alapszabál­lyal rendelkező körök, egyletek, társulatok alakultak, amelyek szervezetileg átvették a falu Má­ria Terézia kialakította tisztségeit (itt: elnök, jegyző, testület), ám működésüket tekintve megtar­tották a közösségi elvet, s életké­pes, az önkormányzatot segítő, modem falusi intézményrend­szert alkottak. (Folytatjuk) Szabó László Kilenc önálló kiállító a megyéből Mezőtúrról mini-vetőgép, Tiszaigarról Amint azt szombati lapszá­munkban, a Hungexpo sajtótájé­koztatójáról tudósítva már hírül adtuk, megyénkből kilenc cég vesz részt önálló kiállítóként a hét végén megnyíló 71. OMÉK-on. A következő napokban igyekszünk folyamtosan informálni olvasóin­kat arról, hogy szűkebb pátriánk kiállítóit hol lehet megtalálni a kő­bányai vásárvárosban, és mivel mutatkoznak be a Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron. A Szolnok Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat termé­szetesen bemutatja mindazokat, a már hagyományosnak mondható készítményeit, amelyek a korábbi OMÉK-eken vagy BNV-ken díjat nyertek, és amelyeket azóta is ked­velnek a vásárlók. Ezenkívül ter­mészetesen jónéhány termékúj­donsággal is jelentkezik a vállalat. Például a kimondottan exportcélra kifejlesztett, védőgázas csomago­lású szalámival, amely 120 napig is eltartható. Megismerkedhetnek a látogatók a szolnoki ÁHV új, Royal fantázianevű fóliás sonká­jával, a vákumcsomagolt felvá­gottjaival és szalonnaféléivel, va­lamint a különleges bélbe töltött paradicsomos nyelvkrémmel, ke­nőmájassal és illatos, finom má­jassal. Nincs valamirevaló mezőgaz­dasági kiállítás, bemutató, ame­lyen részt ne venne a GATE Me­zőtúri Mezőgazdasági Gépész­mérnöki Főiskola Karának tan­üzeme. Mint mindig, ezúttal is tab­lókon mutatják be - az “A” pavi­lonban - a főiskolai kar oktatási- kutatási-fejlesztési tevékenységét. A tanüzem jónéhány új gyártmá­nyával is jelentkezik az idei OMÉK-on. Bemutat többek kö­zött praktikus gépkocsi-utánfutót, tápszerkeverőt, univerzális körfű­részt, metszőberendezéseket. És ha valamikor, akkor a hazai mező­gazdaság privatizációjának küszö­bén nagyon aktuális a tanüzem olyan kis- és középüzemekben al­kalmazható eszközeinek bemuta­tása, mint például a 12 és 24 soros kivitelű sorbavetőgép, a kala­pácsos terménydaráló és más ház­táji kisgépek. Az OMÉK szervezői-rendezői minden eddiginél nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanak az élőállat­bemutatóknak. Megyénk nagy­üzemei közül például a túrkevei, a jászboldogházi és a besenyszögi téesz bárányai, jerkéi, kosai béget- nek majd tíz napig a kőbányai vá­sárvárosban. A sertéstenyésztési bemutatón a Tószegi Petőfi Tsz törzstenyészetében nevelt ma­gyar-lapáj kocák és apaállatok “szerepelnek” majd. A szarvas­marha-tenyésztési bemutató kere­tében a cserkeszőlői, a törökszent­miklósi és a jászapáti téesz állít ki tej- és hústípusú tenyészállatokat. A Jászboldogházi Aranykalász és a Karcagi Magyar Bolgár Barát­ság Tsz egy-egy kancával jelent­kezett a tenyészlovak bemutatójá­ra. Az őshonos állatok bemutató­jának is lesznek megyénkbeli “résztvevői”: a Középtiszai Álla­mi Gazdaság tiszaigari kerületé­ből magyar-szürke ökrök vontatta hatosfogat idézi majd a vásárvá­rosban a pusztai hangulatot. T.F. Beszéljünk róla! Büntetéss/z/el Jobb ha az ember tudja mivel kell szembe néz­nie.Ezért is tartom fontosnak azt a kis tájékoztatást amit az elmúlt hét péntekén adott lapunknak két vízügyes szakember. Színtiszta, kezelhető infor­mációkat kapott a lakosság arról, mit is hozhat ez a hét, jobban mondva, mit visz majd a víz, a Tisza vize? Szennyeződést. Borsodban megbolondultak az algák. Fittyet hányva mindannak amit tőlük elvárunk, va­gyishogy maradjanak nyugton, most a folyó egy szakaszán, őrült tempóban el kezdtek szaporodni. Igaz, a fáma bizonyos mértékű kömyezetszeny- nyeződésről is beszél, azután közrejátszott e fo­lyamatban az is, hogy a Tisza vízszintje jelentősen leszaladt, és most a folyó szomorú divatnak hódol, mindenféle politikai felhang nélkül, szőkesége zöldesbamára változott. Ha szerencsénk van, mire ez a bizonyos víz- mennyiség ideér, benne a nemkívánatos anyagok elbomlanak. Mi jó esetben sóhajtunk egyet, s vár­juk a következő adagot. Ha nincs szerencsénk ? Az a kérdés: hányszor lehet egy ilyen vizes ügy­letet megúszni? Láthatóan, a vízügyesek, nagy apparátust mozggatva mindent megtesznek, hogy ne a véletlen döntse el a dolog végső kimenetelét, tőlük telhetőén ne maradjon senki illetve semmi szárazon. S, ha nem csapnak össze a fejünk felett, és elvonulnak az oxigénben szegény hullámok, megkezdődik a bizonyító vizsgálat, minden való­színűség szerint kiderül, ki volt a bűnös - nem hibás, bűnös - azt megbüntetik, ő pedig kifizeti a bírságot. Kész. Nem, szó sincs arról a bizonyos boldog végről, hiszen gyakorlatilag a szennyezé­sen és a pénz befizetésén túl nem történt semmi. A dolognak - az esemény előtt alatt és után - mi isszuk meg a levét. Jól tudjuk ugyanis, hogy van­nak olyan cégek, amelyek évről évre rendszeresen tervezik azt az összeget, amelyet befizetnek a vízügyi hatóságoknak. S ezzel a dolog mintegy “le van tudva”. És tátoghatunk mint a halak, minden halad tovább, szemcsére a szennyezett víz is. Tudom, az egész korántsem ilyen egyszerű. Hiszen üzemek tucatjait lehetne bezárni amiatt, hogy szennyezik a levegőt, szennyezik a vizet, a földet. Am, ha ezek kapuit becsukják, munka nélkül maradnának dolgozóik, hiányoznának a piacéról, a boltokból a termékeik. Csuka fogta róka. (Elnézést az ízetlenkedésért: hol lehet itt már csukáról diskurálni?) Maradna még egy meg­oldás: olyan technológiákkal dolgozni amelyek nem környezetszennyezők. S itt az újabb vizes kérdés: hol a forrása az ezekhez szükséges pénz­nek. így tehát, azokkal együtt, akik akarva vagy akaratlan silányítják vagy időnként hatalmas üté­seket mérnek a természetre, élvezhetjük azokat a pofonokat amiket viszonzásul kapunk, a címzet­től. S, ha csak mi élveznénk! Jócskán jut ebből a gyerekeinknek is. Úgy tűnhet persze, mintha saját szegénységünk kiszolgáltatottjai lennénk, s az emberi jó és rossz szándéknak nincs helye a történetben sehol. Pe­dig, dehogy. Vannak országok, ahol sikk vásárlói bizalmat erősítő módon kömyzetbarát cikkeket készíteni. A spray-en ott a felirat: ez a termék hajtógáz nélküli. Nálunk pedig... Kazincbarcikán megnézik majd, hol szökik meg a higany - nyilat­kozta a televízióban az ipari minisztérium illeté­kese, felsorolva még, mi minden intézkedésre le­het számítani az ügy kapcsán, amely fodrozta az elmúlt napokban a vizeket. Nagyon helyes, mond­hatjuk ezen nyilatkozat kapcsán is. Kár lenne ezért az anyagért, hiszen a környezetvédelmi állapoto­kat, a felelősségre vonás hatását, egyáltalán az általános erkölcsi viszonyulást ismerve, igen fon­tos és alkalmas valamire: mérni, hogyan megy fel az emberek vérnyomása. Hajnal József Hogyan érintik az olajárak Magyarországot? Csütörtök este a nemzetközi olajpiacokon egy hordó kőolaj ára majdnem 32 dollárra szökött. Irak augusztus 2-án támadta meg Kuvaitot, s alig több, mint 3 hét alatt a kőolaj ára közel 50 száza­lékkal ugrott meg. Ez az áremel­kedés, párosulva a háborús han­gulattal, felforgatta a világ legna­gyobb tőzsdéinek árfolyamait is. Megindultak a spekulációk a várható recesszióról - no meg ar­ról, hogy hol lehet a felső határa az olajárnak. A helyzet alakulá­sától függően a szakértők még a hordónkénti 50 dolláros árat sem tartják kizártnak. Irak és Kuvait a konfliktus előtt a termelés kö­zel 20 százalékát produkálta - ez a mennyiség most kiesett. Ha a háború „felforrósodik”, kétsé­ges lesz a szaúdi olajtermelés sorsa is. Ráadásul Szaúd-Arábia — napló— Egyre több nemzetközi piac működik kör­nyezetünkben. Találunk ilyet Szabadkától Szol­nokig, Budapesttől Karcagig mindenfelé. Az ember, ha akarja, ha nem, előbb-utóbb szétnéz egy-egy ilyen nyüzsgő, élettől pezsgő, eleven gyülekezetben, ha másért nem, hát a kíváncsi­ság okán. Bevallom, én szeretek bazárokba, pi­acokra járni, érdekes embereket, jeleneteket hoz elém a sors, s én elég kíváncsi vagyok ahhoz, hogy elébe menjek a sorsnak. Az egyik ilyen piacon járva, nyáron, jó melegben, farmerokat áruló fiatal cigányok sátra előtt vitt el az utam. Világos, rövid ujjú ing volt rajtam, melynek a zsebe fölött néhány zászlócska, amerikai, angol, ausztrál zászlócska díszelgett odavarrva, mind­össze néhány négyzetcentiméteren. Nem szere­tem ugyan az ilyen díszeket, de az inget kaptam, nem akartam összevagdalni a dísz lebontása közben, hát hagytam, így hordtam. Szóval, mentem a cigánylegények sátra előtt, elég ér­dektelenül pillantottam végig az egyébként Tö­rökországból való farmerokon, mivel éppen nem akartam farmert venni, amikor az egyik cigánylegény fölismerte az ingemen lévő angol zászlócskát. Felcsillant a szeme, azonnal meg­szólalt.- Do you speak English?- Yes, a little. Itt pillanatnyi szünet következett, a fiú mintha elbizonytalanodott volna. Átvettem a kezdemé­nyezést.- What language do you speak? A fiú hallgatott. Folytattam.- Where are you from? What do you do? A fiú bólogatott.- Yes. Oké.- What are you interested in? - kérdeztem végül, mire a fiú már csak egy hellót intett. Továbbmentem. Hallottam, amint beszélge­tőtársam lelkesen, hatalmas büszkeséggel kiált­ja a többieknek.- Hallottátok? Tudok angolul! Egy igazi an­gollal beszélgettem... Körmendi Lajos máris kénytelen visszatartani fi­nomított kőolajtermékeinek jó­részét hadicélokra, egyebek kö­zött az amerikai haderő üzem­anyag-ellátására. A kérdés kikerülhetetlen: mennyiben érinti ez a helyzet Magyarországot? Minden tekin­tetben - és pedig keményen, ha nem is a közeli jövőben. AZ igazi kérdés valójában az - s ez izgatja legjobban szerte a világon a gazdasági szakem­bereket -, hogy a Kuvait elleni iraki invázió nyomán kialakult helyzet meddig húzódhat el, meddig tarthat a bizonytalanság kora. A hetvenes évek olajárrobba­nása idején a kormány és a párt vezetői kitartóan ismételgették, hogy „hozzánk”, a szocialista világba a válság soha nem gyű­rűzhet be. Hát begyűrűzött. Ak­koriban azzal érveltek, hogy a KGST szilárd alap, az olcsó szovjet kőolaj még szilárdabb. A „begyűrűzés” szó azóta fogalom - egyebek között az inkompeten­ciára utal, s arra is, hogy manap­ság minden „begyűrűzik” min­denhova - előbb vagy utóbb. A hetvenes években ugyan nem a kőolajárakon gyűrűzött be a vál­ság, de nyilvánvaló, hogy a vi­lágpiacon minden egyszerre drá­gább lett, az importért jóval töb­bet kellett fizetni. Most pedig, hogy Magyaror­szág a piacgazdaság felé vett utat, és egyre több szállal kötődik a világpiachoz - s közben a Szov­jetunió, amellyel jövőre már dol­lárban kereskedünk, csökkentet­te magyarországi kőolajszállítá­sait - botorság lenne hinni, hogy Magyarország mindebből kima­radhat. Nemrég már vásároltunk dollárért kőolajat: azért a pénzért ma feleannyit kapnánk. A helyzet sajátossága, hogy az árakat nem az olajhiány verte fel, hanem a háborús pszichózis, a bizonytalanság és a kérdőjel: hogyan alakul a helyettesíthetet- len nyersanyag, a kőolaj kiter­melésének jövője? A piacon ugyanis egyelőre nincs olajhi­ány - szakértők szerint a világ soha ekkora készletet még nem halmozott fel -, s arra is van le­hetőség, hogy a többi olajterme­lő pótolja az iraki és a kuvaiti olajat. Az OPEC néhány tagor­szága - a kisebbség -, főként Sza­úd-Arábia, szeretné csillapítani a felbolydult piacot, és újabb ár- rögzítésre, a termelés növelésre törekszik. A kisebbség ugyanis a stabil világgazdasági helyzetre épít - ennek pedig egyik alapvető ele­me a reális, kiszámítható kő­olajár. De az OPEC már nem a régi, a többség be akaija söpörni a mannaként hulló olajdolláro­kat... A megoldás azonban amúgy sem az OPEC kezében van: mégha egyöntetően megegyez­nének is egy alacsonyabb ár­szintben, amíg az Öböl menti konfliktus hullámverései nem csitulnak, addig a válsághangu­lat - s nem az OPEC - irányítja az árakat. Magyarországnak szembe kell néznie ezzel a helyzettel. Nehezen megjósolható, hogy az Öböl menti válság meddig húzó­dik el. Ha huzamosabb ideig, akkor megváltozott gazdasági környe­zetben élünk majd - feltehetően drágább benzinnel, tüzelőolaj­jal, szűkebb költségvetéssel és szűkebb importlehetőségekkel, a fizetési mérleg várható alaku­lásáról már nem is szólva. FwtarGjtin?

Next

/
Oldalképek
Tartalom