Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-21 / 114. szám
SPORT EXTRA Négy megye - Jász-Nagykun Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád - kerékpár-szövetségeinek összefogásával rendezték meg a XXXIV. Tiszántúli körversenyt, amely öt napon keresztül zajlott. A szervezők minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy minél jelentősebb mezőny jöjjön össze. Több szomszédos országba is postáztak meghívót, de végül csak hazai kerékpárosok jelentek meg a rajmál. Ettől függetlenül honi viszonylatban elit társaság gyűlt össze a megyeszékhelyen, hiszen Somogyi és Paizs kivételével a teljes magyar válogatott keret megérkezett. Nyolc egyesület -Sz.Cukorgyár, FTC- JACOBS, Pécs, Szekszárdi Szöv. Spartacus, DVSC, Debreceni Sportiskola, Békéscsabai Állami Gazdaság, Szeged - negyvenhét versenyzője, és több száz érdeklődő szurkoló előtt Sípos János, a Magyar Kerékpár Szövetség szakfelügyelője nyitotta meg az öt napos viadalt, amely hal szakaszból állt. Kezdésként a prológfutamra került sor csütörtökön este 7 órakor az Ady Endre út - Csokonai út - Szántó körút - Keskeny János út által bezárt pályán, melyet a városi rendőr- kapitányság közlekedésrendészeti alosztálya a forgalom elől teljesen lezárt.- Mi az, hogy prológfütam? - kérdezheti a hozzá nem értő olvasó, sőt én is ezt kérdeztem Borbély Tibortól, a versenybíróság elnökétől.- Ha egy kicsit nagyzolni akarnék, azt mondanám, ugyanaz, mint a Forma l es Drótszamarasok a nyeregben Koncentrálás felsőfokon autóverseny időmérő edzése. Itt is külön indítjuk a kerekeseket az 1700 méteres pályán, de ők csak egy kört tehetnek meg. A különbség az említett sportághoz képest az, hogy nálunk a legjobb eredményt elérő indul utolsóként a másnapi küzdelmekben, az egyenkénti indítású 20 kilométeres országúti versenyen. Kindemai Zsuzsanna személyében egy hölgy volt az első, aki megtette a bő másfél kilométert, igaz, az eredménye még nem számított a futamba. Őt azonban már az igazi kerekesek követték. Ki milyen rajtszámot kapott, úgy állt fel a starthoz. A tavalyi védő jogán Molnár Péter, a Szolnoki Cukorgyár válogatottja kapta az 1-es íajtszámot, s így az utolsónak való indulás jogát.- Kik a nagy esélyesek? - érdeklődtem a rendezők, az edzők körében. Jó pár név elhangzott, többek között a két szolnokié, Molnáré és Szabóé, azután Eisenkrammeré a Ferencvárosból, Szmimyáké a DVSC-ből, Steig Csabáé a Szek- szárdból. Röviden, nem lettem okosabb, hiszen szinte mindenki hovatartozása szerint válaszolt. Az első húsz idő ismeretében sokan csóválták a fejüket, mondván: igencsak közepesek az eredmények, bár a menők még hátra voltak. Hirtelen egyik pülanatról a másikra felforrósodott a levegő, a szekszárdi Steig Csaba 2:12-vel átvette a vezetést. Nem sokáig örülhetett, hiszen a két napja civillé visszaöltözött szolnoki Szabó Lajos túlszárnyalta. Jött Eisenkrammer és tovább javította a legjobb eredményt. Ekkor már nem sokan voltak hátra, így elérkezettnek láttam az időt, hogy megkérdezzem a szolnokiak üdvöskéjét, Molnár Pétert, ugyan, mondja már meg, ki a legnagyobb ellenfele? “Az idő” - válaszolta vigyorogva, majd felpattant gépére és felállt az indítóemelvényre. Kettő perc, hét másodperc múlva kiderült, nem véletlenül volt olyan jó kedve Péternek. Érezte, hogy jó erőben van, s ez ki is jött belőle. Némi meglepetésre a dobogó második és harmadik fokára két pálya- kerékpáros, a ferencvárosi Söre és Ragó léphetett még fel. Pénteken délelőtt folytatódott a körverseny. Az égiek - úgy látszik - nem szeretik a kerekeseket, ugyanis rekkenő hőség, tűző napsütés fogadta őket a Jászberény felé vezető, 71-es főút rajtvonalánál, ráadásul itt már nem zárt területen folyt a viadal, s elég nagy volt a forgalom is. Annyit sikerült elérnie a verseny- bíróságnak, hogy a starthelyet követő 20 méteren egy sávra terelték az autókat- Mennyire türelmesek, figyelmesek a járművezetők? - szólítottam meg Nagy Albert rendőr őrmestert, aki a forgalmat irányította.- A többségükkel nincs baj, de néhá- nyan elég agresszívek, türelmetlenek, nem érdekli őket, hogy verseny van. Ők sajnos, néha veszélyeztethetik a sportolók testi épségét is. Hála Istennek, nem történt semmi rendkívüli. A 33 fokos meleg és a 20 kilométer miatt érezhető volt, hogy a pályához szokott sprinterek hátrébb szorulnak a mezőnyben, ugyanakkor az országútiak felzárkóznak a vezető mögé. A körülményekhez képest egészen jó idők születtek, sőt a Szolnoki Cukorgyár drótsza- marasa, Szabó Lajos (kerékpáros berkekben csak Piroska) még csapattársát, Molnárt is megelőzte. így a második szakasz után ő kapta a sárga trikót. A dobogó aljára a debreceni Szmimyák kapaszkodott fel. z s Piroska- Szabó Lajos vagyok, 24 éves, nőtlen és két teljes napja újra civil. Tíz éve űzöm a sportágat, Molnár Petivel együtt idén kerültünk Szolnokra A magyar válogatott tagja vagyok.- Mire számítasz a végelszámolásnál?- Szeretnék dobogóközeiben végezni, ehhez azonban a kritériumver- senyeken sem szabad leszakadnom. V ________________________/ A mennyire kedvezőtlen volt a délelőtti hőség, legalább annyira rossz volt az esti kritériumfutam alatti eső. Csúszóssá vált az aszfalt, ami jócskán megnehezítette az indulók dolgát. A 25+1 körös menetben ötkörönként részhajrá volt, ami az összesítésbe számít be. Ilyen előzmények után nem is lehetett más célja az elölállóknak, mint megőrizni pozíciójukat az élbolyban. Ezt nagy taktikai harc árán ugyan, de mindannyian teljesítették. A befutó: Eisenkrammer, Szmimyák, Steig volt. A három szakasz megtétele után az állás: első Szabó Lajos (Sz.Cukorgyár), második Molnár Péter (Sz.Cukorgyár), harmadik Szmimyák Zsolt (DVSC), negyedik Steig Csaba (Szekszárd). (Folytatás a 12. oldalon)
