Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-09 / 53. szám
10 1990. JÚNIUS 9. Abony látszatra Szolnok bolygójaként kering a történelemben. Olyannyira közel érezzük magunkhoz - és most nem a földrajzi távolságra gondolok - ezt a Pest megyei nagyközséget, hogy már-már egy Jász- Nagykun-Szolnok megyei Trianonra gyanakodunk. Azt hihetnénk, valamikor tán megyénkhez tartozott a település, csak éppen a közigazgatási határok manipulálása során elcsatolták. Hát nem így van. Jeles informátorunk, Győré Pál múzeumigazgató szerint valamikor a XIII. század táján tartozott Abony - akkor Aban néven - a szolnoki várhoz. Azóta a közös múlt csak annyi, hogy Zagyvarékas, Újszász és Tószeg is volt része az abonyi járásnak. Mindegy, azért a kapcsolatot naponta tartják azok, akik Szolnokon találnak munkát maguknak. Bár minden határ ennyire jelképes lenne, mint ami Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye között - éppen Abony határában - húzódik. Gudi Farkas Mihályt valamikor Európaszerte ismerték Valamikor az aratók húztak jóízíit az agyagkorsóból Aztán persze megy jól is a tanyasi embernek. Telek Mátyásék a szomszédban 1972-ben egy tehénnel kezdték, most öt tejelő jószáguk van, és ugyanannyi borjú. Úgy két hold földön ügyködnek, vettek hozzá traktort, és nem is lenne semmi baj, ha a paprikára nagyobb lenne a kereslet. Megnéztük a tanyájukat, a portájuk takaros, szép, igazi jó gazdára vall. Igényeltek is tizenöt hold földet a Kisgazdapártnál, ha megkapják, a fejük sem fáj. Csak hát az állattartókkal nagyon kitettek. Valamikor legelők voltak a határban, az érpartokon fű zöldellt, s jutott mindenkinek. Mára mindent felszántottak, marad a táp, és drága pénzen az út széle. Azt hinné az ember, az abonyi Új világ Termelőszövetkezet mohósága határtaa látogatók elé. Az ügyes kézművesszerszámok, eszközök számtalan ötletet adhatnának bármely vállalkozónak, aki a kisgazdaságok művelőit kívánná segíteni, hiszen a hallatlanul szellemes, a napi munka által kikényszerített találmányok évszázadok bölcsességét hordozzák. Vajon megfordulnak-e azok a múlt e relikviái között, akik a jelent alkotják, és a jövőt tervezik? Szomszédiásunk következtetése csak egy lehet: a közigazgatási határok, a tudálékosan kicsinált választóvonalak csak ha- lovány jelkép értékűek. Az egy sorsot megélő emberek szívükben, lelkűkben is eggyé válnak. Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán Győré Pál mindent tud, amit Abonyról tudni érdemes tisztelt vb-titkár úr! Kérdésére közlöm, hogy a dal választására az Arany-Gyulai Népk. Gyűjt. I. kötetében található egyetlen dalszöveg indított, dallamot rá Csallóközből alkalmaztam. A dalszöveg Abonyról van, kétségkívül az alföldi N. Abonyról értik. Azonban, valamint több Abony van az országban, a dalt sem lehet egy helyre rögzíteni, másutt is tudhatták, ha nincs is feljegyezve. Amint hogy a magyarság is lényegében egységes, minden tájnyelvi és szokásbeli különbség ellenére. Tisztelettel: Kodály Zoltán". De ha még ez a bizonyság sem lenne elég, úgy tudnak egy képet is mutatni, mivel helytörténészük, Temesközi István fogta magát, és elzarándokolt a másik Nagyabonyba, a dunaszer- dahelyi járásba, s lefényképezte Veiké Blahovo látképét és lám, a felvétel egyértelmű bizonyíték: ott csak egyetlen torony látszik. így hát a halhatatlanság Kodályi ajándéka az Alföldön maradt. Jó prófétája is volt a nagyközségnek tudott kiállni. Most egyetlen zenekar sincs a faluban, pedig Gudi Farkas Mihály bandája nemzetközi hírű volt. Bejárták Európát, Drezdában kilenc éven keresztül várták őket, a Zingerben a Cseh Filharmonikusok 100 tagú zenekarát késztették sárga irégykedésre hatalmas sikerükkel. Gudi Farkas Mihály kísérte Svéd Sándor operaénekest, és az első szereplők egyike volt a Magyar Televízióban. Abban az időben a községben csak az állatorvosnak volt tévékészüléke, de kitette az ablakba, hogy egész Abony lássa Gudiékat muzsikálni. Szabó Sándor idejében volt énekkaruk, tánccsoportjuk, és verődtek is tapsra a tenyerek, ha az abonyi népművészek megjelentek valahol. A híres prímás fia ma az NSZK-ban játszik, az unoka pedig túltett apján, nagyapján, Boros Lajosnál tanul, és ha eljön az ideje, zenekarba áll Pesten. Játszott a Rajkó zenekarban míg ki nem nőtte, tagja a 100 tagú cigányzenekarnak, egyszóval mindent elért, amit ebben a szűkre szabott szakmában elérhet valaki. Gudi Farkas Mihály mégsem örül. Baj van a szívével is, de azon kesereg legelőbb, hogy nincs már varázsa a szárazfának. Ami kell, az a diszkó, a lakodalmas rock, a gépi muzsika. Pedig... - és legyint. Búcsúzóul Szolvejg dalát pengeti el, hízelgőn, szívbe lopva a dallamot. Ha kesergünk Szolnok megye tanyáiért, úgy az abonyi határért is mondhatunk egy rekviemet. A 30-as években a nagyközség lakosságának egyharmada - közel ötezer ember - élt külterületen. 1980-ra sikerült "beterelni" őkét a központba. A "városlakók" - mert így nevezik magukat az aboA nagyközség szívében az önérzetes Kossuth étterem lan. Pedig nincs túl nagy birtoka: mindössze 1400 hektáron gazdálkodik, és miután a paradicsommal befuccsolt, jó tíz évvel ezelőtt szerencsés kézzel nyúlt hozzá az "édességhez". Tizenhétmillió forintos évi árbevétellel indították a Négercsókot, ezt minden évben megduplázták, később jött az Abonett család, és mára a termelőszövetkezet 400 milliós összbevételéből 300 milliót produkál ez az ágazat. Kecskeméti István ágazatvezető szerint minden bizonnyal nagy siker lesz a diétás kenyér, melynek a gyártását a napokban kezdték, és a lisztérzékeny betegek számára jelent majd megváltást. Hogy miként futott fel ilyen szépen a kedvelt termékek piaca? Jó húzás volt, hogy egy svájci cégtől gépet vásároltak, amit öt év után kifi: zettek, aztán újabb gépsort vettek, melynek az árát jövőre szintén "kipengetik". Hogy mennyire kapós a Négercsók, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Fóti Vörösmarty Téeszben Ördögszem néven utánozni kezdték. Az akkori téeszelnök, Kovács Árpád politikailag jól futott, úgy vélte, ezt is megengedheti magának. Mindenesetre az abonyi termékek bevételéből meglepően sok jut reklámra: szponzorálják többek között a szolnoki MÁV MTE labdarúgóit, de segítik a szolnoki hőlégballon-szakosztályt is. A Himaláját is az ő kenyerükkel mászták meg a magyar expedíciósok, és erre különösen büszkék! Hát persze, külföldön már közel sem ilyen egyszerű a helyzet: a nyugati piacra nem nagyon tudnak betörni, tőkéstársak jelentkeznek, társvállalkozók is, de vevők sajnos nem nagyon. Pedig aki megfordul a takaros, tiszta üzemben, melynek már a környezete is bizalomgerjesztő a rengeteg zölddel, annak összefut a nyál a szájában. Áz abonyi múzeumban járva - ahol Fehér Jánosné kalauzol szinte egész napon át szívélyes készséggel - Szolnok megyei kapcsolatokat keresünk. így lelünk rá Ba- dár Balázs cserepeire. A neves fazekas felesége abonyi volt: Czagány Juliska. Volt idő, amikor Badár Balázs kacérkodott a gondolattal, hogy cserepeit Abonyra hagyja, mert úgy érezte, Mezőtúron nem kultiválják alkotásait. Aztán meggondolta magát, de néhány szép darabja így is látható ma az emlékházban. A tanyasi ember életét megjelenítő kiállítás sok-sok évszázad bölcsességét tárja Abonyi Lajos népszínműíró személyében, aki ugyan Zsarolyáni Márton Ferenc néven született Kisterenyén, ám a község előtt tisztelgett, amikor nevét Abonyira változtatta, s az apja emléke előtt, amikor Ferencből Lajos lett. íme, arcképe alatt dedikálva ez áll: "Nem olyan rossz ez a szegény magyar nép, mint amilyennek látszik, ha elbolondítják. Lesz még becsületes jó világ." Bár angyal szólna belőle, már ezért a jóslatáért is megérdemelte a szép pennájú íróember a nevével jegyzett múzeumot. És kiérdemelné ékes szavaiért is. Itt a szép Alföldöp című elbeszéléskötetében imígy festi le az abonyi határt: "Ha az éj és a puszta egymás karjába dőlnek pihenni, még maga a sír sem csendesebb." Rég volt, de igaz volt, ma a nagyközség jótékony éjszakai homályát kamionok és egyéb gépjárművek fényszórói szabdalják. De nappal is az autók folyama hömpölyög át rajta. Hogy ez jó az Makóknak? A vérkeringést felpezsdíti, az kétségtelen. A vállalkozók szívesen telepednek a közutak "partjára". Van is jókora KGST-pia- cuk, de a vendéglátás kínálata is igazi szabadversenyt teremtett. Tanúsíthatom, hogy soha olyan gazdag választéka nem volt tán a Kossuth étterem konyhájának, mint amióta minden sarkon egy-egy kifőzde, bisztró, kolbászsütő vagy a Mészároséhoz hasonló igényes csárda hívogat. Mondja is a pincér a Kossuthban, hogy ha nem lenne ököruszály leves, vaddisznó- meg őzpörkölt elérhető áron, a vendég fogná magát, és elpártolna. Hát mit mondjak? Déltájban nem Szolnokon éreztem magam. De lépjünk vissza a közelmúltba. Az abonyi társasági élet tudója a nyugdíjas cigányprímás, Gudi Farkas Mihály. Nem akármilyen művésze ő a Tóth-féle mesterhegedűnek. Úgy emlékszik, a háború előtt legalább 30 kocsma, szórakozóhely, kaszinó, ipartestület, polgári kör, kisgazdakor szolgálta a vendéglátást. Mindehhez legalább 25, hadra fogható cigányzenekar "Csókos asszonyok" az Új világ üzemében nyiak - száma 14 és félezer lett, s alig több mint ezer ember maradt a tanyákon. Emlékszem, a ’60-as évek elején lapunkban sorozat zajlott A tanyák elindultak címmel. Akkor egy jászsági pedagógus azt nyilatkozta, többek között azért is indokolt a tanyák felszámolása, mert a szétszórt településeken nehéz a KISZ-t megszervezni. Gondolom Abonyban is hasonló indokokkal álltak akkor elő. Persze voltak akik kinnmaradtak, s kinn élnek ma is. Kosaras Sándorék 800 négyszögöllel és számtalan aprójószággal bíbelődnek. Nyugdíjasok, de így sem élnek könnyen, ám ha a biztos havi jövedelem nem lenne, nem tudják, miként nevelnék a gyerekeket. Kosaras Sándor persze vállalkozna többre is, csak nem tudja mit hoz a jövő. "Tárgyalnak, tárgyalnak a Parlamentben is, a minisztériumban is, de a jó Isten se tudja, mi sül ki belőle." Azt mondja, tán bírna a földdel, ha lenne tőkéje fogatra, szerszámra. De hát csak ez a szoba-konyhás tanya... A kislány, Kosaras Karolina ötödik osztályos, ő már eldöntötte, hogy a "Négercsókba" megy .dolgozni. Sanyi gyerek biztos, hogy gazdálkodni fog - állítja. Abonyi Lajos, a község "védftszentje" Kinizsi Pállal. Aztán a török dúlás során szinte teljesen néptelenné vált Abony, a nép Nagykőrösre menekült, amely szultáni hely volt, s így nagyobb biztonságot adott. De már 1748-ban Mária Terézia mezővárossá nyilvánította, s ennek az évszázadnak a végén templomot emeltek a katolikusok és a reformátusok is. Hát persze, hogy nem adják fel ezt a múltat! A büszke község vezetői nevében Győré Pál levelet írt Kodály Zoltánnak, erősítené meg hitükben őket, hogy a dal, miszerint: "Nagyabonyban csak két torony látszik, De Majlandban harminckettő látszik" róluk szól. Meg is érkezik Kodály válasza, s némi diplomáciai érzéket is ki lehet olvasni a sorok közül. íme: "Igen Abonyt nem nehéz megszeretni. A rendezett nagyközség jelene rokonszenves, múltja tiszteletet parancsol. Valamikor Mátyás fekete seregének fővezére, Magyar Bálint tudott itt birtokot, melyet megosztott vejével, fogadott fiával, az alvezér . "SEJ NAGYABONYBAN"... "Lesz még becsületes jó világ”
