Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-10 / 79. szám

2 Néplap 1990. JÚLIUS 10. Folytatta munkáját az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) kormányzatok felállításához al­kalmas, működtetésükhöz azon­ban nem. Balogh Erika (KDNP) véle­ménye szerint az államigazgatás ugyan uralja az önkormányzato­kat, összességében azonban - a hiányosságokat módosító javas­latok beépítése esetén - a tör­vényjavaslat alkalmas arra, hogy betöltse szerepét. Szabó Erika (SZDSZ) a törvényjavaslatot olyan kidolgozatlan, rövid időre szóló keretjogszabálynak minő­sítette, amelyben túl sok.az isme­retlen tényező. Bossányi Katalin (MSZP) sze­rint a jelenlegi tervezet ahelyett, hogy a civil társadalom önszer­veződésének lehető legkedve­zőbb feltételeit biztosítaná, in­kább a kormányzati hatalom „meghosszabbítását szolgálja”. A tervezet vitáját kétségkívül színesítő nyelvtörténeti szópár­bajon túl súlyosabb vélemény- különbséget tükrözött Bilecz Endre szabaddemokrata és Bé­kési László szocialista párti kép­viselő felszólalása. Bilecz Endre arra figyelmezte­tett: fennáll a veszélye annak, hogy a törvénytervezet a magyar közigazgatási hagyományoknak éppen a retrográd, centralizáló elemeit erősíti meg, a szabadde­mokraták által szorgalmazott „szabad társulások rend­szerével” szemben. Békési elis­merte ugyan, hogy a helyi önkor­mányzatokról szóló törvény megalkotása a magyar demokrá­cia nagy jelentőségű vállalkozá­sa, ám szkeptikusan nyilatkozott a Ház asztalára került, kiérlelet- len tervezet várható működőké­pességéről. Szabó Iván (MDF) azzal utasí­totta vissza az önkormányzati törvénytervezetet ért vádakat, hogy az előterjesztés európai színvonalú, s megfelel az Európa Tanács önkormányzati kartájá­ban lefektetett alapelveknek. Az MDF-es képviselő hozzászólá­sára Orbán Viktor egy „kétper­cesben” reflektált. A Fidesz frakcióvezetője óva intett az olyan jogfelfogás népszerűsíté­sétől, amely törvényjavaslatok elfogadásában jogidegen ele­mekre - például az erkölcsiségre - apellál. A továbbiakban a megszokott szereposztás szerint folytatódott a kormányzó pártok és az ellen­zék képviselőinek polémiája a törvénytervezetről. A kormány­zó párti képviselők általában igyekeztek az előterjesztést vé­delmükbe venni, s annak előre­mutató elemeit méltatni, míg az ellenzékiek a hiányosságokra hívták fel a figyelmet. Ugyanak­kor kompromisszumos megól- dásra szorgalmazó elemek is fel­felbukkantak, legalábbis erre le­het következtemi egy-két MDF- es képviselő megjegyzéséből, akik szerint a módosításokkal a törvényjavaslaton előnyére lehet változtatni. Tarnóczky Attila (MDF) például úgy fogalmazott, hogy a Tisztelt Ház elemi érdeke a módosító javaslatok elfogulat­lan mérlegelése, azaz figyelmen kívül kell hagyni, mely párt kép­viselője nyújtotta be azokat. Tóth Tihamér (MDF) a törvény- javaslat legfigyelemreméltóbb elemének minősítette, hogy elis­meri minden település jogát az önállóságra, s alanyi jogon bizto­sítja az önkormányzatot. Varsányi András (MDF) a fő­város kétszintű önkormányzati rendszerének koncepciójáról szólva hangsúlyozta, hogy a ke­rületek önállóságának garanciája lesz, ha rendelkeznek a városi önkormányzattal. Tarnóczky At­tila (MDF) az önkormányzati törvény elfogadása melletti érv­ként említette meg, hogy a jól működő parlamentet az erős ön- kormányzatok teremthetik meg. Gáspár Miklós (KDNP) szerint a törvényjavaslat nemes folytatása a magyar önkormányzati hagyo­mányoknak. Horváth Aladár (SZDSZ) visszautasította azokat a megállapításokat, miszerint a szabaddemokraták nem tanúsíta­nak konstruktivitást az önkor­mányzati törvényjavaslat meg­ítélésében. Kis Zoltán (SZDSZ) hangsú­lyozta, hogy elsősorban válasz­tókerülete, a Jászság nevében fűz észrevételeket a törvényjavaslat­hoz. Emlékeztetett arra, hogy a magyar önkormányzati hagyo­mányokban visszakereshető: a vármegyerendszerrel egyide­jűleg a szabad kerületi rendszer is létezett, ám ez az egység nem tudta fenntartani függetlenségét. A képviselő kifogásolta, hogy a megyei jogú város státusát lélek - számhoz kössék, szerinte ezt in­kább a vonzáskörzet figyelembe vételével kellene meghatározni. Vastagh Pál (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény­ben nem szabad lemondani az önkormányzatok és a helyi köz- igazgatás viszonyának meghatá­rozásáról. Szabó György (MSZP) szerint a töFVényjavas- latban meg kell fogalmazni azo­kat a garanciákat, amelyek a hát­rányos helyzetben lévő települé­sek támogatását szavatolják. Az általános vita során kisebb polé­mia robbant ki az önkormányzati témakörben döntésre váró kérdé­sek kétharmados, illetve egysze­rű többségű elfogadásáról. Tölgyessy Péter (SZDSZ) úgy vélekedett, hogy az önkormány­zati törvénytervezet valóban ke­rettörvény, amelyben vannak olyan paragrafusok, melyeket fölösleges lenne kétharmados el­fogadáshoz kötni, ugyanakkkor túlnyomó többségében olyan passzusokat tartalmaz, amelyek minősített többségű elfogadást igényelnek. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője pedig amellett kardoskodott, hogy a kérdés megítélésében az MDF és az SZDSZ által kötött politikai megállapodást kell irányadónak tekinteni. A Magyar Köztársaság alkot­mányának módosításáról, vala­mint az önkormányzatokról szó­ló törvényjavaslat általános vitá­jának újabb „menetét’ ’ az elnök­lő Szűrös Mátyás azzal rekesz­tette be, hogy a vitát a jövő hétfői ülésnapon folytatják. Az Országgyűlés alelnöke ezt követően ismertette a Házbizott­ság legutóbbi ülésének intézke­déseit és ajánlásait. Ennek értel­mében a rendkívüli ülésszak ide­jén minden képviselőcsoport he­tente legfeljebb összességében 3 interpellációt és kérdést nyújthat be. Az interpellációk ismerteté­sére 5, a kérdésekére 3 perc áll a képviselők rendelkezésére. A Házbizottság tagjai egyetér­tettek abban is, hogy napirend előtti rendkívüli ügyekben csak a képviselőcsoport nevében kap­janak szót a törvényhozók, to­vábbá, hogy a rendkívüli ülésszakon keddtől 10 órakor kezdődjenek az ülések. Ezután a képviselők - tekintettel a tárgy- sorozatban szereplő napirendi pontok sokaságára - elfogadták a Házbizottság ajánlását, misze­rint a rendkívüli ülésszak idején szerdán délutánonként is iktas­sanak be plenáris tanácskozást a parlament munkájába. Az Országgyűlés kedden az 1990. évi pénzügyi egyensúly ja­vítására szolgáló törvényjavas­latok megtárgyalásával folytatja munkáját. Antall József és Göncz Árpád az ülésteremben A fa is megöregszik egyszer (Folytatás az 1. oldalról) Persze, ha valaki azt hiszi, hogy a gazdaság úgymond saját szakállára folytatja az erdők ki­vágását és telepítését - az nagyot téved. Hisz, mint hallottuk, Ma­gyarországon és így termé­szetesen a NEFAG-nál is úgy mennek a dolgok, hogy egy tel­jesen független és semleges szerv - az Erdőrendezési Szolgá­lat - elkészít egy tíz évre szóló erdőtervet, amelyben többek kö­zött megszabják, hogy mikor le­het kitermelni az erdőt, mennyi idő alatt és milyen fával kell új­raerdősíteni a felszabaduló terü­leteket. A szóban forgó terv min­dig nagy súlyt fektet arra, hogy az éves fahozamnál kevesebb er­dőt vágjanak ki a gazdaságok, nehogy még a rablógazdálkodás gyanúja merülhessen föl velük szemben. Ugyanakkor a kiter­melt fák helyére újabbakat kell ültetniük, mert különben ko­moly büntetéssel jár, ha két éven belül nem teszik meg ezt. Arra a kérdésre pedig, hogy mit szól ahhoz, hogy egyre töb­ben emelik fel hangjukat a fák kivágása ellen, Török László így válaszolt.- Nézze, ha a búza vagy a ku­korica megérik, azt ugye learat­ják vagy letörik. Ez mindenki számára természetes dolog. Ha viszont az erdő "érik meg", azt sokak szerint nem szabad kiter­melni. Higgye el, nem kapitalis­ta vonás, ha azt mondom, hogy amikor egy állomány a legtöbb fatömeget adja, akkor kell ki­vágni, mert utána tönkre megy, korhadni kezd, és szinte kidől magától. Ezért mi egyet tehe­tünk: évtizedek óta arra törek­szünk, hogy mindig kevesebb fát vágjunk ki, mint amennyit ültetünk. De a természetes bio­lógiai folyamatokat megállítani ésszerűtlen dolog lenne. Persze előfordulhat, hogy sok embernek más a véleménye er­ről. Éppen ezért e hónap 17-én reggel 9 órakor az Erdei Műve­lődési Házban /Szolnok, Nád út 5./ - a város zöldövezetéért fele­lősséget érző pártok, társadalmi egyesületek, szervezetek érdek­lődő tagjaival - egy széles körű, helyszíni bejárással egybekötött megbeszélést tartunk, ahol min­denki kifejtheti álláspontját, s egyeztethetjük jövőbeli elkép­zeléseinket, terveinket is. nt Mit tartogat a kormány gyorsprogramja? Negyvenmilliárd értékű állami vagyon kerül magántulajdonba Matolcsy György államtitkár tájékoztatója A kormány közelmúltban be­jelentett' gyorsporgramjának részleteiről tájékoztatta hétfőn az újságírókat Matolcsy György, a Miniszterelnöki Hivatal politi­kai államtitkára. A háttértájékoz­tatónak szánt beszélgetésen szá­mos közérdekű információ is el­hangzott. Matolcsy György elmondotta, hogy a kormány gyorsprogramja lényegében a privatizációra, a sorban állás rövid időn belüli fel­számolására, a kis- és középvál­lalatok ösztönzésére, a költség- vetés egyensúlyának gyors javí­tására és a szociális védőháló ki­építésének megkezdésére helye­zi a hangsúlyt. Bebizonyosodott, hogy az éveken keresztül folyta­tott restriktiv pénzügyi politika semmikképpen sem kényszeríti ki a struktúraváltást. A vállalatok mindig kivédték a pénzügyi szi­gor szorítását, s a kölcsönös nem fizetések, az így kialakult sorban állás rendszere révén előterem­tették a hiányzó pénzt. Ez azon­ban az egész gazdaság ellehetet­lenüléséhez vezet, így a legfon­tosabb teendő ennek a rend­szernek a gyors, drasztikus fel­számolása. Egyes becslések sze­rint a kölcsönös vállalati tartozá­sok összege 150-300 milliárd fo­rintra tehető. A tényleges, vagyis a nettó tartozások összege azon­ban ennek csak a töredéke, 40-45 milliárd forint. A kormány tervei szerint az első lépés az úgyneve­zett fekete lyukak, vagyis az iga­zán eladósodott vállalatok fel­számolásának megindítása. 10­12 vállalatról van szó, amelye­ket a kormány az Állami Va­gyonügynökség révén állami­gazgatási irányítás alá kíván vonni, hogy megkezdhessék fel­számolásukat. A vállalatok nagy többségének helyzetét a tartozá­sok kölcsönös beszámításával, vagyis klíringkörök szervezése révén lehet rendezni. A Magyar Nemzeti Bank már hozzálátott ilyen akciókhoz, elsőként az Or­szágos Kereskedelmi és Hitel Bank számára folyósított 1 milli­árd forint refinanszírozási köl­csönt, s a bank ebből 3 milliárd forint kölcsönös tartozást tudott partnerei közreműködésével rendezni. Azoknál a váltatoknál, ame­lyek esetében egyik megoldás sem alkalmazható - 400-500 kis- és középméretű- cégről van szó - még vitatott, hogy milyen eszkö­zöket alkalmazzanak. Valószí­nűleg váltó-leszámítolással biz­tosítják a szükséges forrásokat. A legeladósodottabb 10-12 vállalat felszámolása következ­tében még az idén számottevően növekedni fog a munkanélküli­ség, 40-60 ezer új munkanélküli­vel számol a kormány. Budapes­ten a munkanélküliek többsége rövid időn belül el tud helyez­kedni, vidéken, főleg a kritikus térségekben viszont tovább sú­lyosbodik a helyzet. További részletek kerültek nyilvánosságra az alkalmazandó privatizációs megoldásokról. Matolcsy György beszámolt ar­ról, hogy a kormány egyaránt ter­vezi úgynevezett mintavállala­tok - mintegy 30 gazdaságostul tevékenykedő cég - magánkézbe adását, valamint a nehéz helyzet­be jutott cégek privatizációját. A magántulajdonba adásnál a fő­szerep a Vagyonügynökségnek jut, amely várhatóan - a parla­ment döntése nyomán - a kor­mány irányítása alá kerül. Első lépésként a privatizálásra kisze­melt vállalatok államigazgatási irányítás alá kerülnek. Ezt köve­tően, attól függően, hogy milyen cégről van szó, különbözőkép­pen járnak el. A mintavállalatok - ugyanúgy, ahogy az IBUSZ- nál történt - rész­vénykibocsátással, az értékpapí­rok értékesítésével kerülnek ma­gánkézbe. A programban szere­pelő centralizált nagyvállalatok­nál a privatizáció a szervezeti egységek szétbontásával, új kis- és középvállalatok alakításával valósul meg. Ugyancsak privati­zálják a csődbe jutott cégeket, és sor kerül a kereskedelmi és ven- délgátóipari vagyonkezelő szer­vezetek magántulajdonba adásá­ra is. A jelenlegi számítások szerint első lépésben mintegy 40 milli­árd forint értékű állami vagyon kerül magántulajdonba. A terve­zett privatizáláshoz rendelkezés­re áll a szükséges forrás is. Erre a célra fordítják a két NSZK-tar- tomány, Bajorország és Baden- Würtenberg által a múlt évben felajánlott 250-250 millió már­kás hitelkeretet, s rendelkezésre áll egy újabb 100 millió márkás hitelkeret is. "Ellen-törvényjavaslat” az önkormányzatokról Nyilvános SZDSZ­frakcióülés A Szabad Demokraták Szövet­sége „ellen-törvényjavaslatot” kí­ván előterjeszteni az önkormány­zatokról - hangzott el az SZDSZ rendhagyó frakcióülésén hétfőn a parlamentben, még az Ország- gyűlés plenáris ülése előtt. Először történt meg ugyanis, hogy vala­mely parlamenti párt nyilvános frakcióülést tartott. A szabaddemokraták az önkor­mányzatokról szóló törvényjavas­lat vitájában kívánják majd ismer­tetni ellenjavaslatukat, amely a he­lyi önkormányzatok önállóságá­ból indul ki, s nem a vármegye, hanem a társulásos megye koncep­cióját tartalmazza. Amennyiben az önálló törvényjavaslat koncepció­ját nem tudják keresztülvinni, mó­dosító indítványok csomagtervét terjesztenék be. Utóbbi lényege, hogy az önkormányzati törvényt ideiglenes jelleggel fogadják el, hogy megtörténhessenek a helyha­tósági választások, ugyanakkor a végleges önkormányzati törvény elfogadását későbbre javasolnák. Tölgyessy Péter frakcióvezető a parlament Házbizottságának leg­utóbbi üléséről tájékoztatta képvi­selőtársait. Elmondta, hogy az ülé­sen nagy vita alakult ki az Ország- gyűlés tevékenységéről. A kor­mányzó pártok szerint a parlament keveset ülésezik, s ez akadályozza a törvényhozói munkát, ezért szor­galmazták, hogy a rendkívüli ülésszakon szerdán is legyenek ülésnapok. Tölgyessy Péter szerint a problémát nem az ülésnapok szá­ma, hanem a munka alacsony ha­tékonysága okozza. Hangsúlyoz­ta: a plenáris ülések számának nö­velése akadályozná a törvényja­vaslatok bizottsági előkészítését. A Házbizottság végül úgy határo­zott, hogy a rendkívüli ülésszak során a parlament szerdán délutá­nonként ülésezik, s a plenáris ülé­sek kezdését 10 órára hozták előre. Sikerült „kivédenie” az ellenzék­nek a kormányzó többség újfent felvetett javaslatát, miszerint a rendkívüli ülésszakon ne legyen mód interpellációra. Mint Töl­gyessy Péter elmondta: olyan kompromisszum született, misze­rint egy-egy párt hetente legfel­jebb együttesen három interpellá­cióval és kérdéssel élhet, s az inter­pelláló és kérdést feltevő képvise­lők szólási idejét 5 percben korlá­tozzák. A frakcióülésen terítéken voltak az e heti ülésnapokon napirendre kerülő törvényjavaslatok és té­mák. A kormány pénzügyi cso­magtervével kapcsolatban az SZDSZ megerősítette azt a véle­ményét, hogy az nem igazán kon­cepciózus, mivel csak a költségve­tési hiány betömésének szüksé­gessége fogalmazódik meg benne konkrétan, ugyanakkor nem tartal­mazza világosan a gazdasági ki­bontakozás főbb irányelveit. Ebből kiindulva a szabadde­mokrata képviselőknek felszólalá­saikban világossá kell tenniük, hogy a javaslat ellen szavaznak, s ennek a momentumnak a szakmai érvelés mellett kell megjelennie - mutatott rá Tölgyessy Péter. A frakcióvezető egyébként is szor­galmazta, hogy a szabaddemokra­táknak a törvényjavaslatok vitái­ban - szóvivők kijelölésével- el kell mozdulniuk az árnyékkor­mány irányába. A frakcióülésen a legtöbben a kormány pénzügyi csomagtervé­vel kapcsolatos argomentumokkal foglalkoztak. Bretter Zoltán ezzel kapcsolatban annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a csomag­terv tálcán nyújtott ajándék az el­lenzéknek, amelynek alapján meg­fogalmazhatja az ország gazdasági helyzetével, továbbá általános ál­lapotával kapcsolatos álláspontját. A Déli Hadseregcsoport ötödé már hazament az ütemterv szerint A szovjet csapatkivonás ütemtervének 22 százaléka való­sult meg hétfő reggelig - közölte az MTI-vel Keleti György ezre­des, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője. Az elmúlt héten 24 csapat- és anyagszállító szerelvény, illetve 6 személy- és konténerszállító vonat hagyta el hazánkat. (A sze­mélyvonatok a hivatásos kato­nák hozzátartozóit, a konténer- szállítók pedig a családok ingó­ságait fuvarozzák.) így a kivonu­lás kezdete óta összesen már 176 csapatszállító, 161 anyagszállí­tó, 23 személy- és 27 konténer- szállító szerelvényt indítottak út­nak a Szovjetunióba. A hátrahagyott vagyontár­gyak elszámolásával kapcsola­tos viták ellenére a csapatok ki­vonulása megfelel az ütemterv­ben rögzítetteknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom