Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-11 / 107. szám
Azt beszélik a faluban...Azt beszélik a faluban...Azt beszélik a faluban...Azt beszélik Hirtelen sok lett Maradtak a tyúkok a munkanélküli Nagyivánban körülbelül ezernégyszázötvenen laknak, általában téesztagok az emberek. Néhányan bejárnak dolgozni a tiszafüredi gyárba, páran Budapestre ingáznak hetente. Több mint kétszázan a debreceni Medicor nagyiváni segédüzemében találtak munkát, orvosi és állatorvosi műszereket gyártottak, főleg szovjet exportra. A rendelés megszűnt, s bár rossz fogak bizonyára ezután is lesznek, az úgynevezett fogóhúzó üzemegység bezárt; a helyi Petőfi Tsz keretein belül működő második Medi- cor-részleg, a "tűüzem" a szintén megcsappant igény miatt ötven fő helyett csak tizenhármat tud alkalmazni. Mint mondták a községiek, nagyon nagy csapás ez sokak számára, hisz jó néhány olyan nő volt, aki a Medicor-béli nyugdíjas állása reményében felszámolta a háztáji tehéntartást, most a munkaviszony megszűnt, és jószág sincs. A menesztettek java része munkanélküli segélyen van. A termelőszövetkezet megpróbálta néhányukat elhelyezni, így például nappali őr lett az egyik hölgyből, a másikból pedig kerékpárőr és takarítónő a téesz fürdőjén, de a legtöbbnek nem tudtak munkát biztosítani. Érthető, hogy az egyik "pórul járt", György Istvánná nem szívesen beszél még túlontúl friss "élményéről":- Nagyon bánt a dolog, szégyellem is... Igaz, csak három és fél-négyezer forint volt a fizetésem, de az fix fizetés volt, és amellett én még tudtam foglalkozni a háztájival. Hatodik éve dolgoztam a Medicornál, előbb a tűgyárban. Úgy gondolom, hogy helytálltam. Hat-hétféle gépen dolgoztam, én egy univerzális nő vagyok. Tavaly ősszel átkerültem a fogóba, új emberek, új gépek, szokatlan volt. De aranyosak is, befogadtak, tízfajta gép volt, mindet megtanultam, és most, július 23-án megszűnt. Megyek munkanélküli segélyre, de ez nem megoldás, ez csak egyéves remény. És szégyellem is... Szégyenkeznie éppen nem kellene, nem a hasát süttette a napon, amikor beléptem az udvarára, hanem két nagylányával és férjével együtt keményen dolgozott, dohányleveleket válogattak és fűztek serényen. Csodáltam a - talán jobb vakációt kiérdemelt - két szép, ügyes lányt. A nagyobbik, Gyöngyi, az idén jutott be Egerbe, a Tanárképző Éő- iskola matematika-kémia szakára, a kisebbik, Veronika Kisújszálláson tanul a közgazdasági szakközépiskolában. Szórakozás és kirándulás helyett munka, így szokhatták meg egész kiskoruktól.- A nyár elején kapáltuk a kukoricát - magyarázza "szabadidős programjukat" az asszony -, ezután szedjük a hagymát, most rendezzük a dohányt. Vagy ötvenezer forintra számítunk a dohányból, de hát ebből későn lesz pénz, talán csak jövőre, és sokat kell fűzni, az este is fél tízig csináltuk. A hagymát is sokat kell pucolni, fehérre mosni, dolgozunk egész nyáron és ősszel látástól vakulásig az egész család, mégis állandóan kevés a pénzünk. Hát ezekhez az árakhoz viszonyítva!... Kurucz Györgyné portáján nagyobb a szomorúság. Az ötvennégy éves asszony tizenhat évet dolgozott fizetésért, ebből az utóbbi négyet a Medicor segédüzemében.- Jó volt itt nekem - sajnálja megszűnt munkahelyét Kurucz- né -, mert a férjem szívbeteg és epilepsziás, tizenhárom éve le van százalékolva, az üzem meg itt közel van, a szomszédban, átszaladtam egy pillanatra megnézni, meg ehhez hasonló. Borzasztó, hogy kiestem innen... És most egy évig kapom a munka- nélküli segélyt, de hogy utána mi lesz, nem tudom.- Megmagyarázták, miért eresztették szélnek?- Azt mondták, most már nem kell a tű a szovjeteknek.- Milyen alapon válogatták meg, hogy ki megy és ki marad?- Volt olyan, aki nyugdíj előtt állt közvetlenül, meg akinek pártfogója volt, tetszik tudni hogy van, azok maradtak. Én sírva jöttem haza, az biztos, mert szinte nem volt a Medicorban olyan, aki úgy rá lett volna szorulva, mint én.- Gyereke van?- Egy kislányunk van, meg két unokánk. De hát 6 a boltban dolgozik a két gyerek mellett, talán még nekem kéne őrajtuk is segíteni.- Más jövedelmi forrás? Háztáji?- Hát egy kis jószág. De a férjemnek még háztájit sem adott az állami gazdaság, ahol dolgozott, a téesz adott volna... Én ingázni a férjem miatt nem tudok, a téeszben más munkalehetőség nincs, nem tudom, mi lesz. Néha egész éjszaka fenn vagyok, hogy mi lesz, ha majd takarmányt se tudok venni a két tehénnek, és miből fizetem a rezsit, és miből élünk egyáltalán... Maradnak a tyúkok... Kellene vagy sem csinálni "egy ötvenhatot"? Egy bukaresti barátommal jártuk Nagyivánt. Csodálkozott, hogy bár panaszkodnak az emberek, hogy nincs pénz, szegénység van, mégis minden ház milyen szép, takaros, a szobák tiszták, rendezettek, a porta nincs elhanyagolva, a háztáji mutatós, szóval szerinte csillog-villog minden. Együtt morfondíroztunk el azon, hogy talán jellemző ez a magyar "kisemberre", hogy nem hagyja el magát ínséges időkben sem, igyekszik dolgozni, kapaszkodni. Mint talán az is sajátságos, hogy a nem saját munkahely viszont meglehetősen koszos, rendezetlen, az emberek tengnek-lengnek, kávéznak-dis- kurálnak, és csak a "hivatalos látogató kedvéért" lesz sürgős a gép mellé ülni. Beléptünk ugyanis a csökkentett létszámmal működő "tűgyárba" a további kilátásokról faggatni Kurucz János egységvezetőt.- Úgy nézett ki, hogy július "Csináljunk-e ’56-ot?" végén mi is bezárunk teljesen, aztán kaptunk egy új programot, egy megrendelést, és hála az Úrnak, év végéig biztosítva van a munka. Utána csak a remény... Elég baj ez, kellemetlen...- Nem gondoltak arra, hogy ha már van ez a kapacitás, esetleg más vállalkozásba kezdjenek?- így van, hát ha rajtam múlana... Tíz komoly automatánk van, egy része svájci, a másik csehszlovák, ebből három működik, a többi nincs kihasználva. Én felvetettem, hogy lehetne esetleg csavarokat is csinálni, mint régen, de hát nem érdekli őket, a téesz vezetősége nem mozgolódik, várják, mi lesz a változással. Én szereznék egy üzletkötőt, hogy legyen rendelés, és akkor ötven embert is lehetne foglalkoztatni ezzel a kapacitással, sőt, a férfiak az automatákon akár három műszakban is dolgozhatnának.- Mit értenek a téesznél a változáson?- Hogy lesz-e reprivatizálás. De a faluban csak egy-kettő mondja, hogy kellene neki föld. Ez most három község közös té- esze, és sokan mondják, hogy ha a községek el is válnak, a téeszt nem kellene háromfelé osztani. Beszéltem egy vezetővel, jó kis téeszt lehetne ebből csinálni.- És mi az akadálya?- Hát kérem szépen, megmondom őszintén, egy-két pohár sör mellett szoktunk beszélgetni, hogy volt nálunk ugye, ez a kormányválság, hát mindenki azt mondja, nem sok minden változott. Nekem is van egy véleményem, de nem mondom meg.- Miért? Szabad vélemény- nyilvánítás van, ezért nem akasztanak.- Nem, nem, mert bonyolult a téma.- Mondja csak, hátha megértem.- Hát kérem szépen, én járok a focistákkal, ugye, edző vagyok, és van olyan vélemény, hogy esetleg azt mondják, a harminc évet elherdáltuk. Hát nem tudom, hogy ez tényleg így volt-e. Mert ez a múlt, ez a Kádár-rendszer húsz évig nagyon szépen ment. Kereskedő voltam tíz évig, meg ellenőr is, hetvennégyig én az áremelkedés szót nem ismertem. Aztán kezdett romlani a gazdasági helyzet. De hogy mit szólunk mi most a helyzethez, annak nincs semmi jelentősége. Nem tudunk csinálni semmit. A gyári munkások tudnának. Mint volt ötvenhat, szerintem egy olyat kéne csinálni.- Tessék?!- Szóval, akkorán tízéves voltam, szerintem nem ér semmit az ilyen. Rombadőlt az ország, meghalt sok ezer ember... Mert szerintem a legnagyobb része azt mondja, a Kádár-rendszer jobb volt. Én most, a választások előtt eltettem mindegyik pártnak az ígéreteit, most átnézegettem, de hiába, ha egyszer nincs pénz. Átvették az üres tárcát, a kormány átvette az előzőtől az adósságot, hát nem megy. A kisgazdák most követelik a földet, hogy azt állítólag jogtalanul vették el tőlük. Én nem tudom, én negyvenhatban születtem, de nekem nem kéne föld, mert ahhoz ló is kellene, a ló olyan, mint egy gép, hát nem igaz?- Maga melyik pártnak a tagja?- Nem voltam sosem. Esetleg később, ha majd kialakul valami...- Hajönnek a helyhatósági választások, kire fog szavazni?- Hát mi, falusi emberek, nem nagyon tudjuk, hogy ki lesz, csak a pénz legyen meg, nem igaz? Ha még magánkézbe is kerülne az üzemegység, nem fontos, honnan harácsolta össze a pénzt rá az illető, ez nem nagyon érdekli a csórót, csak legyen hol dolgozzon..., hallottam már ilyet. Kurucz úr szavaihoz nem fűznék ezúttal kommentárt, meggyőzni sem akartam sem őt, sem mást. Csupán azért idéztem, mert talán elárul valamit a peremvidék emberének politikai műveltségéről és arról, mennyire tisztán látja saját maga és honfitársai helyzetét. Szaporodnak a betörések Mesélték az emberek, hogy rettenetesen romlott a faluban a közbiztonság, az utóbbi hetek- ben-hónapokban nagyon sok a lopás, a betörés, csirkét, tyúkot szinte mindennap eltűntetnek, nemrég egy idős nénit fényes nappal rámoltak ki, ágyneműt, pelőtt reggel, úgy negyed háromkor ébresztett bennünket a füredi rendőrség, hogy jöjjünk, mert az oldalajtón át betörtek a bisztróba. Szemben, a termelőszövetkezetben éjjeliőr van, szerencsére fiatalember, és nem akart aludni, ő vette észre, hogy valami piros Zsigulival jöttek, két személyt látott kiszállni. Megállapította, hogy a Zsiguli nem a miénk, mert nekünk más autónk van, és hogy az illetők közül egyik sem az unokám vagy a vejem vagy a csapos, és azonnal beszólt a rendőr- kapitányságra.- Ő nem merte feltartóztatni a betörőket?- Nem merte, mert azelőtt olvasta az újságban, hogy Siófokon megölték a szállodai portást, és nem mert kijönni. Csak rögtön előkészített egy lapátot, hogy ha véletlenül mennének a téeszbe is, hát védekezzen. Viszont elkövette azt a hibát, hogy amikor telefonált, felkapcsolta a villanyt, és ezek szépen odaláttak a téesziro- dába, ez megzavarhatta őket, és gyorsan eltűntek, se a videót, se a tévét, se a hifit nem vitték el.- Jobb lett volna, ha elviszik?- Dehogy, csak így is elvittek vagy tízezer forintnyi értéket, készpénzt és cigarettát, és talán ha nem látják meg a telefonálást, tetten érik őket. Még a húszas meg tizes aprópénzt is elvitték, csak a forintosokat és az ötvenfil- léreseket hagyták itt; szerencsére az ötszázasokat és az ezreseket nem találták meg, azokat máshol tartjuk. Tegnap volt kint egy nyomozó, Fazekas zászlós úr Füredről, és így már nagyon optimista vagyok, bízom benne, hogy meglesz a betörő. Mert a tavalyi betöréskor, am ikor Fazekas úr megzett, valami kapcsolat van a kettő között. És munkanélküliség is van, kevesebb a pénz, kiszabadultak a börtönből, nem tudnak elhelyezkedni, enni-inni biztosan szeretnek, és ez van. Ki akarjuk venni a bisztrót maszekba, és épp tegnap mondtam, hogy a szerződés aláírása után egyenesen a biztosítóhoz megyünk. És elektronikus riasztóberendezést szereltetünk az ajtókra, ablakokra! Különben csend van És a csend nem minden értelemben jelent jót. Örvendetesnek tartja a csendet a közös tanács nagyiváni kirendeltségének vezetője, Kovács Gézáné abban az értelemben, hogy különösebb riadalom, morgolódás, felháborodás a bajok ellenére sincs. A bizonytalan jövőt csöndben várakozva lesik a falubeliek.- Talán a helyhatósági választások után szétválik a tanács - mondja Kovácsné -, és akkor januártól önállóak leszünk. A választásokkal kapcsolatban is sug- dolózó találgatások folynak csupán, a mintegy ötven tagot számláló kisgazdáknak és a kilencfős MSZP-nek lehetnek jelöltjeik. Amúgy a falu emberét nem nagyon foglalkoztatja ez az egész. Csöndben van a község, mindenki a saját gondjával, problémájával van elfoglalva, a hagymával, a dohánnyal, a zöldséggel... a megélhetéssel. Belefáradtak az emberek? Nem tudom. Nem politizálnak. Nagyon, de nagyon dolgoznak az iványi emberek. A községben több helyen láttuk, hogy házakat építenek, felmerült a kérdés, hogy akkor most kihalóban vagy fejlődőben van-e a község. Is-is, illetve sem-sem. Mint megtudtuk, némelyek a család gyarapodása miatt bővítik a régi házakat, néhány üresen álló épületet vásároltak ugyan az idevagy visszatelepülök, de ezt főleg a még nehezebbnek tűnő városi megélhetés miatt tették, és korántsem azért, mert itt tágulnának a lehetőségek, fejlődne valami. Pedig fejlődhetne, és az ebbéli csend már kevésbé örvendetes. Mint hírlik, az utóbbi időben élénkülne az idegenforgalom, hiszen növekszik az érdeklődés a Hortobágy iránt. Egyre több külföldi fordul meg Nagyivánban is, a Hortobágy közvetlen szomszédságában levő községben, megcsodálják a Hortobágyi Nemzeti Park valóban csodálatos nagyiváni tájházát, a szürkegulyát, és mennek tovább. Csak átutazóhely Nagyiván, mert elszállásolási lehetőségek nincsenek, s mint hallottam, a nyugatnémet és holland csoportok Törökszent- miklóson hajtják le fejüket esténként. Mi lenne, ha erről kezdenének beszélgetni a faluban: ha a falusi turizmus máshol kitűnően működik, itt miért ne működhetne?... Molnár H. Lajos Dolgos vakáció, diszkó helyettdohány ök nappal és a főbejáraton érkeztek törülközőket vittek el tőle. Ottjártunk előtt két nappal pedig a bisztróba törtek be, ezt beszélte a fél falu. A bisztró vezetőjének, Háriné Ruskó Ilonának az "élménybeszámolója" :- Ide már sokszor betörtek, csak az utóbbi évben kétszer. Az előző tavaly szeptember 13-án volt, akkor meg is lett a betörő. A mi kárunk, hogy meglett, mert a biztosítótól a mai napig sem kaptuk meg az okozott kár térítését. Elvitték az ufiokám hifi-tornyát, egy csomó videokazettát és rendes kazettát, órát és egyebeket, és hiába találták meg a lopott holmi egy részét, mert olyan állapotban volt... Zsákban szállították a hifitornyot, azt hitték, a videót viszik, és aztán a kazettákat próbálták behelyezni a hifibe, ami se- hogysem sikerült nekik, s így azt is tönkretették... És most, tegnalátta az elkeseredett unokámat, akinek huszonegy évesen hullt a szeméből a könny, akkor azt mondta: ne sírj kiskomám, megtalálom neked a tettest még akkor is, ha három napig fekszem érte a fűben. És hozta is!... Nem tudom, miért szeretik a betörők annyira ezt a bisztrót.- Mert kedves hely. Talán napközben itt isznak, aztán jönnek éjjel is.- Elképzelhető... Meg aztán jó hely ez a betörőknek abból a szempontból is, hogy az oldalbejárat előtt egy üres üzlet van, mellette meg egy üresen álló ház, hát nincs aki észrevegye őket. Sok a betörés mostanában, szerintem többet kellene megengedni a rendőröknek, valamilyen formában rendet kellene csinálni. Ez a betörési hullám különösen az amnesztia után követke