Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-24 / 91. szám

1990. JÚLIUS 24. 5 Szól a rádió Zimmer frei Aki üdült már a Balatonon - és miért ne tételezhetném föl, hogy az alföldi ember is eljut legalább éle­tében egyszer-kétszer a Balaton partjára, azazhogy eljutott eddig - nos, az ismeri a két kis német szót a címben. Szabad szobát hirdet, ajánl évtizedek óta mindenki a Ba­laton mentén, akinek van legalább kétszobás háza. Sőt, olyan is, aki­nek mindössze egy volt mondjuk három évtizeddel ezelőtt. Aludt a család, a tulajdonos a nyárikony­hában, a sufniban, - hogy a Zimmer frei hasznából utóbb többszobás villát húzzon föl, - persze nyáridő­ben változatlanul ott díszelgett ka­puján a Zimmer frei fölirat. Nos, a Magyarországról jövök, a vidék magazinja pénteken délután a Kos­suth Rádióban erről is szólt, a Ba­laton parti vendéglátók és alkalmi, nyári vendéglátók csalódásáról. Üresek az éttermek, a vendéglők, s' ezen a nyáron sok helyen por lepi a táblát a kapun, vendég egy se, vagy alig. Egy háztulajdonos, al­kalmi vendéglátó már napi három­száz forinttal is megelégedne egy- egy szobáért - ha lenne kinek áren­gedményt adni. (Mellesleg, aki két-három évtizeden át így haszno­sította családi házát, nyaralóját, tán ne is szóljon egy szót se. Próbálná meg itt, a Tisza, vagy Zagyva part­ján valaki kirakni a Zimmer frei-t, legfeljebb közröhej tárgya lenne... De hát, ez van, nem mindenütt, de minden üzlet, még a nyár is.) Üzletről hoztak hírt a rádiósok Szegedről is. Nos, az ottani kágé- esté-piac poloskái éppúgy próbál­koznak, mint itt nálunk. Itt a piros, hol a piros, - megszólaltak okosko­dó játékmesterekés kárvallott játé­kosok. Igaz, akinek a napi élelmi­szere mindennél fontosabb, s más­ra alig futja, az nem áll a csavargók mellé, s nem adja zöldhasú bankóit prédára. Persze hallottunk valutaü­zérekről is, akik adják-veszik a dollárt, a márkát - közel a határ, alkalom szüli az ilyesmit... Alkalmat kaptak pár napja a pes­tiek. Fiala János és Friderikusz Sándor rádióriporterek úgy tűnik, sikerrel alapították meg a pesti Hyde-parkot. Mikrofont kaptak öregek és fiatalok, szólhattak ma­guk és környezetük életéről, gond­jairól. Nohát, a nyugdíjasok kitet­tek magukért! Ennyi jól összesze­dett, szépen kifejezett gondolatot rég hallottam a haragról és a nyo­morúságról. A pesti öregek ugyan­is egyre jobban haragszanak! Szid­ják a múlt rendszert, s követelik azok számonkérését, megbünteté­sét, kisajátítását - hosszú lenne sor, mi mindent -, akik ide juttatták az országot, s akiknek nagy többsége élete végéig nem lát hiányt, akik a nagynyugdíjasok helyzetét élvezik ma is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy e héten szombaton dél­után a Petőfin folytatását ígérték a jó nevű riporterek a Hyde-parknak is, s azoknak a riportoknak is, ame­lyeket pénzért készítettek megfele­lő toborzó alapján. Most is volt, a múlt szombaton pár ilyen riport. Ma kedd van, s a Kossuth Rádió­ban a délután háromórás hírek után ismét jelentkezik az Ezredforduló. Ezúttal különösen ajánlom meg­hallgatását, ugyanis a csépai gyil­kosság, a férjgyilkos Kanyóné és lányának esete a majdnem egész órás műsor témája. Bár meglehet, az országgyűlés URH-s közvetíté­sét többen hallgatják, mint ezt a szomorú ügyet. (SJ) Szegedi Szabadtéri Játékok, 1990 "Új nap kél, óh magyar!" Gyönyörű nyáreste és a sok ezer operarajongót vendégül látni kész város fogadta pénteken este a Sze­gedre igyekvőket. A mintegy héte­zer főnyi közönség befogadására készült nézőtér lassan megtelt; jól­eső érzés volt felfedezni a vendé­gek soraiban sok, Jász-Nagykun- Szolnok megyéből érkezett isme­rőst, akik vették a fáradságot, hogy Jászberényből, Karcagról, Kisúj­szállásról vagy éppen Szolnokról a .nyári hőségben Szegedre utazza­nak meghallgatni Erkel Ferenc örökszép operáját, a Hunyadi Lászlót. A lassan sötétbe boruló nézőtéren a közönség zömét kite­vő magyarok mellett a világ min­den részéből idesereglett vendé­gek jelenléte figyelmeztetett a Szabadtéri Játékok nemzetközi rangjára: németek, angol nyelven csevegők - ki tudná megmondani, hány országból érkezettek - cso­dálták meg a zenélő órát, várták türelmesen az előadás kezdetére figyelmeztető szignált. A Himnusz ünnepélyes hangjai után a Magyar Köztársaság elnö­ke, Göncz Árpád köszöntötte a megjelenteket. Elmondotta, hogy a Szabadtéri Játékok műsorán idén magyar szerzők olyan művei sze­repelnek, melyek műfajukat te­kintve eltérőek ugyan - de szelle­mük azonos; rólunk, magyarokról szólnak, s a múltat és jelent foglal­ják egyetlen csokorba. Nem az épül, ami tervben szerepel Tornaterem kultúrház nélkül A tiszaszőlősieknek még mindig várniuk kell Úgy látszik, a sors könyvében előre meg vannak írva a dolgok. Tiszaszőlősről az állhat benne, hogy még sokáig nem lesz műve­lődési háza. A hetvenes évek ele­jén egyszer már megvolt rá a pénz, el is kezdték építeni, de a szaksze­rűtlen kivitelezés miatt összeom­lott, s ma gépkocsiparkoló van a még fellelhető alapolcközött. Más­fél évtizedet kellett várni, hogy is­mét eljussanak a kultúrház meg­építésének lehetőségéig. Az ez év február 19-én bemuta­tott tervek szerint közös hasznosí­tású komplexum építése kezdődik meg, sport és kulturális céllal. Á szép és hasznos épületnek minden­ki örült, egészen addig, amíg fel nem tűnt, hogy nem az épül, ami a tervekben szerepel. S ismét az nem valósul meg, amire idestova húsz éve várnak, s aminek reménye ed­dig erőt adott a városrészben or­szágos színvonalon működő nép­zenei csoportoknak. Az álmok is­mét szétfoszlottak, ismét a távoli jövőbe tűntek. A miértekről, a hogyanról kér­deztem Kiss Istvánt, a Tiszafüred Város Tanácsának elnökhelyette­sét és Sólyom Jánost, a művelő­dési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztály vezetőjét. Mit mondott el az igazgató? Tiszaszölösön jártamban olyan híreket hallottam, hogy olyan tornaterem épül, amelyben öltöző és zuhanyzó nem lesz. S mindez ahelyett a közös hasznosí­tású kulturális és sportlétesítmény helyett, melynek terveit bemutat­ták nekik és a tanácsülésnek. Kiss István: - A tanácsülés há­rommillió forintot hagyott jóvá a szőllősi kultúrház építésének meg­kezdésére, de több ütemű megva­lósítással. Az elkészült terv kivite­lezési költsége körülbelül 15 mil­lió forint. Felmerült a kérdés, hogy várjuk meg, amíg meglesz ez a pénz, vagy apró lépésekben, több ütemben valósítsuk meg az eredeti tervet? Az volt az álláspontunk, és Sólyom úrék az ottani pedadógu- sokkal ezt megbeszélték, hogy döntsünk a két ütemben történő megvalósítás mellett, mert ennek a realitása nagyobb. Ezért készül most első ütemben hatmillió forin­tért a tornaterem és a későbbi szer­tárrész, melyben átmenetileg az öl- tözés is megoldható. Jövőre vagy amikor a pénzügyi lehetőségek megengedik, a második ütemben a szociális blokkal és a kapcsolódó közművelődési helyiségekkel folytatódik az építés.- Úgy tudom, hogy a közművelő­dési igazgatóhelyettes nem tud a módosításról, pedig ebben a kér­désben talán az ö véleménye lett volna a legfontosabb. Nem így lát­ják? Hogyan történt az egyeztetés? Kiss István: - Az, hogy az igaz­gatója mit mond el, vagy hogyan viszonyul a helyetteséhez, hogy nem tájékoztatja, az nem ránk tar­tozik. Sólyom János: - Amikor a probléma felvetődött, választani kellett, hogy kezdjenek hozzá a teljes épület alapozásához és eljut­nak mondjuk a tető alá hozásig, vagy építsék meg a tornatermi részt kompletten, hogy azt hasz­nálni is lehessen. Ezzel a két vari­ációval mentem én ki az iskola igazgatójához. Ott hagytam nekik, hogy beszéljék meg, és egy másik alkalommal - már nem tudom hány nap múlva - mentem érte. Akkor azt mondták, ők is azzal értenek egyet, hogy a tornacsarnok épül­jön meg kompletten, hogy hasz­nálható legyen. "A bűnös egyesítés"- Az alapokból úgy tűnik, hogy nem a tervrajz szerinti helyre ke­rültek. Lehet-e az eredeti terv sze­rint folytatni majd az építkezést? Kiss István: - Nem igaz, hogy máshol vannak az alapok. Egyér­telmű és határozott elképzelésünk, hogy a teljes komplexum fog meg­valósulni, amint a pénzügyi lehe­tőségek ezt biztosítják.- Statikailag nem okoz gondot, hogy az alapok nem egyszerre ké­szülnek? Kiss István: - Nem lesz gond, mert egészen más rendszer viseli a csarnok és az épület terhét. Az e- lőbbi vázszerkezet lesz pontalapo­kon, az utóbbi sávalapon hagyo­mányos falszerkezet.- Ügy tűnik, a szöllösiek joggal érzik úgy, hogy rosszul jártak a Tiszafüredhez való csatolással, hi­szen aki független maradt - mint például a szomszédos Tiszaszent- imre -, szépen fejlődött az elmúlt néhány év alatt. Szép új művelő­dési házuk, iparcikk boltjuk, gyógyszertáruk is épült. Kiss István: - Ezt az okfejtést ismerjük, de nem lehet rajtunk el­verni most a port amiatt, ami Sző­lősön 20-30, vagy nem tudom hány év alatt nem épült meg. Ezt nem vállalhatjuk magunkra. A ta­nács által erre az évre elfogadott hárommillió forintnál is sokkal többet teszünk, amikor tető alá hozzuk a tornacsarnokot, így az legkésőbb jövő év januárjában használatba vehető lesz. Kérdések válasz nélkül A gazdasági okfejtés érthető, ta­lán el is fogadható. De a tény tény marad, a művelődési ház most nem épül meg. Pedig amikor döntött a kérdésben a tanácsülés, már látha­tó volt, hogy nem lesz elég pénz rá. Mégis a komplett terv megvalósí­tásának megkezdéséről határoz­tak. Mi változott azóta, hogy mó­dosítani kellett? S miért nem tud­nak róla a szőllősiek? Miért nem tud róla minden pedagógus? Ki az oka, ha joggal úgy érzik a helybe­liek, hogy ismét becsapták őket? V.LL A Hunyadi László - melynek be­mutatója 1844. január 27-én volt - teljes sikert hozott szerzőjének. Érdekessége, hogy librettóját a Szózat zeneköltője: Egressy Béni írta. Az opera első előadására az azt megelőző rendkívüli érdeklő­dés miatt sebtében került sor, így Erkel Ferenc képtelen volt elké­szülni a nyitány komponálásával, s így a premieren az nem hangzott el. Úgyszintén később írta a kom­ponista a Szilágyi Erzsébet szere­pét több ízben alakító kiváló fran­cia énekesnő tiszteletére a híres La Grange-áriát is. Az operát a husza­dik századi néző ízlésének megfe­lelővé Nádasdy Kálmán dolgozta át. A nézőtéren elhelyezkedő kö­zönség elsőként a Csikós Attila tervezte színpadképben lelhette kedvét. Az igazán impozáns lát­vány okozta örömbe - bár a hallat­lan leleménnyel alkalmazott vilá­gítási effektusok mindvégig tud­tak a lehetőségekhez mért változa­tosságot lehelni a látványba - üröm is került: az opera történetének há­rom színhelyét: Nándorfehérvárt, Temesvárt és Budát gyakorlatilag ugyanazon díszletek között kellett elképzelnie a hallgatónak - de eh­hez kevésnek bizonyult a legdú- sabb fantázia is. Kárpótolta vi­szont a feltehetőleg anyagi nehéz­ségek szülte egyhangúságért (egy opera színpadra állítása sokmillió forintba kerül, s ezt az összeget bizonyára nem fedezik a még most is szolidnak nevezhető helyárak!) egy-egy hátborzongatóan szép színpadkép, mint például a máso­dik felvonás zárójelenete. A sze­replők, a kor divatjának megfelelő jelmezeit Rátkai Erzsébet tervezte. Kitűnő érzékkel választotta meg a kosztümök anyagát: az azokat vi­selő szereplők háttérfiguraként va­ló kezelését és egy-egy jelenetben a középpontba állítását nem kis mértékben a világításra jól reagáló textíliák segítségével oldotta meg, ily módon is segítve a rendező munkáját. Sehogysem illett bele viszont az 1456-ban játszódó tör­ténetbe a táncosok uniformissá si- lányított tulipiros öltözete - legki­vált a férfiaké, akiknek ruhája egy orosz népi együttest idézett inkább a színpadra. A palotás - melyet a Szegedi Táncegyüttes adott elő - egyébiránt méltán aratott nagy si­kert. Az előadás láthatatlan, de mindvégig a színpadon lévő sze­replője: a hangosítás jól vizsgázott • talán a zenekar mikrofonozása lehetett volna körültekintőbb és ár­nyaltabb: néhány hangszer (példá­ul a. hárfa) hangszíne termé­szetellenessé vált általa. A szereplők kiválasztásáért elis­merés illeti meg a rendezőt, Nagy Viktort: valamennyien jól formál­ták meg a szerepük diktálta karak­tert úgy színészként, mint zenei­leg. Ciliéi Ultikként Gyimesi Kál­mán, Gara nádorként Németh Jó­zsef, Rozgonyi szerepében Sza- kály Péter nyújtott emlékezetes alakítást. Hunyadi Mátyást Vá- mossy Éva alakította hibátlan ko- loratúrával - de kissé nehezen ért­hető szövegkiejtéssel. V. László szerepében Daróczi Tamás nyúj­tott mindvégig kifogástalan színé­szi teljesítményt - de hangjának karakterével is tökéletesen képes volt színpadra állítani a király gyenge, befolyásolható figuráját. A három főszereplő: Iván Ildikó Gara Mária szerepében, a művészi fejlődésének csúcspontján lévő Misura Zsuzsa Szilágyi Erzsébet­ként és a nagyszerű címszereplő: Molnár András minden tekintet­ben beváltották a közönség szerep­lésükhöz fűzött előzetes reménye­it. A hatalmas létszámú kórus-sta­tisztéria betanításáért Gyűdi Sán­dor karigazgatót - színpadi mozga­tásáért Nagy Viktor rendezőt illeti elismerés. Az előadás megérde­melt sikerében méltán osztozhatott szereplőtársaival az opera kitűnő karmestere: Pál Tamás. Gyakorta hangoztatott közhely, hogy a világirodalom és a zeneiro­dalom muzeálisnak tekinthető al­kotásai - így Erkel Ferenc operái is - elavultak, a ma embere számára nincs már mondanivalójuk. A Hu­nyadi László előadásának érzé­keny, a színpadra vivők szándéká­ra is odafigyelő közönségnek ez a produkció eleven cáfolatként szol­gált, hiszen mi sem lehet korsze­rűbb, mint amit egy helyütt a kórus énekel: "Új nap kél, óh magyar!" Szathmáry Judit A tiszafüredi városközpontban, a posta szomszédságában elkészült az új távközlési műszaki épület, amelyben jelenleg a szakemberek a távbeszélő főközpont szerelését végzik. A létesítmény átadása után Tiszafüred és a környékbeli községek bekapcsolódhatnak a belföldi és nemzetközi távhívásba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom