Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-05 / 75. szám
10 Néplap 1990. JULIUS 5. Vele biztonságosabb! Védekezés az AIDS ellen Néhány évtizede még illetlenség volt beszélni, vagy akár újságban írni a gumi óvszerről /másképpen kondomról/, bár a fogamzás- gátlásnak akkoriban jószerével az egyetlen módszere volt. Később az antibébi-tabletták szorították háttérbe, mindenki esküdött a minden problémát megoldó, kényelmes, "kulturált" tablettákra. Azután kiderült, hogy mindebből csak a kényelem jelző az igaz, mármint a férfiak számára. Először csak bizonyos gyanakvások merültek fel arról, hogy a tablettaszedésnek súlyos egészségügyi következményei lehetnek, majd ezek a gyanakvások egyre inkább bizonyossággá váltak. Napjainkban pártok és egyházak egyre gyakrabban emelik fel szavukat a túlságosan elszaporodott abortuszok ellen, a nemzet csökkenése, és a veszélyek és kockázatok ellen, amelyek minden egyes művi vetélés velejárója. Sajnos harcias nők nyomban készen voltak a válasszal: persze, megint a férfiak akarnak dönteni nőkre tartozó dolgokban. Csakhogy a "harciasság" e tekintetben öngyilkossággal ér fel, hiszen az abortuszok kárvallottjai - a nemzeten kívül - éppen a nők. Legújabban újra a jól felfogott érdeklődés homlokterébe került a gumi óvszer. Egy ideje - pontosabban: a szerzett immunhiányos tünetegyüttesnek, az AIDS-nek a megjelenése óta - gyökeresen megváltozott a helyzet. Ma a szakemberek véleménye szerint a kondom, ha megfelelő minőségű, és előírás szerint alkalmazzák, nemcsak a fogamzásnak a valószínűségét, hanem az AIDS vírusával /az úgynevezett HIV-vel/ való fertőződésnek a veszélyét is csökkenti. Az óvszer használata, a pozitív érvek ellenére nem tekinthető nagyon elterjedtnek: a világon egy jelentősnek számító felmérés szerint mindössze 40 millió pár használja rendszeresen. Ezeknek mintegy 40 százalékuk európai. A fejlett országokban a pároknak átlagosan 10 százaléka használ gumi óvszert. Ez az arány Japánban a legnagyobb: ott a termékeny pároknak több mint a fele vásárol kondomot. A kondom anyagának nyúlé- konynak és szilárdnak kel lennie. A rugalmas anyagok közül a természetes gumi, a latex a legerősebb. Ennek alapanyagát a Brazíliában őshonos Hevea brasiliensis nevű fából szerzik: a fát úgy csapolják meg, hogy a kérgébe keskeny csíkokat vágnak. A tejszerű folyadék 70 százaléknyi vízből és 30 százaléknyi gumisejtből áll. Ebből kiszűrik a szilárd szennyezőket, majd a folyadékot centrifugában besűrítik, s a sűrítményt szállítják az üzemekbe. A latexbe cink- és kénsókat adagolnak, melyek kémiai kötést hoznak létre a gumiszálak között. Ebbe a masz- szába merítik bele az üvegből készült, hímvessző alakú sablonokat. Kovácsmester volt az első svájci órás Vetélkedés az óraiparban A svájci Le Locle városka piacterén ma is áll egy kovácsköté- nyes fiú szobra. Az emlékmű Dániel Jean-Richardot ábrázolja. A legenda szerint a 18. század végén egy angol utazónak Le Locle táján romlott el az órája. A helybeli kovácsmesterhez, Dániel apjához fordult segítségért. Dániel akkor látott életében először órát. Az ismeretlen szerkezet úgy megigézte, hogy nemcsak megjavította, hanem hamarosan maga is nekiállt időmérőt építeni. Másfél évig keményen dolgozott - a munka sikerült. Daniel öt fia már az óráknak szentelte életét. így született meg a világhírű svájci óraipar - a legenda szerint. Jean-Richard idején a világban a pontosságot, a márkát az angol eredet jelentette. London, Liverpool és Coventry műhelyeiben gondos kézi munkával készültek a szerkezetek, az órások órájukat "bedolgozók" által szállított alkatrészekből lényegében csak összeszerelték. A szigetországban csaknem kizárólag zsebórákat készítettek. Az akkori világpiacon Anglia lényegében monopolhelyzetben volt. Az ügyes svájciak gyorsan felismerték az óragyártásban lévő lehetőségeket. A paraszti közösségekben az alkatrészgyártás hasznos téli foglalatossággá vált, az egyes családok különféle részekre "szakosodtak", és azután a mesterek összerakták a szerkezetet. 1850 körül a svájci kézműveseknél megjelentek az első gépek. Nőtt a termelékenység, csökkentek a költségek. A századforduló tájékán a vevők egyre gyakrabban keresték a karórákat. Az angol ipar nem vette komolyan ezt az igényt, így azután-el- őretörtek a svájci márkák. Századunk huszas éveire már egyértelmű volt, hogy a karóráé a jövő: Anglia elveszítette vezető helyét, és a svájci óra fogalommá vált. A hetvenes években azonban az óraiparba is betört az elektronika, megjelentek a digitális szerkezetek. Svájc elkövette Képünkön a Baselban gyártott fiatal házasok órája /MTI Külföldi Képszerkesztőség/ ugyanazt a hibát, mint száz évvel korábban az angolok: az ipar ragaszkodott a megszokott termékekhez, és emiatt vevőkört vesztett. Nem volt kész a szerkezet- váltásra - ahogy ma mondjuk. 1980-ban a svájci ipar részesedése a világtermelésben már alig haladta meg a 30 százalékot. A legnagyobb fejlődés Japánban következett be, ez az ország vált a világ legjelentősebb digitálisó- ra-gyártójává. A bajt észlelve - nem tudni milyen áron - a svájci óraipar elintézte, hogy Földünk első órája, amelyet más égitesten is viseltek, Omega gyártmányú volt. Az emlékezetes Apolló-űrutazás során Neil Armstrong "Omega Speedmaster Professional Chronograph" márkájú órával a kezén lépett a Hold felszínére. A hetvenes évek közepén ez még óriási fellendülést hozott, a haszon azonban a nyolcvanas évekre elolvadt. Most új reklámfogással jött ki a svájci óraipar: olyan szerkezetet hozott ki, amely jelzi a termékeny napokat, ha mutatóját a menstruáció kezdetének napjára állítják. A csodaóra állítólag azt is mutatja a hiszékenyeknek, hogy a termékeny napok közül melyiken fogan inkább fiú, és melyiken lány. Minél lassabban emelik ki ezeket, annál vastagab lesz az óvszer fala. Az üvegformák ezután infravörös kemencén haladnak át /ezalatt a gumi megszilárdul/, majd egy kefesor lehajtja a gumik nyitott végét, s így rajtuk egy-egy gumigyűrű keletkezik. Végül a kondomokat 55 C-fokra felhevítik, és vízsugárral leválasztják a formákról. A terméket többször átmossák, majd fertőtlenítik. A nemzetközi családtervezési szövetség becslése szerint a legjobb minőségű kondomoknak 0,1, a legrosszabbaknak 1 százaléka szakad el a nemi érintkezés közben. Ennél nagyobb számban fordul elő azonban terhesség a kondomot használók között, amit nem annyira a gyenge minőség, hanem inkább a helytelen használat okoz. Tény azonban, hogy ha a kondomot csak a legtermékenyebb napokon használják, a nem kívánt terhesség aránya elérheti a 25 százalékot is. A kondom minőségét, szilárdságát általában vízzel ellenőrzik. Több országban 3 liter vizet kell kibírnia a megfelelő minőségű óvszernek. Felmerül azonban a kérdés, hogy a kondom egyáltalán visszatartja-e a spermiumnál sokkalta kisebb, mindössze 0,1 mikrométer átmérőjű vírusrészecskéket /a spermium körülbelül 3 mikrométer/. Ezzel elvileg nincs gond: az egyelőre gyógyíthatatlan betegséget okozó HIV-vírusok több ezerszer nagyobbak, mint a vízmolekulák, márpedig ezek a hibátlan kondom falán nem hatolhatnak át. És végül tapasztalati tények is a kondom használata mellett szólnak. A Miami Egyetem /USA/ kutatói olyan családokat vizsgáltak, amelyeknek az egyik tagja meg volt fertőzve AIDS-vírussal. Kondomot használó tizenkét házastársból egy fertőződött meg, ellenben kondom nélkül érintkező huszonhárom házastárs közül tizenkettő. Egy dán felmérés során százegy olyan prostituáltat kérdeztek ki, akik nem voltak kábítószer-élvezők, s "kuncsaftjaikkal" óvszert használtattak. A vizsgálatot végző koppenhágai kórház munkatársai azt találták, hogy e csoportban ritka a nemi betegség, s úgy vélekedtek, hogy ez nagyobbrészt a kondom használatával magyarázható. Mindent összevetve: nem állíthatjuk, hogy a kondom teljes bizonyossággal megvéd korunk pestisétől, az AIDS-től. Ám helyes és rendszeres használata a fertőzés kockázatát - több szakértő szerint - az egy százalék alá csökkenti. Alkalmi partner esetén pedig ma egyszerűen nem szabad vállalni a szerelmi együttlét kockázatát óvszer nélkül! H.Zs. Beteg tengerek, halak, fókák Képünkön beteg, majd sérült fókát a francia partok mentén is találtak. Meggyógyítva engedte vissza az egyiket, a Martjaira keresztelt fókafiút Brigitte Bardot, az állatbarát egykori filmsztár, a nemzetközi sajtó jelenlétében. /MTI Külföldi Képszerkesztöség/ Hihetetlen, hogy halak millióit képes elpusztítani, és tizenöt méteres mélységig minden életet megsemmisít a tengerben. Pedig ötezerszeres nagyításban is csupán elkenődött tintapacának lát-' szik. A tízezred milliméter nagyságú algafaj roppant apró mérete és ritka előfordulása miatt sokáig ismeretlen volt: csak 1962-ben fedezték fel. Ez az algafaj az elmúlt években ökológiai katasztrófát okozott a skandináv partok mentén, sűrű, ragacsos habbá változtatva a tenger vizét. Az al- ganyálka rátapadt a halak kopol- tyúira, és tízezerével fojtotta meg őket. Több száz kilométer hosszú, és helyenként húsz kilométer szélességet is elér az algaszőnyeg. A skandináv tudósok úgy vélekedtek, hogy az algatelepek képződése - mivel szaporodásukhoz tápanyagokra van szükség - rég megjósolt következménye a tenger mérgező anyagokkal való túltelítődésének. A hel- golandi Biológiai Intézet kutatói szerint az Északi-tenger vizének nitrogénnel és foszfátokkal való szennyezettsége járul hozzá ahhoz, hogy az algavirágzás - mely a nyílt tengeren évente rendszeresen kétszer figyelhető meg - a szárazföld közelében szinte állandóvá vált. A baj azonban sohasem jár egyedül. Az algaszőnyeg terebé- lyesedésével egyidejűleg a dán Watt-tengerből több száz döglött fókát vetett partra a víz. A legtöbb, heveny tüdőgyulladásban elpusztult állatot a Kattegatnál találták, de az NSZK partjai mentén is több tucat tetemet gyűjtöttek be. A szakemberek először igyekeztek különválasztani a két jelenséget, mondván, hogy a halpusztulás az algásodásra, a fókapusztulás pedig vírusfertőzésre vezethető vissza. Dán laboratóriumokban megfeszített erővel dolgoztak annak a herpeszvírusnak az azonosításán, amely a tudósok véleménye szerint az állatok tüdőgyulladását okozta, bár a gyanú az influenzavírusokat sem kerülte el. Egyes szakértők viszont azon dolgoztak, hogy összefüggést mutassanak ki a két jelenség, illetve az Északi-tenger elszennyezettsége között, mert végre rávenné az érintett országokat arra, hogy helyesebb környezetvédelmi magatartást tanúsítsanak. Egy svéd kutató szerint van összefüggés: a moszatok vírusokat és baktériumokat is termelhetnek. Erre utal, hogy a halakon kívül elpusztultak a nem kopol- tyúval lélegző tengeri sünök és tengeri csillagok is. Denevérek - munkában Az elzászi Nittelsheim lakói az eddig telepítettekhez még további denevércsapatokat akarnak betelepíteni községükbe, hogy azok segítsenek nekik leküzdeni a szúnyogáradatot. Egy-egy denevér egyetlen nyáron mintegy 2,3 kilogramm szúnyogot fogyaszt el. Injekciós tű ártalmatlanná tétele Az injekciós tűk használatuk után olykor megszúrják, megszúrhatják az orvost vagy az ápolónőt, s például az AIDS-nek vagy a fertőző májgyulladásnak a kórokozójával is megfertőzhetik őket. E veszélyt elhárítandó egy müncheni cég olyan, az injekciós tűt teljesen körbezáró, reá húzható, mozgatható műanyag hüvelyt gyárt, amelyet az injekció beadása után csupán rá kell tolni a tű végére. Az Egyesült Államokban ezt a hüvelyt már alkalmazzák is, ha olyan beteget kezelnek, akiről tudják vagy gyanítják, hogy a vérén keresztül másokat is súlyos betegséggel fertőzhet meg. Visszapillantó Bánki és vízturbinája A magyar műszaki értelmiség egyik kiemelkedő személyisége volt Bánki Donát /1859- 1922/ gépészmérnök, egyetemi tanár, akivel kapcsolatban sorozatunkban már említettük a Csonka Jánossal közösen készített robbanómotorjukat, illetve az azon első ízben alkalmazott porlasztó /karburátor/ találmányukat/1893/. Ez a két zseniális feltaláló előnyösen egészítette ki egymást: Csonka János gyakorlati, Bánki Donát pedig elméleti ember volt. Bánki a műegyetem elvégzése után az ottani mechanikai tanszéken tannársegéd lett, majd a MÁV-gépgyárban és a Ganz-gyárban szerkesztőmémök, 1899-től pedig haláláig a műegyetemen a hidrogépek, kompreszorok és gőzturbinák szerkezettanának tanára volt. Ezúttal az akciós vízturbina találmányát /1917/ismertetjük, amely éppen a nálunk található kis esések kihasználására különösen alkalmas, mert egyrészt kis átmérője miatt nagy fordulatszám, másrészt ha hosszú lapátokat alBánki Donát vízturbinájának modellje a müncheni Deutsches Museumban első budapesti elevátorberendezést, jelentős érdemeket szerzett a Mechwart-féle gőz- és petróleummotoros ekék fejlesztése körében. Elméleti munkái közül kiemelkedik a német és francia nyelvre is lefordított, a gőzmotorok elméletével foglalkozó és a gőzturbinák szerkesztési alapelveiről írt művei. A "Vaskapu-ví- zierőmű tervezete" /1918/ című kétkötetes munkája a Duna itteni vízierejének kihasználására tett javaslatot. Életéről Varga József: Bánki Donát élete és munkássága /1959/ című művében olvashatnak, emlékére 1955-ben három fokozatos, díjazással egybekötött, évenként kiosztásra kerülő műszaki kitüntetést alapítottak. A tudomány világa kalmaznak rajta, nagy víznyelő képesség érhető el vele. Lényegében a két oldaltárcsára erősített, ív alakban meghajlított lapátkoszorún úgy a belépő, mint a kilépő vízsugár munkát végezhet. A víz csövön vagy csatornában érkezik a turbinához, ahol a víz nyomási energiája teljesen átalakul sebességi energiává. Az energiát a víz úgy adja át a tengelye körül forgó turbina lapátkoszorújának, hogy a vízsugarat irányából eltéríti, azaz a sebességi energia a lapátokon újból nyomási energiává alakul át. Ez a nyomás forgatja a lapátkoszorút és vele annak tengelyét. A turbina belsejében tovahaladó vízsugár kimenetele előtt még egyszer éri a lapátokat. A teljes energia 2/3 része a belépéskor, kb. 1/8 része pedig a kilépéskor adódik át a lapátkoszorúnak. Megemlítjük, hogy a feltalálót a vízturbinájáért a halála után a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjával tüntette ki. Bánki Donát az említetteken kívül még több műszaki újítást vezetett be, így megépítette az
