Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-11 / 107. szám

6 1990. AUGUSZTUS 1 Nemzetközi körkép Decentralizálás és önkormányzat - Franciaországban nak további csökkentését, más részt a helyi demokrácia fejlesz tését, harmadrészt a hely együttműködés továbbfejlesztő sét kívánja ösztönözni. A viták főként az első pon körül összpontosulnak: a tör vény ugyanis, a jobb együttmű ködés érdekeire hivatkozva, tu lajdonképpen megnöveli az álla mot képviselő prefektusok jog körét s az ellenzék - jobb- é: baloldalon egyaránt - ezt vissza térésnek minősíti az állam gyámkodáshoz az önkormány zati testületek felett. Bár a tör vénytervezet szerint a központ államapparátusnak „csupái azokat a funkciókat kell gyako rolnia, amelyek nem adhatók á a a helyi hatóságoknak”, a kör zetek prefektusa ezentúl na gyobb beleszólást kap a megye ügyekbe, mintegy felettes ható sága lesz a megyéknek a terület fejlesztési, közigazgatás ügyekben. Igaz, hogy a hatáskö röket egy később kialakítandó charta keretében újra szabályoz nák, ez a charta azonban nen része a törvénytervezetnek, va gyis a körzeti prefektus jogai nem határolják körüí. A helyi demokrácia fejleszté sére irányuló passzus „átlát szóbbá” akarja tenni a hely közigazgatás tevékenységét, egyúttal nagyobb beleszólást ki ván biztosítani a lakosságnak Ezt elsősorban a helyi népszava zásokkal szándékozik elérni megnöveli a választott testüle tek tagjainak, vagy a lakossá; csoportjainak lehetőségét arra hogy a döntésekről népszava zást eredményezzenek, előírja hogy a választott testületek tag jainak nagyobb tájékoztatás kell kapniok a helyi döntésekről és a fontosabb gazdasági jellegi döntéseket, például a fejlesztés programba kapcsolódó szerző déseket előzetesen nyilvános ságra kell hozni. A legfontosabb intézkedés ; tervezetben a kormány képvise lői szerint a helyi önkormányza tok együttműködése lehetőségé nek kiszélesítése. A közös intéz mények létrehozásának joga ki bővül, lehetőség nyílik a telepü lések együttműködési szerveze teinek létrehozására, az egymás sál szomszédos körzetek együt tes fejlesztési programjainak ki alakítására és megvalósítására sőt arra is, hogy a területi egysé gek együttműködést alakítsanal ki más országok hasonló egysé geivel. Hogy az pontosan mi jelent, a törvénytervezet nen szabja meg, de természetesen ki zárólag gazdasági jellegi együttműködési megállapodá sokra gondol, amelyek az 199: után létrejövő nyugat-európa együttműködésben többé-ke vésbé természetesek lesznel majd. Kis Csabi Legyen nagyobb a helyi, a körzeti önkormányzatok jogköre, legyen demokratikusabb a helyi döntések meghozatala - ezt célozza a hivatalos indoklás szerint az az új törvénytervezet, amelyet a szokásos augusztusi szünet előtti utolsó ülésen fogadott el a francia minisztertanács. A tervezet majd a parlament őszi ülésszaka elé kerül, s bár az ellenzék képviselői máris hevesen bírálják, alapelveit nem vitatják. így valószínű, hogy a korábbi kormányzatok által elindított, valamennyi politikai irányzat által támogatott decentra­lizációsfolyamat, az önkormányzatok jogainak bővítése tovább lép az országban. 1. ) Mozgásba lendült az iraki hadsereg, és megszállta Kuvaitot. Képünkön iraki katonák ostromolják egy tengerparti klub épületét. 2. ) Es a diplomácia gépezete is mozgásba lendült. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB elnöke a palesztin kérdésről és az Öböl-menti helyzetről folytatott eszmecserét Szaddam Húszéin iraki elnökkel és Tarik Aziz iraki külügyminiszterrel augusztus 5-én. \ Állítsátok meg Szaddam Huszeint! Kuvait iraki megszállása fel­borította az erőviszonyokat a tér­ségben, és a nyugati világ kőolaj­jal való ellátása stabil áron bi­zonytalanná vált. Az sem zárható ki, hogy Szaddam Huszeint becsvágya Kuvait meghódítása után a vezető közel-keleti erő po­zíciójának megszerzésére sar­kallja. Az Egyesült Államok ennek fényében igyekszik á lehető leg­több országot megnyerni egy kö­zös diplomáciai és gazdasági fel­lépéshez, s Irakot nemzetközi nyomással és elszigeteléssel megfékezni. George Bush elnök nyitva hagyta a katonai akció le­hetőségét is. Washingtonban nagy sikernek tekintették, hogy a Biztonsági Tanácsban a Szovjetunió is el­ítélte Irakot, és az amerikai kí­vánságnak eleget téve beszüntet­te fegyverszállításait Bagdad­nak. Bush elnök Thatcher asz- szonnyal Aspenben annak az el­várásnak adott hangot, hogy a világszervezet Irak elítélése után felhívást tesz közzé szankciók fogganatosításra az agresszor el­len. A kongresszus által feltétel nélkül támogatott amerikai szankciók példáját Nagy-Britan- nia, Franciaország, Belgium és Japán követte, elrendelve az ira­ki javak befagyasztását. A szankciókat a kongresszus fenn­tartás nélkül támogatta. Az összefogás gyenge pontja egyelőre az arab világ zavaro­dottsága, a legtöbb arab ország Bagdad haragjától tartva ódzko­dik a határozott állásfoglalástól is. Néhány napja még az iraki- kuvati válság lecsillapodásán fá­radoztak, és Szaddam Huszeint a béke emberének nevezték, aki sosem alkalmazna erőt kis szom­szédjával szemben. Saját retori­kájuk által elaltatva az invázió váratlanul érte őket. Irak békés természetének illúzióját az álla­milag ellenőrzött arab sajtó is táplálta, figyelmen kívül hagyva a térségből érkező diplomáciai jelentéseket az iraki katonai összevonásokról. Szaddam Hu­szeint az arab ügy bajnokaként ábrázolták, aki ellen Izrael és nyugati szövetségeseinek hang- szerelésében Irak-ellenes sajtó- kampány folyik. Az amerikai szankciók példá­ját még sok nyugati ország kö­vetheti, Irakot azonban olajex­portjának megakadályozása érintené a legérzékenyebben, s ezt az Egyesült Államok a Per- zsa(Arab)-öböl blokádjával, Szaúd-Arábia pedig a kőolajve­zetékek elzárásával megvalósít­hatja. Az amerikai gazdasági kö­rök szerint az így kieső iraki és kuvaiti kőolajmennyiség más­honnan pótolható, bár a magas árak, amely már eddig is 15 szá­zalékkal emelkedtek, az Egye­sült Államokban is éreztetnék hatását. (A két ország részesedé­se az amerikai behozatalból összesen 9 százalék.) Egy esetleges amerikai kato­nai fellépés igen nehéz vállalko­zásnak tűnik Irak katonai ereje és az arab államok gyengesége mi­att. Irak a felőrlő nyolcéves öböl­menti háború után is a térség leg­erősebb katonai hatalma maradt egymilliós, jól felfegyverzett hadseregével. William Crow, áz amerikai vezérkari főnökök egyesített bi­zottságának volt elnöke szerint az öböl ellenőrzése biztosítható ugyan, szárazföldön azonban igen nehéz lenne az iraki erőket ellensúlyozni. Egyszerűen nincs elég amerikai katona ahhoz a tér­ségben, hogy az irakiakat kiűz­zék Kuvaitból. A megfelelő szá­mú csapatok odavezénylése vi­szont egy-két hónapig is eltart­hat. A katonai közbelépés kérdése azonban, másképp vetődne fel, ha a Kuvaitban élő háromezer amerikai élete veszélyben forog­na. Bush elnök szavai szerint ez drámai módon érintené az Egye­sült Államokat. Az elnök alapve­tő kötelessége áz amerikai ál­lampolgárok védelme. Az ilyen helyzet valószínűleg megváltoz­tatná a kongresszus és a közvéle­mény hozzáállását is egy katonai akcióhoz. A központi hatalom jogkörei­nek bizonyos mértékű átadása nem ezzel ajavaslattal kezdődött meg a franciáknál - ennek a fo­lyamatnak régi hagyományai vannak, de jelentős ellenfelei is, akik a központi államapparátus hatalmát féltik tőle. Az ilyen el­lenállás azonban nem gátolhatta meg a decentralizálás előreha­ladtát, azt, hogy a központi jo­gokból mind több és több kerül­jön át a különböző választott he­lyi és körzeti testületek jogköré­be. Ezek főként a helyi gazda­ságra vonatkoznak, de számos adminisztrációs, korábban az ál­lamigazgatás kizárólagos jogkö­rébe tartozó feladat is átkerült már a választott testületek kezé­be. A legutóbbi törvény, amelyet kezdeményezőjéről, a szocialis­ta párti akkori belügyminiszter­ről csak Deferre-törvény néven szokták emlegetni, 1982-ben született meg. Ä központi admi­nisztráció egyes feladatait há­rom, különböző szintű önkor­mányzatnak, választott testület­nek adták át: egyrészt a helyi - városi, falusi - közigazgatásnak, másrészt a departement-ek, - a mi fogalmaink szerint a megyék­nek megfelelő testületek - vá­lasztott tanácsainak, s egyes vo­natkozásokban a körzetek, a több, általában gazdaságilag és földrajzilag egymáshoz szoro­san kapcsolódó departementből álló regionok tanácsainak. Me­gyéből a francia anyaország te­rületén 95, körzetből 22 van, de egyes városok, különleges adott­ságú területek ezen felül is kap­tak bizonyos önkormányzatot. Míg a körzet tanácsa nem köz­vetlen választás útján jön létre, mert tagjai a körzethez tartozó megyék képviselői, illetve az oda tartozó választókerületek­ben az országos törvényhozásba megválasztott képviselők, a he­lyi, illetve megyei tanácsok tag­jait a lakosság választja. A helyi önkormányzat jogai elsősorban a saját terület fejlesz­tésére vonatkoznak. A francia ál­lam például nem helyezte a helyi testületek irányítása alá sem az oktatásügyet, sem az egész­ségügyet: ezek szigorúan köz­pontosított jellegűek, az orszá­gos minisztériumok illeték­ességébe tartoznak. Ugyancsak igen korlátozott a helyi önkor­mányzatok jogköre a rendőri fel­adatok ellátásában: bár sok he­lyütt mód van városi rendőrség felállítására - Párizs és több más nagyváros számára ez jelenleg nem lehetséges -, annak feladat­köre korlátozott, és a fontosabb rendőri feladatok továbbra is a belügyminisztérium irányítása alá tartozó országos rendőri szer­vek, illetve a védelmi miniszté­riumhoz tartozó csendőrség ke­zében maradnak. A gazdasági feladatokba, a he­lyi fejlesztésére szolgáló progra­mok kialakításában és megvaló­sításában viszont szinte kizáró­lag a helyi testületek dönthetnek. Igaz, az állam közvetve fenntart­ja beleszólási jogát: megyei szinten a prefektusok kinevezé­sével, helyi szinten a polgármes­terek fölötti felügyeleti jog fenn­tartásával. A prefektus sajátos jogkörű és feladatú adminisztrá­tor: egyrészt ő a központi kor­mányzat képviselője, másrészt a választott testület által létreho­zott helyi adminisztráció vezető­je is. Ä polgármesterek feletti felügyelet azt jelenti, hogy a kor­mányzati intézkedésekkel ellen­tétesen eljáró polgármestereket fel lehet függeszteni, a központi szervek döntésével. A gazdasági, területfejleszté­si, kommunális fejlesztési prog­ramok megvalósításához termé­szetesen eszközök kellenek. Franciaországban az adók bizo­nyos része automatikusan a helyi testületekhez kerül: az ingat­lanok adója mellett részesednek a jövedelemadóból és a forgalmi adóból is. Ugyanakkor a kor­mány támogatást is ad a központi bevételekből a fejlesztési prog­ramok végrehajtásához, és ter­mészetesen az önkormányzati testületek szabadon rendelkez­nek saját bevételeikkel. Ez biz­tos alapot ad a programok meg­valósításához. A probléma ott van, hogy az adminisztratív kö­zösségek száma igen nagy: mint­egy 38 ezer olyan lakott terület van, amelynek élén választott testület áll, de ezek igen jelentős része 500 lakosnál kisebb lélek­számú település. Ezért a decent­ralizálás keretében lehetőséget kaptak az önálló - nem admi­nisztratív, hanem gazdasági cé­lokat szolgáló - társulásra, hi­szen önállóan nem lennének ké­pesek nagyobb feladatok megol­dására. Az új törvény most ezeket a jogköröket kívánja tovább bőví­teni. Három területen javasol változásokat: egyrészt a közpon­ti adminisztráció beavatkozásá­Tóth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom