Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-07 / 77. szám
10 # 1990. JÚLIUS 7. "Csillaghullás" után Lesz-e földindulás Túrkevén? "A túrkevei földindulásra felfigyelt az ország dolgozó népe. Naponta száz és száz dolgozó paraszt viszi be földjét, jószágát, szekerét a túrkevei termelőcsoportokba. A Túrkevei Vörös Csillagnak ma már 1700 tagja van, földterülete pedig meghaladta a 8500 holdat." - Ilyen és hasonló tudósítások után adta hírül a korabeli sajtó ország- nak-világnak 1951 februárjában, hogy Túrkeve az ország első termelőszövetkezeti városa lett; hogy 34 ezer 700 kateszteri hold földterületéből 24 ezer 424 hold a téeszek, téeszcsék birtokába került; és, hogy a város parasztságának 98 százaléka téesztag lett. Kevés híján négy évtized elteltével, a bizonytalansági tényezők sokaságát szülő lassúsággal bontakozó föld- és agrárreform vajon hoz-e újabb földindulást a nagykun város határában? Nyugdíjasoknak is terem a határ Bár az útmenti fák lombja félig takarja, mégis rögtön szemet szúr a szövetkezeti központi irodájának bejárata fölötti táblán történt változtatás: lefestették a Vörös Csillag nevet. Mikor történt, hogyan történt a "csillag- hullás"? - tudakolom Debreceni Lászlónétól, a téesz igazgatási osztályának vezetőjétől.- Már jó másfél éve annak, hogy a szövetkezet vezetői javasolták, hogy vigyük közgyűlés elé a névváltoztatási javaslatot. A vezetőség akkor elvetette azt, mondván, hogy korai még ezzel foglalkozni. Látom, .serényen jegyzetel, így hát gyorsan hozzáteszem: nem valamiféle sztálinista elvek alapján tették ezt, és nem a Vörös Csjllag név mellett kardoskodtak. Észérveket sorakoztattak fel a vezetőségi tagok: nagyon sokba kerül a cégtábláink, az útbaigazító felirataink átfestése, új bélyegzők és nyomtatványok készíttetése, a gépek felségjelzéseinek átfestése és így tovább.- Nem beszélve arról, gondolom, hogy milyen nagy adminisztrációval jár a csaknem ezer aktív tag munkakönyvének, személyi igazolványának átvezetése...- Végül is csak eltűnt a Vörös Csillag név. Az idei, márciusi közgyűlésünkön úgy döntött a tagság, hogy ezentúl a közös gazdaságunk neve Túrkevei Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Valóban ezt a megnevezést olvasom azoknak a kérdőíveknek a fejrészén is, amelyeknek a kiosztása közben zavartam meg éppen az igazgatási osztály vezetőjét. Idős emberek adják egymásnak az irodája kilincsét, ő pedig nekik a kérdőíveket magyarázva, hogyan kell kitölteni, meg hogy azok titkosak.- Ilyenkor, aratásidőben - világosít föl Debreceniné - gyakori vendégek nálunk a nyugdíjasok, meg az elhunyt tagok özvegyei. A rászorultabbaknak 200 kilogramm búzát ad juttatásként a szövetkezet, ezenkívül kedvezményesen vásárolhatnak is. Most például a terménybolti má- zsánkénti 700 forint helyett alig több mint félezer forintért. Tudja mostanában, amikor annyian megkérdőjelezik téeszek létjogosultságát, sokszor eszembe jut: a mi szövetkezetünkben minden aktív tagra jut fél nyugdíjas. A földművelésben, jószággondozásban megfáradt idős emberek ilyesfajta támogatását ki vállalná föl a jövőben? A szövetkezeti nyugdíjasok egyike Nagy Sándomé, a már kitöltöttnyomtatványthoztavisz- sza és dobja az iroda sarkában felállított urnába.- Tudom, hogy titkosak a kérdőívek - szólítom meg, de azért csak megkérdem: elmondaná, mi a véleménye a téesz vezetősége által tudakoltakról? Fizessenek tisztes haszonbért!- Már mért lenne titkos a mi véleményünk? - kardoskodik az idős asszony. - Pontosabban az uram véleménye, merthogy ő a téesznyugdíjas. Tudja, mindig én intéztem, mint háztartásbeli, a hivatalos dolgokat, így hát a termény ügyében is én jöttem most be a központba. Szóval, nemcsak mitőlünk, idősektől, hanem valamennyi téesztagtól kéri a vezetőség, hogy nyilatkozzon, milyen szövetkezetét képzel el a jövőben. Maradjon-e meg a jelenlegi nagy téesz, visszaállítsák-e az egyesülés előtti három szövetkezetét, újra szövetkezzünk-e a közös vagyon felosztásával, vagy ki-ki a saját földjén akar-e gazdálkodni, kilépve a téeszből? Azt már nem is remélem, hogy Nagyné olyannyira "feloldja" a kérdőív titkosságát, hogy a férje elképzelését is elmondja, de bizony nem áll meg a szó beszélgetőpartneremben.- Nekünk is megvan, fiam, a birtoklevelünk, amit egyesek most lobogtatnak. Öt és fél hold földet kaptunk ’45-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleté alapján a túrkevei föld- igénylő bizottságtól. Az Ördögárkán mérték ki, azt tagosí- tották be annak idején, de még mindig a nevünkön van. A közösből kivinni persze eszünk ágában sincs. Hatvanon felül már tudja, néha az a ház körüli, kis udvar meg kert is sok, ha munkáról van szó. Három családot neveltünk fel, azoknak se fűlik már a foguk földműveléshez. Hanem tudja mit? Valamirevaló földjáradékot szeretnénk már Szegő László téeszelnök: - Ez a búza májusban bizony jobban örült volna a négynapos esőnek! végre! Mi az az évi 3 ezer forint bérleti díj az öt és fél holdért? Jól mondja az én öregem, maradjon csak meg a téesz, hátha fizethet majd előbb-utóbb tisztes haszonbérleti díjat. Jól jönne a nyugdíj mellé, mert hát hiába kerül ki az udvarból a zsírnak való, a tojás meg a zöldségféle, a többit mi is boltban, piacon vásároljuk. Esélyegyenlőséget a változtatáshoz A közös gazdaság elnöki tisztét immár csaknem három évtizede ellátó Szegő László elgondolkodva néz maga elé, majd visszakérdez:- Hogy lesz-e nálunk, Keviben új földindulás? Azt bizony a vezetőség is szeretné tudni. Azért is nyilatkoztatjuk most az egész tagságot arról, kinek-kinek mi az elképzelése a közös és az egyéni jövőjéről. Tudjuk, hogy az agrár- politika és a földügyek szem- ' pontjából nagyon bizonytalan légkörben kell voksolniuk a tagjainknak mostani vagy egy másfajta szövetkezés, esetleg egyéni vállalkozás mellett, de hát semmiképpen nem akarjuk őket befolyásolni a döntésükben. Majd értékeljük, összesítjük a kérdőíveken beérkező válaszokat, és azután közgyűlésen vagy munkahelyi gyűléseken elmondjuk, hogy egy-egy alternatívának mik az-előnyei, mik a hátrányai. A vezetőségünk azt szeretné, ha munkahelyből valóban szövetkezetté válna a gazdaságunk, de a hogyan továbbról mindenképpen a tagságunk dönthessen.- Csak hát akár a mostani, akár egy újabb szövetkezet keretében való közös gazdálkodás mellett döntenek, lesz-e föld, amin szántsanak-vessenek?- A földtulajdonviszonyok helyreállításával, rehabilitációval kapcsolatos törvényalkotás lassúsága okozza a legnagyobb bizonytalanságot a tagok körében. Ha most aratás után újra elmunkálják a táblákat, azután bevetik, vajon ők aratják-e majd le a termést? A 17 és fél ezer hektáros szövetkezet jelenlegi birtokszerkezetében mindössze 2 ezer 200 hektár az, ami még személyi tulajdonban van. Sem ezekért a földekért, sem az időközben az államtól és a tagoktól vagy kívülállóktól megváltott földekért nem nyújtottak mégbe hozzánk igényt helybeliek. Fővárosi, debreceni, dunántúli illetőségű személyek, talán ha tízen jelezték, hogy ha a törvény úgy rendelkezik majd, akkor kivisznek 100-120 hektárnyi területet.- Egyszóval nem is annyira egy esetleges újabb túrkevei földindulás jelei aggasztják a té- eszbelieket.- Sokkal inkább az, hogy a politika, az új kormány meg tud- ja-e oldani a föld és az egyéb vagyon reformját, egyes ember- csoportok hátrányos helyzetbe hozása nélkül. Mert azt vallom, hogy a változtatások során, az indulásnál a tevékenységek jövedelempozícióját és a termelő- eszközök tehermentességét illetően esélyegyenlőséget kell biztosítani mindenkinek. Még a választások első fordulója előtt alakult meg túrkevén, 45 taggal a Független Kisgazda- párt városi szervezete. Az öt helyi pártszervezet közül végül is a választásokon legtöbb, hétszázat meghaladó szavazatot kapott a kisgazdapárt elnöke, dr. Szőllősi Kálmán állatorvos, éppen az érkezésem előtt vette át egyik kisgazdatársától a 94. belépési nyilatkozatot. Mint megtudom, az édesapja a téesz nyugdíjasa, és ő maga is ’76 óta tagja a szövetkezetnek. Nem lepődik meg a kérdésemen:- Doktor úr, pártelnök úr: akkor ön most fizetett ellensége a szövetkezetnek?- Mindenekelőtt tisztázzuk: nem vagyok ellensége semmilyen szövetkezésnek! Kiváltképp nem a jelenlegi kenyéradó gazdámnak, a helyi termelőszövetkezetnek. Ez a téesz, meg kell, hogy mondjam, már különben se az a téesz, amibe annak idején az édesapámékat behajtották. Nemcsak azért nem, mert a közelmúltban megváltozott a cégtábla, hanem azért is, mert időközben már a vezetőség is, a tagság is bizonyította, hogy igényli a változást. Az év elején megalakult belső vállalkozásokra gondolok. Csak hát nekünk, kisgazdáknak az a véleményünk, hogy még mindig túlságosan központosított az irányítás, nagy az improduktív, adminisztrációs létszám, és mindez a gazdálkodás hatékonysága ellen hat.- Mint szövetkezeti tag, ön is kézhez kapta a vezetőség kérdőívét. Mi a véleménye erről a közvéleménykutatásról, és mint kisgazda, hogyan képzeli el a szövetkezet jövőjét?- Ami a felmérést illeti: a földtulajdonviszonyok törvényes rendezése előtt nem látom sok értelmét állást foglalni valamilyen új szövetkezési forma mellett. Egyetértek a téesz vezetőinek azon véleményével, hogy az évtizedek során képzett egyéb vagyon, gondolok az állatállományra, a különböző objektumokra, a gépparkra, maga is a közösségi hasznosításra orientál. Kizárólag teljes önkéntességen alapuló közösségszerveződést tudok azonban csak támogatni. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy akár a saját kárán is, maga próbálkozhasson meg a tulajdona működtetésével. Egy-két év alatt úgyis eldől: boldogul-e vagy célszerűbb valamilyen társuláshoz csapódnia. Mindenképpen a parasztra kell bízni a jövőjének alakítását, nem pedig a budapesti flaszteren dönteni arról.- Ha már szóba hozta: ott fönt, a flaszteren nem nagyon kapkodják el a földtulajdon kérdésének tisztázását, a használati lehetőségek szabadságának megteremtését.- Egyetértek, ez bennünket is aggaszt. A mezőgazdák számára nagyon gyorsan telik az idő, egy-kettőre itt az ősz, vetni kell. Annak idején egyszer már eljátszotta az agrárpolitika azt, hogy nem az aratott az időközben be- tagosított földjén, aki a magot elvetette. A kisgazdapártnak is nagyon nehéz felmérni a földigényeket, mert az egyértelmű földtörvény híján az emberek még mindig félnek kinyilvánítani a szándékukat. Én egyébként nem félek attól, hogy saját földdel majd nem rendelkezőknek, de a közösen gazdálkodni akaróknak nem lesz mit művelniük. Az időközben városi életre váltott földtulajdonosok vagy örökösök nem fogják két-három hold földért otthagyni a biztos egzisztendiát. Amiatt se félek viszont, hogy a földjüket visszaigénylők nem tudják azt megművelni. Húsznál több traktor, két John Deere kombájn és nagyon sok munkagép van már magánkézben a városban. Szóval szerintem egy földindulás kezdetének adottak a feltételei. Bérmunkások már nem akarnak lenni! A közös vagyon és a föld körüli bizonytalanság ide vagy oda, a téesztagok azért a kevi szövetkezetben is teszik rendre a dolgukat. A kombájnosok - mint Bodnár Miklóstól, a január óta 134 tag vállalkozásaként működő 1-es számú kerület fiatal vezetőjétől megtudom - éppen kényszerpihenőre vonultak a gépeikkel.- Nem egészen háromszáz milliméter esőt kapott csupán a búzánk amióta elvetettük, de ebből 55 milliméter az aratás kezdete óta esett. De jól jött volna májusban, a kalászhányás idején ! Most, amíg fel nem szikkadnak a földek, a kombájnosok egy része a pásztói géptelepen karbantartással foglalatoskodik. No és persze össze-összeverődnek szót váltani a közreadott kérdőívekről. Bizony, sok a kérdőjel! Lehet, hogy mikorra a belső vállalkozásban végre szabadulnának a bérmunkás jellegtől, addigra megint bérmunkások lesznek mások földjén? Nyolc lineár öntözőberendezés feszül átlagosan 300-350 hektáros táblák fölött, azokat a földeket hogy lehet kiosztani? Nem termelhet mindenki egy-két holdon primőröket, kik és hol fognak kenyérnek-, cukornak-, abraknakvalót vetni, aratni?- Többesélyes a kérdőív, sokesélyes a tagságtól várt válasz. Ön szerint milyen változásoknak van a legnagyobb realitásuk Túrkevén?- Legyen a jelenleg csak fele részben felosztható közös vagyon teljes egészében nevesíthe- tő. Azzal új szövetkezetei, igény szerint szövetkezeteket kell létrehozni a társulok saját vagy bérelt földjén. Ugyancsak társulási formában kell üzemeltetni az állattenyésztési telepeket, a gépparkot, és az utóbbinak szolgáltató rendszerben kellene segítenie a termelést. A kis- és a nagyüzemit egyaránt! Temesközy Ferenc Folyamatosan tisztítják és szállítják a téeszből a GMV-nek az étkezési borsót, amiből hektáronként három tonna feletti átlagtermést takarítottak be idén. Az eső miatt kényszerpihenőre vonult kombájnokat karbantartó téesztagokat aggasztja a jövő. A szövetkezet egyik cégtáblája, csillaghullás után.
