Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-23 / 116. szám

1990. AUGUSZTUS 23. Néplap A tudomány világa * Évente 20 ezerrel kevesebben vagyunk Szomorú rekordot tartunk mi, magyarok: a fejlett országok kö­zött nálunk a legmagasabb a ha­landóság. Népesedési helyze­tünket tovább rontja az a tény, hogy évről évre kevesebb gyerek születik.- Magyarországon 1981 óra nagyobb a halálozások száma, mint a születéseké - mondja a téma avatott ismerője, Andorka Rudolf egyetemi tanár, a Buda­pesti Közgazdaság-tudományi Egyetem szociológiai tanszéké­nek vezetője. - Ennek követkéz- ■ tében 1983 óta évente 20 ezerrel csökken az ország népessége. Fi­gyelmeztető adat: az elmúlt hó­napokban az eddiginél is keve­sebb gyerek jött világra, s ha ez így megy tovább, az idén saját negatív születési rekordunkat is megdöntjük!- Mikor kezdődött ez a folya­mat?- A születések száma először 1958-ban esett az egyszerű re­produkcióhoz szükséges szint alá. Azóta csak négy kivételes évben - 1974 és 1977 között - volt az évi termékenység és a halálozások száma között egyensúly.- Ez magyar sajátosság lenne? Milyen tendenciák figyelhetők meg az oly sokat emlegetett fej­lett Európában?- Az, hogy a szükségesnél ke­vesebb gyerek születik, nemcsak nálunk gond. Szinte valamennyi európai ország hasonló helyzet­ben van. Talán csak Írország és Lengyelország termékenységi szintje jobb az átlagosnál. A probléma tehát azonos, de az egyes országokban más-más okokra vezethető vissza.- Miről lehet szó?- Nálunk az alapvető ok, hogy egyre kevesebb a három- és többgyermekesek száma. A ma­gyar családok többségében két gyermek születik. Ez azonban nem elég, mivel vannak nők, Népesedési kilátásaink akik életük végéig gyermektele­nek maradnak. Ez a hiány is pót­lásra szorul. S akkor még nem beszéltünk a csecsemő- és gyer­mekhalandóságról. Más szóval több három- és többgyermekes családra lenne szükség ahhoz, hogy ezek a hiányok kiegyenlí­tődjenek, és a népesség fogyása megálljon. S ha már itt tartunk, szólni kell a házasodás és a válás alakulásá­ról is, mert ezek is befolyásolják a népesedési helyzetet. Nyugat- Európában azt látjuk, nagyon megcsappant a házasodási kedv, ugyanakkor jelentősen megnőtt a válások száma. Egyes orszá­gokban újabban mind több gye­rek születik házasságon kívül. Itthon, ha eltérő mértékben is, de hasonló jelek látszanak. A fiata­lok házasságkötései csökkentek, míg a válások száma igen magas, Európában nálunk a legmaga­sabb. Magyar sajátosság, hogy az elváltak közül egyre keveseb­ben állnak újból az anyakönyv­vezető elé. A házasságon kívüli születések aránya itthon jóval ki­sebb, mint Európában, de emel­kedett, és 1988-ban elérte a 12 százalékot.- Mi az oka az.Európa-szerte tapasztalt alacsony gyerekszám­nak?- A demográfiai Szakiro­dalomban háromféle elméleti magyarázat olvasható. Az első és legegyszerűbb a gyerekszám csökkenését annak tulajdonítja, hogy legalizálták a művi abor­tuszt, és elterjedtek a modem fo­gamzásgátló szerek. A második azt mondja, az emberek egész gondolkodásmódja megválto­zott. Más értékek lettek fonto­sabbak, mint a gyerek, s meg­szerzésüket nehezíti, ha több utódról kell közben gondoskod­ni. A harmadik vélekedés szerint az anyagi tényezők a felelősek a kialakult helyzetért. Megegye­zés ma még nincs, a szakem­berek véleménye megoszlik. Ha engem kérdez, szerintem az abortusz legalizálása, illetve a modem fogamzásgátló szerek hozzáférhetősége nem ok, ha­nem eszköz. Eszköz, amelynek segítségével a családok a koráb­binál kevesebb gyereket vállal­nak. Meggyőződésem, s a kül­földi tapasztalatok is ezt tá­masztják alá, hogy anyagi szem­pontok igenis befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. A csa­ládok többsége meggondolja, el tud-e tartani egy újabb jöve­vényt, győzi-e pénzzel, idővel, energiával. Ezt látszik bizo­nyítani az a tény is, hogy az elmúlt 25 évben a gyermekes családok anyagi helyzetét javító intézkedések - például a gyes és a gyed bevezetése, a családi pót­lék lényeges emelése - után min­dig emelkedett a születések szá­ma. Népesedési helyzetünk javí­tásának szerintem ez lehet a kul­csa. Gyerkó Katalin A helikopter - békében és háborúban Röviddel azután, hogy a moto­ros repülőgépek a levegőbe emel­kedtek és birtokukba vették a "har­madik dimenziót", a tervezők fi­gyelme máris olyan repülőeszkö­zök kialakítására irányult, amelyek a repülőgépektől eltérően nem hosszabb-rövidebb ideig tartó ne­kifutással és kifutással szállnak fel és le, hanem egy helyből - mégpe­dig a parkolóhelyről - emelkednek a levegőbe, és ugyanoda ereszked­nek vissza. A helikopter első ötlete Leonar­do da Vincitől, a középkori Itália zseniális művészétől származik, a kor technikai fejlettsége azonban természetesen nem tette lehetővé a megvalósítását. Az első reális kí­sérletet 1907 nyarán végezték: a francia Breuguet-fivérek és Richet tanár helikoptere már másfél méter magasra emelkedett. Ezután újabb szünet következett, míg 1918-ban a nemrég elhunyt, magyar szárma­zású Kármán Tódor irányításával elkészült egy három benzinmoto­ros helikopter, amely 50 méter ma­gasra emelkedett. 1928 a követke­zőmérföldkő: ismét magyar konst­ruktőr, Asbóth Oszkár munkája nyomán új helikopter készült, amelyet több, tökéletesített válto­zat követett. Ezután más országok­ban is egyre-másra születtek meg a különböző típusú kísérleti helikop­terek. A helikopterek alkalmazási te­rületeit vizsgálva kitűnik, hogy ve­lük katonai és polgári repülés szá­mos feladata megoldható, sőt al­kalmazásukkal sok olyan feladat is a repülés területére tevődik át, amelyeket korábban (a helikop­terek elterjedése előtt) más esz­közökkel hajtottak végre. így a he­likopterek elterjedésének eredmé­nyeként a repülés hatóköre bővült. pezésre és még sok más feladatra alkalmazzák. A katonai alkalmazás lehetősé­gei még sokrétűbbek. A katonai helikopterek legfontosabb felhasz­nálási területei: a csapatok és hadi­Újonnan kifejlesztett francia harckocsi-elhárító helikopter, a "Tigre" (Tigris) makettje A helikopter kedvező fel- és le­szállási, valamint speciális lebegé­si tulajdonságai eredményeként az alkalmazási területe igen széles körű. A polgári repülésben utas- és te­herszállításra, különféle építési feladatokra repülő daruként, eze­ken túlmenően mezőgazdasági munkákra, tűzoltásra, sebesült­szállításra, tengeri halrajok vonu­lásának felderítésére, légi fényké­technikai eszközök szállítása, cél- felderítés, híradó eszközök "átját- szási" pontjaként való alkalmazás, rakéta- és lőszerszállítás, rádiólo­kátor antennák felvitele nagy ma­gasságokba és végül a felfegyver­zett helikoptereket harceszközként alkalmazzák. A helikopterek nagy szerepet játszottak a vietnami háborúban, valamint Franciaország algériai háborújában és az afganisztáni harcokban is. Itáliában, mélyen a Gran Sasso masszívuma alatti, föld alatti labo­ratóriumban egy kísérlet kezdő­dött, amelynek az a célja, hogy általa betekintést nyerjenek a Nap belsejébe. A Napból érkező neutrí­nókat akarják kimutatni, mert e nélkül nem lehet pontosan megér­teni a benne lejátszódó termonuk­leáris folyamatokat. A neutrínók csak rendkívül ritkán lépnek köl­csönhatásba az anyaggal, így szin­te akadálytalanul jutnak ki a Nap belsejéből, de ugyanezért földi de­Hajó a múzeumban Észak Velencéjében, Stockholmban az egyébként is sok látnivaló mellett új érdekes­ség van. 1990. június 16-án megnyílt a Vasa nevű svéd hadihajó új otthona, a Vasa-múze- um. Érdekes a hajó múltja, elsüllyedésének és kiemelésének a története. A hadihajó a XVII. században, a harminc­éves háború (1618-1648) alatt épült. Svédor­szág alapvető érdeke volt partjait és a Balti­tengert biztosítani. Gusztáv Adolf svéd ki­rály négy nagy hadihajót rendelt meg 1625- ben, köztük a vezérhajónak szánt Vasát; ez a svéd uralkodóház nevét viselte. Az új hadi­hajók Stockholmban, a királyi palota előtti öböl túlsó partján fekvő hajóépítő telepen készültek. Az új vezérhajót az akkori fogal­mak szerint remekbe készült alkotásnak szánták. Három fedélköze volt; a felső kettő­ben helyezték el a 48 nagy és a 16 kisebb méretű bronzágyút. A harmadik fedélköz a katonák és tengerészek szűkös szállásain kí­vül lőszer-, fegyver- és anyagraktár is volt. A hajófenékbe kerültek a súlyos kövek; ez a nehezék a szükséges merülést biztosította, hogy a hajó súlypontja minél mélyebben a vízvonal alatt legyen. A hajó tatján emelkedő "kastély" a tisztek szállásait, a parancsnoki helyiségeket és a tiszti étkezőt foglalta ma­gába. A hajótest csaknem 50 méter hosszú, 11 méter széles és 12 méter magas volt, három árboccal. 1628. augusztus 10-én az új vezérhajó 133 tengerésszel és 300 katonával a fedélzetén, teljes vitorlázattál és zászlódíszben, üdvlö­vések dörgése közben indult első és egyben utolsó útjára. Másfél kilométert sem tett meg az öböl vízén, amikor erős szél kerekedett, a hajó a féloldalára dőlt, és az alsó lőréseken át víz tódult be: a Vasa felfordult, és pillana­tok alatt elsüllyedt. Több mint 50 ember A Vasa az új múzeumépületben vesztette életét, a többit kimentették a kísérő csónakok és bárkák. Többször is megpróbál­ták kiemelni a hajót, de az akkori technikai lehetőségekkel ez nem sikerült. 1663-ban le is mondtak a további kísérletről, csupán az ágyúk nagy részét (53 darabot) hozták fel. A hajó békésen aludt hullámsírjában egé­szen az ötvenes évekig. 1954-ben látott mun­kához Anders Franzén olajmémök, tengeré­szeti archeológus, aki sok tapasztalatot szer­zett elsüllyedt hajók kiemelésénél. 1956 nya­ráig meghatározták a pontos helyét, kiderült, hogy 33,5 méter mélységben fekszik. A leg­modernebb felszerelésekkel indult a kieme­lés. Többéves munka eredményeként a Vasa hajót 1959-ben két ponton segítségével, a roncs alatt létesített alagutakon áthúzott, erős kábelekre függesztve lassan kiemelték az iszapágyból, és a víz alatt átvontatták a kö­zeli sziget mellé, ahol már csak 5-15 méteres mélységben kellett dolgozni a búvároknak. 1960-61-ben a búvárok teljesen befedték a lőréseket, rendbe hozták a hajó megrongáló­dott orrát, majd hidraulikus szivattyúkkal csökkentették a lezárt hajótestben a víz mennyiségét. A Vasa - lázas izgalomtól kí­sérve - 1961. április 21-én kiemelkedett az öböl zavaros vizéből. tektorokkal való kimutatásuk is roppant nehéz. Ezek a különös ré­szecskék egyfajta hírnökök, ame­lyek elmondják a kutatóknak, mi­lyen viszonyok uralkodnak a Nap középpontjában. Az USA-ban az utóbbi húsz év­ben végzett kísérletek során kide­rült, hogy a Földünket érő napne­utrínók száma csak feig a vártnak. Ezt a meglepő eredményt nemré­giben japán kutatók is megerősí­tették egészen más módszerrel végzett méréseikkel. Az eddig használatos detektorok azonban csak a nagy energiájú neutrínókat tudják kimutatni, amelyek a Nap energiatermelő folyamatának egy viszonylag kevéssé jelentős reak­ciójából származnak. A döntő lé­pést, két hidrogénatommag (pro­ton) deutériummá való egyesülé­sét ezzel a módszerrel nem lehet megragadni. A Heidelbergi Max Planck Magfizikai Intézetben dolgozó Till Kirsten tudományos kutató vezetésével most öt ország kilenc kutatóintézete fogott össze, köztük a Müncheni Műszaki Egyetem ku­tatócsoportja, a fizika Nobel-díjas Rudolf Mössbauer részvételével. A "Gallex" - gallium-experiment - kísérlettel képesek lesznek a pro­tonok egyesüléséből származó ne­utrínókat is kimutatni. A napneutrínók kimutatására szolgáló új detektor sósavban fel­oldott 30 tonna, igen nagy tisztasá­gú galliumot tartalmaz; ez a világ évi galliumtermelésének a fele. Földünk minden négyzetcentimé­terét másodpercenként 66 milliárd napneutrínó éri. A kutatók a detek­torban húsz nap alatt tíz reakciót várnak, amelyekben a gallium-71 a neutrínó hatására germánium-71 radioaktív izotóppá alakul át. Hosszabb ideig tartó "exponálás­nak" a germánium-71 radioaktív bomlása miatt nem volna értelme. Ezt a tíz germániumatomot kell "kihalászni" 10 a 30-on gallium­atom közül, ami első hallásra lehe­tetlennek tűnő feladat. (A 10 a 30- on azt jelenti, hogy 10 után 30 nullát kell írni, ismert számneve­inkkel ez kifejezhetetlen.) A Karlsruhei Atommagkutató Központ fizikusainak azonban si­került kifejleszteniük egy eljárást, amellyel a könnyen illó germáni- um-kloridot nitrogénnel kiöblítik az 54 köbméter térfogatú galliu­moldatból, majd egy háromlép­csős folyamat során töményítik. Ami végül megmarad, azt egy pi­ciny számlálócsőbe töltik, amely észleli és feljegyzi a germánium- 71 atommagjainak radioaktív bomlását. Tekintettel a neutrínók kimuta­tásának roppant nehézségére, a ku­tatók nagy gondot fordítottak min­den olyan tényező kiküszöbölésé­re, ami esetleg meghamisíthatja a mérést. Az 1400 m mély akna fe­letti kőzetréteg jó védelmet nyújt a nagy energiájú kozmikus sugárzás ellen. A gallium-kloridot tartalma­zó két műanyag tartály szinte "kéz­zel válogatott" atomokból készült, radioaktívanyag-tartalma - rádi­um, tórium vagy urán - rendkívül csekély. A felhasznált galliumot előzőleg megtisztították mind­azoktól az anyagoktól, amelyeket a kozmikus sugárzással való köl­csönhatás hozott létre benne. A néhány germániumatom bomlásának megszámlálása na­gyon költséges. A számlálókészü­lék különlegesen tiszta acélból, ólomból és rézből készült "háza" leárnyékolja a külső radioaktív su­gárzást. Ezen kívül a készülék egy úgynevezett Faraday-kalitkában - sűrű drótháló alatt - van elhelyez­ve: a kalitka a külső elektromágne­ses zavaroktól véd. Mivel a kuta­tók biztosak akarnak lenni abban, hogy a számlálócsőben megjelenő elektromos impulzusok kizárólag a germániumatomok bomlásából származnak, a bomlások időbeli lefolyását is elemzik. A kutatók eredetileg egy króm- 51-et tartalmazó neutrínóforrással végzett kísérletet is megterveztek. Ez a neutrínóforrás egyfajta mes­terséges Nap lett volna, s ezzel akarták a berendezés megbízható­ságát ellenőrizni. Az amerikai fél azonban nem tudta betartani ígére­tét, mert hiányzott nekik az erre a célra szükséges 10 millió dollár. A tudományos világ feszülten várja a Gallex-kísérlet első ered­ményeit. Lehetséges azonban, hogy egy szovjet-amerikai kutató- csoport megelőzi őket. A Kauká­zusban ugyanis 2000 méter ma­gasságban hasonló kísérlet folyik galliummal, mint detektoranyag­gal. Bármelyik csoport is lesz azonban első, a két hasonló kísér­let mindenképpen alkalmas lesz, hogy kölcsönösen ellenőrizzék egymás mérési eredményeit. G. A. Pillantás a Nap belsejébe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom