Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-19 / 87. szám
5 )90. JÚLIUS 19. Néplap A TUDOMÁNY VILÁGA Napjainkban egyre többször hallhatjuk, hogy ígyesületek, pártok és egyházak emelik fel szavu- cat a rendkívül sok abortusz ellen. Legutóbb a Magzatvédő Társaság, a Semmelweis Orvostudo- nányi Egyetem és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezésében rendeztek Az élet vélelmében címmel többnapos konferenciasoroza- ot. Rendkívül szomorú viszont, ahogy egyes nők 'eminista indulattal reagálnak erre: már megint a erfiak akarnak dönteni a nőket illető kérdésekben. Dedig mindenkinek, aki aláveti magát ennek a dur- /a beavatkozásnak, érdemes elgondolkoznia az üábbiakon. Az abortusz mindenképpen káros és veszélyes íz egyénre éppúgy, mint a társadalomra. Előbb íézzük a veszélyeket az egyén, tehát a nő szempontjából. A nők egészségének kockázata A műtét lényege, hogy a méhben fejlődő magza- ot megfelelő eszközökkel a méh üregéből kikapar- ák. A méhkaparás - általában gondos nőgyógyászati vizsgálat után - altatással vagy helyi érzéste- enítéssel történik. A hüvely feltárása után előtűnik i méhnyak, majd megkezdődik annak kitágítása, íiszen az 1-3 milliméter átmérőjű nyakcsatomát a nagzat nagyságától, tehát a terhesség időpontjától üggően 12-14 milliméterre kell kitágítani, hogy a nagzat eltávolítható legyen. Ezután következik a néh kiürítése az abortuszfogó és a küretkanalak segítségével. A nagyobb embriórészeket az abor- uszfogóval távolítják el, míg a küretkanállal a méh pelső felületét "kaparják ki". Mint minden műtétnek azonban, ennek is lehetlek szövődményei. Mivel a méhnyálkahártya erek- pen igen gazdag, sérüléskor bő vérzésre kell számtani. Veszély akkor fenyeget, ha peterészek magadnak vissza, ilyenkor a méh nem képes megfele- ően összehúzódni, és igen súlyos utóvérzések lép- íetnek fel. Minden műtét alkalmával bekövetkez- ret fertőződés is, de régebbi, már megnyugodott gyulladásos folyamatok is fellobbanhatnak a műéti beavatkozás miatt. Régebben a "tiltott", nem córházban végzett magzatelhajtásnál az általános /érmérgezés is gyakran előfordult. Nemkívánatos izervsérüléssel a méhkaparás esetében is számolni cell épp úgy, mint minden műtétnél. Ezek közül eggyakoribb a méhátfúródás, különösen ha nem jó szakember végzi a műtétet, de ez még a legjobb szakembernél is előfordulhat olykor. A méhátfúró- iás vérzéshez, fertőzéshez vezethet és nem ritkán i hólyag és a belek sérülésével járhat. Mindezek a szövődmények sok esetben az anya halálát okozhatják. A méhkaparás utáni erős vérzés újabb méhkaparást, a fertőzés megfelelő antibiotikumos kezelést, a méhátfúródás pedig hasműtét útján történő sebellátást - sokszor méheltávolítást - tesz szükségessé. A késői szövődmények között első helyen említendő a meddőség. Mint láttuk, a művi vetélés után gyakori a méh, a petefészek és petevezeték gyulladása. A gyulladás csaknem mindig hegszövet kialakulásával végződik. A zsugorító, torzító hegszövet - többek között - a petevezeték igen szűk belső járatának az elzáródását eredményezheti, ami megakadályozza a pete és a spermiumok találkozását, a megtermékenyítést. Ha csak beszűkül a petevezeték belső csatornája, tehát nem záródik el teljesen, lehetőség nyílik a méhen kívüli terhességre. A parányi spermiumok ugyanis még felhatolnak a nagyon szűk nyíláson, de a sokkal nagyobb petesejt már nem juthat le a méhbe. A megtermékenyített pete tehát a petevezetékbe ágyazódik be - ekkor alakul ki a méhen kívüli terhesség. Ez nemcsak a fejlődő magzat halálát, hanem egyúttal az anya életveszedelmét is jelenti. A fejlődő pete ugyanis egy idő után szétrepesztheti a petevezetéket és ez hirtelen olyan súlyos vérveszteséget okozhat, amely elvérzéshez vezethet. Ha a méhkaparást túlzott erővel végzik, akkor a nyálkahártya alaprétege, sőt az ez alatti izomréteg is károsodhat. Ezek ártalma kedvezőtlenül befolyásolja a később helyreálló nyálkahártyát. A csöke- vényes vagy rosszul kialakult méhnyálkahártya viszont egy következő terhesség esetén lehetetlenné teszi a pete beágyazódását a nyálkahártyába. Emiatt a megtermékenyített pete elhalhat és az eredmény spontán vetélés lesz. Főleg akkor következik be, ha a művi vetélést gyorsan követi egy terhesség. Ha viszont a nyálkahártya-elváltozás nem ennyire súlyos, akkor az embrió fejlődése lehetséges ugyan, de fejlődésében a kedvezőtlen körülmények miatt zavar lép fel: fejlődési rendellenességek alakulnak ki a magzatban. Ugyancsak a nyálkahártyaelváltozás következménye lehet a korai lepényleválás, a rendellenesen tapadó lepény - ezek komoly zavart okozhatnak a terhesség lefolyásában. A méhnyak műtét előtti tágítása következtében gyakran előfordul, hogy a méhnyak bereped. Ez a seb is heggel gyógyul, a hegszövet viszont megbontja a méhnyak struktúráját. A későbbi terhességek során emiatt a méhnyak nem tudja feladatát ellátni, a méh üregében fejlődő magzatot a külvilágtól elzárni, s így a magzat, mint egy szájával lefelé fordított zacskóból, kiesik a méhből. A növekvő magzat a terhesség ötödik hónapjától terheli a méhnyakat, ezért lép fel a koraszülés. A társadalom veszélyeztetése Az abortuszok azonban nemcsak az egyénre veszélyesek, hanem a társadalomra is. A múlt évben hazánkban több mint 90 ezer abortuszt hajtottak végre, ez napi átlagban 365-öt jelent. Egy év alatt nem született meg egy közepesnél nagyobb város állampolgára. 1956-tól számítva (ekkor legalizálták az addig szigorúan tiltott abortuszt) mintegy 5 millió abortuszt végeztek Magyarország kórházaiban, vagyis egy fél magyarországnyi állampolgár nem született meg - s közben a nemzet lakossága csökken. Külön probléma az így létrejövő aránytalanság: a társadalmilag, kulturálisan értékesebb rétegeknél csökken nagyobb arányban a szülések száma. 1989-ben (1988-hoz képest) 3 százalékkal csökkent a szülések száma, ez 120 ezer állampolgárt jelent. De társadalmi kár az is - az egyéni tragédián túl -, hogy 1955 és 1970 között terhességmegszakítás következtében 3 ezer nő halt meg. Magyarországon - Európa szégyeneként - minden tizedik csecsemő koraszülött, főleg emiatt elszomorító a csecsemőhalandóság. Hozzávetőlegesen 20 ezerrel nőtt a fenti 15 év során a méhen belüli rosszindulatú daganatok száma, és az utóbbi 30 évben 150 ezer nő vált meddővé. Mindez nem jelenti azt, hogy nincs szükség családtervezésre, és ne kellene arra törekedni, hogy a gyermek ténylegesen várva vártan érkezzék. De be kell látni, hogy ez a brutális módszer nem alkalmas a családtervezésre. Nem a megtermékenyült petét kell - sokszor az anya, a nő életének kockáztatásával - megsemmisíteni, hanem meg kell akadályozni a megtermékenyülést. Erre számos módszer van, kockázatos is, ártalmatlan - mégis kellően biztonságos - is, élni kell velük! HJ. Ha fertőzött, világít Nagy-Britanniában olyan eljá- áson dolgoznak, amellyel felis- nerhetővé tehetők az élelmiszerekben levő baktériumok. Jgy járnak el, hogy a baktéri- ímokat megtámadó bakteriofág árusokba bejuttatják azt a gént, ímely meghatározza a luciferáz íevű, fényt kibocsátó enzimnek i képződését. Amikor azután a pakteriofág beépül a baktéri- ímba, benne létrejön ez az en- :im. Az élelmiszer vizsgálói pedig i fénylés erősségéből következ- ethetnek a mintában levő bakté- iumok mennyiségére. Visszapillantó Egy elfelejtett repülőgépmotor A budapesti Közlekedési Múzeumban őriznek egy rendkívül precíz, magyar gyártmányú repülőgépmotort, amit 65 évvel ezelőtt, 1925-ben szerkesztettek. Feltalálójáról, gróf Tho- rotzkay Péterről a technikatörténet rendkívül keveset tud, csak annyit, hogy 1906-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. Emlékét csupán a repülőgépbe soha be nem épített olyan motorja őrzi, amelyen számos újítást vezetett be. így például az automatikus olajszivattyút, az ikerhajtórúddal ellátott dugattyút, a jó hatásfokú és saját tervezésű porlasztót. Erről a 120 lóerős repülőmotorról megalkotása után öt évvel A Thorotzkay repülőgépmotor aLamPich Árpád emlékezett meg, meg- budapesti Közlekedési Múzeum-állapítva annak korszerűségét, és ostobán. rozva a hatóságokat azért, hogy a kiváló képességekkel rendelkező motor a gyakorlati felhasználás helyett múzeumba került. A feltaláló 1936-ban, Budapesten hunyt el. K. A. Harc az AIDS ellen A nyolcvanas évek egyik borzalma, amely a világot alaposan megrettentette: az AIDS, "korunk pestisének" a megjelenése volt. Az első nyom, amely felidézhető, nem a régmúltba nyúlik vissza. Egy dán orvosnő három évre Afrikába ment dolgozni, Zairébe. Afrikai tartózkodása idején hasmenés gyötörte, és 1976-ban rosszabbra fordult az állapota: állandóan fáradtnak érezte magát, nyirokcsomói megduzzadtak. 1977-ben ismeretlen betegsége drámai fordulatot vett: súlyos légzési bántalmak léptek fel. Hazarepült, de ártalmatlannak tűnő tüdőgyulladáson és szájüregében sarjadzó gomba- fertőzésen kívül mást nem tudtak megállapítani. Még 1977- ben meghalt. Valószínűleg az elsők egyike volt, akinek életét követelte a halálos járvány, mielőtt az megkapta volna az AIDS (immunhiányos tünetegyüttes) elnevezést. Az már az 1985-ös év szenzációja volt, hogy az 59 éves, világhírű amerikai színész, Rock Hudson, az akkor már AIDS-nek nevezett betegségben elhunyt. Sőt, akkor már azt is tudták, hogy a titokzatos és borzalmas betegséget vírus terjeszti. Alig egy év eltéréssel egy francia és egy amerikai kutatócsoport egymástól függetlenül megállapította, hogy egy vírus a felelős a rejtélyes halálokban. 1983 májuI sában a párizsi Pasteur Intézet professzora és háromtagú kutatócsoportja a világon elsőként fedezte fel az AIDS vírusát. A rákövetkező tavaszon az Amerikai Egyesült Államokban, a bet- hesdai Országos Rákkutató Intézet neves vírus- és rákkutatója bejelentette, hogy orvoscsoport- jával azonosította, és nagy mennyiségben képes elkülöníteni a vírust. Az amerikai professzor azt állította: az AIDS kórokozója a retrovírusok közé tartozó HTLV-III. A retrovírusok többsége rákkeltő - állatokban immunhiányos betegségeket és daganatokat okoznak -, ilyenek például a fehérvérűséget okozó leukémiavírusok, továbbá a szarkómaví- rusok. Két retrovírusról tudjuk, hogy leukémiát okoznak, ezek neve HTLV-I. és HTLV-II. Az elnevezés a humán T-sejtes leukémia vírus kezdőbetűinek rövidítése. A szám a vírus "jellemvonásának" - bázissorendjének - különbözőségére vonatkozik. A HTLV-III. jelű vírus okozza az AIDS-t. Szerencsére a HTLV-III. nagyon érzékeny: a külvilágba kerülve hamar elveszíti fertőzőképességét, csak testnedvekkel, vérrel, ondófolyadékkal, illetve fehérvérsejtekkel juttatható át egyik szervezetből a másikba. Újabban arról érkezett hír, hogy Franciaországban, az Országos Egészségügyi és Orvosi Kutatóközpont laboratóriumában Jean-Claude Chermann professzor (képünkön) olyan antitestet fedezett fel, amely meggátolja az AIDS-vírus szaporodását az egészséges emberi sejtben. A gépkocsit Németországban találták fel, de Franciaországban vált automobillá, a franciák ismerték fel a gépkocsi korszakalkotó jelentőségét. Az automobilizmus először Franciaországban vált tömegmozgalommá: Franciaországban hozták létre legelőször az olcsó kiskocsit, a "népautót". Az egyik legpatinásabb, a legeredetibb formákat, vonalakat felvonultató francia gyár a Citroen. A gyár fogaskerékgyárként indult 1913-ban. André Citroen, a gyáralapító egy személyben volt igazgató, főkonstruktőr, raktáros és kifutófiú is. A gyár nyolc munkással és két rajzolóval dolgozott, és ívelt fogaskerekei zökkenő- és zajmentes áttételeket létesítettek. S mivel a gépkocsi szerkezetében sok fogaskerék van, logikus, hogy a jól menő gyár 1919-ben már gépkocsit is készített. 1922-ben jelent meg a már említett első "népautó". Ugyancsak a Citroen gyár nevéhez fűződik a világ legcsúnyább autója, a Citroen 2-CV, becenevén a Kacsa. Története a harmincas évekre nyúlik vissza. Az olcsó kiskocsi igénye indította útjára. A cél az volt, hogy a kocsi négy embert és 50 kiló- grammnyi csomagot juttasson célba. Az első prototípus 1938- ra készült el. A kocsiban összehordott furcsaságok egyike, hogy csupán egyetlen fényszórója volt, a francia KRESZ ugyanis akkor még nem írta elő a lámpák számát, s a gyár még ezen is takarékoskodott. A kocsi motorja 375 köbcentis, kéthen- geres volt, önindító híján be kellett kurblizni, s ha a motor elindult, nyolc lóerő teljesítményt fejtett ki. A háború kitörése előtt 250 próbakocsi készült el, ám a sorozatgyártásra csaknem egy évtizedet kellett várni. 1948-ban mutatták be az új, korszerűsített- már két fényszórós - prototípust, s 1949-ben kezdődött meg a tömeggyártás. A Kacsa népszerűsége gyorsan megnőtt. Nyugati országokban ma már elképzelhetetlen, hogy akkoriban évekig kellett sorba állni a megrendelt kocsiért, noha a gyártás állandóan emelkedett. A csúcsot 1966-ban érte el - évi 170 ezer példánnyal pedig akkor már óriási választék volt nemcsak francia, de minden típusú nyugati kocsikban. A gyár vezetősége úgy döntött- nyilván a parancsoló üzleti szempontok alapján -, hogy 1990 júliusától megszünteti e nagy hagyományú kocsi gyártását. Az elmúlt 41 év alatt ebből a típusból több mint 7 milliót adtak el világszerte. De aki hozzá akar jutni egy új Kacsa-kocsihoz, még lehet: 44.800 francia frankért kapható Franciaországban. Képünkön: csak egyetlen példány maradt meg az 1939-ben készült 2 CV-ből. Jól látható az egyetlen reflektora. Rekviem arKacsáért” Tudnivalók - abortusz előtt
