Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-30 / 71. szám
4 1990. JÚNIUS 30. A Néplap vendége: Dr.Vadon Lehel az Egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tudományos főigazgató-helyettese, az amerikai tanszék tanszék- vezető docense A nehéz ember Szakállason nincs szakállas Vadon Lehelhez gyermekkori barátság fűz, hiszen együtt koptattuk Kunhegyesen a Kossuth Úti Általános Iskola, majd Karcagon a gimnázium padjait. Sőt a további sorsunk is úgy alakult, hogy az érettségi után a legelső munkahelyünk szintén ugyanaz volt, egy anyagvizsgáló labor pincéjében dolgoztunk segédmunkás beosztásban. Ezek után talán érthető az interjú folyamán a tegező viszony.- Emlékszem rá, hogy világéletedben a nehéz emberek közé tartoztál. Kunhegyesen például tizenegyévesen egyedül te nem írtad alá 1953-ban a koreai háború, az amerikai imperializmus elleni tiltakozást, ami kis híján édesanyád tanári állásába került. Azután az is előfordult, hogy egy általad kellően nem tisztelt nevelőnek a felmérő dolgozatodba ezt róttad: nincs hozzá tehetségem. A konfliktusaidból jutott a gimnázium egy-két nevelőjére, sőt az egyetemre, illetve későbbre is. Maradtál, aki voltál?- Te tudod a legjobban, hogy engem a társaim mindig, mindenhol kedveltek, becsültek. Tíz nevelőből kilenc úgyszintén. Én nem mindent, mindenkit, csak az emberi ostobaságot tagadtam, ami a rációval, egy közösség vagy egy nép hagyományaival ellentétes. Es hogy végül is párton, pártokon kívüliként sikerült egyet s mást elérnem, azt bizonyítja, ma sem kell megtagadnom ezt a gondolkodásmódot. Azt sem hallgatom el, hogy a konfliktusaimból mindig valahogyan szerencsésen, sikeresen kerültem ki. Ha nem is azonnal, év, vagy évek múlva, ami mindenképpen sugallja: érdemes volt vállalni őket.- Pedig hivatalosan nem tartoztál az elmúlt évtizedek kegyeltjei közé.- Nem tehetek róla, hogy apukám orvos, anyukám pedig iskola- igazgató volt Kunhegyesen. Le is váltották az ötvenes esztendők elején. Ez nem volt elég, hiszen a házunkat, meg a földünket is elvették. Mindezek ellenére senkire sem haragszom. Nekem Kunhegyes ma is csodálatos nosztalgia, örök emlék, és a világ bármelyik szegletébe vet a sors, hazatérve mindig szakítok időt hogy évente egyszer-kétszer felkeressem. Valami ottmaradt belőlem: talán a szívem, a gyerekkorom, egy-egy kedves arc, diákcsíny? Ezt az érzést még magamnak sem fogalmaztam meg úgy istenigazából.- Ugorjunk egy nagyot. Elismert szakember, sőt vezető vagy. Te, aki az utóbbira soha nem vágytál. Nem értelek.- Igyekszem megmagyarázni, de kissé korábbról kell kezdenem. Amikor 1968-ban Debrecenben az egyetemet elvégezve Országh László professzor ajánlatával Egerbe, a Dobó gimnáziumba kerültem, ezt az iskolát az ország legjobbjai között tartották számon. Ekkor hozták létre az angol tagozatot, és abban az intézményben az életemnek talán a legboldogabb négy tanévét töltöttem. Időközben rengetegen látogatták az óráimat, és utóbb kiderült, szakmailag jókat mondtak rólam. Mégis úgy éreztem, mennem kell, mivel összerúgtuk a port egykét olyan emberrel, akik az oktatásban a legfontosabbnak a párt érdekeit tartották. Én pedig ezzel ellentétben szakmailag, emberileg igyekeztem valamit a gyerekek fejébe plántálni. így kerültem a tanárképző főiskola angol tanszékére tanársegédnek.- Addig és azóta is bejártad a fél világot.- Európában öt ország kivételével mindenhol megfordultam, így Angliában hatszor is. Ugyanakkor a hitelességhez az is hozzátartozik, hogy ennek a töméntelen útnak a több mint a felét én fizettem. Temérdeket dolgoztam, hajtottam, és százezreket áldoztam rá, hogy megnézhessem a nyugat-európai egyetemek szervezeti felépítését, az angolszász oktatási viszonyokat vagy a skandináv iskolákat.- Soha nem akartál kinn maradni?- Még akkor sem, amikor itthon csak az albérlet várt. Azután az is eszembe jutott, hogy a vitáimat csak itthon lehet valamilyen módon befejezni, és nem úgy, hogy ezer kilométerről üzengetek.- Eddig még nem forogta ki a szó, de engem csak furdal a kérdés: mi a mostani feladatod?- A főiskola minden rendű, rangú tudományos irányítása.- Amelyet sok vád ért.- Aláírom, de hozzáteszem, hogy az utóbbi két évben itt is gyökeresen módosult, sőt változott a szemlélet. A Ho Si Minh-ösvény helyett a saját utunkat szeretnénk járni. A kétszáznyolcvan tanár nyolcvan százaléka doktor, és közülük huszonnyolcán kandidátusi fokozattal rendelkeznek. Tudom, ez nem minden, de egyféle mérce. Éppen ezért szeretnénk, szeretném, ha ez az intézmény is egyetemmé válna.- Ez a célod?- Ez is, de a legfontosabbat már elértem. Mégpedig azzal, hogy Magyarországon legelőször ezen a főiskolán létesült amerikai tanszék.- "Mellesleg" meddig leszel főigazgató-helyettes?-Őszig bizonyos. Haekkormás- ra esik a választás, nem esem kétségbe, hiszen továbbra is vezetem az amerikai tanszéket. Addig azonban, meg azután is a "Tempus" programon fáradozunk, ami ötéves, és az a célja, hogy a mi diplománk azonos értékű legyen a nyugat-európai intézményekével. Az azonban elképzelhetetlen a felsőoktatás modernizálása, a nyugat-európai oktatási hagyományokba, szerkezetbe történő kapcsolódás nélkül. Ennek az egyik jelentős lépcsőfoka a diákok meg a tanárok kölcsönös cseréje. A megvalósításnak én vagyok az itteni vezetője, noha a legnagyobb korlát a megfelelő nyelvtudás hiánya.- Miképpen ítéled meg az idei, angol nyelvi felvételiket?- Csak egy napról szólhatok, hiszen ma reggel kezdődött. Ez nagyon gyenge, és a próbálkozók fele nem egyes vagy kettes, hanem nullás írásbelit adott be, így nekik befejeződött a további megméretés. Ismétlem és remélem, hogy csak az első nap tanulsága ennyire sötét.- A hobbidról, illetve a családodról még nem beszéltél.- De hiszen másról sem volt szó! Visszatérve a kérdésre a nyelvoktatás a hobbim, meg a volt professzorom kérésének eleget tenni. Ez nem más, mint az amerikai irodalom magyarországi fogadtatása, amelyen tizenöt éve dolgozom. Remélem már nem sokáig. A családról szólva szerencsés ember vagyok, hiszen agglegénytípus létemre olyan feleségre akadtam, aki el tud fogadni. Elviseli, hogy kora reggel elmegyek, és a késő este visz haza. Egyébként a nevelt lányom az USA-ba ment férjhez, és magyar maradt. A kisebbik, a saját kislányom egy tanévet Amerikában járt iskolába. Most felső tagozatos, és bármennyire meglepő, hozzá egyhetes korától tizenegy évig csak angolul szóltam.- Azért arról se feledkezzünk meg, hogy Szolnok megyei vagy.- Nagy nagy szeretettel gondolok vissza Karcagra, az ottani sok kiváló tanárra, B.Major Lászlóra, volt osztályfőnökömre. Ami pedig Kunhegyest illeti: oda sírig tartó nosztalgia köt, amely'akár az élet, soha nem ugyanaz. Sajnos, egyre kevesebb az ismerős, egyre hosz- szabak a temetői séták, de azért a gyerekkorom kedves utcáit sem kerülöm el. Nevet is sokszor a feleségem amikor mellettem a kocsiban ülve mondja: te Lehel, nem zavar, hogy másodszor autózod körbe a főteret? Mit mondhatnék neki, amikor nem mást, mint az első harminc évem emlékeit keresem? Szakállason, ezen a Holt-Tisza-partján meghúzódó se tanya - se falu településen egyetlen férfi sem visel szakállt, nem róluk nevezték el lakhelyüket. Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a napjainkban férfiékességnek számító pamacs viselésének, bizonyos jelképet annál inkább. A fiatalok évszázadok óta viselkedésükkel, ruházkodásukkal, hajviseletükkel, borotvált vagy szakállas képükkel is kifejezték azt, hogy másként gondolkodnak a világról, mint elődeik. Azért hiányolom Szakállasról a szakállasokat, mert talán egy kicsit megbolygatnák ezt a meglehetősen zárt világot, melynek egyébként tiszeletre méltó rendje van, de értelme igencsak megkérdőjelezhető. A munka gyümölcse ugyanis itt mindig "majd holnap" érik be. Van, s mégsincs mit aprítani a tejbe Donkó Andrásék jó holdnyi területű portája szépen gondozott, frissen festett házat ölel. Látszatra a nyugalom, a jólét, a megelégedettség szigete ez. Donkóné szavaiból azonban más derül ki:- Mindenbe belefogunk, s mégsincs sehol semmi. Elmentem ma is a piacra, kifizettem a fuvart, kifizettem a helypénzt, nekem mi maradt? Semmi. Jószággal is foglalkozunk. Van két fias disznó, az egyiknek tíz, a másiknak öt malaca, két bika, egy ló, szóval van mit aprítani a tejbe, és mégsincs. Híva volnánk lakodalomba is, de a pénz miatt nem megyünk. Nem arról van szó, hogy nincs egy kis pénzünk, de akkor a jószágot miből tartsuk?- Meg a lányok lakására is gondolnunk kellett, - szól közbe a házigazda, - hogy nekik is legyen búvóhelyük. Az egyik Fegyveme- ken, a másik Törökszentmiklóson lakik. Donkóné háziasszony volt világéletében, talán ezt sajnálva mondja:- Az a baj, hogy csak a férjemnek van nyugdíja, én meg nem teszek pénzt az asztalra. Könnyebben ki tudnánk jönni öregségünkre, ha volna nyugdíjam. A lelke mélyén azonban biztosan nyugtatja az a tudat, hogy megtett ő mindent a család boldogulásáért. Nem véletlenül csítítja a férje:- Amíg én mozogni tudok, s tartunk egy kis jószágot, addig nincs hiba. Régebben fóliakertészettel is foglalkoztak. Egy-egy zsák paprikát felraktak a biciklire, s még a távoli Kisújszállásra, Kunhegyesre is elvitték. A pénznek mindig nagyok sok helye volt.- Amikor megnősültem, kaptam egy hízónak valót. Azon imádkoztam, hogy az ól addig ne dőljön össze, míg levágjuk a disznót. Úgy voltam; első a jószág, mert abból tudunk pénzt csinálni.- Soha szórakozóhelyen nem voltunk -.szól közbe a felesége.- Most azzal nyugtatom az asszonyt, hogy az ősszel rolóhúzás lesz, nem csinálom ezt a nagy hajtást.- Jövőre - legyint Donkóné. - A pihenés nálunk mindig jövőre marad.- Nem az vezérel, - mentegető- dzik a gazda, - hogy milliomos legyek, de ne kelljen egyik gyerekhez se szorulni. Legyen egy kis kitartásunk, ha egyszer lerobbanunk. Ezért meggondoljuk, hogy mit csináljunk. Amikor például leadtam azt a három bikát, nem szórtuk szét a pénzt, hanem befektettük két kisebb bika vásárlásába. Azokat majd a tavasszal értékesítjük. A takarmányuk is pénzbe kerül. Gondoltam, hogy jövőre már nem foglalkozok velük, de azt hiszem, míg az egészségem.meglesz... Tanyán vernek tanyát A település előtt régi tanyát hoz rendbe Pálhídi Gábor, az állami gazdaság kerületvezetője. Fehér holló történet ez, mert a fiatalok elköltöznek innen. A tágas tanyaudvaron két birka béget, kutyák csaholnak, körös-körül pedig a tengernyi síkság szemet nyugtató harmóniája.- Apósom pesti gépészmérnök volt, mégis ideköltözött, megszerette ezt a tájat, - újságolja a fiatalasszony. - A férjemmel itt a közelben, szolgálati lakásban éltünk kilenc évig. Nagyon jó! éreztük magunkat, ezért döntöttünk úgy, hogy megvesszük ezt a gazdátlanná vált tanyát, és rendbehozzuk. Egy évig Szakállason tanított, aztán bezárták az ottani iskolát. Most Törökszentmiklóson tanít, de Szakállas iránt érzett vonzalma töretlen:- Jobban oda kellene figyelni erre a településre addig, amíg nem késő. Talán máris késő'. Nincs már ott iskola, se népkör, se tanács, és hiányoznak a mesteremberek is. Még a kocsma sem jelent kikapcsolódást, hiszen este nyolckor az is bezár. A józanabb életűek szerint jól van ez, hiszen így a része- geskedők a tettlegességig sosem jutnak el, mert mire erősebb szóváltásra kerülne sor, az utcán találják magukat. Változtatni kellene az itteni életen - de hogyan? Pálhídi Gáborék tanyája ezért is figyelemre méltó. Azt mondja az asszonyka:- Azért költözünk ide, mert élni akarunk.- Itt nem volt víz, és nem volt villany - magyarázza Pálhídi Gábor. - Egy fél évig járkáltam ezügyben. A téesszel kellett szerződést kötnöm, szolgalmi jogot szereznem. Sokat szaladgáltam, vitatkoztam, hogy komfortosíthas- sam ezt a tanyát. A helybeliek is szeretnék ezt, de nem tudják, hogyan kell. Nincs előttük jó példa. Csak jönnek ide nézelődnek. Senki sem mutatta meg nekik eddig például, hogyan építsenek úgy derítőt, hogy ne szennyezzék a kútjaikat. Nem tudják, hogyan kell az ügyeiket intézni, s vonakodnak is a hivatali hercehurcától. És ez így van nagyon sok vonatkozásban.- Itt van például a szomszédunkban egy nagyon rendes ember, - bizonygatja a felesége. - Jóval túl a hatvanon. Világéletében dolgozott, mégsincs nyugdíja. Ezerszer felajánlottam neki, hogy segítek, de nem él az ajánlatommal. Közben halálra dolgozza magát. Eljár napszámba. Senki feléje se néz, nem ajánlják fel neki azt sem, hogy legalább segélyt vegyen fel.- Nekem nagyon szimpatikus ez a hely, azért költöztem ide, - így a férj, - csend van, nyugalom van. Arra is felébredek, ha valaki bekapcsolt dinamóval biciklizik a műúton. Nekem tehát ez nagyon jó, de a helybeliek nem ezt élvezik, csak a meló van nekik. A segítséget nehezen fogadják el, alamizsnának tartják, sérti a büszkeségüket.- A téeszítéssel felszámolták itt a tanyavilágot, pedig tele voltak ambícióval az itteni emberek, - vélekedik Pálhídiné. - Az ötvenes években például az itteni tanyákon már volt televízió, mert volt villany, a faluban meg nem. A környékbeliek viszont nem tudtak úgy élni, hogy nem láttak maguk előtt perspektívát. Sajnos, most úgy tűnik, hogy kihalóban van a falu is, - bár hatvan-hetven üdülőtelket osztottak ki a Holt-Tisza- partján, dehát az csak nyári ittar- tózkodást jelent. Egyébként a hobbitelkek miatt felszámoltak egy csodálatos gyümölcsöst. Amikor idekerültem, arról volt szó, hogy kapunk a tsz-től egy gyönyörű parti részt, azt kitisztítjuk, és ott tanítjuk úszni a gyerekeket. Tele volt mindenki lelkesedéssel, - de a tsz- nek is megtetszett az a terület. Kivittek oda roncs autóbuszokat, amik rontják a környezetet. Közbe megszűnt az iskola, ami külön fájó pont számomra, mert nagyon gusztustalanul csinálták. Ezzel megszűnt minden, mert a szülők nyilván azt mondták, hogy ha nincs iskola, el kell költözni innen. Melyik szülő veszi szívesen, hogy első osztályos gyerekét reggel héttől estig nem látja. Telepesek területén Az itteni Holt-Tisza értékét háborítatlan nyugalma, meg nem zavart természeti szépsége adja. Jó híre Kaposvárig is eljutott, onnan is jöttek már ide pecások. A zsákmány azonban ma meglehetősen szegény, nem kapnak a halak. Mészáros József törökszentmiklósi lakos is dolgavégezetlenül indul üdülőjébe. Voltak jobb napjai is. Nyolcvankettőben tízkilós amúrt fogott. Holnapi szerencséjében bízva mondja:- Az egyik társamnak a napokban hétkilós ponty akadt a horgára. Nem is annyira üres szákja miatt bosszankodik:- Az a baj, hogy sok a csavargó a környéken. Betörtek már több üdülőbe, s vitték ami a kezükbe került. Gulyás Ferenc törökszentmiklósi lakatosnak mindez nem okoz gondot. Az üres üdülőtelket a lá- nyának vette. Csak a munka az övé meg a feleségéé. Palánták locsolásához az útmenti mély kanálisból meri a vizet. A borsót már felszedték.- Karfiolt palántázunk helyette, - magyarázza olyan szakértelemmel, mintha kertész lenne. A tsz hétezer forintért adtaiéi annakidején az üdülőtelkeket. Ők másodkézből tizehétezerért szerezték meg. Az egyik szomszédtelek most talált új gazdára. Gulyás Ferenc széttárja a kezét:- Nem tudom mennyiért kelt el, de azt tudom, hogy hetvenezerért nem adták... Úgy látszik az üzleti világ ide is betört. Sokan azonban rá se hederítenek, nem akarnak megválni a tulajdonuktól. így van ezzel Pató Lajos is, akinek alap nélküli, vályogból épült tanyája éppen száz esztendős.- Át kellene már rakatni, - nézegeti a falakat az öreg. - Ha élek még vagy két évet, átrakatom. Szó ami szó, az ódon épületben nem sok örömét leli az ember. Annál inkább a holdnyi területű kertben. A veteményesben egy szál gyom sincs. Annál több a virág a tanya körül. Cénia, rózsa, török- szegfű tömege virít.- A virág a tanya igazi dísze, - mondja Lajos bácsi. Egyébként ő az, aki idős kora ellenére még nem kért nyugdíjat.- Miért nem?- Jobb szeretek dolgozó ember lenni, mint nyugdíjas.- A nyugdíj mellett is dolgozhatna.- Államkímélő ember vagyok.- Akkor magát mutogatni kellene, Lajos bátyám, hátha valaki példát venne magáról, s nem lenne olyan egyszem egyedül. Simon Béla D.Szabó Miklós ítL Kassai polgár OK Képünkön a Gyulai Várszínházban Márai Sándor: A kassai polgárok című történelmi drámáját próbálják Sík Ferenc rendezésében. Az előadásokat a vár előtt felépített színpadon tartják a műemlék felújítása miatt. A bemutató június 28-án volt. /MTI fotó: Uovszky Béla/
