Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-18 / 113. szám
10 1990. AUGUSZTUS 18. Azt mondják sokan: az egyik kunsági város olyan, mint a másik. Ha jön a "kun eső", a szél által felkavart porfelhő, akkor meg pláne olyan. Pedig nincs igazuk. Vegyük például Karcagot. Ez a város sok mindenben más, mint a többi - bár igazi arcát nem fedi fel az átfutó idegennek. Olyan, mint messzi-messzi földről idekerült nyíltszívű, ám mégis zárkózott lakói, a kunok, akik menekülésekkel, megpróbáltatásokkal tűzdelt történelmük során megtanulták: bölcsebben cselekednek, ha nem hivalkodnak, inkább szerényen, csendben teszik a dolgukat. Szerényen, de nem meghuKarcag, az más... marhát a kitenyésztett fajták. Csendesen szemlélődve képet lehet itt nyerni a pásztorok használati tárgyairól és a tanyavilág életéről. A kiállítás harmadik nagy gazdálkodási egysége a szemtermelő gazdaságot mutatja be. A "padlás" rész pedig azokat a régiségeket, szerveznek továbbképzés jellegű tanfolyamokat, továbbá találkozókat a kórház- és börtönmisszió munkatársainak, az egyházi kórusoknak. Sok minden színesíti még a Megbékélés Házának programját. Hazai és nemzetközi konferenciású-e és ha igen, akkor milyen mértékben. A vizsgálati kör úgy zárul, hogy van egy értékelő csoportunk, amely mérlegeli azt, hogy mennyire gazdaságos az adott tevékenység. A talajvizsgálattól kezdve a haszonig gyakorlatilag az egész skálát vizsgáljuk tehát az intézetVendégek a mánuszi gyülekezetből nyászkodva. Régmúlt idők tanújelét is láttam erre, a Karcag és Berekfürdő között végzett ásatások során. A sok apró termetű kun között két hórihorgas ember csontváza került ott elő a hajdani temető feltárása során. Szemlátomást idegenek voltak, de az már rejtély volt, hogy honnan kerültek oda. A régészek tanakodtak egy ideig, de aztán elintézték az ügyet azzal a tréfás megjegyzéssel, hogy bizonyára adóbeszedők voltak, és életükkel fizettek mesterségükért. Nem állítom, hogy az adóügyben érkező idegent kitörő lelkesedéssel fogadnák manapság Karcagon, de annyi szent: nem képeznek elzárt világot. Barátsággal fogadják a vendéget, s más tájaknak is hasznára akarnak válni. Aki nyílt szívvel jön ide, otthon érezheti magát. A város életének bemutatására nem vállalkozhatunk, de annak néhány mozzanatára kitérünk. Főképpen arra: miben más ez a kisváros, mint a többi, mi van itt olyan, ami máshol nincs. (Persze, ezt sem a teljesség igényével tesszük.) Évente tíz-tizenöte- zer vizsgálat Az agrártudományi kutatóintézet stílszerűen a város szélén van. Központi épületét szépen gondozott park övezi. A kihalt határral ellentétben az intézet laboratóriumában zsúfolt a program. Dr. Ka- ruczka Antal laborvezetőnek nincs olyan gondja, hogy mivel töltse az idejét:- Évente tíz-tizenötezer mintát vizsgálunk - mondja. - A céltól ben. A kutatóintézet - melynek szolgáltatásait egyébként egyre több gazdaság veszi igénybe - voltaképpen két területre fektet nagyobb hangsúlyt. Az egyik a száraz klimatikus körülményekre alkalmas, azokat elviselő búzafajták, aszálytűrő növények nemesítése, a másik pedig az alföldi legelő állattartás, illetve az ahhoz kapcsolódó szervestrágyák feldolgozása, a kömyeTechnikus- és gazdasszonyképzés A kutatóintézet szellemi szomszédvára a mezőgazdasági szakközépiskola. Ha nem volna nagytakarítás, akkor az ügyeletes tisztét betöltő Pataki János igazgatóhelyettes ugyancsak egyedül érezhetné magát a kongó intézetben. A tőle szerzett információk szerint két szakon folyik most képzés az intézetben: egyrészt növénytermesztő gépész szakon, amely a ‘91/92-es tanévtől általánosabb képzést nyújt majd. Ezen a négy éves szakon a tanulók érettségi és szakmunkás bizonyítványt, meg jogosítványt szerezhetnek. Az igazi újdonság a növénytermesztő, növényvédő technikusi szak. Nappali tagozaton ötéves. Most, a nyár elején bocsájtották ki az első "igazi" technikusokat. Újdonság ez országszerte, hiszen ilyen képzést kísérleti jelleggel Karcag mellett csak Tatán vezettek be. Ezen a szakon az első négy tanévben főleg közismereti tárgyakkal ismerkednek a diákok, s azokból a negyedik év végén érettségit tesznek. Ezt követően az ötödik tanévben - továbbra is nappali tagozatos középsikolásként - csak szakmai tárgyakkal foglalkoznak, majd a tanév végén képesítő vizsgát tesznek. Akik korábban csak a régi képA Tisza hajdani áradásainak emlékét őrzi a szépen felújított Zádor-híd tanfolyamokon -, hanem kertinövények termesztésére és kisállat- tartásra is. Vidéken pedig az ilyen ismeretek nélkülözhetetlenek. S ami részben szakmai, részben "önfenntartási" kérdés: szeretnék bővíteni az intézet száz hektáros tanterületét. Ugye kitalálták? - ehhez is hiányzik a pénz. A megelevenedett múlt A települések hangulatát, szellemi életét elsősorban az ott élők leleményessége és többre törekvése, a jó értelemben vett lokálpatriSokan mondják azt is a városban, hogy nemcsak támadni kell Molnár Ferenc tanácselnököt, hanem illő módon búcsúztatni, hiszen olyan létesítmények megszületésében is jeleskedett, mint a képünkön látható, átadás előtt álló rendelőintézeti szárny zetszennyező anyagok (hígtrágya) ártalmatlanítása, hogy a termék a mezőgazdaságilag művelt területre veszélymentesen kiszórható legyen. Szakmai segítségük a vágó- hidaknál, baromfifeldolgozóknál, Felújítják a régi görögkatolikus templomot, és rendbeteszik környék függően egy-egy minta két-három tulajdonságát tanulmányozzuk, de van, amelyiknél negyvenet. Az adatfeldolgozásra a megfelelő számítógépes háttér biztosított. Az adatok segítséget nyújtanak annak megállapításához, hogy az adott növényfajta megfelel-e a termesztésére kiszemelt területnek, avagy az az anyag, amelyet kivisznek arra a területre, tényleg pozitív hatátehát azokon a helyeken, ahol nagy szervesanyag-tartalmú, de közvetlenül nem hasznosítható anyagok képződnek, egyre inkább nélkülözhetetlen. Feladatuk egészéhez kapcsolódik a talajjavítással, a vízrendezéssel, az energiatakarékos talajműveléssel kapcsolatos információszolgáltatás is. zésben részesültek, azok levelező tagozaton "ráfejelhetnek". A most következő tanévben tizenöt levelező hallgatóra számítanak. Szintén levelező tagozaton folytatnák a képzést mezőgazdasági áruforgalmi szakon is, de a mezőgazdaság bizonytalan helyzete itt is tükröződik. Eddig a termelőszövetkezetek küldték a hallgatókat, most meg várják, hogy mi lesz. Az intézet jövőbeli kilátásairól nem sok mondható el. A Kisgazda- párt helyi szervezete kezdeményezte ezüstkalászos gazdatanfolyam szervezését. A szakközépiskolában megvannak ehhez a szellemi és a tárgyi feltételek, csupán a pénz hiányzik hozzá. A kisgazdáknál is, meg az intézetben is. Kezdeményezőkészségben egyébként nincs hiány. A MESZI például a helyi Május 1. Tsz-szel közösen érettségizett fiatalok számára egyéves, bentlakásos lovász iskolát szeretne indítani. Tárgyalások ez ügyben vannak, pénz viszont nincs. Ez utóbbi vonatkozik az intézetbeliek régi óhajára, a gazda-, illetve gazdasszonyképző tanfolyamokra is. Hasznuk pedig egyértelmű volna, hiszen a lányokat nemcsak az automata gépek kezelésére, a szűk értelemben vett háztartási munkák végzésére készítenék fel - mint máshol, az ilyen otizmus határozza meg. Karcag szerencsésnek mondhatja magát, hogy olyan polgárai voltak-van- nak, mint Szűcs Sándor és Bellon Tibor, a régi és a mostani múzeumigazgató, akik úgyszólván a semmiből alkottak maradandó értéket. A múzeum alapjainak lerakása Szűcs Sándor, a betetőzés Bellon Tibor érdeme. Nekik köszönhető, hogy a ma emberének számára kézzelfoghatóan megelevenedik a múlt. A három kiállítás közül a "Nagykunsági Krónika" a táj néprajzáról igyekszik minél részletesebb képet adni. Három nagy gazdálkodási egységbe fogva mutatja be a táj életét. Az elsőben a rétgazdasághoz fűződőén a halászatot, a nád- és gyékénymunkát, a réti méhészetet. A kiállítás másik nagy egysége az állattenyésztés, hiszen a külterjes állattartás évszázadokon át meghatározó volt ezen a vidéken. Már a középkortól kezdve jó valutát fizettek az itt nevelt állatokért mindaddig, míg a holland és az osztrák védővámok nem korlátozták a kereskedelmet. A külterjes, a hatalmas pusztákon folytatott állattartás tárgyi emlékei is láthatók itt. Nyomon követhető az is, hogyan váltotta fel a réti vagy veres disznót a mangalica, a rackajuhot a merinói birka, a magyar szürkemelyek ódon padlások mélyéről kerültek elő. A Karcagot útba ejtőknek érdemes megtekinteni a másik két kiállítást is: a nagy néprajztudós, Gy őrffy István életét, munkásságát ismertető, illetve a Tóth István fotóművész munkáit bemutató kiállítást. Szintén kár lenne elkerülni a Kántor Sándor fazekasházat. Egy rekonstruált népi klasszicista épületben a Kossuth-díjas mester életművének legszebb darabjaival ismerkedhet meg a látogató. Egyúttal betekintést kap abba a kultúrába, amely az Alföld fazekasságát, a népi iparművészetet jellemezte, amely nélkül a magyar népi iparművészet nem állna mostani magaslatán. A Megbékélés Háza A Karcaghoz tartozó Berekfürdőn van a Megbékélés Háza. A maga nemében egyedülálló, hiszen ilyen nagyságrendű református egyházi intézmény nincs Kelet- Európában. Több irányú funkciója van. Nagy gondot fordítanak például az ifjúsági munkára. Az idén több mint ezer gyermek fordult meg itt - főleg a Tiszántúlról. Ez a tevékenység eddig főleg a nyári időszakra szorítkozott, de most már a téli, illetve tavaszi szüneteket, meg a hétvégéket is-igyekez- nek felhasználni az ifjúsági munkára. Ez az intézmény jó lehetőséget biztosít a vidéki felekezetekkel való kapcsolattartásra - főleg abban az időszakban, amikor már, illetve még nincs munka a földeken. Há- romszázegynéhány gyülekezet lelkipásztorainak továbbképző tanfolyamait is itt tartják. Átmenetileg otthonra találtak már itt mozgássérültek, erdélyi menekültek, szerveztek kezelést alkoholisták számára. Nem utolsó feladata a Megbékélés Házának a megfelelő emberek képzése az iskolai hitoktatáshoz, hiszen ehhez a feladathoz kevés a lelkipásztor. Csongrád megyéből most húsz olyan pedagógus van a Házban, akik vállalták az iskolai hitoktatás segítését. Óvónőknek is kát szerveznek például a vallás különböző kérdéseiről. Jövőre lesz a II. magyar református világtalálkozó. Ennek is itt volt első előkészítő megbeszélése. Gondozásban részesülnek itt azok, akiknek igei környezetben testi-lelki felfrissülésre van szükségük. Az évi negyvenöt hét alatt (amikor nyitva van a Megbékélés Háza) hatvanféle program fut le. Az igazgató szeremé, ha a Ház szerves része lenne Karcag és Berekfürdő életének. Ezért ajánlotta fel a Házat olyan konferenciákra, kiállításokra, melyek nem kifejezetten vallásos jellegűek, hanem az egészségüggyel, a közoktatással, kulturális kérdésekkel foglalkoznak. Most például a karcagi alkotók kamarakiállítása látható ott bárki számára - ezzel is hangsúlyozva a Ház nyitott jellegét. Kapcsolatteremtéssel,kapcsolaterősítéssel azt szeretnék elérni, hogy az egyház megtalálja a megfelelő helyét, és a társadalom szolgálatához meglegyenek számára a kellő feltételek is. Pápuák a Kunságban Pápua Új-Guinea Mánusz nevű szigetén a japánok ölték meg azt a Molnár Mária református misszionáriusnőt, akit szoros szálak fűztek a karcagi gyülekezethez. Ezen a héten a mánuszi gyülekezet elnöke, John Pokanau és az ottani egyházi ifjúsági szervezet titkára, Samson Chapau látogatott Karcagra és Berekfürdőre, vettek részt ottani istentiszteleteken. Ezek nemcsak azért voltak rendhagyó- ak, mert pápuák szónokoltak, hanem azért is, mert a gyülekezet tagjai kérdéseket tehettek (és tettek is) fel a vendégeknek a guineai egyházi és világi életről. Hosszan lehetne sorolni a kérdéseket és a válaszokat, de megnyugtatóul Hollandiai ajándékként érkezett (hazánkban sajnos unikumnak számító) elektromos orgonán játszik Kocsisné Asztalos Anikó, a berekfürdői református templom lelkésznője csak egyet említünk: arra a bizarr kérdésre, hogy eszik-e még az embereket a pápuák, az hangzott el: - Testvérem Krisztusban, nyugodtan eljöhetsz hozzánk, nem eszünk meg. Régi emberevésről mi is csak hallomásból tudunk. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Korányi Éva
