Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-11 / 80. szám

1990. JÚLIUS 11. A tévé képernyője előtt Akárcsak az életnek, a művé­szetnek is vannak kivételes, ritka pillanatai; olyanok, amelyek csak egyszer adódnak, megis­métlésük szinte lehetetlen. Dyen pillanatok részeseivé válni - va­lóban maradandó élmény és egy­ben felemelő. Nos, az elmúlt hét szolgált ilyen pillanatokkal. Nem a focivilág ünnepére, a világbaj­nokságra gondolok, bár annak fi­náléja is ott zajlott, ahol eme pa­rádés esemény is megtörtént. Tenorparádé Először a világon közös hang­versenyt adott Rómában három tenoróriás, két spanyol, Placido Domingo és Carreras, valamint a magas C koronázatlan királya, áz olasz Luciano Pavarotti. Hála modem korunk technikai vívmá­nyának, a sokat szidott televízió­nak - bár amikor elégedetlenek vagyunk vele, arról nem a készü­lék tehet sohasem -, ott lehettünk ezen a szombat esti római kon­certen. Sőt, többet láthattunk be­lőle, mint aki a hatalmas nézőtér hátsó traktusaiban foglalt helyet, élvezhettük a művészek apró gesztusait is, érezhettük a hang­verseny rendkívül barátságos hangulatát, közelről is megfi­gyelhettük az énekesek apró megnyilvánulásait, amelyek kü­lön is színezték a látványt. A da­lolásnak micsoda gyönyörűséges "váltófutása" volt ez a köncert, amelyben egymást követték a szebbnél-szebb dalok, áriák bra­vúros megszólaltatásban, s amely mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgált. Rá­adásképpen pedig a három teno­rista közös produkciója, közis­mert musicalok, dalok "huncut" montázsa, amelyben mondhatni felragyogtak az énekes egyénisé­gek legpompásabb színei, szivár- ványosan, tündöklőén. Egysze­rűen bámulatos volt, s ha vannak csodás dolgok e földi világban, akkor ez maga volt a csoda. Nem csodálom, hogy a közvetítés ma­gyar kommentátora, illetve mű­sorközlője, az operák talán leg- szerelmesebb magyar ismerője, Baranyi Ferenc is csak ámuldo­zott, s kereste a szavakat, amikor szükségből meg kellett szólalnia. Ezért az élményért - a kettes csa­tornán kaptuk - érdemes volt akár éjfélig is "virrasztani" a ké­szülék előtt. Aludjunk együtt Viszont ugyan hányán marad­tak még ébren, hogy "együtt aludjanak el" a televízió két éjfé­li "betyárával", éjszakánk meg- rablóival, a mindenre vállalkozó két "szépfiúval" /maguk állítják magukról, hogy ha erősek nem is, de szépek mindenképp lehet­nek/, azaz Déri Jánossal és Ró­zsa Péterrel, akik fejükbe vették, hogy a televízióban is megterem­tik az éjszakai életet. E sorok író­ja kíváncsiságtól vezérelve nem kapcsolta ki éjfél után sem a ké­szülékét: lássuk csak - legalább egyszer - mit is kínál a már cí­mében is meghökkentő program, az Aludjunk együtt! Nos, kezdő­dött azzal, hogy vízbe ugrottunk, azazhogy ugrották a szabad füg­getlen francia akrobatacsoport tagjai; magasról, még magasabb­ról, különböző pózokban, kettőt- hármat is csavarintva testükön esés közben, igazi cirkusz. Aztán váltás, s mintha rémálmot láttam volna: az éjszaka kellős közepén megjelent az Országgyűlés. Te jó Isten, nem elég napközben órákon át nézni a Tisztelt Házat, még éjfél után, a képernyőn is itt kísért! Persze humoros mozzana­tok, szelíd fricska a parlamenti szócséplésnek, aztán a szeszélye­sen működő technikának, mely meg-megzavarja a honatyákat, de fordítva is megesik, gombok fura nyomogatásával azok zavar­ják meg őt - mindez szórakoztató talán, mégis mintha nem illenék igazán ebbe a lokálosan éjszakai környezetbe. Amelyben a játék­automata kezelőnője is csábítóan van-öltöztetve. S hogy a női né­zők se szomorkodjanak, a másik automata kezelője egy pompás férfi, Lóska Sándor, az "örökös Toldi" /ő nyerte az erős emberek visegrádi versenyét/, s termé­szetesen ő is félig ruhátlanul, hogy a férfi test szépségét szaba­don élvezhessék a női szemek. Közben, akárcsak egy bárban, e helyhez illő öltözetben csinos hölgy szolgál fel hűsítőket. A meleg pillanatokról Tahi Tóth László gondoskodik, az ő filmjé­nek egy-egy részletét mutatják, Variációk - ez a címe, humoros jelenetek, többnyire ismerősek s főképp ínycsiklandó pillanatok. A képernyő akkor forrósodik fel, amikor színre lép Szarvasi Ildi­kó, pontosabban színre vetkezik, azaz bemutatja hogyan sztriptí­zei 1990-ben egy magyar lány, aki mellesleg óvónő. S egyálta­lán nem mellesleg, amatőrként vállalja az első magyar pornó- film főszerepét. JA vetkőző rész­letet is ebből láthattuk./ S a té­mánál vagyunk. Igen, a piacra betörő szexnek, illetve pornónak a képernyőn is meg kell jelennie, vélik egyesek, a televízió sem maradhat le a versenyben. Jön is a képekhez néhány ízetlen kér­dés arról, hogy mit is csinál még filmjében a látottakon túl Szar­vasi Ildikó, s továbbá firtatása annak, hogy mindez nem okoz-e neki lelkiismeretfurdalást, nem kelt-e szégyenérzetet benne kör­nyezete előtt. S ezen a ponton csak egy Hajszálon múlik, hogy a beszélgetés nem válik olcsó ma­lackodássá. De hát hajnalban já­runk, ilyenkor kit érdekel a jó, il­letve a jobb ízlés! Van persze más játék is, lehet rulettezni tele­fonos jelentkezéssel, aztán egy úgymond xeinkamációs szolgál­tatás is működik, amikoris a szá­mítógép kinek-kinek megmond­ja a múltját és megjósolja a jövő­jét. Furcsa játék ez, logikáját alig érteni, hogy például mi okból ál­lítja valakiről, hogy valamikor, tán ezer évvel is ennek előtte ná­dirigóként létezett. És ehhez ha­sonló képtelenségek! A két mi­xer pedig, Déri és Rózsa kever- geti a műsort, a pikáns ízek közé olyanokat is, amelyektől bizony kijózanodik a látványtól kissé megittasult néző. Megjelenik a Munkaügyi Minisztérium állam­titkárának helyettese. Mit keres ez a komoly ember ebben a sej­telmes hangulatú televíziós lo­kálban? O semmit, a műsorveze­tők keresnek nála választ a nö­vekvő munkanélküliségre, mert­hogy a stúdióba meghívott ven­déghölgyek szinte kivétel nélkül munkanélküliek. Ekkor kapcsol­tam ki készülékemet, s így bi­zony nem tudom, mit is mond­hatott az államtitkár-helyettes. S már nem láthattam a beígért Gál- völgyi-show-t sem, amit talán sajnálhatok. Bár gondolom, az is, mint a Variációk, holmi is­métlés lehetett. És majdnem el­felejtettem: videorébuszt is meg kellett fejteni a rulettára jelentke­ző játékosoknak... Ha jól tudom, kéthetente je­lentkezik az Aludjunk együtt. Akinek álmatlan éjszakái van­nak, meglehet, talán hálás lesz Dériéknek; aki azonban jól tud aludni, annak bizony mondom, jobban teszi, ha képernyő helyett a puha-pihe ágyikót választja, s szó szerint veszi a műsor címét: Aludjunk együtt. Ugyanakkor megéri, ha szom­bat reggelenként kicsit korábban ébredünk, s már 7 órakor bekap­csoljuk a készüléket, mert a reg­geli magazinból sok hasznosat tudhat meg az ember. Felkészül­het napi teendőire mindabból, amit Vágó István és műsorveze­tő-társa kedvesen, oldottan, cse­vegve feltálal. A Napraforgó szolgáltató műsor, testvére az Ablaknak; érdemes "kinézni" rajta a mindennapokra. Valkó Mihály Néplap---------------------------- ■-----------------------■— T ízéves a Barna Gyöngyök s________________________________________________________________/ N incs uborkaszezon Nyáron is teljes gőzzel dolgoznak A művelődési központok fel­adata a szórakoztatás, az ismeret- teijesztés, és még ki tudja hány féle feladattal kell megbirkózniuk a közművelődés szakembereinek. Az igényeknek igyekszik eleget tenni a martfűi Tisza Cipőgyár Művelődési Központja is, ahol holnap a mezőtúri kaktuszgyűjtők szakkörének tagjai állítják ki ép­pen virágzó, egzotikus növényei­ket. A szakmai tanácsadással és vásárlással egybekötött háromna­pos bemutatón a kiállítási "tár­gyak" megvásárolhatók. Hogy a gyerekek se maradjanak ki az él­ményekből, számukra pénteken vetélkedőt rendeznek a kaktu­szokról, délelőtt 10 órai kezdettel. Július 12-én az új és használt könyvek vásárát is megtartják 10 és 16 óra között, ahová bárki be­viheti régi könyveit. A kulturális központ szervezé­sében júlis 28-án a cipőgyár autó­buszával a Szegedi Szabadtéri Já­tékokra látogat el jónéhány mart­fűi operettkedvelő, akik a Mosoly országát tekintik meg. Viszont nem csak ezt az egy kirándulást szervezik a dél-alföldi városba: augusztus 11-én a ritkán látható Állami Népi Együttes fellépésére mennek (erre még válthatók je­gyek), majd augusztus 20-án az István, a király című rock-operát élvezhetik a martfűi ínyencek. Augusztusi esemény lesz még 7- én egy mókás vetélkedő: gyere­keknek hirdettek palacsinta- és golf isütő versenyt. Az elkészült "remekeket" bizonyára nagy él­vezettel fogják elfogyasztani a "mesterszakácsok". 1980 májusában alakult Szolnokon a BARNA GYÖNGYÖK nevet viselő cigányfolklór-együttes. Hivatalosan ugyan 1982-ben feloszlott, és csak egy évvel később állt össze újra a csapat, tagjai a zenélést e rövid időre sem hagyták abba. Többek között Czikkely Anna népművelő érdeme is, hogy azóta folyamatosan együtt dolgozik a zenekar. Kozák László, az együttes ve­zetője mesélt a Barna Gyöngyök jelenéről, a tervekről. Elmondta, hogy jelenleg tizenketten dolgoz­nak együtt, hat zenész - akik mind édestestvérek -, és három pár táncos. Céljuk a cigány kultú­ra bemutatása, a hagyományok ápolása. A magyarországi ci­gányságot képviselik, bármerre járnak is a világban. Csehszlová­kiában, Lengyelországban, Né­metországban, Angliában, Auszt­riában vettek már részt fesztivá­lokon, koncertkörutakon. Legsi­keresebb a franciaországi fellépé­sük volt, melyet a Magyar Tele­vízió is közvetített. Nemcsak külföldön, hazánk­ban is igen népszerű az együttes. Ebben a hónapban három alka­lommal lépnek fel, majd augusz­tus 9-től 17-ig Szekszárdon vesz­nek részt egy fesztiválon. Eleget tesznek hazánk más cigányfolk- lór-együttesei meghívásának, de vállalják a muzsikálást esküvő­kön, keresztelőkön is. Szolnokon legutóbb május el­sején szerepeltek a nyilvánosság előtt, legközelebb ez év októbe­rében találkozhat velük a közön­ség. Ezen az októberi rendezvé­nyen az együttes tízéves fennál­lásának jubileumi koncertjét lát­hatják, hallhatják az érdeklődők. Készülnek a sikert aratott első kazetta után újabb műsoruk fel­vételére, melyre a Szolnoki Rá­dió stúdiójában kerül sor. Másoddiplomásokat képeznek a szolnoki tagozaton úgy niniK ma mar minaenKi- nék gyorsabb tempóra kell kap­csolnia, ha nem akar jóvátehetet­lenül lemaradni. Ehhez hasonló gondolatok motoszkáltak az új­ságíró fejében, hallgatván dr. Fe- renczy József főiskolai tanárt, a Külkereskedelmi Főiskola Szol­noki-Tagozatának igazgatóját. Az előzetes elképzelések szerint ugyanis ebben az évben csak a nappali tagozatos képzés kezdő­dött volna el 80 fővel, akiknek pótfelvételi nélküli felvétele, a meghirdetés késedelmei ellenére úgy tűnik, biztosított. A végleges helyzet tisztázására persze még itt is várni kell, hiszen ez függ a ponthatároktól, az átirányítások­tól és más tényezőktől. Ha sike­rül elkerülni a pótfelvételit, azt akár igazi sikerként is elkönyvel­hetik, ha nem, akkor sincs ku­darc. A döntésről az érintettek várhatóan a hónap második har­madában értesülhetnek, mint­hogy a felvettek névsora e héten alakul ki a főiskolán. Visszatérve a bevezetőhöz, az említett nappali tagozaton kívül már ebben az évben szeptember­től megkezdődik a külkereske­delmi üzemgazdászok képzése. Ebben azok vehetnek részt, akik­nek már van valamilyen főiskolai vagy egyetemi diplomájuk. A gondolat erőteljesen a május 3-i bemutatkozó rendezvényen me­rült fel, ahol a meghívott vállala­tok képviselői erőteljesen szor­galmazták a gyorsan konvertál­ható eredményeket, azaz a régió vállalatainál dolgozó szakem­berek képzettségi színvonalának emelését. Ma már egyértelműen elmondható, hogy a kérés nem talált süket fülekre. Elutasítani persze akkor sem szándékoztak, csak a feltételeket kellett meg­nézni. A tervezett képzés öt fél­éves levelező tagozatos képzést irányoz elő, így nyelvoktatás nem lesz. Mindez nem jelenti azt, hogy a diploma megszerzése nyelvvizsga nélkül lehetséges. Minimálisan. egy, szakmai anyaggal kibővített, középfokú nyelvvizsga szükséges a diplo­mához, bár a tanulmányok meg­kezdését annak hiánya nem aka­dályozza. Abban, hogy mindez sikeres vállalkozás lesz, nem ké­telkedhetünk, hisz az érdeklődés igen nagy, még akkor is, ha eddig csak szájhagyomány útján terjedt a hír. Az érdekelt cégek úgy­mond éppen a napokban kapják meg az erről szóló értesítést. Ide kapcsolódik az a hír is, hogy Szolnokon a főiskola vezetőinek szándéka szerint, s a nyugatné­met testvériskola pénzügyi segít­ségével, menedzserképzést is in­dítanak. Ennek időpontját később határozzák meg. A korábbiakhoz képest előre­lépést jelent az is, hogy az ez év­re tervezett nyolc nyelvtanár gya­korlatilag együtt van. Ez két-két francia- és angoltanárt, egy né­mettanárt,. és három orosztanárt jelent. A felvételin egyébként legtöbben az angolt választották, majd az orosz és a német nyelv következett. A főiskolán már foglalkoznak az új felvételi rend­szer kidolgozásával is. Úgy tűnik jövőre, aki 60 pontot visz a kö­zépiskolából, már nem fog felvé­telizni. Egyéb feltételek híján, például a tandíj rendszerének ki­dolgozásáig, a felvételit eltörölni nem lehet. A kapacitás persze ké­sőbb is komoly gond lesz. S ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy Szolnok Város Tanácsa a tagozat működési és szakmai fel­tételeinek javítása érdekében lét­rehozta a "Szolnok Városi Kül­kereskedelmi Főiskolai Alapít­vány"-!. A tanács ezzel is szeremé elősegíteni a régió szakmai kép­zési szintjének emelését, a főis­kola városban való letelepedését, s ezáltal a megyei és a városi közélet színvonalának emelését. Az alapítványhoz természetesen bárki csatlakozhat. S itt meg kell állnunk egy szóra. Május 3-án is elhangzott, hogy az alapítvány­hoz a megyei tanács is csatlako­zik már az indulásnál. Ez azonban valamilyen okból elmaradt, sőt túl sok jele a belát­ható időn belüli csatlakozásnak nincs. Feltehetőleg az átmeneti időszak gondjaival magyarázható mindez. S minthogy a főiskolai tagozatnak a városban maradása nem csak városi ügy, jó lenne, ha a megye is nagyobb mértékben venné ki részét a letelepítés, a hosszú távú stabilizálódás érde­kében. Füle István Nyugalom Lábamat a termálmedence ülőké­jére teszem, nagy levegőt veszek, és lebegve bámulom az eget. Lazítok. Teljesen átfagytam, jólesik a meleg. Leúsztam a mai távot. A víz színén úszó döglött egér meglepett egy ki­csit. Majdnem lenyeltem. Mondhatom, jól kezdődött ez a nap! Már megint összevesztem a pénztárosnővel. Nesze neked hét­köznapi pszichológia. Akár a sze­métbe is dobhatom a könyveket Ilyen idegcsomót úgysem lehet ki­bogozni. Csak türelem. Én voltam az első vendég, azóta se jött senki. Mindjárt nekikezdek megszokott ritmusom­nak. Nagyon lassan, nyugodtan, úgy ahogy lélegzem, elszámolok hatvanig. Nem gondolok az égvilá­gon semmire. Ez a pár perc csak az enyém. Nem kell az órámat néz­nem, nem csörög a telefon, nem sért meg senki, nem kell bántanom má­sokat Egy, kettő... Azúrkék az ég. A jegenye méltó­ságteljesen közeledik a felhőcsíkot húzó géphez, közben szelet fuj. Te­leszívom a tüdőm, emelkedik a mellem, de most is lemarad a ha­sam mögött Az örök második. Ki­látástalan küzdelem. ... Huszonkilenc, harminc... Én meg órákat úszom itt haszta­lan, futok a pályán, mintha lenne ér­telme. Aztán kétpofára falom a koleszterint, és minden apróságon felkapom a vizet ... Ötvennégy, ötvenöt...- Itt nem lehet úszkálni - krákog- ja egy komódarcú őr.- Hogy? - térek vissza a földre. - Én nem csinálok semmit... egyéb­ként sincs itt senki rajtam kívül.- Ha úszni akar, menjen a hideg­be! Ott lehet A mindenségit! Valaki mindig belepancsol a vizembe. - Nyugi fiú - próbálom hasznosítani a tanulta­kat.. Csigavér. Kezdjük újból. Csoda-e, ha tenyéijóshoz nem merek elmenni? Szurmay Z. Gyors döntés

Next

/
Oldalképek
Tartalom