Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-19 / 87. szám

1990. JÚLIUS 19. családi körben A PSZICHOLÓGUS NAPLÓJÁBÓL Se vele, se nélküle A házaspár szinte berobbant a pszichológiai tanácsadásra. Ha történetesen idegen nyelven beszéltek volna, akkor is megérezhette volna a figyelmes szemlélő, hogy párkapcsolati konfliktussal küsz­ködnek. Egymás szájából kapkodták a szót, egymást túllicitálva panaszkodtak egymásra. Művelt emberek lévén (a feleség művész, a férj pedagógus) kulturált hangnemben, de mégis vad indulatokkal nyilatkoztak. Fiatalok voltak, de már nem gyerekek. Öt éve éltek együtt. A kölcsönös féltékenység volt az egyik fő témájuk, de szinte minden létező házastársi ellentétet megtestesítettek, számos tulajdonságot és megnyilvánulást kifogásoltak a másikban. Párválasztásukban minden bizonnyal "az ellentétek vonzották egymást", ellentétes tulajdonságaik persze együttélésük alatt bántó­vá élesedtek. Mégsem hiányzott a "hasonló a hasonlónak örül" elve sem, hiszen igen sok dologban hasonlóak voltak és egyetértettek. Különös élmény volt számomra, hogy ellentéteik és ellenségeskedé­sük ellenére mennyire "megértik egymást", bizonyos eseményeket egészen hasonlóan magyaráztak. Mély konfliktusukban is egyetér­tettek abban, hogy szenvednek egymástól, mégsem tudnak egymás nélkül élni, és ennek a feszítő ellentmondásnak a feloldásához jöttek segítséget kérni. Egymás iránti ellentmondásos érzelmeik (ambivalenciájuk) a köl­csönös jellemzésekben is megmutatkoztak. Irma durvának, erősza­kosnak mondta férjét, de jó néhány pozitív tulajdonságát is sietett megemlíteni, például azt, hogy okos és kedves is tud lenni. István így jellemezte feleségét: időnként elviselhetetlen, de néha tündér. Olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Elemi erővel vonzották egymást, de egymás közelébe érve sisteregve csaptak össze. Ilyen esetekben párterápiától (együttes pszichológiai beszélgetés­sorozattól) lehetne várni változást'. Azaz: megtanulni a mélyebb ön- és társismeretet, az egymás közötti nyílt kommunikációt, a konflik­tusok hatékonyabb kezelését, az egészséges kompromisszumok kö­tését. Ezt a lehetőséget ajánlottam fel a házaspárnak. Néhány hónapig nem jelentkeztek újra, aztán én is elkerültem onnan, és többet nem találkoztam velük. Nem tudom, mi lett velük, hogy élnek azóta. Lehet, hogy a vonzás kerekedett felül kettőjük között, és pszichológiai segítség nélkül is az érett belátás győzött. Lehet, hogy kompromisszumok kötésével próbálják elviselhetővé tenni ellentéteiket, és együtt maradták a családi fészekben gyermekeikkel. Lehetséges az is, hogy fokozódó ellentéteik - értem ezalatt egyre ellentétesebbé alakuló tulajdonságaikat, és az egymás közötti konf­liktusaikat is - centrifugális ereje szétszakította a köztük levő erős vonzást, és szerterepítette a két embert. Lehet, hogy azóta más nőben és más férfiban próbálják megtalálni - egymást. Ki tudja, talán azóta is a vonzás és taszítás kényszerpályáján vergődnek, hiszen sem együtt, sem egymás nélkül nem tudnak élni igazán. (A történet valódi, de a titoktartási kötelezettség miatt a neveket és egyéb adatokat megváltoztattam.) Dr. Ignácz Piroska A sánta dervis kalandjai III. forduló Kalandos sorsú közép-ázsiai utazó, aki a török nyelvet húsz­éves korára tökéletesen beszélte. Olyannyira vonzotta ez a nyelv, s ez a nép, hogy képes volt el­hagyni érte Európát. Mivel legá­lisan nem kutathatta volna e kü­lönös, egzotikus világ rejtelmeit, furfanggal és roppant találé­konysággal látott hozzá a mun­kához. "Resid Effendi néven ajánló­levelekkel indultam útnak - írja Vámbéry. E levelekben szó sem volt eredeti magyar nevemről, kilétemről, kutató céljaimról. Vándorló török írástudónak öl­töztem, a hajamat török módra leborotváltattam, szakállat, ba­juszt eresztettem, a fejemre tur­bánt kötöttem..." Természetesen nem sikerült mindig és mindenkit megtévesz­tenie a tökéletesen törökös kül­seje és viselkedésmódja ellenére sem. íme például: "A karaván indulásakor majdnem kritikus helyzetbe kerültem. Azarándok- botommal vertem a földet. Az egyik bokharai kereskedő a fü­lembe súgta: "Effendim, ne üs­sed a taktust a botoddal, mert azt igazi török nem teszi! Én már régebben észrevettem, hogy nem török vagy, hanem mad- sar!" Próbáljátok az ismertetett tör­ténetet folytatni a saját elképze­léseitek alapján! Arra figyelje­tek, hogy a török nép sajátos szo­kásait is beleszőjjétek! A fogal­mazás ne legyen hosszabb, mint 25-30 sor. Ajánlott irodalom: Mezey Ist­ván: Kelet magyar vándorai. Bp. Móra, 1963.; Agárdy-Borsodi: Régi magyar világjárók. Bp. Művelt Nép, 1955.; Magyar élet­rajzi lexikon D. L-Z. A fogalmazást a Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár gyer­mekkönyvtárába kell eljuttatno­tok (5000 Szolnok, Kossuth tér 4.) a megjelenést követő hét pén­tekjéig. A helyes megfejtők kö­zött könyveket sorsolunk ki, amiket a könyvtár postán juttat el a nyerteseknek. Néplap Barkácstanács Használati tárgyak Nem kell feltétlenül bőrdíszmű­vesnek lenni ahhoz, hogy kisebb használati tárgyakat magunk ké­szítsünk el. A valódi bőrt nagy­szerűen pótolja az olcsóbb, könnyen kezelhető műbőr. Az anyagot divatjamúlt, megkopott táska szétfejtésével, vagy a cipő­kellék szaküzletekben, esetleg barkácsboltokban lehet beszerez­ni. A varráshoz még vékony bőr­szíj vagy műszálas rafia, zsákvar­rótű és cipészár szükséges. 1./ A címketok hasznos kellé­ke utazáskor a bőröhdnek. Két darab, 50x105 milliméteres bőr­darabból és egy 15x150 millimé­teres szíjból készíthető, s egy kis­bőrből méretű csat kell még hozzá. A bőrdarab hátára rajzoljuk fel a tok két lapjának kontúrját, és éles ollóval vagy kispengéjű, hegyes késsel vágjuk ki. A sarkokat kissé kerekítsük le. Az egyik darabra vágjunk 30-70 milliméteres abla­kot. Az ablak hátoldalára ra­gasszunk fel egy 30x80 millimé­teres, átlátszó műanyaglapot. Az egymásra fektetett lapok három oldalát - a szélektől körülbelül 3 milliméterre - cipészárral 5 mil­liméteres távolságra szurkáljuk végig. A zsákvarrótűbe fűzzünk vékony bőrszíjat vagy rafiát, s a tok szélét egyenletes, ferde ölté­sekkel varrjuk körül. A csatot fel­szereljük a szíj végére, s varrással rögzítjük. A szíj másik végét V- alakúra vágjuk, s a csat rgszére szúrjunk lyukakat. Egy 40-80 milliméteres fehér kartonpapírra írjuk fel a bőrönd tulajdonosának nevét, címét, majd helyezzük a tokba. 2. / Kulcstartó tok. A címke­tokhoz szükséges anyagokon kí­vül, illetve a csat helyett egy nagyméretű patentgombpárt és egy 20 mm átmérőjű kulcskarikát szerezzünk be. Először felrajzol­juk a két oldallapot, majd a kulcs­tartó nyelvet. A nyelv duplafalú, egy darabból szabjuk, s még az összegépelés előtt húzzuk fel rá a kulcstartó karikát. Az egymásra helyezett oldallapokat és a nyel­vet a már említett módon varrjuk össze a széleken. A patentszem egyik felét a nyelv felső végére, a másikat az oldallapra varrjuk fel. Végül a nyelvet bújtassuk át az összevarrt oldallapok felső nyílá­sán. 3. /Pohártartó. Ehhez lehető­leg vastagabb, jobb tartású bőrt használjunk. Az ábra alapján ké­szítsük el a sablont és fektessük a kiválasztott bőrdarab hátára, raj­zoljuk körbe és vágjuk ki. Ezután fektessük egymásra a palást négy ■ darabját, és a varrás vonalát árral szúrkáljuk ki. így járunk el az alapkörrel is. Ha például egész készletet kívánunk összeállítani (6 darabot), úgy érdemes minden darabot más-más színű rafiával összevarrni, így vendégség esetén nem cserélődnek el a poharak. Ám úgy is megkülönböztethetjük a pohárburkolatokat, hogy mind­egyikre más apró mintát híme­zünk, vagy ráragasztunk kivágott figurát. B.K. DONKO LÁSZLÓ: ZÁPOR Záporozó, permetező, széllelbélelt, nyári eső... Óceáni égi zuhé, önti az ég nyakam közé... Szivárványos, csillagszemű, ázni benne de nagyszerű! Játék labdával Dobálós Bokros, fás helyen lehet játszani, ahol a játékosok elbújhatnak. Egy gyerek - a figyelő - jól látható helyen áll és elkiáltja magát: Rajt! Ekkor mindenkinek ki kell jönnie a búvóhelyéről, és másik helyet kell keresnie. Ezalatt a figyelő­nek meg kell dobnia valakit egy labdával. Ha sikerül neki, helyet cserél azzal, akit eltalált, ha nem, megint ő lesz a figyelő. Egyszerű sátor Az indiánsátor felállításához nem szükséges semmiféle feszítőzsinór, sá- torcövek stb. A kitámasztó szerkezet az egyes sí­kok sarkaiba varrón rátéteken áthúzon négy hosszú sátorrúdból áll. A felállí­tott sátor nemcsak kiváló játék a gye­rekek részére, hanem öltözőül is szol­gálhat a strandon nyaraláskor, vagy konyha is lehet a kemping területén. Érdemes vízhatlan vászonból készíte­ni, így nem ázik át esőzéskor sem. Vágjunk ki négy egyforma, trapéz- formájú falat. A trapéz alapja körülbe­lül 1200 mm, oldala 1480 mm. Mind a négy falat (vagyis az 1., 2., 3. és 4. rész) alakja azonos. Még az oldalak össze- varrása előtt a falai felső részét meg­erősítjük a duplán összehajtott vászon (5) felvarrásával. Ezt követően az 1. rész jobb szélét rácsúsztatjuk a 2. rész bal szélére és két oldalról összevarrjuk a körben levő rajzon nyilakkal megje­lölt módon (az ábra jobb oldalán). Az összevarrott szélek között hosszirányú ráhajtás jön létre, amelybe betoljuk a rudat (6). Ugyanilyen módon varrjuk össze a 2. részt a 3. résszel, a 3. részt a 4. résszel,, majd a 4. részt az 1. résszel. Ezután a'mellső (2) falat középen be­vágjuk és vékony vászoncsíkkal be­szegjük. A mindkét oldalon rávarrott szalagokkal lehet a sátor nyílását zárni. A sátorrudak behelyezése után a sá­tor csúcsát össze kell kötözni. A sátor­lap felső szélére füleket (7) varrunk, amelyekbe az összekötő zsinór befűz­hető. B.K. Kétnyári virágok a kiskertekben Kétnyári virágaink abban kü­lönböznek az egynyáriaktól, hogy nem tavasszal vetjük mag- vaikat, hanem nyáron, s csak a következő esztendőben örven­deztetnek meg bennünket virág­pompájukkal. E virágokat igé­nyük alapján gyakorlatilag két fő csoportba kell sorolnunk. A rövid tenyészidejűeket július végén, augusztus elején érdemes mag­vetéssel szaporítani, míg a hosszú tenyészidejűek magveté­sének legkedvezőbb időpontja a nyárelő. A magvetéstől a kelésig kezelésük hasonló, csak az ápo­lás ideje eltérő. A hosszú tenyé- szidejűeknek elérkezett a vetés­ideje, mint például a mályvaró­zsának, a margarétának, a sárga violának, a harangvirágnak, a gyűszűvirágnak, a grenadin- és törökszegfűnek. A rövid te­nyészidejűek legismertebb kép­viselői az árvácska, a százszor­szép és a nefelejcs. Á magvakat tápanyagban gaz­dag, jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű talajba vessük. Vetés előtt a talaj felszínét gondosan egyengessük el, majd gyenge tö­mörítés után a felszínre vessük. A szórva vetett magvakat tiszta, fertőzésmentes folyami homok­kal fedjük be, megközelítőleg egy centi vastagon. A magvak ta­karása után feltétlenül öntöz-, zünk, de óvatosan, hogy az egyenletes magvetést az öntözés­sel ne tegyük tönkre. A magvetés fölé melegágyi üvegablakot vagy fóliát helyezzünk úgy, hogy a talaj felszíne és a takaró fólia között legalább fél méter légré­teg maradjon. A takaró fólia fölé készítsünk árnyékolót, hogy a tű­ző nyári nap sugarai ne tehesse­nek kárt a csírázó magvakban és a kis növénykékben. A magvak kikeléséig többször öntözzünk, s nem árt, ha az öntözővízbe 10 literenként 1 deka Chinoin Fun- dazol 50 WP-t is teszünk. így meggátolhatjuk a gombabeteg­ségek teijedését, esetleges káro­sítását. Á rovarkártevők ellen (különösen a hangyák károsak) Chinetrin 25 EC kipermetezésé­vel védekezhetünk. Nem árt tud­ni, hogy a kétnyáriak magvai ne­hezen és egyenetlenül kelnek, ezért jobb, ha bővebben vetünk. Palántázáskor - amit augusztus végén vagy szeptember elején kell elvégeznünk - még így is lesz módunk a gyyengébben fejlett növénykéket eltávolítanunk. Mindig törekedjünk arra, hogy sokfélét - esetleg egy faj több fajtáját - szaporítsunk, mert így elérhetjük, hogy nemcsak szín­ben és formában gazdagíthatjuk a virágágyások növényválaszté­kát, hanem a virágzási időt is meghosszabbíthatjuk. Á kétnyári virágok telepítésé­vel érdemes megpróbálkozni, mert akinek kertjében szirmot bontanak, azok bizonyára nem mondanak le ezekről a helyen­ként feledésbe menő, de igen kedves virágokról. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet n £4 jkJ* \/l bh §Ul %/ B I A B ^^fl fl fl . j fl! V fl^ fl 'j flv M. 1 J /^L ij

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom