Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-06 / 76. szám

4 1990. JÚLIUS 6. Európai színvonal Vonzó a szentandrási kemping Megyénkben a Víz- és Csator­namű Vállalat öt, összesen 112.572 négyzetméteren, mint­egy 2386 személyt befogadó kempinget üzemeltet. E pihe­nést, kikapcsolódást szolgáló in­tézmények Tiszafüreden, Cser- keszőlón, Berekfürdőn, Jászapá­tiban és Jászszentandráson áll­nak a látogatók rendelkezésére. Ez utóbbi településen található Thermál Camping vezetője, Csi­szár György mondta el, mi a tit­ka, hogy oly sokan keresik fel a jászsági községben fellelhető lé­tesítményt.- Kempingünk nem drága. Ki­váltképp nem a visszatérő nyu­gati vendégeinknek, de a magyar turisták pénztárcáinak sem. Ara­ink a magyar átlagot képviselik, de ezért a pénzért talán több pluszt próbálunk meg nyújtani. A látogatóknak szabad átjárásuk van a szomszédos termál vizű strandra, igénybe vehetik vizes­blokkjainkat, zárható hűtővel. gáztűzhellyel felszerelt kony­hánkat, ebédlőnket. Mozgásigé­nyüket az úszás mellett tenisze­zéssel, pingpongozással is kielé­gíthetik.- Sehol egy eldobott szemét. Az egész terület a tisztaság, ápoltság állapotát mutatja.- Szerintem rendet csak rend­del lehet teremteni. Öt alkalma­zottunk fáradozik azon, hogy tisztán tartsa a kempinget, és amikor a vendégek észreveszik ezt, bennük is igénnyé válik saját környékük rendben tartása. Ide az emberek nem annyira szóra­kozni, inkább pihenni, kikapcso­lódni jönnek, mivel a sátrak, la­kókocsik fák közt, természetes környezetben, egy kis rét szélén állnak, meg is van rá minden le­hetőségük. Két nyaraló családot - Alpár Ervinéket és Kovács Ferencéket - kérdeztem arról, hogyan ismer­kedtek meg a létesítménnyel.- Egészen véletlenül. Huszon­nyolc éve rójuk Magyarország és Európa útjait. Egyszer - Gyulára tartván - megláttuk a kempinget, és elhatároztuk, itt töltünk egy éjszakát. Több lett belőle, évek óta visszajárunk ide. Rengeteg barátunk van itt, nemcsak a ma­gyarok, de a szintén visszatérő holland vendégek között is. Ar­ra, hogy mindig jól érezzük ma­gunkat, a kemping európai szín­vonala a garancia. Képeink a Thermál Camping és a hozzá kapcsolódó strandfür­dő hangulatát idézik. bcs Fotó: Illyés Csaba Ez betegellátás! Az asszony az utcán ül. Feje kendővel bekötve, mellette a földön szatyor és bot. Amikor először meglátom, azt hiszem, hogy elesett, csak az gyanús, hogy feltápászkodni nem akar. Ül az aszfalton, kinyújtva lábait, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy Szolnok belvárosában az utcán heverészik valaki.- Valami baj van? - megyek oda hozzá.- Á, semmi! - válaszolja. - Tetszik tudni, vidékről jöttem ide, a doktor úrhoz - int fejével a ház felé, amely előtt ül. - Nem tudnak meggyógyítani az Sztk-ban, hát úgy gondoltam, hogy eljövök privát orvoshoz. Úgyhogy most a doktor urat várom. Nézem a házra kitett táblát, amely szerint az orvos két óra múlva kezdi a rendelését.- És tetszett már szólni valakinek?- Igen, a doktor úr már hazajött, de azt mondta, hogy várjak még. Nagyon fájósak a lábaim, nem bírok én már sokáig állni.- Miért nem tetszik addig leülni másutt, valahol a közelben?- Nem megyek én sehová, kedves, itt maradok, hátha így hamarabb bekerülök! Elgondolkozom. Megértem én az orvost, hogyne érteném. Most érkezett haza, fáradt, pihenni vágyik. A házán ott a tábla, amely világosan mutatja a rendelési idő kezdetét. Nem a doktor tehet arról, hogy a néni órákkal hamarabb beutazott Szolnokra. Mégis... nem lehetett volna tenni valamit? Miért kell a beteg­nek a maszek rendelő előtt az aszfalton ülve várni? Igaz, az orvosnak nem széket kell tartania, hanem injekcióstűt. De a leültetés talán mégis hozzátartozna a gyógyításhoz. A lelkünk gyógyításához, hogy ne kelljen mindig, úton-útfélen éreznünk: valahogy, valami módon kiszolgáltatottak vagyunk...-pé­Közelképben egy fiatalember "Én Herbert vagyok..." A kamaszkoron túljutott fiata­lok az idő előrehaladtával egyre fogékonyabbak a világ nagy problémái iránt, egyre szíveseb­ben vallanak saját dolgaikról. Ahhoz, hogy e korosztály véle­ményét, terveit, gondolatait, gondjait jobban megismerjük, egy szolnoki fiatalember "önval­lomása" is talán hozzásegíthet. Az "Én Herbert vagyok" című darab főszereplője vállalkozott a beszélgetésre.- Nevem: Vidéki Péter. Tizen­hét éves vagyok, a Tiszaparti Az örök kérdés A tojás volt előbb vagy a tyúk? - ez az a klasszikus kér­dés, amire talán soha nem talál­nak választ. A kérdéssor napja­inkra kibővült, s ha feltenném, valahogy így hangozna: mi volt előbb: a tyúk vagy az áremelés? A minap akaratlanul is fülta­núja voltam egy beszélgetés­nek, aminek az ominózus tojás volt a tárgya. Amit hallottam, enyhén szólva megdöbbentett, mert mindannyiunk zsebét érinti a beszélgető urak machi­nációja. Az elcsípett részlet meglehetősen rövid volt, mind­össze annyit tudtam meg belő­le, hogy a tojást két forintért vásárolja, de 4-4,50-ért adja el. Megdöbbentő! Én ugyan nem értek hozzá, de ha a kistermelő két forintért leadja, akkor sok tojásnak kell lenni. Hogyan lehet hát ilyen magas az ára? De ha már ilyen magas, akkor miért nem annál csapódik le a haszon, aki meg­dolgozott, megkínlódott vele? Az ember gyarló, én is az va­gyok, s ha egyszer becsapnak, gyanakvóvá válók. Ezek után honnan tudjam, ha nem látok az üzletekben, a standokon tojást, hogy most valóban nincs, és nem a fenti urak egyike vásá­rolta fel, s dugta el néhány nap­ra, hogy azután a mestersége­sen gerjesztett hiányhelyzetet meglovagolva munka nélkül busás haszonnal adjon túl raj­ta... V.I.L Nyáresti szép muzsika Hangverseny a szolnoki Belvárosi Nagytemplomban Talán a zivataros időjárás, talán a jegyek borsos ára tartotta vissza a megyeszékhely zeneszerető közönségét - mindenesetre hét­főn este nem tú! sokan jöttek el, hogy meg­hallgassák a nyári hangversenysorozat első koncertjét. Pedig a műsor változatosnak ígér­kezett - igaz, erről csak közvetlenül a koncert előtt szerezhetett tudomást az érdeklődő. A hangverseny elsőként és utolsóként fel­lépő előadója, Zeke Lajos orgonaművész J.S. Bach c-moll prelúdiumával és fúgájával kezdte műsorát (B.W.V. 546). Már a prelú­dium első hangjainál világosan érezhetővé vált, hogy a művész - ez nem minden orgo­nistáról mondható el - vette a fáradtságot, hogy megismerje az orgonát, és így tökélete­sen képessé vált uralni azt. Prelúdium inter­pretációját a nagyszerűen eltalált súlyos és fennséges, a Bach-művek tolmácsolóitól igen gyakran számonkérhető lépegető tempó- a fúgát pedig a szólambelépések előkészí­tettsége, a magasrendű racionalitásról árul­kodó szólam vezetés, és a pompás befejezés tette maradandó élménnyé. Zeke Lajos orgo­najátékát ezt követően már csak a hangver­seny legvégén hallgathatta a koncert közön­sége. A művész választása Messiaen L’ As­cension (Mennybemenetel) című darabjának első és harmadik tételére esett. A komponista- a hangszer irodalma legnagyobbjainak egyike - igazi remekművet alkotott, s ezt ezen az esten mesteri tolmácsolásban hall­hatta a közönség. Az első tételben a disszo­nanciák végletekig való kiélezése, és az azt követő, megkönnyebbülést hozó fényessé- ges feloldás; a nyugtalanító hatású harmadik tétel végén a hatalmas kibontakozás, szép záróakkordja volt a hangversenynek. Zeke Lajos orgonaművészt a szolnoki közönség visszavárja. Bach orgonára írt prelúdiuma és fúgája után a barokk zeneszerző-óriás egy másik műve, E-dúr hegedűversenye hangzott el Pe- rényi Eszter hegedűművésznő közreműkö­désével; a Szolnoki Kamarazenekart Báli Jó­zsef karnagy vezényelte. A kissé, de koránt­sem zavaró mértékben visszhangos temp­lomhajó mindenekelőtt a lassú tempójú téte­lek előadásának kedvez; így volt ez ezen a hangversenyen is. Az első, gyors tempójú tétel elején még nem teremtődött meg igazán az összhang az előadók között - azután foko­zatosan minden muzsikust hatalmába kerített e csodálatos zene varázsa. A második, lassú tételben kétségkívül a versenymű - de talán az egész koncert - legszebb perceivel ajándé­kozták meg a hallgatóságot az előadók. Pe­tényi Eszter szárnyaló hegedűhangját, kivé­teles muzikalitását kiválóan ellenpontozták a zenekari szólamok, köztük is elsősorban a mély vonósok. A harmadik tétel jól eltalált tempója, a felszabadultan muzsikáló zené­szek játékának összefogása Báli József kar­mesteri érdemeit dicséri. A koncertnek külföldről jött szereplői is voltak: a muzsikusai által híressé vált Olasz­országból érkezett Bellunói Kamarakórus énekesei és karnagyuk, Nagy Zsuzsanna. A hangverseny közönségét Fulvió Rusticucci köszöntötte; ő az igazgatója annak a már három kontinensen működő zeneiskola-há­lózatnak, melynek égisze alatt a kórus is mű­ködik. A kitűnő hangi adottságokkal rendelkező, négy éve alakult énekkar szereplését röviden a kevesebb több lett volna megállapításban lehet összegezni. Vonatkozik ez elsősorban a karnagy által elmondottakra, melyből kizá­rólag a sosem hallott kórusművek ismerteté­sét fogadta szívesen a közönség. De vonat­kozik az aránytalanul hosszúra nyúlt műsorra is, melynek csak hasznára vált volna jó pár kórusmű elő nem adása (A kis kece lányom feldolgozása, mely kísértetiesen hasonlított Bárdos Lajos Tábortűznél című kompozíci­ójára, és Kodály Három kórusműve, köztük is elsősorban a zeneszerző elképzelésétől igen távoleső Esti dal interpretáció.) Nagy­szerű ötletnek bizonyult viszont egy igen ritkán hallható és viszonylag kevés próbával hangversenyképessé tehető mű: az Eszter- házy Pál herceg, Magyarország nádora által 1701-ben komponált Harmónia Chaelestis tételeinek műsorra tűzése (kivéve az elsőét, melyet a szerző kórusra és orgonára írt, s melyet a hangszer közreműködése nélkül nem lett volna szabad előadni). Az ezt követő tételek: a Soil recedit igneus, a Pangelingua és a Puer natus est vonós közreműködőit, a kórus énekeseit és Nagy Zsuzsanna karna­gyot egyenlő mértékű elismerés illeti meg a szépen sikerült produkcióért. Élményt nyújtott továbbá De Marzi: Si­gnore déllé cime című, a Piavei csata elesett­jeit sirató kompozíciója. Nagy Zsuzsanna ze­neszerzőként is bemutatkozott; két kompozí­ciója közül az elsőként előadott, igazi tehet­ségről árulkodó, különleges szépségű Ave Maria tetszett jobban, de a Karácsony ha­rangjai című darab - melyben narrátorként Barotai Imre kanonok, a templom plébános is közreműködött - különleges effektusaival, látványosságával szintén figyelemre méltó alkotás. A kissé hosszúra nyúlt hangverseny után lényegében elégedetten, emlékezetükben szép produkciókat raktározva térhettek haza otthonukba a koncerten résztvevők. Szathmáry Judit Gimnázium harmadik osztályát végeztem. Szegedre, a JATE Bölcsészkarára készülök, ma­gyar-történelem szakra.- Nem vagyok amatőr színész. Ilyen kategória nem létezik. Van diákszínpad, van profiszínház, de mindkettőben színészek ját­szanak. Jól vagy rosszul. Láttam már profikat diákszínpadosan előadni, de tapasztaltam a fordí­tottját is.-,Ez az első igazi főszerepem. Van, amikor jobban, van, amikor gyengébben sikerül. Háromféle vibrálástól függ: a közönség és köztem, a társam és köztem, a köztem és köztem lévőtől.- A darab politikus. Ha nem lenne az, akkor is belemagyaráz­nák. Nekem a politikai, történel­mi feledékenységről, szenilitás­ról szól. Ezért aktuális.- ’89 augusztusában léptem a Fiatal Demokraták Szövetségé­be, a szolnoki csoport alapító tagjaként. Szerintem ez a legin­kább művészetpártoló párt. Elő­fordulnak erkölcsi hibák, mint minden párt, a FIDESZ is élt a rossz értelemben vett politikai taktikázással. De még így is ezt tartom legtisztességesebb szer­vezetnek. Az alapelvekkel töké­letesen egyetértek. Úgy vélem, itt dolgoznak a legokosabb szak­emberek, akik talán kormány- alakításra is képesek lennének.- A napokban utazom Szeged­re, felvételi előkészítő táborba. Később Zalaegerszegen az Or­szágos Színjátszó és Rendezői Táboron veszek részt. Nagyon várom a Debreceni Jazz Napo­kat, ahol elsősorban Jan Garba- rekre leszek kíváncsi.- Mostanában többek közt a helyhatósági választások érde­kelnek. Azonkívül féltem az Er­délyben élő magyarokat. Úgy ér­zem, Romániában most a buta­ság diktatúráját élik, amit igazán a nemzetiségek sínylenek meg. Úgy gondolom, Magyarorszá­gon sem lesz hosszú életű az új rendszer. Nagyon bízom a de­mokráciában, hogy hazánkban is európai mértékkel mérhető lesz.- Hamvas Bélát tartom a világ legnagyobb szellemének, írásait olvasva kapom meg azt a szel­lemi táplálékot, mely gondjai­mon átsegít. Ha problémáim adódnak, elmerülük az iroda­lomban.- bcs -

Next

/
Oldalképek
Tartalom