Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-18 / 86. szám
2 1990. JULIUS 18. Néplap Elfogadták a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot /Folytatás az 1. oldalról/ bizottságának előadója szintén arról számolhatott be, hogy a benyújtott jelentést elfogadhatónak tartják. A bizottság is szükségesnek ítéli meg a kiterjedt vállalati nyereségadó-kedvezmények szűkítését. Támogatják a kormány javaslatát a vártnál nagyobb költségvetési hiány finanszírozásának megoldására is. Mint mondotta: a múlt esztendőben a költségvetés deficitje az eredetileg tervezett 21 milliárd forint helyett végül is 54 milliárd forint lett. A nagyobb deficit alapvetően két tényezővel magyarázható. A lakosság a tervezettnél sokkal több kedvezményes lakáshitelt fizetett vissza idő előtt. Az így igénybe vett 45 százalékos törlesztési kedvezményt a költségvetésnek kellett állnia, ami 11 milliárd forintba került. A múlt esztendőben került először sor az áthúzódó pénzügyi elszámolások rendszerének megszüntetésére, ami újabb 22 milliárd forintot jelentett. így alakult ki a tervezettnél nagyobb, 33 milliárd forintos hiány, aminek finanszírozása most már csak MNB-hitelből lehetséges. A kormány ismét elszalasztott egy lehetőséget a valódi rendszerváltozásra, amikor nem tárja nyíltan az ország elé a súlyos problémákat, és nem teszi lehetővé a gondok mélyebb összefüggéseinek elemzését. A vitában Matyi László, a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét tolmácsolva közölte: pártja tisztában van azzal, hogy a gondokat a kormánykoalíció az előző kormányzattól örökölte, ezért nem gördít akadályokat a törvényjavaslat elfogadása elé, ugyanakkor az előterjesztés súlyos hiányosságai miatt a szabaddemokraták támogatni sem tudják az előterjesztést. Lényegében hasonló álláspontot fogalmazott meg a Fiatal Demokraták Szövetsége nevében Kosa Lajos is. Schamschula György a Magyar Demokrata Fórum nevében válaszolt Matyi László felszólalására. Hangoztatta, hogy az újonnan hivatalba lépett koalíciós kormány legfeljebb csak arról tud számot adni, hogy az előző kormányzatok milyen giganto- mániás beruházásokra költötték el a pénzt, ám képtelenség, hogy ezért a mostani kormány viselje a felelősséget. A vitában elhangzottakra Rabár Ferenc és Hagelmayer István válaszolt. A pénzügyminiszter úgy védekezett az őt ért vádakkal kapcsolatban, hogy a terveknek megfelelően állította össze a beszámolási rendszert, s ezért nem érzékelhetők azon változások. Pénzügypolitikai vitába nem kíván belebocsátkozni, mivel azt a parlament később fogja napirendre tűzni. Úgy vélekedett: a költségvetési hiányt finanszírozó hosszú lejáratú hitelek feltételeiben csak a pénzügyminiszter, illetve az MNB elnöke állapodhat meg, ebben a kérdésben ők a megfelelő emberek. Ez utóbbi állítását Hagelmayer István úgy módosította, hogy a pénzügyminiszternek és az MNB elnökének együttesen kell a parlament elé javaslatot terjeszteni a hosszú lejáratú hitelek feltételeiről, a döntés azonban a parlament dolga. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, valamint az Állami Számvevőszék jelentését. A parlament ezt követően az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről, hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításának részletes vitájával folytatta munkáját. Az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény módosításával kapcsolatos vitát a délutáni órákban megszakították: a tárgy- sorozatban előre jelzett interpellációkat és kérdéseket tárgyalták meg a képviselők. Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvénymódosítással kapcsolatos vitában alapvetően két ellentétes vélemény rajzolódott ki. Az ellenzéki pártok képviselői kifogásolták azt, hogy a kormányzat erős centralizációs törekvése érvényesül, s teljesen felügyelete alá kívánja vonni a vagyonügynökséget, semmiféle személyi garanciát nem biztosítva az ellenzéknek. Többek között azt szorgalmazták, hogy a vagyonügynökség igazgatótanácsát vagy az Országgyűlés, vagy a köztársasági elnök nevezhesse ki. Kifogásolták azt is, hogy a vagyonügynökség - a beterjesztett törvényjavaslat szerint - saját hatáskörében privatizálhatja a jelenlegi tanácsi irányítású vállalatokat is, s az itt befolyó pénz a költségvetésé lesz. Úgy érveltek, hogy ezzel a kialakuló ön- kormányzatokat megfosztják gazdasági alapjuktól. Ezzel szemben a kormánypárti képviselők azt állították, hogy az általuk javasolt megoldás éppen a vidék érdekeit tartja szem előtt, mivel a legjelentősebb tanácsi vállalatok a fővárosban és a megyei nagyvárosokban találhatók. Ebből a vagyonból a vidék csak a költségvetési újraelosztás révén részesülhet. Végül is az elnöklő Vörös Vince lezárta a vitát, ám döntés- hozatalra nem került sor, mivel egyetlen képviselői módosító indítványt az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság még nem tudott megvitatni. A bizottság szerdán foglal állást a kérdésben, s így a parlament is csak szerdán hozhat határozatot. A képviselők ezt követően vita nélkül elfogadták a július 29-i népszavazás előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségleteiről, valamint a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló határozati javaslatot. Ezek után tértek rá annak a törvényjavaslatnak a tárgyalására, amely a pártatlan tájékoztatás bizottságának felállításáról, valamint a közszolgálati eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szól. A napirendi pont előadójaként Haraszti Miklós (SZDSZ) emlékeztetett arra, hogy a három közszolgálati tömegkommunikációs intézmény az elmúlt évtizedekben partikuláris politikai érdekek szolgálatában állt, s ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra: egy demokratikus társadalomban ezeknek a médiumoknak valójában a közt kell szolgálniuk. Ugyancsak a sajtószabadság és a pártatlanság elvének összehangolását emelte ki a bizottság létrehívásával kapcsolatosan Kulin Ferenc, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság elnöke. Mivel több törvénymódosító javaslatot a parlament bizottságainak még meg kell tárgyalniuk, ezért az általános vitát az elnöklő Vörös Vince szerdára halasztotta. Az ülésnap bezárása előtt a képviselőkre még egy döntés várt: az előterjesztést követően elfogadták az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjának megalakítására tett javaslatot. Az ülést követően megtartotta alakuló közgyűlését az IPU nemzeti csoportja. A törvényhozók szerdán 14 órakor ismét találkoznak. Sütő András hazatért "Legyőzöm a félelmemet" Nem lehet bort inni és vizet prédikálni - mondta mintegy a visszatérés erkölcsi parancsának magyarázataként Sütő András erdélyi magyar író, aki több hónapos gyógykezelés után kedden hazautazott Marosvásárhelyre. Természetesen félek - mondta a határállomáson egybegyűlt újságíróknak, majd hozzátette: de nem ez a lényeges, hanem az, hogy az ember le tudja győzni a félelmet. Sütő András kedden délelőtt 9 óra előtt néhány perccel - feleségével és Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője társaságában - Ártándnál lépte át a magyar-román határt. Előzőleg kifejtette: elsősorban írói munkáját szeretné folytatni; mondandójának pedig az lesz a lényege, hogy - amennyiben lehetséges - ott kell maradni az ősi szülőföldön. 2+4 tanácskozás Párizsban Az egyesített Németország garantálja Lengyelország nyugati államhatárát Hans Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter tegnap megerősítette: az egyesített Németország kész lesz megfelelő formában szerződéses úton garantálni Lengyelország nyugati államhatárát. Genscher ezt a 2+4, a két Németország és a második világháborúban győztes négy állam külügyminisztereinek keddi párizsi tanácskozása délelőtti ülésén mondotta el. Felszólalásának szövegét - ellentétben más küldöttségekkel - a helyszínen kiosztották az újságíróknak. A bonni külügyminiszter aláhúzta: a német nép csupán egységet akar, az új Németországnak senkivel szemben sem lesznek követelései és békében akar együttélni valamennyi szomszédjával. A lengyel határok kérdése a francia külügyminisztériumban tartott munkaebéd, illetve a délutáni ülés fő témája. Ezen a két eseményen már Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter is rész vett. A lengyel delegáció megerősítette: nem kívánnak akadályokat gördíteni a német egyes'ítés elé azzal, hogy még annak megvalósulása előtt kívánnák megkötni a szer- v ződést a határokról, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a különböző német alkotmányos előírásokból töröljenek minden olyan vonatkozást, amely az 1937. évi határokra utal. A lengyel külügyminiszter elmondotta: Varsó két szerződést kíván kötni az egyesített Németországgal. Az első kifejezetten a határkérdésre vonatkoznék, s azt rögzítené, hogy az egyesített Németország elismeri és véglegesnek tekinti Lengyelország jelenlegi nyugati határát. A második, átfogóbb szerződés a két ország közötti jószomszédi viszony és a barátság szerződése lenne, ennek gyakorlati megvalósítását rögzítené. MAGYARORSZÁG 1995-TŐL EK-TAG AKAR LENNI /Folytatás az I. oldalról/ az állami tulajdon arányának 30 százalékos részesedésre irányuló leépítését. Szólt arról is, hogy megújításra van szükség az állami iparvállalatok vezetői posztjain. Magyarország - fejtette ki - úttörő szerepet vállalt a VSZ megújításában, és bejelentette, hogy legkésőbb a jövő év végéig kilép a VSZ katonai szervezetéből. Az a centrum-koalíció, amely most Magyarországot kormányozza - minden nehézsége és hibája ellenére - nagyon egyértelmű európai biztonsági politikát tűzött programjára - mutatott rá Antall József. Az Európai Közösségekkel kapcsolatban Antall József bejelentette: Magyarország azt tűzte ki célul, hogy az EK-val folytatandó tárgyalások eredményeként 1992 január elsejétől érvényes kétoldalú megállapodást kössön vele, s ezt követően, "1995-től eséllyel pályázzon a tagságra is". Magyarország - fejtette ki a kormányfő - Ausztria után szeretne taggá válni. Antall József olyan integráció mellett foglalt állást, amely nem ellentétes az atlanti gondolattal, Eszak-Amerika és Európa egységének szükségességét emelte ki. Szólt arról is, hogy Magyar- ország a kisebbségi kérdéseket illetően mindig is számíthatott az Európai Parlament támogatására, a kisebbségi kérdések megoldásának egyetlen reális módja az európai egység megteremtése. A regionális együttműködés gondolata nem idegen Magyar- országtól, amit mutat az Adria- Alpok, valamint az Adria-Duna program is. Magyarország számára azonban rendkívül fontos egyrészt az, hogy ne sorolják egy tömbbe más országokkal együtt. Másrészt nem ért egyet azzal sem, ha a regionális szemlélet következtében csak más "ex- kommunista országokkal együtt" kívánják őt kezelni - fejtette ki a magyar kormányfő. A kenyérért, a levegőért, a szerétéiért /Folytatás az 1. oldalról/ kisnyugdíjasok, az egészségkárosultak, a többgyermekesek, az állami gondozottak, a menekültek helyzete. Jelenleg önérzetet sértő módon kell kérnie a rászorulónak - még ha az életéről van is szó -, ha lehetőségeit meghaladja a szükség. Környezetünk tisztasága és épsége szintén minősíthetetlen. A 24. órában vagyunk! Magyarország bizonyos vonatkozásokban a nyugati országoknál is szennyezet- tebb, és kevesebb gondot fordít a környezetvédelemre. Pedig a szabadság és a demokrácia mellé szennyezetlen, életképes levegő, higiénikus élettér, veszélymentes talaj, egészséges vizek és megbonthatatlan ökológiai egyensúly is szükségeltetik. Érdektelenségünk a környezetünk iránt lassú pusztuláshoz vezet. A környezet és ezzel az élet pusztulásához. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg az Alternatív Nemzeti Önsegély Alapítvány kuratóriumi tagjainak fejében, amikor létrehozták az alapítványt. Mint tegnap tartott sajtótájékoztatójukon elmondták, a szociálpolitikai és kömyezetvé- delmi alapítvány ÍOO ezer forintos kezdőtőkével indul. Kettős célja van; vállalja azon szociálpolitikai és környezetvédelmi feladatok egy részének megoldását, támogatását, amelyeket a kormányzat nem tud vagy nem megfelelő mértékben tud támogatni. Az Alternatív Találmányhasznosító Kft. új sorsjátékot vezet be, amelyen bárki részt vehet. Ezt azért találták ki, hogy az adakozás ne a szokásos módon történjen. Tapasztalataik szerint ugyanis a meghirdetett akciókra az adakozó kedv néhány hét után lelohad. Ezért az alapítvány támogatását sorsjátékkal kötötték össze. Aki tehát beszáll, az nemcsak a rászorulókon segít, hanem részt vesz egy játékban is. A sorsjáték bevételének 20 szá- zaléka úgynevezett nyereményalapot fog képezni. Félévente - először idén októberben - rendeznek sorsolást, ahol nagy összegű pénznyeremények is gazdát találnak. Az önsegélyezésre fordítható pénz 60 százalékát szociálpolitikai célokra fordítják, 40 százalékát pedig környezetvédelmi feladatokra. Olyan eljárásokat, szabadalmakat, termékeket akarnak felkarolni, amelyek védik környezetünket. Az alapítvány pénzeiből pályázat útján lehet részesülni. A pályázatot nyilvánosan meghirdetik a sajtóban. Az alapítványt alapítók tisztában vannak azzal, hogy különböző, nem közcélú ösztönzésekre eleget adományoztunk már, és az emberek bizalma elfogyott. Mi marad hát? A saját magunkba vetett bizalom, az önbizalom. Hogy törődni tudunk azokkal, akikkel eddig senki nem törődött, és akikkel ezután is csak nagy nehézségek árán törődhet bármilyen jó szándékú kormányzat. Ez a segítség ugyanis kiegészíti, kiegészítheti a kormány szociálpolitikai és környezetvédelmi munkáját.. Az Alternatív Nemzeti Önsegély Alapítványra ÍOO, 500 és 1.000 forintos postacsekken lehet befizetni. Aki befizet, egyben résztvevője a sorsjátéknak. Á postacsekket a postahivatalokban lehet kapni és a munkahelyi szakszervezetisek terjesztik. A pályázat kiírásáról és a pénzösszegek odaítéléséről, hasznosításáról tájékoztatást adnak a sajtóban. • • Ülést tartott a megyei tanács vb /Folytatás az 1. oldalról/ ezek a törekvések felerősödnek. Ez nemcsak egyszerűen azt jelenti, hogy a leginkább rászorultak maradnak ki az iskolai nevelés szférájából, hanem komoly foglalkoztatási gondok is keletkezhetnek. A kevesebb csoport ugyanis kevesebb tanárt igényel. A megyei tanács jelezte ezzel kapcsolatos gondjait a minisztérium és az illetékes tanácsok felé, de mint azt az MSZP képviselőjének kérdésére elhangzott válaszból megtudtuk, felelet nincs a felmerült kérdésre. Jelenleg pedig fennáll az a lehetőség is, hogy nem lesz miből bért fizetni, fűtőanyagot vásárolni. A középiskolákban a nappali tagozaton tanulók létszáma 1868 fővel gyarapodott. Ehhez képest megépült tizennégy tanterem. Kommentár itt sem szükséges. Valamivel pozitívabb a helyzet az általános iskolákkal nem rendelkezők, illetve a tagiskolák önállósodásával kapcsolatosan. A megyében jelenleg három helyen nincs általános iskola. A megyei tanács anyagilag is támogatja a helyi kezdeményezéseket, ami az önállósodásra, az új iskola létesítésére vonatkozik. Á pedagógusellátottság, az ismert problémák mellett is, jónak mondható. A tanév során néhány esetben már jelentkeztek foglalkoztatási gondok az óvónőknél, vagy a Jászságban a tanítóknál, míg a nyugatinyelv-szakosok- ból, műszaki tanárokból komoly hiány van. A tanév során jelentős béremelések voltak. Mértékük 55-60 százalékra tehető. Ezzel a megye országosan is előkelő helyezést ért el, bár a FIDESZ képviselője szerint a rétegenkénti vizsgálat nem lenne ilyen kedvező. Különösen a pályakezdők fizetését tartja alacsonynak. Az MDF és mások is az igazgatói pályázatokkal kapcsolatban tétMezőtúron újra lesz gimnázium? Gecse Árpád igen, két vállalat nem tek fel kérdést. Kormányzati döntés híján cselekedett a város, a megye a törvényeket figyelembe véve - hallhattuk a választ. A jelentésben is jelzett éles vita a Megyei Pedagógiai Intézet, a szaktanácsadás és a bázisintézmények körül itt is folytatódott illő keretek között. Megoldást csak az elkövetkező időszak hozhat. Miként a hitoktatás kérdésében is, habár itt már lecsendesedni látszik a közhangulat. Az idevonatkozó egyéb javaslatok közül megemlíthetjük még a mezőtúri gimnázium visszaállítására tett javaslatot, esetleg református gimnáziumként. Volt, aki a magániskolák létére kérdezett. Ilyen azonban a megyénkben még nincs. Sajátos színfoltja volt a vb- ülésnek a megye tanácsainak nemzetközi kapcsolatairól szóló tájékoztató. Vita ugyanis itt nem volt, a pénzhiány okozta feszültségek tudomásul vétele mellett a résztvevők szorgalmazták a továbblépést. A dr. Pálffy Dezső részére történő díj visszaadásával a vb nem tehetett mást, mint azt, hogy a döntést tudomásul vette. A jövőre nézve azonban több tanulságul is szolgált az ügy. Az újságíró ezzel kapcsolatosan csak egyet emel ki. Dr. Pálffy Dezső a díjat azért nem vette át annak idején, mert bírósági eljárás indult ellene. Szerinte a díjat odaítélők nem álltak ki ekkor mellette. Azt nem tudjuk, hogy ezt milyen formában lehetett volna megtenni. Netán a bíróságra gyakorolt nyomással, miként azt korábban a pártállam idején megtették jónéhányszor? Úgy vélem, mindenféle demonstratív "kiállás" ezzel egyenértékűnek ítélhető. Jó, hogy ott tartunk, hogy ezt ma már nem vállalta fel senki. Más jellegű vihart kavart a Jászapáti Városi Tanács V.B. határozatának megsemmisítéséről szóló állásfoglalás. A vb azonosulni tudott érzelmileg a város képviselőjével, de más a törvény. Az új törekvésekkel sem igazán egyeztethető össze, hogy egy volt magántulajdont államosítsunk bármilyen címen, lett légyen az a szolgáltatások fejlesztése. Ez utóbbit támogatni kell, de nem érzelmi alapon. Mindez persze a dolog leegyszerűsítése. Tanulságul most ez is elég. Végül még egy előterjesztés érdemel figyelmet, bár ott a vb egyhangúlag elutasította a javaslatot. A Megyei Tanács Nagydíjára két vállalat lett előterjesztve. Minthogy különösebb érdemeket felhozni az előterjesztők sem tudtak, s ezt joggal kifogásolták a jelenlévők, így nem volt meglepő az elutasítás. Gecse Árpád díjazásánál viszont nem volt vita. Füle István
