Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-09 / 53. szám
1990. JÚNIUS 9. Néplap 7 Tanfolyam a Tiszaligetben Ki fizeti meg a szakképzetlenséget? Egy diplomaosztás kérdőjelei &*€*> az »iapkéf«**-*!! a Kórós v«rórlés(<'<'tinikaí renifewrlwH «>«»> «* «•Jektrotnos és tschnílut ión\*{Sís fogaiméit. El&AjATfíOTtiV az e!efc«wo»s, efok t«»“{tr<etiHtattk«» verórlőefoniek. és ptmumaiifewi mutt kseíetuet ««Vfciktö twkóté«, jrlképí jtüiií.'«) mmrvtrit. JÁRTASSÁGOT «er/Mt elektm-pnrtiniatilíos «lepársmkürők »«rveróséfocn, vezérlések beallttstAlmn. MEGISMERKEDETT a verórltsdt liseamhew«», kathartiarm! ludttivalotv*! A réamevó tudáaát egv clraplctbr». mim gyafoiflstbau hí »miiion*. MtíPfZPrrrtfi a haladt» ftrántS veróriétawtinika f-svábblcéprós FESTŐ METRITECHNIC FESTŐ ^BBACfTTC 1 fmdalfo«á»y«*e:U*. ZÁ m. UÍ7" Diplomaosztással zárult a MESZI és a Festő cég közös tanfolyama Szolnokon a Tiszaliget- ben. A diplomát az elektropneu- matikai, csúcs- technológiára alapozó szakmában vehették át a hallgatók, akik a megye üzemeiből verbuválódtak. Tehát itt nem munkanélküliekről van szó, sokkal inkább arról, hogy a munkában lévőket bebiztosítsuk a munkanélküliség ellen. Erre biztosíték lehet az, hogy valóban csúcstechnika alkalmazására kaptak képzést, ugyanakkor ezt a diplomát a legfejlettebb országokban is elfogadják. A Festő Didactic cég át- és továbbképzéssel foglalkozó részlege ugyanis már több mint negyven országban foglalkozik felnőttek képzésével, s a diploma mindenütt egyforma. Az utóbbi években több mint 10 ezer szemináriumot vezettek, több mint 200 ezer résztvevővel, szerte a világon. Legújabban Magyarországon is. Az esslingeni központtal működő nyugatnémet gyár fő profilja a pneumatikái elemek és rendszerek gyártása. A világszerte működő cég tulajdonképpen négy irányba fejti ki tevékenységét. Egyik irány az említett főprofil, a másik famegmunkáló kisgépek gyártása, a harmadik az irányítástechnikai, elektrotechnikai eszközök gyártása, míg a negyedik az át- és a továbbképzés, a Festő Didactic. A magyarországi vegyesvállalat is hasonló rendszerben működik, bár alapvető feladatuk az értékesítés. Ehhez kapcsolódik a tervezés, szerelés, szerviz. Mindez a vevők igényei alapján kap kisebb vagy nagyobb hangsúlyt. A Didactic itt sem maradhat el. Fő szerepük lehet abban, hogy a magyar szakképzés rendszerét megkérdőjelezzék, elősegítsék az új utakra való átállást. Céljuk ugyanis az, hogy széleskörűen, általánosan használható vezérlés-technikai képzést valósítsanak meg, amely független a technológiától. Magyarországra ez eddig nem volt jellemző. A képzés alapelemeit, komoly teammunkával Nyugat- Németországban dolgozták ki, amelyben szakemberek, pedagógusok, pszichológusok, s mások vesznek részt. A teammunka három területre vonatkozik. Egyrészt a tanfolyam tematikájára, a tananyagra, a módszertanra. Másrészt az oktatási és tanári segédeszközökre, tankönyvre, fóliára, munkalapra, videofilmekre, bemutató eszközökre, softwerekre, stb. Harmadrészt pedig a konzultációs tevékenység tananyagfejlesztése speciális igényeinek kielégítésére. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy a céget megkereső vállalatok embereivel együtt vitatják meg a nekik szükséges tantervet, tananyagot, segédeszközöket. Magyarországon még a cég alkalmazottainak kell cipelni a segédeszközöket, mert a vállalatok nagy része nincs felkészülve hasonló jellegű oktatásra. Amint azt Nyisztor János didactic előadó aláhúzta - a magyar cégek erre még nehezen áldoznak. Itt az ideje viszont, hogy eldöntsék mi a drágább: az oktatás vagy a szakképzetlenség. Fel kell tenniük azt a kérdést is, ki fizeti meg ma szakképzetlenséget. Ma sajnos a magas árakon keresztül mindenki. De, remélhetően egyre inkább az a vállalat, amelyik nem tud minőséget biztosítani, túl drágán termel. Úgy tűnik országos szinten a felismerés megtörtént, az oktatási piac kezd megélénkülni. Ezt a szakképzési alap is elősegítette. A következő lépés lehet a regionális képzési centrumok kiépítése, így például Szolnokon is, ahol a vállalatok aktív részvétele is szükséges. Reméljük mind többen felismerik saját érdekeiket. Nyisztor János átnyújtja az egyik résztvevőnek a bizonyítványt Füle István Ilyen segédeszközöket "cipelnek" a cég munkatársai. Fotó: Illyés Csaba Egy délután Abigéllel Az ünnepi könyvhéten Szabó Magda Kossuth- és József Attila-díjas íróval találkozhattak szolnoki olvasói Szabó Magda portréjához, írói alkotómódszeréhez Simon Fe- rencné gimnáziumi tanár fűzött személyes hangvételű gondolatokat, Papp Krisztina, a Tiszaparti Gimnázium tanulója pedig - aki éppen a legutóbbi Kazingzy-\ersenyen nyert érmet - szemelvények felolvasásával segítette a találkozó élménygazdagságát. A Freskó, a Pilátus, az Abigél, a Régimódi történet, a Megmaradt Szobotkának, a Kiálts, város, az Az a szép, fényes nap és más, nemcsak a magyar irodalomban jelentőssé vált müvek alkotója a szolnoki találkozón szinte pillanatok alatt az együvétartozás, a család, a szülőföldhöz való mély kötődés nemes hangulatát teremtette meg.- A menyasszony izgalmával készültem erre az útra, hogy Szolnokra jöhessek. Ne nevessenek ki ezért! Ilyen vagyok. Bejártam szinte az egész nagyvilágot, gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb helyeken időzhettem, voltam a Grand Canyonban, éjszakáztam az egyiptomi szfinxeknél, mégis, mégis nekem a legnagyobb boldogság, amikor Debrecenbe menet elérem a Tiszát. Valahol itt kezdődik az én szülőföldem határa, a Tiszántúlon már olyan biztonságban érzem magam, hogy itt már a haláltól sem félek, mert itthon halnék meg. Valahol le is írtam: sehol ilyen eget és földet nem láttam, mint errefelé. A szélről, az esőről megismerem, hogy merre vagyok. Itt tényleg a bika szarvára van tűzve az égbolt, én úgy látom. Mindig, de mindig, amikor valami hivatalos ügyben - az időzavaraimmal küszködve - átutazom Szolnokon, szeretnék egy percre lelépni a vonatból, kilépni az autóból, hogy ezt a földet érezzem a talpam alatt. Ez már itthoni föld, az én itthoni földem, hiszen Szolnok nekem majdnem Debrecen. Úgy beszélek Önökkel, mint egy idősebb testvér. Gondolatban talán oda is megyek valamelyikőjükhöz, hogy hadd töltsék el nálatok, a ti családotoknál egy éjszakát. Biztos megkérdeznék tőlem, mit szeretnél vacsorára, egy karéj zsíros kenyeret vagy egy szelet vajasat? Azt, amit ti esztek... Szabó Magda írói világában érzelmileg nincs a via Appia fölötti és alatti helyük kortársainak és halottainak. A gazdag lélek befogadja és megőrzi azokat is, akik földi létükben már nincsenek körülötte.- Életem nagy kincsei közé az emberi kapcsolataim tartoznak. Nekem a halál nem halál, én egyetlenegy halottamat sem engedtem el, sem anyámat, sem apámat, sem a férjemet. A halál az kikerülhetetlen, de felejteni nem akarok, inkább átmentem abba a szférába a halottaimat, ahol megőrzőm őket. Ez nem külön talentum vagy írói adottság kérdése - én most is egyszerű debreceni lány vagyok, úgy is halok meg. De amíg élek, velem maradnak azok, akiket magam mellett akarok tudni. Elég egy mozdulatukat megőriznem, a mosolyukat, a hanghordozásukat, ahogy anyám vágta a kenyeret, ahogy apám leült az ágyam szélére mesélni, s ahogyan a férjem érvelt, vitatkozott... Ennyi. Nem attól élnek számomra, hogy leírom-e őket vagy sem, hanem azért, mert tudom, milyenek voltak. Mindenkiben benne marad szeretteinek alakja, nekem sem kell magamra parancsolnom, hogy emlékezzem rájuk, sőt arra lennék képtelen, hogy ne velük éljem az életemet. Ha kezembe veszem az elhunyt szeretteim használati tárgyait, már csak arra tudok gondolni, ők hogy fogták, hogy használták. Ilyenkor úgy érzem itt vannak, én velük vagyok. A mai családról, a mai fiatalságról ugyan mi az író véleménye? Erre is sokan voltak kíváncsiak.- Családot vállalni mindig nagy felelősség volt, mindig! De most sokkal nagyobb, mint máskor. Egy műszak, két műszak, három műszak, isten tudja hány, mennyi, és milyen teher nehezedik az apára, az anyára. Csak hát ahhoz, hogy a gyerekek olyanok legyenek, amilyeneknek felnőttként látni akarjuk őket, semmivel sem adhatunk nekik kevesebbet, mintha jól kondicionáltak, pihentek lennénk. A kérdés most is az, mint régen: mennyit tud adni a szülő önmagából a gyermekének? Annyit kell adni, amennyit a régi szülők adtak, vagy talán még egy kicsit többet is, de ez a mai helyzetünkben azt jelenti, hogy a gyermekünk érdekében sokkal jobban ki kell zsákmányolnunk önmagunkat - fizikailag és lelkileg - mint régen, hiszen az élet ilyen meg olyan viszontagságai erőnk nagy részét elviszik. Tehát abból kell adnunk, ami marad, abból a kevésből annyit, amennyire a gyermeknek szellemi gyarapodásához szüksége van. Szerétéiből, türelemből, tapintatból, pedagógiából... Nagy és szent feladat ez! A szülőknek erre megy rá az egész életük, ha maradéktalanul eleget akarnak tenni ennek az óriási igénybevételnek. Mégiscsak azt mondom, nagy és szent feladat! Ami a fiatalságot illeti, mert ezt is kérdezték tőlem, nemcsak itt, máshol is, mi a véleményem a mai fiatalokról? Nincs okom, hogy kételkedjem bennük. Az ifjúság szí- ne-java nem éppen mostanában vizsgázott-e újra jelesre, de inkább kitűnőre? Igen, kitűnőre a nemzet előtt! Nem értek egyet azokkal, akik általánosítva leszólják a fiataljainkat. Léteznek vadhajtásaik, ez kétségtelen, de majd kinövik. Ki-nö-vik! Ebben én rendíthetetlenül biztos vagyok. Hál’ istennek nem lehetek pesszimista, nincs rá okom, amikor a mai fiatalok és a magyar jövő összefüggéseire gondolok. Szabó Magdát az elmúlt évtizedekben súlyos méltánytalanságok érték. A Vissza az emberig című kötetéért 1949-ben neki ítélték oda az akkori idők legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjal. Révai József utasítására visszavették tőle, mielőtt átvehette volna. Ezután évtizednyi hallgatás következett, jóidéig csak általános iskolában taníthatott, Szo- botka Tibor írót, a férjét elbo- csájtották a Magyar Rádiótól. Ki, .mi adott erőt, méltóságot a törékeny asszonynak, hogy elviselje a megpróbáltatásokat? A válasz rövid:- Az édesanyám. Napjaink Magyarországára terelődik a szó. Kimondatlanul is ott a levegőben, mi a viszonya az új rendhez, az új Magyarországhoz...- Imádkozom érte. Az imádság fontosabb, mint a napi kenyér. A magam hitében vagyok erős, de elfogadom a katolikusokat, a zsidók hitét, a mohamedánokét, - csak egyet nem: a hit nélküli világot. Az idei könyvhét egyik nagy értéke az írónő A pillanat című könyvének megjelenése.- Hatvan esztendőn keresztül kerestem valamire a választ. Először apám mesélt az Aeneis- röl, Vergilius hőskölteményéről. Feltűnt valami a második énekben - persze már akkor, amikor kinőttem az esti mesék világából -, nevezetesen az, hogy a hős karjaiban viszi a magatehetetlen öreg édesapját, fogja a kisgyermekét és utánuk jön a felesége. Az asszonynak csomagja sincs: nem az lett volna a természetes, hogy ő fogja a gyermek kezét? Persze az Aeneis, amelyet különben nemigen szeretek, végigkísérte az életemet. Különböző szinteken tanultam, majd tanítottam. A kérdés tovább erősödött bennem: ha már menekülnek, miért nem elöl megy a kisgyerek és az asszony? Egyáltalán mi történt az Aeneisban? Sok-sok mindent találtam a hőskölteményben, amely nekem nemcsak ott, de a valóságban sem tetszett. Szellemi adósságnak éreztem, hogy erre a feloldatlan kérdésre válaszoljak, hiszen én mindig mindenkinek kifizetek minden adósságot. Sokat kellett élnem, látnom, hogy felfogjam, miről van itt szó. Rájöttem, az asszony természetes mozdulata az lenne, hogy ő fogja a fia kezét. El tudják képzelni, hogy a Krisztus előtti első században micsoda kalapáccsal verhette a fejét az a boldogtalan Vergilius, hogy mit találjon már ki, ami jó lesz a kultúrpolitika vezetőinek,"és jó lesz az uralkodónak is. Aki ismeri a kor történetét, érti, mire célzok: nemcsak Aeneas családi kapcsolataira. Én mindenesetre sajnáltam azt az asszonyt,, vagy netán azt is, akit tíz évi hallgatásra ítéltek! Azt remélem, hogy A pillanattal ezért a tíz évért fizetek. Tartoztam ezzel a könyvvel dacos fiatalságomnak, hiszen úgy írtam meg Aeneas történetét, ahogy én látom. Ki nem állhatom a kivételezett Aeneast, a kivételezetteket, akik csak bajt csinálnak, szenvedést okoznak mindenkori embertársaiknak. De tartoztam ezzel a könyvvel a feleslegessé* vált elhagyott feleségeknek, anyáknak is. Tiszai Lajos gy néz ki a világban több helyütt is felhasználható bizonyítvány
