Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-17 / 85. szám

1990. JULIUS 17. Néplap Gépkocsisor a felüljárón. Vigyázat! Kísérő nélküli emberek! Itt a piac! Hol a piac?- Feénykép! Vigyázz má\ fe- ényképeznek! - kurjant a levegő­be az izgága figyelő. A szolnoki használtcikk-piac színes figurái, a piros golyók rodolfói azonnal veszik a vészjelzéseket. - Kivé- szém a filmjét - ordibál az Itt a piros, hol a piros nevű népi játék egyik nagymestere. Kerüli a népszerűséget. Hátrébb húzó­dunk, mert nem kizárt, hogy fe­nyegetését be is váltja. Busás hasznot hozó foglalatosságában senki sem meri megzavarni. Igen, aki itt "szemet" vet, az vi­hart arat. Kicsi a piac, egy órája keringünk itt, mégis elkerültük a rendőröket. A szabad versenyt, a szabad rablást nem zavarja a / I.rész / élők nevében a következőkép­pen fogalmaz a forgalommal kapcsolatban a körzet egyik ta­nácstagja: "Hiányzik az idősza­kos vagy rendszeres rendőri és közterület-felügyeleti ellenőr­zés, éppen ezért, vagy emiatt közlekedésbiztonsági szem­pontból rendkívül veszélyes helyzetek alakultak ki." "A jelenlegi kicsúcsosodott forgalom, zaj, por olyan szintet öltött, hogy ehhez képest a Kos­suth tér forgalma és zaja kápol­nai csendhez hasonlít" - olvasha­tó egy közérdekű bejelentésben. A parkoló járművek miatt majd­csak a kezemet nézzék.. közhatalom. - Ehun egy ezres! - kiáltja fennhangon egy kis vál­lalkozó szellemű ember mellet­tem. Teátrálisan kiránt egy "Bar­tókot" a sok közül, rámutat a do­bozra, és nyer. Hogy ilyen ügyes legyen valaki! Lehet, hogy ő egy kiválasztott? A Landler Jenő út másik olda­lán, a piac tőszomszédságában az egyik családi ház kertjében egy háziasszony gyomlálgat.- Hogy viseli el ezt a forgal­mat?- Nem lehet hozzászokni. Ez a környék régebben sokkal csön­desebb volt.- Úgy látom, itt nincs szemét.- Most tényleg nincs, az azon­ban előfordul, hogy néhányan il­lemhelynek nézik a kerítés tövét. Tudja, én jobban a házat féltem. Annyiféle ember jár erre, mi meg napközben dolgozunk. Csak nehogy feltörjék egyszer a lakást.- Néhány százan, ezren laknak a piachoz ilyen közel. Vélemé­nye szerint minden Pletykafalu­ban élő szolnokinak ellenére van a nagy forgalom?- Nem hinném - mosolyodik el, jelezve, hogy érti, mire gon­dolok. - Sokan kiadják a lakásu­kat. Ok hasznot húznak az áru sz­áradat ból. A piac közvetlen közelében hogynem egy sávra szűkült le az egyébként sem túl széles Abonyi úti felüljáró; a megállni tilos táb­lák ellenére autók szegélyezik a Landler Jenő, a Batsányi utcát, és alig találni szabad parkolóhe­lyet a Klapka utcában. Hosszú kocsisor áll a nagyforgalmú ke­reszteződésnél. Türelmesnek kell lennie annak, aki a főútra szeretne kikanyarodni. Nem valószínű, hogy a kaoti­kus állapotot megszüntetné a rendőri, vagy a közterület-fel­ügyelői szigor. Érdemesebb len­ne parkolói díjat szedni, mint büntetést kiróni. Igen ám, de eh­hez parkoló is kellene.- Egy háromezer négyzetmé­teres parkoló aszfaltozása ta­vasszal körülbelül 1,7 millió fo­rintba került - tájékoztat Zoboki József, a Csarnok- és Piagintéz- mény vezetője. - A most elsimí­tott terület lebetonozásához leg­alább nyolc-tízmillió forint kel­lene. Erre egyszerűen nincs pén­zünk. Példaként hadd mondjam el, hogy 1990 első felében a használtcikk-piac bevétele nyolcszázezer forint volt. Ezzel szemben 2,2 milliót költöttünk rá! A földes parkolót egyébként nem szándékozunk estére sem bezárni, azért, hogy az árusok ne a környező utcákban állítsák le kocsijukat.- Sérelmezik a tanácstagok, hogy nem reggel héttől 17 óráig, hanem négytől 21 óráig tartanak nyitva.- Bár a nyitás, zárás időpontja így pontatlan - a piacot 17 órakor mindenképpen bezárjuk - annyi bizonyos, hogy a "rohamot" el­kerülendő, kénytelenek va­gyunk korábban nyitni. Ha nem így tennénk, szétvernék a kerí­tést. Számokkal bizonyíthatom, hány lakatot kellett azért vásá­rolnunk, mert leverték őket.- Ottjártunkkor többen a bozó­tosba mentek szükségüket vé­gezni.- Hamarosan újabb négyfül­kés, konténeres illemhelyet használhatnak majd az ideérke­zők. A nyitva tartási időn túli WC-használatot azonban nem biztosíthatjuk. Ha már a higiénés kérdéseknél tartunk, hadd említ­sem meg, hogy új közkifolyót - amit nem tudnak leszerelni - he­lyeztünk üzembe. így már há­rom vízvételi hely van.- "Szagos" témáknál járunk: nem lehetne betemetni a kerítés melletti bűzt okádó kanálist?- Egyelőre nem tudjuk a fel­merülő költségeket fedezni; a víz elvezetéséről pedig minden­képpen gondoskodni kell.- Mekkora terület tisztántartá­sáért felelős az intézmény?- Mintegy 7.500 négyzetméter szilárdburkolat, a piac előtti árok és a Téglagyári út tartozik hoz­zánk. A kezelésünkben lévő te­rületet rendszeresen takarítjuk, a lebetonozott részt naponta, a föl­des parkolót hetente. A szemetes konténereket minden másnap el­szállítjuk.- Nem lenne célszerű hagyo­mányos szemeteskukákat is használni?- Próbálkoztunk ezzel a meg­oldással is, de összetörték őket vagy éppen azokon árultak. Jobbnak láttuk, ha elhozzuk on­nan őket. Szurmay Zoltán Fotó:K.É. / Folytatása következik I ‘Keddi jegyzett Becsapok és becsapottak Az Országgyűlésen végre fellebbent a fátyol azokról a mesés nyugdíjakról és nyugdíj-kiegé­szítésekről, amelyekről ma is úgy beszélnek az emberek milliói hazánkban, mint Seherezade kincseiről. Egy miniszteriális nyilatkozatból tudjuk, az állami költségvetés szintjén nem szá­mottevő ez az összeg, mindössze nyolcmillió forint havonta. Csakhát nem az Ezeregyéjszaka meséiből származó epizódról van szó, hanem a mai magyar valóság egyik legbizarrabb jelensé­géről, amikor a becsapottak, a megalázónak jogi és emberi felszabadulásuk után saját létük kárára busás megélhetési lehetőséget, magas nyugdíjat, kegydíjat, kedvezményt, stb. biztosítanak azok­nak, akik becsapták őket. Nem csupán a formális logika; de a mai ma­gyar gyakorlat alapján is azt kell megállapíta­nunk, hogy kinek minél nagyobb volt a része az ország tönkretételében, a társadalom elnyomo- rodásában, most annál magasabb a nyugdíja és mindenfajta egyéb juttatása, mert az állami vagy párthierarchia jól fizetett állásából "vonult"1 sok esetben 40-50 éves korában - nyugállományba. Mit mondhat erre az utca embere? Nagyon summásan bukik ki belőle a vélemény: "aki az elmúlt évtizedekben, a kommunizmus alatt, nem szedte meg magát, nem gazdagodott meg, az most már szegény marad!" Megpróbáltam oldani beszélgetőpartnerem­nek, egy idős munkásembemek a keserűségét. S mi történt? Bizony magam is egyre borúsabbá váltam. Mert szentigaz, hogy aki az elmúlt évti­zedekben nem mászott föl jó magasra a vazal­lus-gúlán, aki nem fogadott el apró "elvtársi” szívességeket, aki nem tolta tisztességtelenül a nyilvánvalóan felismerhető tisztességtelenek szekerét, aki nem gondoskodott arról, hogy jobb körökben szépszámú lekötelezettjei legyenek, aki csupán kettő hatvanas magyarként - hosszú időn keresztül ennyi volt tíz deka lecsókolbász - élte az életét, dolgozott látástól vakulásig, az most nagy, bánatos, szomorú szemekkel nézheti a becsapói, tehát a hajdanvolt vezető elit egy részének és udvartartása siserehadának mai, nem is mindig kényes ízlésű boldogulását. Persze azt azért már biztatónak tartom, hogy megtudhatta az ország: hányán vannak a régi világ "kiválóságai" - nem értem ide a művésze­ket, írókat, olimpikonokat -, akiknek 30-40 vagy 50 ezer forint fölött van a nyugdíjuk. Most már legalább kiszámíthatja az átlag magyar nyugdí­jas, egyáltalán a bérből és fizetésből élő kisem­ber, hogy hány mázsa proletárkarajt (húsos csont), futóművet (csirke-, vagy libaláb), fő főt (disznófej) vásárolhatna magának a "kiemelt" nyugdíjakból. Nagyon természetes persze, hogy akinek van miből mit a tejbe aprítania, netán ezeket az akasztófahumorral termett mai fogal­makat nem is ismeri. Az Országgyűlésen elhangzottak képviselői fogadtatásából arra következtethetünk, hogy mi­előbb felülvizsgálják az érdemtelenül kapott nyugdíjakat, a mindenféle nyakatekert okosko­dások vagy egyszerűen csak kiskirályi nagylel­kűséggel biztosított juttatásokat. Úgy hiszem, az ország egészének helyeslésével találkozik ez. Bár vannak, akik a dolog jogi oldaláról vitatják a várható intézkedéseket. Formailag bizonyára igazuk van, s nem formális kérdés, hogy minden törvényesen történjék nálunk, csakhát a törvény legyen maga az igazság. Van persze a dolognak egy másik fontos olda­la is, az erkölcsi rész. Attól tartok, ebben válto­zatlanul megmaradt még az egyenlőségjel a be­csapó és a becsapott között. Szegényen halok meg, mert nincs pénzem vállalkozni, nem tudok átmenteni semmit - mondja egy másik ismerő­söm -, mégis éreztetik velem, szégyellhetem ma­gam, mert én is "ott voltam, azok között". Pedig szívvel-lélekkel sosem voltam ott, de nem vihe­tek magammal egy táblát, hogy kérem, én szo­ciáldemokrata munkás voltam, aki "egyesült" azokkal, és negyven éven keresztül fizettették velem a tagdíjat, hogy a becsapóim jól élhesse­nek. De olyasmiről is tudok ám, hogy az 1956-os forradalomban részt vett "megtévedt" egyete­mistákat csak akkor engedték ki a börtönből, az intemálótáborból, ha bűnbocsánatot kértek, és beléptek a pártba, amely lám, milyen nagylelkű • hozzájuk. Most ezek a középnemzedék-béliek együtt szégyenkezzenek velem az új Magyaror­szág előtt, az elmúlt évtizedekben "meggazda- gultak" miatt. Sokáig a "bűnös nemzet" bélyege volt rajtunk. Nehogy új bélyegzők készüljenek ránk! Nehéz kérdések ezek, tudom, de azt az állam­polgárok, ha úgy tetszik a "nép okos gyülekeze­te" joggal elvárja, hogy az új Magyarország csak a tisztességesen megszerzett pénzt, állást, va­gyont ismerje el, mert csak így lehet teljes a rendszerváltás. Tiszai Lajos Pedagógusok a nyári napköziben Munkával töltik szabadságukat Mire használja a legtöbb peda- góg us nyári szabadságának jóré­szét? Dolgozik! Ki a szakmájá­ban, ki más területen vállal mun­kát az ilyenkor nyáron - a helyet­tesítések, túlórák elmaradása mi­att - még kisebbre zsugorodott bér kiegészítése érdekében. Ki így, ki úgy próbál meg egy kis pénzt keresni a gyereknek új ci­pőre, az alulfizetett villanyszám­lára, az elromlott rádió megjavít- tatására. Hölgyek egy csoportja Boros Pálné táborvezető irányítása mellett a tiszaligeti nyári napkö­ziben látja el szakszerűen a város egész területéről érkező gyer­mekek nevelői felügyeletét. Őket kerestem meg kérdéseimmel. El­mondták, hogy a rossz anyagi helyzetben lévő szülők számára sem túl drága a tábor, csak az ellátásért kell fizetni. Olykor elő­fordulnak fegyelmezési gondok, = napló ■ Olyan gazdátlan ez a város! Papírszemét, műanyag tejeszacskók, törött üvegek hevernek szanaszét még a központban is. Az elmúlt na­pok viharai, a fülledt, mozdulatlan hetek után hirtelen ránk zúduló heves szél hordta volna ide ezt a sok szemetet? Nem hiszem. A vihar előtt sem volt kevesebb belőle Karcagon. Me­gyek az utcán, s előttem egy huszonéves fiatal­ember a világ legtermészetesebb mozdulatával ejti a járdára a csikket. Egy kreol bőrű leány ugyanilyen hanyag eleganciával dobja a járdá­ra a nagy tábla csokoládé papírját, amint kilép az élelmiszerüzletből. Két iskolás korú gyerek, egy nagyobb lány és egy kisebb fiú, akik, ahogy látom, kukázásra specializálódtak, "mű­ködés" közben kirámolják a konténerek tartal­mát, s ott hagyják a szelek prédájául. Vagy: késő este jókedvű, talán kissé kapatos ifjak dobálnak üvegeket az ifjúsági klub ab­lakában ücsörgő társaik felé, a sok üvegcse­rép még két nap múlva is mutatja, hogy milyen eredménnyel. Vagy: a főtéri sétányon éjszakánként hangoskodó fiatalok verik föld­höz a kiürült sörösüvegeket... Olyan gazdátlan a város! Általában gazdátlan. Mert van olyan hely, ahol nem ilyen. A Kungát és a Kossuth Lajos utca sarkán lakó idős férfi például, mint rendesen, most is lekaszálta az árokpartot benövő füvet, gazt. Pedig ha jól tudom, a combnyaktörésből talán még fel sem épült egé­szen, s még a napokban is mankóval ment. Mégis: állt az árokparton, suhintott hármat, akkor belekapaszkodott a fába, másik kezével rátámaszkodott a kaszára, pihent. Aztán megint suhintott hármat, megint pihent, s ez így ment egészen addig, amíg futotta az erejéből. Nem lett készen, de szívósan küzd a gaz és a szemét ellen. Ahogy mindenkinek kéne. Körmendi Lajos s a helyzetet a pedagógusok szá­mára nehezíti, hogy az egy-két hét alatt, amit a húsz-huszonöt fős csoporttal töltenek, éppen csak a gyerekek nevét tudják megjegyezni, egyéniségüket ennyi idő alatt nem lehet megis­merni. A nevelők ugyanis általá­ban nem a saját iskolájukból ér­kezettekkel foglalkoznak. A nyári napközi minimális anyagiakkal rendelkezik. Heti ötezer forintból kell a tanulók strandbelépőjét, az előadások megszervezését, a vetélkedők rendezését fedezni. Ha egy cso­port buszos kiránduláson vesz részt, azon a héten nem látogat­hatja a strandfürdőt. A pedagó­gusok könnyebben foglalkoztat­nák a gyerekeket, ha több labda, pingpongasztal, egyéb sportszer állna rendelkezésre, a manuális munkákhoz több anyagot fel­használhatnának. A legnagyobb gond a túlzsú­foltság. A négy faházban, amely a táborvezető szerint százötven főt képes befogadni, 350-380 gyermeknek kell elférnie. Sze­retnék elérni, hogy jövőre csök­kentsék a létszámot felére, vagy a faházak számát növeljék a megfelelő mértékben. Telefon és orvos nincs a táborban. A fárasztó tanév után egy-két hétnél nemigen bírnak többet a pedagógusok a napi tízórás mun­kából. De kell a pénz.- bakos -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom